Kamaszkoromban szívesen olvasgattam a Sherlock Holmes-történeteket, de aztán felnőttkoromban valahogy feledésbe merült ez a szenvedélyem. Ez a szellemes vígjáték azonban kedvet csinált ahhoz, hogy újra elolvassam a derék detektív kalandjait. Pedig a SHERLOCK ÉS ÉN valójában tiszteletlen paródiája Conan Doyle regényeinek, véleményem szerint azonban mégis illúziókeltően idézi meg azt a miliőt, amelyben az „igazi Sherlock Holmes” kalandjai lejátszódnak.
Talán örök kedvenceim egyikéhez, Lester muskétás filmjeihez hasonlítanám, amelyek úgy figurázzák ki a dumas-i jellemeket és cselekményfordulatokat, hogy a hitelesség egy pillanatra sem válik kétségessé. Thom Eberhardt hasonlóan járt el Conan Doyle történeteivel. A SHERLOCK ÉS ÉN két főszereplője igazán remek alakítást nyújtanak, de a karakterszínészek is nagyon jól játszanak. A poénok nem harsányak, de nagyon is szellemesek. Amit például „Sherlock” kihoz a hamis bankjegyen látható 234-es számból, az finoman találó paródiája a Conan Doyle által megírt Holmes módszereinek, főleg miután meghalljuk, maga a nyomdász mennyivel egyszerűbb magyarázattal áll elő...

Michael Caine az egyik kedvenc színészem, ezért azonnal megvettem a filmet, amint megláttam az egyik áruházban. Miután megnéztem, hitetlenkedve kapcsoltam ki a lejátszót. Ilyen humortalan, borzalmasan unalmas álvígjátékot korábban soha nem láttam. Pedig az alapszituáció remek volna, a szénészek is elsorangúak, de egyszeruen az egészbol nem lesz semmi. Mintha az alkotók nem tudták volna dönteni a röhejes, a Folytassa-filmekhez hasonló marhaság és a visszafogott, finom angol humorral átszott stílusparódia között. Végül egyik sem lett belole, csak egy érdektelen maszlag. A film humortalanságát nem tudom szavakba önteni, (sajnos) látni kell ahhoz, hogy az ember érezze, mirol beszélek. Egy árva poén nincs benne, sem fizikai, sem verbális. Még elmosolyodni sem lehet rajta. Ha valaki talált benne vicces jelenetet, szóljon, konkrétan mondja meg, min nevetett, mert érdekel... Lehet, hogy másik bolygóról származom, ezért nem figyeltem fel a vicces részekre?
Összegzés: Ha valaki valóban elsorangú, nem Conan-Doyle muve alapján készült Holmes-sztorira vágyik, szerezze be az 1978-as Murder By Decree-t (foszereplok: Christopher Plummer, James Mason, Donald Sutherland, David Hemmings), amelyben a detektív és Watson doktor Hasfelmetszo Jack után nyomoz. Ez a film nem vígjáték, hanem kokemény, komoly hangvételu és a hasonló alaptémájú, ám rém gyenge A pokolból címu opusznál sokkal izgalmasabb és szövevényesebb krimi.

Tegnap hoztam el a filmet az Xpress-tol, és azonnal meg is néztem. Csak megerosíteni tudom az eddigieket - szuper kikapcsolódás!!! Eredeti szinkron van rajta, és van hozzá angol felirat is! Egyedül az extrákat nem tartom túl sokra - ajánló egyáltalán nincs rajta, mindössze a két foszereplo filmográfiája, és az is hiányos...ennek ellenére is kihagyhatatlan! Mindenkinek jó szórakozást hozzá!