A jópofa film mellett érdemes ránézni a rajzfilmsorozatra is. Nosztalgikus hatású...
Folytatván a megkezdett menetelést a Tim Burton filmeken keresztül, egy mondhatni klasszikushoz értem, amit speciel nem én állítok, ugyan is én most láttam először... ;-)
Beetlejuice... Egy jópofa kísértetkomédia, csordultig művészi alkotásokkal, megmozdulásokkal, amolyan tipikus Burton-mozi.
1988-ban jelent meg ez a meglehetősen szokatlan, de roppant "szellemes" film, ami valahol a Szellemirtók és a Törjön Ki A Frász! című művek környékén mozog, remekül elegyítve mindegyik alkotás legjobb tulajdonságait.
Történetünk ott kezdődik, mikor két főszereplőnk, Adam (Alec Baldwin) és Barbara (Geena Davis) egy autóbalesetet követően azon kapják magukat (egész hamar, fura mód), hogy már nem élnek. Hatalmas házukat, melyet a sok unszolás ellenére sem voltak hajlandóak eladni, ezek után értékesítik és be is költöznek az új lakok. Na persze ez az épület korábbi tulajdonosainak, még szellem formájában sem tetszik. Így hát megkezdődik a harc: kié legyen a vagyont érő ingatlan?
Egy nagyon szépen és következetesen felépített sztoriról van szó, ami arra készteti a nézőt, hogy figyeljen. Egyrészt, mert lemaradsz, másrészt, mert várod a cselekmény bővülését. Sajnos a történet erősségét jelentős mértékben lehúzza a helyenként csúszkáló szinkron és a 60-as, 70-es évekbeli számítógépes grafika. (Már megint... A Támad A Mars!-nál szintén ezt kifogásoltam) Erről majd később. Visszatérve... Ollókezű Edward barátunkat 2 évvel megelőzve ezzel is melegített a 90-es évekre, de a Beetlejuice-nak egy elég egyedi hangulata van.
A jelmeztervezők és a díszletet építő mesteremberek, na meg persze a bábokat készítő szakik, valószínűleg az akkori tudásuk maximumát hozták. Annyira hangulatos lett a két lét közti világ megteremtése, amire csak Tim-bácsi képes. A problémám, hogy nagyon keveset mutatják. Többnyire ugyanis a házban zajlik a film, ezen belül is a padláson. Maga az épület egyébként elég érdekes lett, nem is nagyon tudom, hogy milyen szót használjak rá. A meseszerű és a misztikus persze adott, de van egy érdekes megjelenése. Szokatlan az biztos!
Amire vissza akartam még térni, az a helyenkénti borzalmas számítógépes grafikai. Nincs sok ilyen jelenet, de megint azt kell kérdeznem: miért nem lehet rendesen odafigyelni? Azért a technika akkor ennél, azért már előbbre volt... Még jó, hogy a későbbi filmjeinél maximálisan kárpótol a gyenge munkáért.
Feltételezem az akkori színi tanodákban még teljesen másként tanították, hogy milyen legyen a jó színészi alakítás. Sem Davis, sem Baldwin nem akkor kezdte, Michael Keaton-ről nem is beszélve. Mégis, előbbiek gyengén teljesítettek, utóbbi meg egy kicsit túl játszotta. Viszont itt gyorsan megjegyzem, hogy az ő szerepéhez dukál is a túlzott játék, de nagyon színpadiasra vette a figurát, ami már egy kicsit sok alkalmanként.
Winona Ryder, egészen fiatal még (17 éves)és elég meggyőző, valamint szimpatikus alakítást nyújt.
Nem tudom, hogy a kiadvány hibája vagy már eredetileg is ilyen volt, de szinkron amellett, hogy borzalmas, még csúszik is. Nem sokat, tehát még nem a zavaró formában és nem is minden ponton, de vannak szekciók, amikor ez tényleg feltűnő. A kép egyébként egész éles lett, feltételezhetően későbbi utómunkák eredményeként, a hanggal szerintem nem sokat bíbelődtek, mert elég réginek hat és kicsit erőtlen. Az extrák rész elég vékonyka, de van rajta 4 rész a Beetlejuice-sorozatból, amiről örömmel konstatáltam, hogy én azt ismerem, mert adták annak idején az itthoni tv-csatornák.
A Tim Burton-rajongóknak kötelező darab, mert sokat merített ebből a filmből, de annak sem árt megnézni, aki annyira nem szokta figyelemmel követni a rendező úr műveit.
TÖRTÉNET: 8
LÁTVÁNY: 7
KÉP,HANG: 5
KIADVÁNY: 5
Beetlejuice... Egy jópofa kísértetkomédia, csordultig művészi alkotásokkal, megmozdulásokkal, amolyan tipikus Burton-mozi.
1988-ban jelent meg ez a meglehetősen szokatlan, de roppant "szellemes" film, ami valahol a Szellemirtók és a Törjön Ki A Frász! című művek környékén mozog, remekül elegyítve mindegyik alkotás legjobb tulajdonságait.
Történetünk ott kezdődik, mikor két főszereplőnk, Adam (Alec Baldwin) és Barbara (Geena Davis) egy autóbalesetet követően azon kapják magukat (egész hamar, fura mód), hogy már nem élnek. Hatalmas házukat, melyet a sok unszolás ellenére sem voltak hajlandóak eladni, ezek után értékesítik és be is költöznek az új lakok. Na persze ez az épület korábbi tulajdonosainak, még szellem formájában sem tetszik. Így hát megkezdődik a harc: kié legyen a vagyont érő ingatlan?
Egy nagyon szépen és következetesen felépített sztoriról van szó, ami arra készteti a nézőt, hogy figyeljen. Egyrészt, mert lemaradsz, másrészt, mert várod a cselekmény bővülését. Sajnos a történet erősségét jelentős mértékben lehúzza a helyenként csúszkáló szinkron és a 60-as, 70-es évekbeli számítógépes grafika. (Már megint... A Támad A Mars!-nál szintén ezt kifogásoltam) Erről majd később. Visszatérve... Ollókezű Edward barátunkat 2 évvel megelőzve ezzel is melegített a 90-es évekre, de a Beetlejuice-nak egy elég egyedi hangulata van.
A jelmeztervezők és a díszletet építő mesteremberek, na meg persze a bábokat készítő szakik, valószínűleg az akkori tudásuk maximumát hozták. Annyira hangulatos lett a két lét közti világ megteremtése, amire csak Tim-bácsi képes. A problémám, hogy nagyon keveset mutatják. Többnyire ugyanis a házban zajlik a film, ezen belül is a padláson. Maga az épület egyébként elég érdekes lett, nem is nagyon tudom, hogy milyen szót használjak rá. A meseszerű és a misztikus persze adott, de van egy érdekes megjelenése. Szokatlan az biztos!
Amire vissza akartam még térni, az a helyenkénti borzalmas számítógépes grafikai. Nincs sok ilyen jelenet, de megint azt kell kérdeznem: miért nem lehet rendesen odafigyelni? Azért a technika akkor ennél, azért már előbbre volt... Még jó, hogy a későbbi filmjeinél maximálisan kárpótol a gyenge munkáért.
Feltételezem az akkori színi tanodákban még teljesen másként tanították, hogy milyen legyen a jó színészi alakítás. Sem Davis, sem Baldwin nem akkor kezdte, Michael Keaton-ről nem is beszélve. Mégis, előbbiek gyengén teljesítettek, utóbbi meg egy kicsit túl játszotta. Viszont itt gyorsan megjegyzem, hogy az ő szerepéhez dukál is a túlzott játék, de nagyon színpadiasra vette a figurát, ami már egy kicsit sok alkalmanként.
Winona Ryder, egészen fiatal még (17 éves)és elég meggyőző, valamint szimpatikus alakítást nyújt.
Nem tudom, hogy a kiadvány hibája vagy már eredetileg is ilyen volt, de szinkron amellett, hogy borzalmas, még csúszik is. Nem sokat, tehát még nem a zavaró formában és nem is minden ponton, de vannak szekciók, amikor ez tényleg feltűnő. A kép egyébként egész éles lett, feltételezhetően későbbi utómunkák eredményeként, a hanggal szerintem nem sokat bíbelődtek, mert elég réginek hat és kicsit erőtlen. Az extrák rész elég vékonyka, de van rajta 4 rész a Beetlejuice-sorozatból, amiről örömmel konstatáltam, hogy én azt ismerem, mert adták annak idején az itthoni tv-csatornák.
A Tim Burton-rajongóknak kötelező darab, mert sokat merített ebből a filmből, de annak sem árt megnézni, aki annyira nem szokta figyelemmel követni a rendező úr műveit.
TÖRTÉNET: 8
LÁTVÁNY: 7
KÉP,HANG: 5
KIADVÁNY: 5
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Első megtekintés
A film ismeretlen volt számomra és semmi más nem adott rá okot, hogy megvegyem, mint az, hogy a filmet Tim Burton nevével film jegyezték.
A legelső megítélésem a fimmel kapcsolatban, még akkor volt amikor még nem tettem be a lejátszóba. A leírás alapján egy Halott menyasszony vagy egy Karácsonyi Lidércnyomás jellegű film pörgött le a szemem előtt, így igazán meglepődtem, hogy élőszereplős alkotásról van szó!
Természetesen nem ezért kapta a film a nyolc csillagot. Ugyanis az eleje kicsit vontatott, túl kevés és haszontalan információt közölt. A film igazán akkor indul be amikor a " Halottak várótermébe" kerülnek, onnantól kezdve azonban már nagyon is kezdett lekötni a film. Beetlegujt alakító színész nem csak kinézetileg volt a toppon. Ő volt a film legütősebb karaktere, és nem csak kinézetre, de színészi alakításilag is.
Mindenesetre, összegzésként annyit mondanék,hogy a film kellemes kikapcsolódás és nem csak egy alkalomra! Burton az új filmjében " Éj sötét árnyék" visszatér ehhez a régi stílus gyökereihez, mint ebben a filmben!
A legelső megítélésem a fimmel kapcsolatban, még akkor volt amikor még nem tettem be a lejátszóba. A leírás alapján egy Halott menyasszony vagy egy Karácsonyi Lidércnyomás jellegű film pörgött le a szemem előtt, így igazán meglepődtem, hogy élőszereplős alkotásról van szó!
Természetesen nem ezért kapta a film a nyolc csillagot. Ugyanis az eleje kicsit vontatott, túl kevés és haszontalan információt közölt. A film igazán akkor indul be amikor a " Halottak várótermébe" kerülnek, onnantól kezdve azonban már nagyon is kezdett lekötni a film. Beetlegujt alakító színész nem csak kinézetileg volt a toppon. Ő volt a film legütősebb karaktere, és nem csak kinézetre, de színészi alakításilag is.
Mindenesetre, összegzésként annyit mondanék,hogy a film kellemes kikapcsolódás és nem csak egy alkalomra! Burton az új filmjében " Éj sötét árnyék" visszatér ehhez a régi stílus gyökereihez, mint ebben a filmben!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)