Megkésve láttam Satoshi Kon klasszikus animéjét, mely, amikor kijött, úttörőnek számított. Objektíve meg is érdemel minden elismerést, már csak azért is, mert pszichothrillert animációs keretek közé tudtommal még nem sokan vittek. A Perfect Blue amennyire lehet, igyekszik kitörni ezekből a keretekből, rengeteg a filmszerű megoldás benne. Alapjaiban véve a történet a radikális imázsváltás folytán személyiségzavarba kerülő popénekesnőről is jól kidolgozott, azonban mostanra már nem hat az újdonság erejével, részben Darren Aronofsky-nak köszönhetően, aki maga is rajongója a műnek, és a nagyját átemelte Fekete hattyú c. filmjébe. Meg kell mondjam, ott jobban is tudott működni a sztori, már csak azért is, hisz legyen Kon akármilyen jó rendező, illetve képalkotó, Aronofsky-t segítette az emberi alakítás ereje, hogy a lélekrajz további mélységet nyerjen. A Perfect Bluenak megvannak a maga erényei - egyebek mellett krimiként is megállja a helyét - és, ha korábban találkozom vele, biztosan nagyobbat ütött volna, így viszont már inkább csak filmtörténetileg tudom értékelni, mint műélvezőként.
A kiadásból nekem a slipcase nélküli változat jutott, de küllemre az is csinos darab. A lemez szitázását nagyon eltalálták. A menü hangulatos, a film nyugtalanító zenéje megy alatta. A képminőség összességében szép, a szinkron is egész jó, sőt jobb, mint, amire számítottam a magyar hangok kiválasztása és a színészi beleélés szempontjából egyaránt. Az extrák közül a trivia tracket és a rendezői filmelemzést néztem meg. Az előbbi színes feliratok formájában jelenik meg a film alatt. Néha úgy éreztem túlzottan eltér tőle és mondanivaló híján statisztikákkal bombáz perceken át a földrengések és a családon belüli erőszak gyakori előfordulásáról. A rendezői filmelemzés több hasznos infóval szolgál, még úgy is, hogy a lány, aki a rendezőt kérdezgeti, bámulatosan butuska. Kon maga viszont egy értelmes, jó humorú, rendkívül szimpatikus jelenség. Elszomorító, hogy már nincs közöttünk.

Nemrég kaptam meg a filmet(következo nap meg is néztem) és nagyon tetszett. A grafika szép, az animáció korrekt, a zene kelloen félelemkelto és hátborzongató, a történet érdekes és csavaros, a karakterek érdekesek. Maga a kiadás: én eloször magyar szinkronnal néztem meg és szerintem kellemesen sikerült, bár a japánt azért nem múlja felül, a felirat teljesen rendben van, a menü egyszeru, a boritó és a korong szitázása szép(bár az enyém valamiért nem kartontokos). Az extrák szerintem teljesen jól sikerültek, sok plusz infót adnak a filmhez. A menü szerintem rendben van, meg úg minden a lemezen. Összességében remek film remek kiadásban. Aki szeretne látni egy igazi japán thrillert(vagy csak simán egy jó thrilert) az egyszer mindenképpan nézze meg. Nem fog csalódni.

Eloször is kicsit ódzkodtam a régi rajzstílustól, de fantasztikusan részletes, a legtöbb mozgást elozetes valódi videofelvételek alapján készítették!
A történet még 2-3 megnézés után is hagy maga után kérdéseket az emberben: nehéz alkotás, de teljes egészet alkot, nem marad hiányérzeted utána, inkább elgondolkodtat. Ez a sokrétuség fogott meg benne, ne hagyjátok ki!
A kép felújított, semmi kivetnivalót nem találtam benne, ahogy a remek DTS hangzásban sem, de a magyar szinkron is kiváló, egyedül az egyik mellékszereplo hangját éreztem túl fiatalosnak.
Csak az extrák (és a csomagolás ^_^) miatt megérné a film. Van egy trivia track nevu "infósáv" jellegu dolog, amivel még meg lehet nézni a filmet, ebben nagyon sok volt a helyesírási hiba (kimaradt betuk), emiatt haragszok, trehány munka; a tartalma persze rendben van.
A beszélgetések a rendezovel, készítokkel, seyuu-kkel mind remek extrák, ezek miatt (is) kihagyhatatlan remekmu!

Mikor az évezred hajnalán lehetoség volt egyre több és több anime megtekintésére letöltések útján nem volt nagy kérdés, hogy tesszük e vagy sem. Én azzal a kitétellel fogtam neki anno a muélvezetnek, hogy mindent amit megnézek megveszek hogyha megjelenik nálunk is. Talán az elmúlt évek kiadásait tekintve ez elhamarkodott kijelentés volt tolem akkor, de mindig betartom amit ígérek.
Vicces dolog, hogy milyen sokáig távol tartottam magamat ettol a filmtol annak idején. Nem az én világom a pszichothriller, ijesztgesse magát mozgóképpel akinek két anyja van. Aztán egy komolyabb idoszakomban végül rászántam magam miután olvastam különös kialakulásának történetét. Ezt a filmet eredetileg éloszereplos mozgóképnek szánták a múlt évezredben, de mivel olcsóbb volt animációs filmként, ezért inkább úgy készült el.
Ha valaki ismeri a japán filmgyártást értheti ennek a fonáksáságát: a japán filmek nagyon kevés kivétellel borzalmasan rosszak. Mintha csak egy hat éves kezébe adna valaki egy kamerát és minden próba vagy színészválogatás nélkül elkezdenék orülten produkálni magukat. A nézhetetlenség átka szerintem onnantól datálható, hogy Kurosawának nem adtak hazájában lehetoséget a Kagemusha megrendezésére. A kultúrarcok úgy gondolták nem érdemes az egyetlen valamirevaló rendezojüket támogatni, akitol George Lucas és Spielberg is tanult többek között. A Takeshi Kitano féle fellángolást a szememben hamar lelohasztotta ez a Takeshi Ishii féle borzalomsorozat ami a nemrégiben megjelent Western Djangoban csúcsosodott ki. Ha jót akartok magatoknak kerüljétek el nagyon messzire.
Szóval miután nézhetetlen mozgókép helyett igényes és gyönyöru animációs film készült a mubol világhódító útjára indult és még nálunk is képesek voltak tavaly bemutatni az Odeonban. Természetesen ott voltam, de ez sem volt elegendo hogy letudjam régi ígéretemet. Mivel a moziban is ugyanazt a mély hatást gyakorolta rám mint korábban ezért nem berzenkedtem a korábban bemutatott koreai filmmel egy pakkban megvenni. A lehetoség korrektségét a Corner film és az Xpress részérol mi sem bizonyítja jobban, hogy a két film együtt olcsóbb volt mint külön-külön és még ennek a tetejébe adtak egy színes Perfect Blue plakátot.
A meglepetések ezzel nem értek véget, mert ugyan a tokban most csak egy lemez volt, a kivitelezés ismét önmagáért beszél. A külso papírtokon kivágott részben olvasható a film címe, ami a belso, muanyag borítást ábrázoló meztelen no képén is mellmagasságban van. Egyetlen más filmnél sem tudnám pozitívan méltatni hogy egy konkrétan hentai kép a borító, de ha ez nem világít rá egyértelmuen, hogy NEM gyerekfilmrol van szó akkor semmi sem.
A film egy népszeru könnyuzenei lánybanda egyik tagjáról szól, aki kilép és karrierjét a tévék és filmek világában szeretné folytatni. Fiatal, ezt o is tudja, de a színpadon szerzett tapasztalatai úgy érzi elegendoek kellenek legyenek ahhoz, hogy bírja azt a nyomást amit a mozgókép médiuma jelent a számára. Minden segítség ellenére érzi, hogy nehezen viseli és amikor egy rajongói honlapon rátalál a saját blogjára amit látszólag helyette ír valaki, részletes pontossággal a napjairól és érzéseirol komolyan gondolkodóba esik. Ha ez nem lenne elég, hamarosan borzalmas gyilkosságsorozat veszi kezdetét melynek áldozatai mind kapcsolatban voltak a lánnyal. A blogbejegyzések pedig egyre vadabbak lesznek...
Ahogy egy kedves ismerosöm fogalmazott anno az Exitben a film magyar mozis bemutatójakor elég durva dolog, hogy abban az évben egy múlt évezredbeli rajzfilm volt a legjobb thriller. Az igazság azonban pontosan az, hogy nem egyszeruen tavaly, de általában nehéz ennél jobban összerakott és izgalmasabb filmet találni ebben a stílusban. Az utóbbi évek borzalmas próbálkozásai hogy minél több keleti filmet torzítsanak a nyugatiak számára befogadhatónak kezd lassan befulladni és szinte friss levegonek hat egy ilyen durva, eroszakos és pornográf jelenetekkel gazdagon nyakon öntött film. Nem egyszeruen a történet vagy az események keltik a feszültséget, több jelenetnél is emlékeztetnünk kell magunkat, hogy egészen pontosan mit is nézünk ami ritka egy mai filmnél (lassan animéknél is sajnos).
A rajzolás a  90-es éveket idézik, de mivel én abban élek ez nem zavar. A szereplok meglehetosen gyorsan azonosíthatóak (meglepoen fontos ugyebár) és a jelentéktelen jelenetek is különös tartalommal telnek el így, hogy olcsó trükkfelvételek helyett mindent meg kellett rajzolniuk. Kedvenc érzésem a filmbol amikor a lány olvasva egy blogbejegyzést reményvesztetten kitekint a szobája ablakán a több házra melynek ablakai hol sötéten bámulnak vagy sejtelmes fénnyel világítanak.
A Perfect Blue nem való mindenkinek, azt sem mondanám például, hogy nekem való. De még a stílust nem kedvelok számára is tartalmas és emlékezetes lehet ez a film, olyan thriller ami még napokkal, hetekkel a megtekintése után is mozgatja az ember fantáziáját pedig igen "könnyeden" zárul le és nincsen olcsó húzás, hogy a végén a gyilkos kimászik a csatornából. Aki az anime és pszichothriller elemek résein át még a mu üzenetét is kiolvassa akkor igazán büszke lehet magára mert ott van ... csak a mai muvekkel ellentétben nem adja magát könnyen. Ettol sokaknak többszörnézos film is könnyen lehet belole.

A leghatásosabb pszicho-triller, amit valaha láttam. Rengeteg éloszereplos filmet a porig aláz, mind történetben, mind hangulatban. Hatásos, elgondolkodtató és a film nélkülöz minden agyonismételt sablonosságot. A komoly témákra fogékonynak kituno szórakozás, azonban valóban szükséges hozzá egy komoly fokú érettség, sot, az elvontabb, pszichológiai dolgok iránt való fogékonyság. Emiatt nem lesz belole soha sem divatmu, és ez nem is baj.

Számomra az egyik leghatásosabb animék közé tartozik, amit valaha láttam. A Perfect Blue inkább a rutinosabb, sokmindent látott animéseknek való és ahogy a példa is mutatja, a mufajra alapból ferde szemmel nézok számára csak mélyül a médium iránti ellenszenv. Ami nem tragédia, de meg kellene tanulni kissé bonyolultabban látni a világot.

A kiadvány nálam jelesre vizsgázott, a tartalomhoz képest igazán baráti az ára, a külcsíny pedig sokat ad a kiadvány értékéhez. Kellemes meglepetés volt, hogy a hagyományos DVD-tokban található borító duplaoldalas.

Sajnálom, hogy sokan így vélekedtek a japánokról. Én beszélem a nyelvet és rengeteg japánt ismerek személyesen, és - bár van olyan réteg Japánban, amit ti általánosítotok, ahogy minden más országban is - nem ez a jellemzo. Nem hiszem, hogy a magyar nép bármiben különb lenne a japánnál, és én személy szerint többre tartom oket magunknál. Kinek mi a véleménye.

Annak viszont örülök, hogy sokaknak nem tetszik a Perfect Blue, addig legalább nem terjed el a kis tinik világában, megmaradhat az igazi rajongóinak. Azt viszont én is elmondom, hogy ez - sok hazánkban kiadott animével együtt - nem gyerekeknek készült. A szülok feladata vigyázni a gyerekük lelkére, ha egyszer 18 karikás valami, akkor ne engedjék a gyereket a közelébe. Nem értem miért él még az a tévhit, hogy minden rajzolt dolog gyerekeknek készült. És ameddig a gyerekek "izgalmasabbnál izgalmasabb" horrorfilmeken nonek fel, addig nem hiszem, hogy ilyen kritikának van itt helye, hogy ez a film árt a gyerekeknek.

ÉLJEN!!! Már kezdtem lemondani errol a kiadványról, olyan régóta volt már várható, és aztán valahogy soha nem jött ki. De megértük ezt a napot is, amint megjelenik szaladok is átvenni. Ugye a packhoz is jár a plakát? Anno amikor a moziban adták nagyon akartam egyet szerezni, de aztán nem jött össze :(

A kedvenc Satoshi Kon filmem, elképeszto, fantasztikus és úgy odacsap, hogy rögtön megnézed még vagy kétszer :)

Véres? Igen.

Eroszakos? Igen.

Öncélú? Igen, néhol valóban az, ez szintén a film része.

De ez a mu nem egyszeruen egy öncélú, eroszakos aktus... ennél sokkal több.