Apróbb csalódás is meg nem is. Nagyon vártam és kicsit alul teljesítette önmagát, ez a merész témákat, komoly gondolatokat felvonultató film, melynek ugyan nagyon erős a forgatókönyve, néha mégis kicsit leül a hangulat. A történet adagolása kissé egyenlőtlen és kusza, de ennek ellenére is szerethető és élvezhető. A film fő hajtó motorja azonban a szereplőgárda. AZ egész filmet egy kamara drámának aposztrofálnám, amely roppant erős alakításokat vonultat fel. Julia Roberts egyik legjobb és legmerészebb alakítása, Clive Owen tökéletes párja ebben. Jude Law a leggyengébb lánc szem, de még ő is jól teljesít, Natalie Portman alakítása pedig szintén káprázatos és megfontolt. A negatívumok ellenére abszolút élvezhető és szerethető a film, a kiadvány azonban nem ad hozzá semmi pluszt. Sajnos nagyon minimalista a kiadás.

Hát én nekem más a véleményem...mint az elottem szólóknak. Szerintem egy nagyon vázlatos, kidolgozatlan sztori, a karakterek kidolgozottsága is a nulla felé konvergál... A viselkedések érthetetlenek, az egyes szereplok cselekedeteinek motivációja szegényes, vagy ki sem derül.

Mintha a rendezonek vagy a forgatókönyvírónak nagyon tetszett volna a Tágra zárt szemek, és vmi hasonlót, de "nem olyat" akartak volna összehozni.
Ehhez hasonló, de jobb filmeket már láthattunk sokat. Inkább nézzük meg újra azokat. :)
Az egyetlen értékelheto teljesítmény Natalie Portman-é, aki még egy ilyen vacak szerepben is tud brillírozni.

Igen, igazatok van, ez a film nem való mindenkinek. Nem egy gagyi képregény feldolgozás, hanem az életbol vett, nagyon átélheto témával foglalkozó remekmu. Mert ezek a jellemhibás emberek akár mi is lehetnénk....ezért olyan kemény és csodás film. A színészekekre egy rossz szót sem lehet szólni. Julia Robert brillírozik, Natali Portman és Clive Owen nem különben.

A filmet felépíto jelenetek, a zene, a színészek, a párbeszédek mind-mind nagyon egyben vannak. Kár kihagyni.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha nézekl egy filmet és utána vannak jelenetek amiket fel tudok idézni szöveggel együtt, akkor az már eredmény. Hát itt nem sokat kell gondolkozni.....pl. az Aqváriumos jelenet..vagy mikor a Julia Roberts és a Clive Owen ordibálnak....mesteriek...

Nos, igen. Elottem már az egekbe magasztalták a filmet, és milyen helyesen! :) És teljesen egyetértek veled, ZS.

A film elé nem ajánlatos mindenkinek leülni. A Ponyvaregényt nehéz filmnek tartják, pedig ehhez képest az könnyu délutáni mozi. Többnek is tunik, mint 100 perc, nehéz témát is boncolgat, viszont minden képkockája élmény. A filmvégi csattanó pedig valami hihetlenül jó :)

Fantasztikus színészi alakításokat láthatunk benne, kiemelném Clive Owent, és különösképp Natalie Portmant (szvsz az övé a legnehezebb szerep a filmben). Julia Robertsre és Jude Lawra sem panaszkodom, de a másik két színész vmivel fölöttük van ebben az alkotásban.

Kár, hogy a DVDkiadás ilyen szegényes lett extrákat tekintve :( Reménykedjünk, hogy ki fogják még adni, ha nem is DVDn, akkor már a következo generációs adathordozókon, extrákkal megtömve!

„Mi van, szépfiú?”- így kezdődik a film szinkronizált változata; „Hello stranger”-mondják az eredetiben. A film több alkalommal is visszatérő kulcsszavát sikerült eliminálnia a szövegből a nemtörodöm fordítónak: ez a film ugyanis minden, csak nem „romantikus”, ahogy a borító alapján készült ajánló állítja. A szerelemről szól ugyan, de úgy, hogy ehhez képest A közöny (eredeti címen: Az idegen) optimista vígjáték.
Pedig nem így indul. Két ember véletlenül találkozik, elindul valami: beszélgetnek, jó párbeszédek, jellegzetes színházi „smart talk” – színmű feldolgozása a film -, amely azonban egyre durvább, helyenként trágárabb lesz, ahogy a cselekmény bonyolódik. E cselekményből spoilerkedés lenne bármit is elárulni azon kívül, hogy négy ember minduntalan egymást keresztező szerelmi kapcsolatairól szól, sok beszélgetéssel, vallomással, őszinteséggel és hazugsággal, csakhogy az őszinteség veszélyes, a vallomás bosszú, a hazugság pedig igaznak bizonyul. A szereplők a címmel ellentétben csak távolabb kerülnek egymástól.
A Closer tökéletes film: nem hiszem, hogy bármi hibája lenne. Rég hallottam ilyen feszültséggel teli dialógusokat; ritkán találkozhatunk a legdurvább lélektani és nyelvi elemek ilyen ügyes és távolról sem öncélú alkalmazásával. A négy színész játéka láttán csodálkozom, hogy csak két Oscar-jelölés született. Mike Nichols, aki 1968-ban a Diploma előtt különleges, eredeti képi megoldásaival orozta el Norman Jewisontól az Oscart, itt mintha a régi Hollywood tanítását követné: a rendező maradjon láthatatlan, ne álljon a néző és a történet közé. Mégsem lefényképezett színházat látunk: a laza jelenetsor szerves egészet alkot, a nagyszerű közelik, lassítások, az idő múlására tett utalások elhagyása (csak a szövegből derül ki, mennyi idő telt el az eloző jelenet óta), a jól megválasztott helyszínek és a cselekményt támogató zenék (a konszolidáltabb pár az operában a Cosi fan tutte dallamaira, a „közönségesebb” a Prodigy-féle Smack My Bitch Up kíséretében egy sztriptízbárban marja egymást) nagyon is mozifilmről árulkodnak.
A szriptízbár-jelenetet külön öröm nézni – művészi szempontból is: a kényes területek kitakarására tett erőfeszítések rendkívüli vizuális ötleteket szültek, melyek jobban szolgálják a filmet egy esetleges szuperplánnál. Néhány néző persze csalódott: a hírek szerint készült ugyanis egy explicitebb változat is, de a rendező nem azt helyezte el a filmben.
Ami azt illeti, a törölt jelenetek között ez is elfért volna… ha lennének. Alig van extra ugyanis: egy klip és egy nagyon jó minőségű (anamorf; DD 5.1!) trailer. Technikailag nincs gond a DVD-vel.
A végére egy kis sznob nyavalygás: Annyi hülyeséghez írják tömegesen, hogy „alap”, „kell”, „alig várom” - igazán sajnálom hát, hogy ezt az oldalt nem látogatják többen, mert ez a film jobb, mint a Palacsintás király vagy a Dizájn center, de még egy Solarist is adnék érte!

Én egyetértek Dave-el. Nekem tetszett a film, de végülis semmi különös. Ilyen az élet. Gyakorlatilag bármelyikünk életérol forgathattak volna egy ilyen filmet, akár az enyémrol is. Hiába, mint tudjuk az élet írja a legjobb forgatókönyveket.

Ennek ellenére a film jó, a színészek úgyszintén, egyszer mindenképp érdemes megnézni, talán még tanulni is lehet belole..
PS: Épp pár nappal korábban láttam az Alfie-t, kicsit fura volt Jude Law-t újra látni, rögtön az Alfie-s karakter ugrott be. :) Mindkét film jó, de érdemes egymástól távolabbi idopontban megnézni.. ;)

Hááát, nem tudom miért van mindenki hasraesve - már elnézést - ettöl a filmtol. Én Natalie Portman miatt néztem meg, persze nem moziban. Igen húzos jelenetei voltak abban a semmit sem takaró rózsaszín tangában -nah, erre emlékszem! :) De más... hát... nem igen maradt meg. Igen, már látom, hogy a fanok fenik a tollukat, hogy milyen sekélyes arc is lehetek én. Pedig nem is igen! :) Akit érdekel eloször kölcsönözze ki, csak aztán vegye meg, mert akkor már késo lesz hogy: "Ugye én megmondtam!"