Egy film igazi próbája általában a másodszori megtekintés. Egy kriminél ez mégkeményebb próbatétel, hisz a megoldás ismeretében kell, hogy újra magával ragadjon. A Viharsziget könnyedén veszi ezt az akadályt, mitöbb még előnyére is szolgál, mert az ember jobban észreveszi, milyen jól fel van építve a sztori, és ezúttal inkább tud arra koncentrálni, ami a lényeg: a személyes tragédiára a fordulat mögött. Ha így nézzük, már nem is krimit látunk, hanem egy borzasztóan szomorú drámát. Leonardo DiCaprio akkorát alakít, hogy az valami elképesztő. Az a düh és fájdalom, amit a tekintete tükröz - na ezt nevezem színészi átélésnek. Valójában az egész gárda lenyűgöző, csakúgy mint a film képi világa. Scorsese régóta nem volt ennyire elemében. A rendező ezúttal is már létező zeneműveket és nem a filmhez szerzett zenét használ, melyekkel sokkal ügyesebben bánik. Mint sok alkotása, ez is részben az erőszakról szól. A rendezőnek és a forgatókönyvírónak sikerült megragadni Dennis Lehane könyvének szívét, mely megmutatta, hogyan jut el egy jó ember az őrületig, ezért bár hangulatában némiképp eltér tőle, az adaptációt mégis példaértékűnek lehet nevezni.
Ha valaki bizonytalan benne, hogy Blu-rayen vagy inkább dvd-n szerezze be a filmet, az ne is hezitáljon tovább! A Viharsziget képe maga a nagyfelbontású orgazmus. Tűéles, de mégse steril. Igazi tesztlemez. A magyar szinkron is rendesen teljesít, minőségi munka, bár a fordításban akadnak pontatlanságok. A színészeket jól megszokott hangok szólaltatják meg, akik egyaránt remekelnek. Külön említést érdemel Tordy Géza Max Von Sydow hangjaként és a néhai Végvári Tamás, aki Ben Kingsleyt szinkronizálja. Bizony méltóbb búcsú ez a pótolhatatlan színésztől, mint a Perzsia hercege. A dvd tulajokat arcátlanul megfosztották az extráktól, pedig jól sikerült és átfogó bónuszanyagot állított össze a stúdió, aminek csak jelentéktelen része megy el a rendező körbedicsérésére, egyébként tényleg érdemben járják körül a film elkészítését és témáit.