Eloször egy kicsit nagyképunek és arrogánsnak találtam a DVD-n levo "nézd azonnal újra háromszor"-szlogent, de a film végére érve igazat kell adnom neki. Egyszeruen annyi minden történt a filmben, annyira zaklatott és feszült az elejétol, hogy az újonnan látott események és a nyomukban keletkezett gondolatok folyamatosan kilökték az elozoeket, és már fogalmam sem volt, mi történt tíz perccel azelott. Nem az események voltak amúgy sem lényegesek, hanem az élethelyzet, amit kialakítottak, és amiknek a fényében az egyes mondatok és cselekedetek megjelentek.
Hazugság, megjátszás, önámítás, feladás. Súlyos és mély szavak egy filmben, noha Mendestol megszokhattuk, hogy imádja kiteregetni a kispolgári-kertvárosi szennyest. Ezúttal azonban közvetlen szócsöve is akadt John, az (udvari) bolondnak álcázott számonkéro narrátor személyében. A többi szereplonél csak félmosolyokból, megkönnyebbült zokogásokból derül ki, mit is gondolnak a csupaszív máz alatt errol a házaspárról és az önmagukkal vívott háborúról. Wheelerék életét ugyanis csatatérré változtatja az egyéni ambíciók, a be nem teljesült álmok vibráló színessége, és a szürke hétköznapok amerikai álomba illo, fekete-fehér tökéletessége, ahol még egyszer-kétszer félrekefélni is kispolgári kötelesség a lélek maradékának megnyugtatására, a lázadás és a kontroll illúziójának megorzésére. Külön tetszett, hogy ugyan van két gyerek a képben, de a történet nem teszi oket tényezové, nem kíván sem indokot, sem kifogást szolgáltatni személyükben. Itt bizony két embernek, férjnek és feleségnek kell kitalálnia, milyen célok szerint kívánják tovább élni az életüket, és ezért mit kell és akarnak feláldozni. Ha ki kéne emelnem egy jelenetet, ami nálam a film csúcsa volt, akkor az April Wheeler tojásrántottás reggelije lenne, mert attól még a hideg is kirázott.
A színészeket nem érzem szükségesnek méltatni, ezt megtették nálam sokkal hatásosabban a díjak és a jelölések. Személyes véleménynek annyi, hogy sokkal szívesebben vettem volna, ha Kate Winslet ezért kap Oscart (amit már rég maximálisan megérdemelt!), és nem a politikai és álmuvészi hátszéllel megtámogatott analfabéta trampli megformálásáért.
Kép, hang rendben, az extrák remekek. A fórumon is téma, hogy a megszokott szinkronhangok vannak, amik a kiabálások közepette is simogatják a fület, kellemesen otthonossá teszik a filmet.
Röviden: Ha csak kicsit is szereted a drámákat, ennél jobbat manapság nem nagyon találhatsz.

Szerintem pedig jó ez a film.

Elgondolkodtatott, sot még most is agyalásra késztet.

Arra lennék kíváncsi, hogy férfiak és nok ugyan úgy látják-e a filmet? Én Leo "pártján" vagyok.:)

Extrák, kimaradt jelenetek: a harctéri szülinap mesélésnél azon voltam, hogy ez tényleg jó, hogy kimaradt, de a végén Kate beszólásával jó kis poén lett.
Spoiler: Igen a dugásoknál én is elkezdtem sajnálni Kate Winsletet a házasélete miatt. Bár számomra több érzékiség volt benne mint az Apró titkok csomarkolós pózolós jelenetében.:) Az ilyen hirtelen vad szenvedélybol jött aktus azért hamarabb véget szokott érni, mint a kamerának és feltölto oldalaknak szóló pózolás. Az express kielégülés csúcsát szerintem Kern muvész úr tartja a  Sztracsatellában, ott 3 másodperc az orál.:) Ott is autóban történik, lehet turbósak ezek a kocsik.:)