Tegnap láttam a tévében, és belolem is azt váltotta ki, mint sokakból, ahogy a kritikákat olvasom. Borzongást és némi értetlenséget: a film közepe táján bennem is elkezdett mozgolódni a gondolat, hogy most akkor drámát nézek-e, vagy thrillert. Nos, ezt a végére sem tudtam eldönteni, és a nagyobb baj az, h láthatólag Eastwood sem. Pedig remek érzékkel rendez, csak ki kellett volna találnia, hogy mit is akar. A drámai feszültség érezhetoen, szinte tapinthatóan benne van a filmben (köszönhetoen nagyrészt a remek színészi alakításoknak Penntol, Bacontól és a mellékszereploktol, élükön Lawrece Fishbuorne-nel), azonban az élét minduntalan eltompítják a thriller-szeru klisék (köszönhetoen nagyrészt Tim Robbins célt tévesztett karakterének).

Amikor a film a fiatal lány elvesztésének tragédiájáról szól, olyankor nagyon élesen, pontosan és átélhetoen jeleníti meg a fájdalmat, a dühöt, a tehetetlenség és visszfordíthatatlanság okozta frusztrációt és kétségbeesést; ezek remek és sokáig ható jelenetek.

Ahol azonban a krimi-szálat bonyolítja, ott klisékbe fullad, irányt veszt és közepes színvonalú idézet-gyujteménybe csap át, amiben megtaláljuk a Sleeperst, a Pokol konyháját és a legtöbb tucatthrillert.

Sajnos túl sok a dráma, a tragédia, a trauma, itt mindenki szenved súlyosan, mélyen, megjobbíthatatlanul, vég nélkül. Annyi sorstragédiát zsúfol egybe a történet, amennyi egy ókori görög tragédiában nincs, így nincs alkalmunk a figyelmünk és együttérzésünk fókuszálására, és a filmben levo óriási érzelmi feszültség elaprózódik, hatása minduntalan amint feléled, a következo jelenettel elpárolog. Túl sok mindenkiért kell aggódnunk, túl sok mindenki fájdalmát kell megosztanunk, így egyikre sincs elegendo kapacitásunk, mígnem ez az agóniában való tobzódás a végére csömört és bizonyos szálak/szereplok iránt közönyt okoz. A film így végeredményben inkább nyomaszt, mint meghat: nincs katarzis, csak elborzadás.

A mélypont az esetlen lezárás: a Penn-vonalon a feleség igazi pszichopata-monológot ad elo, amelyben karaktere hideg Bates-névé vedlik hirtelen; a Bacon-vonal váratlan és indokolatlan heppiendje pedig mindezek után hiteltennek tunik és érthetetlen, bár legalább némi fénysugarat jelent.
Nem egy hatástalan mozi, ezért egyszer mindenképpen ajánlott megnézni, de túl sok hibája van ahhoz, hogy többször is kedvem legyen hozzá. A színészi munka pedig élményszámba megy, ez Eastwood és a szereplok közös érdeme, úgyhogy munkásságukat illetoen ez a film is egy pluszpont a részükre; kár, hogy ezt a rengeteg alkotói energiát nem sikerült a megfelelo irányba terelni.