13 kritika
*
*
Clint Eastwood sosem tartozott a kedvenc színészeim közzé, de mindig is elismertem, sőt jó pár filmjét amellett, hogy (méltán) etalonnak illik nevezni, jómagam is nagyon szeretem.
A kor előrehaladtával egyre több területen kipróbálta magát, és bizony a rendezői székben is beváltotta a hozzá fűzött (nem éppen kis) reményeket. Ott volt a jappó-amcsi háborús "duplex", a Millió dolláros bébi és talán a legjobb munkája a Titokzatos folyó (az Űrcowboyok című mozit inkább feledném, ott csak mint színészi legendaként venném számon). Szóval haladt előrefelé, talán pont egy olyan irányba mely bemutatja, hogyan is él egy cowboy, ha nincs több tehén, akit kergetni lehetne. Bizony a Gran Torinoban megmutatja, hogyan is néz ez ki amolyan 21. századi westernesen.
Senkit ne tévesszen meg, nem egy vadnyugati filmről van szó, de valahol a dráma nézése közben mindig előkerül az a fajta hangulat, és a marcona tehenész karaktere (ezt persze nem bánjuk).
A történetben megismerünk valakit, aki egyedül maradt a világon, és már szinte csak 2 dolog maradt számára, az egyik egy kocsi, egy Ford, egy Gran Torino, mely a fényes múltját jelenti számára, mert nem volt ő mindig ilyen komoly, volt ám egy csodálatos felesége, akivel olykor minden bizonnyal a világ legboldogabb emberének érezhette magát, nem ma volt már...de tudja jól ezt ő is, ahogy az autó is, csak többnyire egyhelyben áll, várja, hogy a gazdája néha lemossa és nosztalgiázzon vele. A másik dolog a családja...lehetne, csakhogy őket nem érti meg, és ez fordítva is igaz, teljesen elvesztették a kötelékeket és tudja jól, hogy ebben ő is hibás, és azt is tudja, hogy ezt már nem lehet helyrehozni, de legalább egy szintén öreg kutyus kitart vele, akárcsak az autója, vagyis a múltja, melyre nem büszke, de legalább érti és az övé.
Ez az ember közel áll hozzám, valahogy bele tudom képzelni magam, hogy ilyen leszek én is öreg koromra (és a barátaim szintén, mert tudják, hogy elég erős akarítú vagyok, és utálom a nyávogást, de ha kell számíthatnak rám), de ez persze igen valószínűtlen.
Walt (Eastwood karaktere) igazi hazafi, aki megjárta a háborút, elveszítette a feleségét, és egy kertvárosban él, ahová egyre több etnikum költözik, amit ő nem néz éppen jó szemmel. Kapcsolata egy "homong" családdal megváltoztatja az életet, és végre egy kicsit elvonja a figyelmét a múltról és ismét kezd a jelenben élni. Fokozatosan megnyílik, barátkozik, persze a saját maga stílusában, és ha kell egyik pillanatról a másikra válik ismét kőkemény harcossá. A színészi játék kiváló, nemcsak az öreg cowboy, de a "sárgák" is méltóképpen tették a dolgukat a rendezőjüknek. A történek elgondolkodtató és nem tűnik hatásvadásznak (bár talán egy picit azért az), próbáljuk megérteni ki és mit miért tesz, valamit sikerül valamit nem, és ez nem a mi hibánk, hiszen más emberek, embercsoportok vagyunk, mások a szokások, de ugyanúgy van közöttünk jó és rossz, vagyis inkább "átlagos", mely mindkettőt ötvözi. Eastwood itt búszúzott el a színészi pályafutásától, melyet a film végén nyekergő hangon énekelve még a fülünkbe súg "Itt a vége, a múltban találkozunk", nagyjából ezt jelentette nekem a "Gran Torino dal", mely briliánssá és méltóvá tette egy legenda megkoronázást.
A kor előrehaladtával egyre több területen kipróbálta magát, és bizony a rendezői székben is beváltotta a hozzá fűzött (nem éppen kis) reményeket. Ott volt a jappó-amcsi háborús "duplex", a Millió dolláros bébi és talán a legjobb munkája a Titokzatos folyó (az Űrcowboyok című mozit inkább feledném, ott csak mint színészi legendaként venném számon). Szóval haladt előrefelé, talán pont egy olyan irányba mely bemutatja, hogyan is él egy cowboy, ha nincs több tehén, akit kergetni lehetne. Bizony a Gran Torinoban megmutatja, hogyan is néz ez ki amolyan 21. századi westernesen.
Senkit ne tévesszen meg, nem egy vadnyugati filmről van szó, de valahol a dráma nézése közben mindig előkerül az a fajta hangulat, és a marcona tehenész karaktere (ezt persze nem bánjuk).
A történetben megismerünk valakit, aki egyedül maradt a világon, és már szinte csak 2 dolog maradt számára, az egyik egy kocsi, egy Ford, egy Gran Torino, mely a fényes múltját jelenti számára, mert nem volt ő mindig ilyen komoly, volt ám egy csodálatos felesége, akivel olykor minden bizonnyal a világ legboldogabb emberének érezhette magát, nem ma volt már...de tudja jól ezt ő is, ahogy az autó is, csak többnyire egyhelyben áll, várja, hogy a gazdája néha lemossa és nosztalgiázzon vele. A másik dolog a családja...lehetne, csakhogy őket nem érti meg, és ez fordítva is igaz, teljesen elvesztették a kötelékeket és tudja jól, hogy ebben ő is hibás, és azt is tudja, hogy ezt már nem lehet helyrehozni, de legalább egy szintén öreg kutyus kitart vele, akárcsak az autója, vagyis a múltja, melyre nem büszke, de legalább érti és az övé.
Ez az ember közel áll hozzám, valahogy bele tudom képzelni magam, hogy ilyen leszek én is öreg koromra (és a barátaim szintén, mert tudják, hogy elég erős akarítú vagyok, és utálom a nyávogást, de ha kell számíthatnak rám), de ez persze igen valószínűtlen.
Walt (Eastwood karaktere) igazi hazafi, aki megjárta a háborút, elveszítette a feleségét, és egy kertvárosban él, ahová egyre több etnikum költözik, amit ő nem néz éppen jó szemmel. Kapcsolata egy "homong" családdal megváltoztatja az életet, és végre egy kicsit elvonja a figyelmét a múltról és ismét kezd a jelenben élni. Fokozatosan megnyílik, barátkozik, persze a saját maga stílusában, és ha kell egyik pillanatról a másikra válik ismét kőkemény harcossá. A színészi játék kiváló, nemcsak az öreg cowboy, de a "sárgák" is méltóképpen tették a dolgukat a rendezőjüknek. A történek elgondolkodtató és nem tűnik hatásvadásznak (bár talán egy picit azért az), próbáljuk megérteni ki és mit miért tesz, valamit sikerül valamit nem, és ez nem a mi hibánk, hiszen más emberek, embercsoportok vagyunk, mások a szokások, de ugyanúgy van közöttünk jó és rossz, vagyis inkább "átlagos", mely mindkettőt ötvözi. Eastwood itt búszúzott el a színészi pályafutásától, melyet a film végén nyekergő hangon énekelve még a fülünkbe súg "Itt a vége, a múltban találkozunk", nagyjából ezt jelentette nekem a "Gran Torino dal", mely briliánssá és méltóvá tette egy legenda megkoronázást.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Figyelem, véleményem SPOILEREKET tartalmaz!!!!
Csodálatos film, igazi mestermunka több szempontból is, nem szégyellem, a végén még sírtam is. Nekem az tetszett nagyon, h azt a vonalat erosíti leginkább (mindjárt két szereplo is), h merjünk saját magunk lenni, a saját gondolatainkkal, tettünkkel szembenézni, azt kimutatni, kimondani. Hogy próbáljuk megtartani azokat az értékeket amit az oseinktol kaptunk. Hogy bármennyire is egyen alakokká próbálnak változtatni, ne legyünk egyen bábok. Valaki lejjebb írta, h nem lehet politizálni, mert ez az oldal nem arra való. Ez igaz, de ez a film kihozza az emberbol, h igenis álljon ki a véleménye mellett, mondja ki (úgy ahogy Walt is teszi végig a filmben) azt amit gondol, érez. Igenis a fajgyulölet NEM abból adódik, h eleve utálunk, rühellünk egy népcsoportot, hanem teljesen más okai vannak. Walt a régmúlt tapasztalatai, "élményei" miatt utálja a "vágott szemueket" (ha jól emlékszem ezt a kifejezést használta, ha nem, akkor elnézést), nem pedig azért mert éppen ok a szomszédai. Hogy egy rossz tapasztalatból való kiindulásból (az autó ellopásának kísérlete), pozitív történéseken keresztül (a lány ebédmeghívásán, a hagyományok, a viselkedés, a kultúra tanításán át, "Túró" formálásáig) az önfeláldozásig egy olyan úton megy, amely alapjaiban változtatja meg ot, de NEM a szemléletét. Milyen érdekes, hogy mégis tolük kap segíto kezet, melyet az életével hálál meg. Azért valljuk be oszintén ennek a való életben vajmi csekély esélye van. Egyébként ez az egy dolog ami nem tetszett a filmben, h a vége elrugaszkodott a valóságtól. Talán jobb lett volna egy olyan befejezés, amelyben a rivális bandák rendezik le egymást, az "öreg" pedig mondjuk lassan elalszik. Ettol függetlenül a mondanivalója megint megvan, elgondolkodtat, talán még formálja is a jellemünket egy picit, legalábbis egy kis idore amíg a film hatása alatt vagyunk.
Akárhogy is gondolkodok, nem tudok még egy olyan ikont mondani, aki a rendezésben, színjátszásban (így együtt a kettoben) ekkora örökséget hagy az utókorra. Remélem, h nem ez Mr. Eastwood utolsó filmje, mert amit csinál, az szenzációs. Egyet értek, EZ Oscar-t érdemelt volna.
Lehet, h néhol kicsit bonyolultan fogalmaztam, ezért elnézést kérek, de sajnos nem írhatom le azt, vagy inkább úgy amit mondani szeretnék, mert a mai világban leginkább a hozzászólás törlésével díjaznák. :(
Azt gondolom, h ezt a filmet MINDENKINEK legalább 1x látnia kellene, különös tekintettel a MI hazánkban le-/megtelepedo más népcsoportokba tartozóknak, bár fájdalom, egy részüknek halványlila fogalma sem lenne arról, h mirol is van szó. Na EZ a szomorú.
Csodálatos film, igazi mestermunka több szempontból is, nem szégyellem, a végén még sírtam is. Nekem az tetszett nagyon, h azt a vonalat erosíti leginkább (mindjárt két szereplo is), h merjünk saját magunk lenni, a saját gondolatainkkal, tettünkkel szembenézni, azt kimutatni, kimondani. Hogy próbáljuk megtartani azokat az értékeket amit az oseinktol kaptunk. Hogy bármennyire is egyen alakokká próbálnak változtatni, ne legyünk egyen bábok. Valaki lejjebb írta, h nem lehet politizálni, mert ez az oldal nem arra való. Ez igaz, de ez a film kihozza az emberbol, h igenis álljon ki a véleménye mellett, mondja ki (úgy ahogy Walt is teszi végig a filmben) azt amit gondol, érez. Igenis a fajgyulölet NEM abból adódik, h eleve utálunk, rühellünk egy népcsoportot, hanem teljesen más okai vannak. Walt a régmúlt tapasztalatai, "élményei" miatt utálja a "vágott szemueket" (ha jól emlékszem ezt a kifejezést használta, ha nem, akkor elnézést), nem pedig azért mert éppen ok a szomszédai. Hogy egy rossz tapasztalatból való kiindulásból (az autó ellopásának kísérlete), pozitív történéseken keresztül (a lány ebédmeghívásán, a hagyományok, a viselkedés, a kultúra tanításán át, "Túró" formálásáig) az önfeláldozásig egy olyan úton megy, amely alapjaiban változtatja meg ot, de NEM a szemléletét. Milyen érdekes, hogy mégis tolük kap segíto kezet, melyet az életével hálál meg. Azért valljuk be oszintén ennek a való életben vajmi csekély esélye van. Egyébként ez az egy dolog ami nem tetszett a filmben, h a vége elrugaszkodott a valóságtól. Talán jobb lett volna egy olyan befejezés, amelyben a rivális bandák rendezik le egymást, az "öreg" pedig mondjuk lassan elalszik. Ettol függetlenül a mondanivalója megint megvan, elgondolkodtat, talán még formálja is a jellemünket egy picit, legalábbis egy kis idore amíg a film hatása alatt vagyunk.
Akárhogy is gondolkodok, nem tudok még egy olyan ikont mondani, aki a rendezésben, színjátszásban (így együtt a kettoben) ekkora örökséget hagy az utókorra. Remélem, h nem ez Mr. Eastwood utolsó filmje, mert amit csinál, az szenzációs. Egyet értek, EZ Oscar-t érdemelt volna.
Lehet, h néhol kicsit bonyolultan fogalmaztam, ezért elnézést kérek, de sajnos nem írhatom le azt, vagy inkább úgy amit mondani szeretnék, mert a mai világban leginkább a hozzászólás törlésével díjaznák. :(
Azt gondolom, h ezt a filmet MINDENKINEK legalább 1x látnia kellene, különös tekintettel a MI hazánkban le-/megtelepedo más népcsoportokba tartozóknak, bár fájdalom, egy részüknek halványlila fogalma sem lenne arról, h mirol is van szó. Na EZ a szomorú.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Rengeteg filmet láttam már amely hatással volt Rám, de ez felülmúlja mindet. Ez egy mestermunka, egy tökéletes film. Bátran ajánlom mindenkinek!!! Eastwood egy zseni és nem, csak mint színész hanem rendezoként is. Ahogy idosödik egyre jobb rendezo.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nem értem a sok jó kritikát. Eastwood(azért nem túl egetrengeto) alakításán kívül szinte semmi nincs a filmben. A történet unalmas, lapos, vontatott, néhol sablonos. A többi színész kifejezetten rossz.
Habár nekem nem voltak olyan nagy elvárásaim, amilyen nagyokat az alábbi kommentek gerjesztenek, de sikerült alaposan alulmúlnia még ezeket is.
Nem ajánlom.
Habár nekem nem voltak olyan nagy elvárásaim, amilyen nagyokat az alábbi kommentek gerjesztenek, de sikerült alaposan alulmúlnia még ezeket is.
Nem ajánlom.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
A film egy egyszeru Eastwood-mozi a jobban sikerültek közül (mondjuk a Tökéletes világ tájékáról), aminek viszont nagyobb mélységet ad az, ahogyan a szokásos "üzenetek", "tanulságok" mellett az elmúlással foglalkozik - mindezt különösen átélhetové téve a búcsúzó mester személyén keresztül.
Ha valóban ez a színész utolsó filmje, akkor méltó a búcsú, ha esetleg mégsem, én csak örülök neki. A filmnek amúgy sincs szüksége arra, hogy az a tudat kanyarítson fölé glóriát, hogy ez a "végso darab": megáll a saját lábán is, bír hozzá elég értékkel. Clint pedig utoljára a Dollár-filmekben nézett ki ilyen jól a vásznon (képernyon), és talán még sosem játszott ilyen jól. Nekem a jó öreg Eastwood mindig kissé modorosnak tunt, szerencséjére itt azonban ez pont beleillik a szerepbe, így viszont azt is kell hogy mondjam, remekül írták meg a szerepét. :)
Azok, akik a filmben pusztán egy újabb sablonos liberál-propagandát látnak a színek és etnikumok elfogadásáról, szerintem tévednek: Eastwood a maga karakterében görbe tükröt tart a kikopófélben levo konzervativizmus felé is, ám ezzel együtt is olyan hagyományos, "konzervatív" értékek mellett voksol, mint a család, összetartás, erkölcs, hagyománytisztelet, a kulturális gyökerek, etnikai identitás megtartása, ápolása. Éppen azt mutatja meg, amit az általunk megismert liberális propaganda annullálni igyekszik: hogy a megváltozó, keveredo, "multikulturalizálódó" világrendben az egyedüli tartható megoldás az, ha ragaszkodunk a magunk értékeihez, nem adjuk fel a saját identitásunkat a másokhoz való hasonulás érdekében.
A filmben az összes pozitív karakter a hagyományos rendet követoké - ugyan mindegyikük a maga hagyományait vagy szokásait tiszteli, mégis (sot, éppen ebbol kifolyólag!) közös, egyetemes értékeket oriz.
Nem véletlen, és foleg nem pusztán propagandisztikus benetton-giccs, hogy Kowalski a koreai családhoz vonzódik inkább, mint a sajátjához: bennük találja meg azt a régivágású értékrendet, amit o maga is képvisel. És amit az újjá, számára idegenné formálódó világban nem talált, még a saját családjában sem.
Eastwood filmjében a borszín nem predesztinál sem pozitív, sem negatív szerepkörre, a választóvonalat máshol kell keresnünk. Így sikerült elkerülnie, hogy kicsapja nálam a biztosítékot, mert allergiás vagyok rá, amikor a toleranciáról próbálnak meg okítani. Eastwood azonban nem tanmesét mond fel, vagy legalábbis nem errol szólót: csak elmesél egy hiheto, valósnak tuno történetet, és hagyja, hogy a következtetéseinket magunk vonjuk le.
Amitol igazán szerethetové válik a film, az a szentimentalizmusa és drámája ellenére jelenlévo, csípos és oszinte humor: Kowalski egy-egy zsörtölodo beszólása, vagy amikor a két öreg tanítja a srácot a "férfiak közti beszélgetésre".
A befejezés viszont számomra nem igazán hiheto: kissé kieroszakoltnak tunik a "heppiend", túlságosan kimódolt az, ahogyan az író rendet tesz a szereploi között, így sajna nem hiszem el, hogy a rosszfiúk a valóságban is elnyernék büntetésüket. A realitás itt kapott egy sunyi nyaklevest az írói leleménytol: Clint esetlenül számol le a rosszakkal, ellenben szellemesen a saját, rákövesedett szerepkörével, és ettol tulajdonképpen mégis muködik a mozi befejezése, csak kell hozzá egy kis irónia, meg némi Eastwood-ismeret.
Ha valóban ez a színész utolsó filmje, akkor méltó a búcsú, ha esetleg mégsem, én csak örülök neki. A filmnek amúgy sincs szüksége arra, hogy az a tudat kanyarítson fölé glóriát, hogy ez a "végso darab": megáll a saját lábán is, bír hozzá elég értékkel. Clint pedig utoljára a Dollár-filmekben nézett ki ilyen jól a vásznon (képernyon), és talán még sosem játszott ilyen jól. Nekem a jó öreg Eastwood mindig kissé modorosnak tunt, szerencséjére itt azonban ez pont beleillik a szerepbe, így viszont azt is kell hogy mondjam, remekül írták meg a szerepét. :)
Azok, akik a filmben pusztán egy újabb sablonos liberál-propagandát látnak a színek és etnikumok elfogadásáról, szerintem tévednek: Eastwood a maga karakterében görbe tükröt tart a kikopófélben levo konzervativizmus felé is, ám ezzel együtt is olyan hagyományos, "konzervatív" értékek mellett voksol, mint a család, összetartás, erkölcs, hagyománytisztelet, a kulturális gyökerek, etnikai identitás megtartása, ápolása. Éppen azt mutatja meg, amit az általunk megismert liberális propaganda annullálni igyekszik: hogy a megváltozó, keveredo, "multikulturalizálódó" világrendben az egyedüli tartható megoldás az, ha ragaszkodunk a magunk értékeihez, nem adjuk fel a saját identitásunkat a másokhoz való hasonulás érdekében.
A filmben az összes pozitív karakter a hagyományos rendet követoké - ugyan mindegyikük a maga hagyományait vagy szokásait tiszteli, mégis (sot, éppen ebbol kifolyólag!) közös, egyetemes értékeket oriz.
Nem véletlen, és foleg nem pusztán propagandisztikus benetton-giccs, hogy Kowalski a koreai családhoz vonzódik inkább, mint a sajátjához: bennük találja meg azt a régivágású értékrendet, amit o maga is képvisel. És amit az újjá, számára idegenné formálódó világban nem talált, még a saját családjában sem.
Eastwood filmjében a borszín nem predesztinál sem pozitív, sem negatív szerepkörre, a választóvonalat máshol kell keresnünk. Így sikerült elkerülnie, hogy kicsapja nálam a biztosítékot, mert allergiás vagyok rá, amikor a toleranciáról próbálnak meg okítani. Eastwood azonban nem tanmesét mond fel, vagy legalábbis nem errol szólót: csak elmesél egy hiheto, valósnak tuno történetet, és hagyja, hogy a következtetéseinket magunk vonjuk le.
Amitol igazán szerethetové válik a film, az a szentimentalizmusa és drámája ellenére jelenlévo, csípos és oszinte humor: Kowalski egy-egy zsörtölodo beszólása, vagy amikor a két öreg tanítja a srácot a "férfiak közti beszélgetésre".
A befejezés viszont számomra nem igazán hiheto: kissé kieroszakoltnak tunik a "heppiend", túlságosan kimódolt az, ahogyan az író rendet tesz a szereploi között, így sajna nem hiszem el, hogy a rosszfiúk a valóságban is elnyernék büntetésüket. A realitás itt kapott egy sunyi nyaklevest az írói leleménytol: Clint esetlenül számol le a rosszakkal, ellenben szellemesen a saját, rákövesedett szerepkörével, és ettol tulajdonképpen mégis muködik a mozi befejezése, csak kell hozzá egy kis irónia, meg némi Eastwood-ismeret.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Hát ez egy nagyon jó film volt, mindenkinek érdemes megnézni!
Tudom, hogy ez a fórum nem politizálásra való, de a film kapcsán ezt sem lehet kihagyni. Walt életszemélelete miatt sajnos ma már sokak szemében (foleg Mo-n) rasszista, holott csak a saját érdekeit védi. A filmnek itthon is lenne aktualitása, szerintem mindenki érti mire gondolok. Ha így mennek tovább a dolgok, még pár év, és itthon is le lehet forgatni egy ilyen filmet. Ezt akarjuk? Lehet választani..
Tudom, hogy ez a fórum nem politizálásra való, de a film kapcsán ezt sem lehet kihagyni. Walt életszemélelete miatt sajnos ma már sokak szemében (foleg Mo-n) rasszista, holott csak a saját érdekeit védi. A filmnek itthon is lenne aktualitása, szerintem mindenki érti mire gondolok. Ha így mennek tovább a dolgok, még pár év, és itthon is le lehet forgatni egy ilyen filmet. Ezt akarjuk? Lehet választani..
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Clint Eastwood a világ legjobb színésze és rendezoje! Csodás filmet hozott össze. A dal amiben o maga is énekel szintén csodás. Remélem azért még fog egyszer foszerepet vállalni. A hangja nagyon különleges , ami miatt a filmjeit kizárólag eredeti nyelven érdemes nézni. A Gran Torino szinkronnal borzalmas , Reviczky sose jött be Eastwoodként , Tao és testvérének magyar hangjai rémesek.
A hang adott osztályzatom az angol hangra vonatkozik.
Csak így tovább Mr. Eastwood.
megjegyzés:
A film Oscart érdemelt volna mint legjobb film. Eastwoodot a rendeszésért és a foszerep eljátszásáért megillete volna szintén az Oscar-díj.
A hang adott osztályzatom az angol hangra vonatkozik.
Csak így tovább Mr. Eastwood.
megjegyzés:
A film Oscart érdemelt volna mint legjobb film. Eastwoodot a rendeszésért és a foszerep eljátszásáért megillete volna szintén az Oscar-díj.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Clint Eastwood amit az elmúlt években muvel mint rendezo, kétségtelenül valami fantasztikus!
A Titokzatos folyó, Millió dolláros Bébi, A dicsoség zászlaja, Levelek Ivo jimáról, Elcserélt életek és most a Gran torino!
Már alig vártam, hogy megérkezzen! Egy biztos az év egyik legnagyobb alkotása!
Csak szuperlativuszokban lehet róla beszélni!
Csodálatos! Egy biztos ha netán Clint tényleg abba hagyja a szinészkedést (bár remélem nem fogja) a Gran torino méltó lezárása egy szinész karriernek!
Éljen CLINT EASTWOOD!
A Titokzatos folyó, Millió dolláros Bébi, A dicsoség zászlaja, Levelek Ivo jimáról, Elcserélt életek és most a Gran torino!
Már alig vártam, hogy megérkezzen! Egy biztos az év egyik legnagyobb alkotása!
Csak szuperlativuszokban lehet róla beszélni!
Csodálatos! Egy biztos ha netán Clint tényleg abba hagyja a szinészkedést (bár remélem nem fogja) a Gran torino méltó lezárása egy szinész karriernek!
Éljen CLINT EASTWOOD!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nézzük csak… Itt van augusztus vége, és azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy láttam az év filmjét.. Eddig legalábbis.
SPOILERES lehet!
Már az elozetes alapján sokat vártam a filmtol , ami – mint ahogy valaki írta lentebb – elég akciódúsra sikeredett. Aztán a mozi meg teljesen más lett, egy lassú, de minden percében szikrázó mestermu. Pedig alapban nem vagyok egy Clint Eastwood rajongó. Utóbbi munkái viszont maradéktalanul tetszettek, de azt hiszem ezzel végképp feltette az i-re a pontot. Egy olyan mély érzelmi tartalmú, különlegesen fuszerezett kis mozit hozott össze nekünk itt az eloítéletrol illetve a fajgyulöletrol, ami eddig csak kevésszer sikerült. Leginkább az Amerikai história X –el tudom párhuzamba állítani: végül is ez is az. Egy másik história..
Mr. Kowalsky jellemének megformálása az öreg által szenzációs. A vén, maradi, kiégett veterán, nyomasztó bunével a film mozgatórugója. Zseniális színészi játék, s igazából nem is kell messze mennünk, hogy bele tudjuk magunkat élni a szituba. Életszagú helyzet, az biztos. A karakter átváltozása, illetve a végén nyert bunbocsánata a film lényege – rögtön több szinten is. Jellemfejlodése nagyon hasonlít Derekéhez (AHX), s rengeteg elem visszaköszön a másik moziból. A saját faj szerinti eroszak (bár itt másnál), s a végén a megváltás is. Mindez egy morgós, de szeretheto karakter személye körül - akit ugyan el kellene ítélnünk gondolatai miatt, de mégsem tesszük. Hisz alapos oka van rá, hogy úgy gondolkodjon, ahogy…
Említettem a fuzerezést. Az alapsztorit rendkívül finom humor egészíti ki. A kínai – bocsi, hmong – család részérol, illetve maga a foszereplo kapcsolatain keresztül. Nincs túlzásba víve, de a film lassabb tempóját kiválóan kiegészíti. Fuszer volt számomra a finom egyházellenessége is, s erre kvázi alapos csattanó a befejezés – a megváltást, bunbocsánatot nem az egyház(nak) hozta meg végül.
A családi vonal is érdekesen színesíti, árnyalja a képet. Hisz két fia számára elveszett már rég, a halálos betegségét sem velük éli meg: így tökéletes pótgyermek az a Thao, akit viselkedése alapján ugyebár a másik oldalra képzeltünk. Mégis az öreg megtalálja benne azt, amit fiaiban elvesztett..
Apropó Thao..Az o változása annyira ugyebár nem egyértelmu a filmben (már az elején sem akart beállni a bandába), mégis érdekes kiegészítoje a sztorinak. O és novére képviseli azt a szálat, amit Danny képviselt az AHX-ben.. Csak itt a végén fordult a kocka. A már halálos beteg Kowalsky végjátékaként ok élnek teljes életet..
Nagyon sokrétegu, igazi többször nézos mozi ez, sok-sok apró finomsággal. Egy nagyszeru színész/rendezo talán legjobb munkája. S bocsájtassék meg nekem a párhuzam az Amerikai história X-el, egyáltalán nem a Gran Torino érdemeit akarom ezzel csökkenteni. Nekem valahogy szimbiózisban van a két film: témájuk, hangulatuk miatt mindenképp. Eastwood filmje más úton járva, de ugyanarra a lényegre mutat rá: az eloítéletekbol táplált gyulölet más nép iránt sokszor fordulhat a visszájára, s onnan is kaphatunk segítséget, szeretetet, ahonnan a legkevésbé várjuk. Jelen filmben ez mindkét pólusra is igaz.( újabb fuszer ). Nem tudom, egyszer talán jómagam is eljutok talán oda, hogy mindezt film nélkül is érezzem. Addig viszont maradnak a szürke hétköznapok valóságai.
Egy igazán remek filmhez azonban szerintem egy jobb kiadás dukálna. A DVD alapban rendben van, hisz sem a képre, sem a (szigorúan úgy ajánlott!) eredeti hangra nem lehet panaszunk. Van némi extra is, de ehhez a zseniális filmhez egy kétlemezes, extrákkal dúsított digi járna.. Na majd vadászom egyet valahonnan.
Kosárba!
SPOILERES lehet!
Már az elozetes alapján sokat vártam a filmtol , ami – mint ahogy valaki írta lentebb – elég akciódúsra sikeredett. Aztán a mozi meg teljesen más lett, egy lassú, de minden percében szikrázó mestermu. Pedig alapban nem vagyok egy Clint Eastwood rajongó. Utóbbi munkái viszont maradéktalanul tetszettek, de azt hiszem ezzel végképp feltette az i-re a pontot. Egy olyan mély érzelmi tartalmú, különlegesen fuszerezett kis mozit hozott össze nekünk itt az eloítéletrol illetve a fajgyulöletrol, ami eddig csak kevésszer sikerült. Leginkább az Amerikai história X –el tudom párhuzamba állítani: végül is ez is az. Egy másik história..
Mr. Kowalsky jellemének megformálása az öreg által szenzációs. A vén, maradi, kiégett veterán, nyomasztó bunével a film mozgatórugója. Zseniális színészi játék, s igazából nem is kell messze mennünk, hogy bele tudjuk magunkat élni a szituba. Életszagú helyzet, az biztos. A karakter átváltozása, illetve a végén nyert bunbocsánata a film lényege – rögtön több szinten is. Jellemfejlodése nagyon hasonlít Derekéhez (AHX), s rengeteg elem visszaköszön a másik moziból. A saját faj szerinti eroszak (bár itt másnál), s a végén a megváltás is. Mindez egy morgós, de szeretheto karakter személye körül - akit ugyan el kellene ítélnünk gondolatai miatt, de mégsem tesszük. Hisz alapos oka van rá, hogy úgy gondolkodjon, ahogy…
Említettem a fuzerezést. Az alapsztorit rendkívül finom humor egészíti ki. A kínai – bocsi, hmong – család részérol, illetve maga a foszereplo kapcsolatain keresztül. Nincs túlzásba víve, de a film lassabb tempóját kiválóan kiegészíti. Fuszer volt számomra a finom egyházellenessége is, s erre kvázi alapos csattanó a befejezés – a megváltást, bunbocsánatot nem az egyház(nak) hozta meg végül.
A családi vonal is érdekesen színesíti, árnyalja a képet. Hisz két fia számára elveszett már rég, a halálos betegségét sem velük éli meg: így tökéletes pótgyermek az a Thao, akit viselkedése alapján ugyebár a másik oldalra képzeltünk. Mégis az öreg megtalálja benne azt, amit fiaiban elvesztett..
Apropó Thao..Az o változása annyira ugyebár nem egyértelmu a filmben (már az elején sem akart beállni a bandába), mégis érdekes kiegészítoje a sztorinak. O és novére képviseli azt a szálat, amit Danny képviselt az AHX-ben.. Csak itt a végén fordult a kocka. A már halálos beteg Kowalsky végjátékaként ok élnek teljes életet..
Nagyon sokrétegu, igazi többször nézos mozi ez, sok-sok apró finomsággal. Egy nagyszeru színész/rendezo talán legjobb munkája. S bocsájtassék meg nekem a párhuzam az Amerikai história X-el, egyáltalán nem a Gran Torino érdemeit akarom ezzel csökkenteni. Nekem valahogy szimbiózisban van a két film: témájuk, hangulatuk miatt mindenképp. Eastwood filmje más úton járva, de ugyanarra a lényegre mutat rá: az eloítéletekbol táplált gyulölet más nép iránt sokszor fordulhat a visszájára, s onnan is kaphatunk segítséget, szeretetet, ahonnan a legkevésbé várjuk. Jelen filmben ez mindkét pólusra is igaz.( újabb fuszer ). Nem tudom, egyszer talán jómagam is eljutok talán oda, hogy mindezt film nélkül is érezzem. Addig viszont maradnak a szürke hétköznapok valóságai.
Egy igazán remek filmhez azonban szerintem egy jobb kiadás dukálna. A DVD alapban rendben van, hisz sem a képre, sem a (szigorúan úgy ajánlott!) eredeti hangra nem lehet panaszunk. Van némi extra is, de ehhez a zseniális filmhez egy kétlemezes, extrákkal dúsított digi járna.. Na majd vadászom egyet valahonnan.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
"Keser-édes" ahogy mostanában mondani szokás de az a beszéd biztos nem tetszene fohosünknek.A valódi értékeket orzo foszereplonek szembe kell néznie egy másfajta élettel ami nem igen tetszetos számára(számomra sem).Sajna a mai világban kihalt a becsület,az adott szó a kézfogás erénye.A filmnek igen mély és nagyon aktuális mondani valója van, hiába a nagy liberalizmus a bizonyos népcsoportok úgysem fogják soha szeretni,tisztelni egymást.Akkora a "kulturális"-vallási és neveltetési külömbség.Érdekes,hogy ilyen tipusú film amerikából jött.Megnézni érdemes,talán megvásárolni is.(Bár lehet,hogy elég megnézni egy tv hiradót).
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Valahogy Clint Eastwood munkái kimaradtak az életembol. Nem tudom megmagyarázni miért, de ezidáig így történt. Most, ajánlásra néztem meg a filmet, és bevallom kellemes estét szerzett nekem a film. Eastwood valami egészen lendületes és fantasztikus erovel bír, mert olyannyira természetesen játssza a veterán szerepét, hogy nehéz volt elhinni. A történet Amerikában akár mindennapinak is mondható, mert ilyen bandákból, bandaháborúkból minden napra akad egy. Szóval a történet szerintem megható, Mr. Kowalsky csupán társaságra vágyott, mert a gyerekeitol nem várhatott el semmit. Hogyan is tehette volna ezt, mikor születésnapán felajánlották neki, hogy költözzön be egy idosek otthonába? Hogyan is szerethette az unokáit, mikor egyikük a haláláról meg az örökségrol beszél.
Theo-ban sikerült mindazt megtalálnia, amit a családtagjaiban nem.
Az egész szeretet és védelem Eastwood részérol teljesen értheto és a végkifejletben pedig rengeteg ráció van. Miért így, miért nem máshogy?
Köszönöm a filmet Clint Eastwoodnak!
Theo-ban sikerült mindazt megtalálnia, amit a családtagjaiban nem.
Az egész szeretet és védelem Eastwood részérol teljesen értheto és a végkifejletben pedig rengeteg ráció van. Miért így, miért nem máshogy?
Köszönöm a filmet Clint Eastwoodnak!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Pontosan ez az a film amirol nincs mit beszélni ...... Clint Eastwood valoszinu utolsó filmje volt... de szerintem élete egyik legnagyobb alakitásást hozta benne!!! maximálisan valami dijat érdemelne!!!!! szinkronnal is nagyon elégedett vagyok!!! ez a film többszöri nézésre is egy nagyon jo emlék marad!!! .... a nem vénnek való vidék nél volt velem hasonlo :) filmélmény. Grat Clint !!!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Egyike azon filmeknek, melyekre a megtekintés után sokszor gondolok vissza. A kissé akciófilm-ízure sikeredett elozetes után - ami egyébként tetszett - engem meglepett, hogy mennyire visszafogott, inkább érzelmes moziról van szó. És ez a szó pozitív értelmében lepett meg.
Eastwood mesterien hozza a kiégett, cinikus veterán karakterét, aki nemcsak elfogadni és tisztelni tanulja meg az olyannyira megvetett szomszédait, hanem egy már-már bibliai fogantatású jelenetben igazi áldozatot is képes hozni értük.
A színészi alakítás(ok) mellett a film másik nagy erénye a többször is felbukkanó humor, ami sikeresen ellensúlyozza a drámaibb jeleneteket.
Ha valóban ez Eastwood színészi hattyúdala, akkor ennél méltóbb búcsút senki sem kívánhat magának.
Egy remek, emberi film, ami mindenképpen megnézésre ajánlott!
Eastwood mesterien hozza a kiégett, cinikus veterán karakterét, aki nemcsak elfogadni és tisztelni tanulja meg az olyannyira megvetett szomszédait, hanem egy már-már bibliai fogantatású jelenetben igazi áldozatot is képes hozni értük.
A színészi alakítás(ok) mellett a film másik nagy erénye a többször is felbukkanó humor, ami sikeresen ellensúlyozza a drámaibb jeleneteket.
Ha valóban ez Eastwood színészi hattyúdala, akkor ennél méltóbb búcsút senki sem kívánhat magának.
Egy remek, emberi film, ami mindenképpen megnézésre ajánlott!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)