Clive Barker bizarr fantáziavilága egyre nagyobb tereket hódít meg, a kisházból a pokolba, onnan pedig a nagyvárosba vándorolhatunk Anthony Hickox (Waxwork II., Warlock II.) filmjében, melyet A kukorica gyermekei harmadik részéért is felelos Fifth Avenue Entertainment jegyez. Eredetileg Tony Randel, a második rész rendezoje készítette volna az újabb folytatást is, aztán a forgatókönyvíró Peter Atkins neve is felmerült, de a stúdió inkább a nagyobb tapasztalattal rendelkezo Hickoxnak passzolta át a lehetoséget.
Az elozo rész zárásaként a matracból kibúvó kínszobor manapság egy elhagyatott nagyvárosi raktárban álldogál, ahol egy pénzes fiatal klubtulajdonos megvásárolja a cenobitákat fogvatartó sátáni tárgyat az elozo részekben is fel-felbukkanó kétes szakállas figurától. Mivel azonban csak ido kérdése, mikor kerül vér a kové meredt éhes szájakra, nemsokára életre kel a pokol barkeri képviseloje, szabadon járkálhat a világunkban, gyötrelmes pusztítást okozva. Megfékezésére egy leleményes riporterno és a tufeju egykori emberi alakjának jelenése lehet csak képes...
Az alkotók ekkorra felismerték, hogy talán a Doug Bradley által alakított karakter vonzza a leglelkesebb rajongókat a moziba, így nem véletlen, hogy a Pokol a Földön leginkább az o figurájára lett kihegyezve. Pinhead ezúttal egyfajta teremto szerepet is betölt, hiszen régi társai most nem tartanak vele, a cenobiták újonnan felfalt lelkek kreatív átalakulásaiból jönnek létre: egyik fantáziadúsabb, mint a másik. Ex-Djként természetesen a cd-frizbis a kedvencem.
A Doug Bradley által elmondottak alapján a harmadik rész egy remekül összedolgozó csapat munkájának eredménye, ahol beosztástól függetlenül mindenki a szívén viselt minden egyes jelenetet. Bizonyára ez is lehet oka annak, hogy a trilógia záró darabja minden, horrorral kapcsolatos igényt kielégít, határozottan jól sikerült, a fénye az elmúlt 13 év alatt sem kopott meg (mióta eloször láttam).
A hazai vertex-"kiadás" részleteibe most sem megyek bele a minosíthetetlen technikai jellemzok ("szar", "okádék") miatt, egyet lehet vele tenni: kidobni. Ezzel szemben az angol kiadású gyujtemény, mely a trilógiát foglalja magában, kis túlzással elkápráztat. A harmadik rész vonatkozásában is felújított szélesvásznú kép és DTS hang fogad, mely utóbbinak olykor kellemes a térhangzása, de a szobánk fala mégis a helyén marad. A képet egyébként el tudtam volna képzelni kicsit élesebbnek és teltebbnek, de ez mit sem von le az élvezeti értékbol. Bónuszként alkotói audiokommentár, összesen több, mint félórás interjúcsokor vár Barkerrel, Bradley-vel, Hickox-szal és Atkins-szel, melybol rengeteg hasznos információt megtudunk a kulisszatitkokról.
És most, remélem minél többünk legnagyobb örömére, a Navigátor Film úgy gondolta, itt az ideje a hazai rajongók igényeit is kielégíteni, ha e klasszikus(ok)ról van szó: a fent említett külföldi kiadás magyarított verzióját vihetjük haza, nem is akármilyen kivitelben, igencsak csapott áron.
Essen néhány szó a gyujtemény negyedik lemezén elhelyezkedo extraanyagról, amely Clive Barker két hetvenes évekbeli rövidfilmje, a Salomé és a The Forbidden. A közös vonás bennük, hogy rendkívül erotikus töltetu, nehezen értelmezheto, nyomasztó hangulatú, foként szürreális képeket felvonultató anyagok, melyekben jellemzoen kegyetlen(kedo) vonások, látomások is felszínre törnek. A Salomé rövidebb lélegzetu mu, egy pár története, kiknek találkozásából valami rémes dolog születik, a The Forbidden pedig (mely egyébként helyet kapott a negyedik Hellraiser hazai kiadásán is) a maga nagyjából félórájával már nagyobb súlyú mu, kifejezetten hangulatos, olykor kellemetlen negatív-képekkel. Mondhatom azt is, hogy tetszett, bár a meredt dákójú fiatalember majd´ tízperces táncikálásának szimbólumát még nem sikerült megfejtenem. A Barker-Bradley-Atkins trió azért segít értelmezni a kisfilmeket, sot, megtudjuk, hogy Pinhead fejének kinézete honnan is ered.
Az elozo rész zárásaként a matracból kibúvó kínszobor manapság egy elhagyatott nagyvárosi raktárban álldogál, ahol egy pénzes fiatal klubtulajdonos megvásárolja a cenobitákat fogvatartó sátáni tárgyat az elozo részekben is fel-felbukkanó kétes szakállas figurától. Mivel azonban csak ido kérdése, mikor kerül vér a kové meredt éhes szájakra, nemsokára életre kel a pokol barkeri képviseloje, szabadon járkálhat a világunkban, gyötrelmes pusztítást okozva. Megfékezésére egy leleményes riporterno és a tufeju egykori emberi alakjának jelenése lehet csak képes...
Az alkotók ekkorra felismerték, hogy talán a Doug Bradley által alakított karakter vonzza a leglelkesebb rajongókat a moziba, így nem véletlen, hogy a Pokol a Földön leginkább az o figurájára lett kihegyezve. Pinhead ezúttal egyfajta teremto szerepet is betölt, hiszen régi társai most nem tartanak vele, a cenobiták újonnan felfalt lelkek kreatív átalakulásaiból jönnek létre: egyik fantáziadúsabb, mint a másik. Ex-Djként természetesen a cd-frizbis a kedvencem.
A Doug Bradley által elmondottak alapján a harmadik rész egy remekül összedolgozó csapat munkájának eredménye, ahol beosztástól függetlenül mindenki a szívén viselt minden egyes jelenetet. Bizonyára ez is lehet oka annak, hogy a trilógia záró darabja minden, horrorral kapcsolatos igényt kielégít, határozottan jól sikerült, a fénye az elmúlt 13 év alatt sem kopott meg (mióta eloször láttam).
A hazai vertex-"kiadás" részleteibe most sem megyek bele a minosíthetetlen technikai jellemzok ("szar", "okádék") miatt, egyet lehet vele tenni: kidobni. Ezzel szemben az angol kiadású gyujtemény, mely a trilógiát foglalja magában, kis túlzással elkápráztat. A harmadik rész vonatkozásában is felújított szélesvásznú kép és DTS hang fogad, mely utóbbinak olykor kellemes a térhangzása, de a szobánk fala mégis a helyén marad. A képet egyébként el tudtam volna képzelni kicsit élesebbnek és teltebbnek, de ez mit sem von le az élvezeti értékbol. Bónuszként alkotói audiokommentár, összesen több, mint félórás interjúcsokor vár Barkerrel, Bradley-vel, Hickox-szal és Atkins-szel, melybol rengeteg hasznos információt megtudunk a kulisszatitkokról.
És most, remélem minél többünk legnagyobb örömére, a Navigátor Film úgy gondolta, itt az ideje a hazai rajongók igényeit is kielégíteni, ha e klasszikus(ok)ról van szó: a fent említett külföldi kiadás magyarított verzióját vihetjük haza, nem is akármilyen kivitelben, igencsak csapott áron.
Essen néhány szó a gyujtemény negyedik lemezén elhelyezkedo extraanyagról, amely Clive Barker két hetvenes évekbeli rövidfilmje, a Salomé és a The Forbidden. A közös vonás bennük, hogy rendkívül erotikus töltetu, nehezen értelmezheto, nyomasztó hangulatú, foként szürreális képeket felvonultató anyagok, melyekben jellemzoen kegyetlen(kedo) vonások, látomások is felszínre törnek. A Salomé rövidebb lélegzetu mu, egy pár története, kiknek találkozásából valami rémes dolog születik, a The Forbidden pedig (mely egyébként helyet kapott a negyedik Hellraiser hazai kiadásán is) a maga nagyjából félórájával már nagyobb súlyú mu, kifejezetten hangulatos, olykor kellemetlen negatív-képekkel. Mondhatom azt is, hogy tetszett, bár a meredt dákójú fiatalember majd´ tízperces táncikálásának szimbólumát még nem sikerült megfejtenem. A Barker-Bradley-Atkins trió azért segít értelmezni a kisfilmeket, sot, megtudjuk, hogy Pinhead fejének kinézete honnan is ered.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (1/0)