"A versenyzők fegyencek! Kérjük, ezt otthon ne próbálják ki!"
A Halálfutam második része az első bűnös élvezete után a felesleges folytatások ürességét hagyta maga után. Nem volt más, mint egy előzményként megírt gyatra történet, unalmas felvezetővel és töltelékjelenetekkel, ami hiába volt "mellben" erős, mivel szinte hímes tojásként kellett vigyázni a kölcsönkért kocsikra, így sem a lövöldözős derbiben, sem a robbanásokban nem volt semmi különleges. A harmadik résznek, ahogy a Halálfutamnak magának, jelentős megújuláson kellett keresztül mennie, hogy ne végezze a roncstelepen.
Aztán jött a meglepetés: ez a film nemcsak minden szempontból jobb, mint az előző, hanem "jó" is! Az egyik legnagyobb ötlet rögtön az volt, hogy hagyják a fenébe az ikonikus, de éppen ezért unalmas kocsikat, a megszokott szigetes kergetőzést, és csináljanak (Frank kocsijának megidézésével) az új sziklás-homokos helyszínhez jobban passzoló homokfutó járgányokat. Tök jó lett; mint egy Párizs-Dakar gépágyúkkal, és itt-ott még egy luxusautó is felbukkan, például egy Jaguar hűtőrács. És mivel ezek saját fejlesztések voltak, így aztán mehettek a levesbe; nincs finomkodás, hogy éppcsak kocogtatják egymást az autók, hanem törnek, szétesnek és robbannak, ahogy kell.
Másrészt érezhetően felszabadultabb a film. Sokkal több benne a móka és a humor, még ha a témához illően ezek morbidra is sikerültek és öncélúak is lettek. Problem? Egy ilyen filmben?! Nem tudom például, kinek az ötlete volt a mitfárerek "selejtezője", de az biztos, hogy sok pubertás metálrajongó titkos álmát valósították meg a lángszóróval meg csatabárddal felfegyverzett, bőrszerkóban feszülő macák egymásra uszításával. Hasonló élvezetet talált a stáb a hentesárú és a vérpatronok kamerába reptetésében, különösen akkor, amikor rakétával robbantanak valakit cafatokra, és ez szintén nem volt jellemző emlékeim szerint az előző részre. A poénok pedig sok kis apróságból állnak össze, mint például a narrációból (ebből idéztem fent az egyiket), egyes szereplőkből (érdekes volt például Olga volán mögé ültetése egy Halálfutamon, de megmosolyogtató volt az itteni börtönőr-nő is:)), de még a kis helyzetkomikumokból is.
Történet? Az is van, és ahhoz képest, hogy ez eddig sem volt túl hangsúlyos, próbálták vele megalapozni a helyszínváltást ill. egy furmányos-meglepő kapcsolódási pontot csinálni az első részhez (ez a film a 2. és az 1. rész között játszódik). Nem rossz, de felesleges, szövevényért nem egy Halálfutamra fizetek be; ez a végére túlságosan le is ültette a hangulatot, a film érdemi részét szerintem a második futam zárta. A színészek pedig tökéletesen illenek ebbe a koncepcióba, érkezzenek bár a modellszakmából, ahogy a hölgyek többsége, vagy a tucat-akciófilmek toplistájáról, ahogy az urak nagy része tette (Danny Trejo, Ving Rhames; kell-e többet mondani?). Talán Dougray Scott jelenléte az egyetlen furcsaság, de azért az első rész is felmutatott egy Joan Allent, szóval...
A DVD-n sajnos csak a film van, de mert tudom, hogy sokakat ez szokott eltántorítani egy vásárlástól, szólok, hogy az Unrated változat, szóval ez ne legyen akadály.
Röviden: Lehet, hogy csak "B"-kategóriás, de abból az egyik legjobb! Nagy sztárok nélkül, kis költségvetésből, de majdnem visszahozta az első rész élményét, ha költségarányosan nézem, akkor meg túl is szárnyalta azt.

Elég szkeptikus vagyok a folytatásokkal kapcsolatban, hiszen a kisebb költségvetésű filmeknél a folytatás sikeressége mindig ingoványos talajnak számít. A második rész,  mely az elsőnek az előzményfilmje vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de alapvetően nem volt rossz. Most itt a harmadik rész, ami a másodiknak a folytatása, de az elsőt még mindig megelőzi, sokkal intenzívebb és kicsit drámaibb lett, tovább kerekítve a történetet.
Az Inferno, ugyan azt a vonalat, szálat viszi tovább, amit a második résznél elkezdtek. Ott én személy szerint befejezettnek tekintettem az első epizód felvezetését, de hát egy kis csavarral és leleménnyel, találtak még bőrt, amit le lehet húzni a szériáról. Ha bukta lett volna, értelem szerint azt mondom „kár érte”, de szórakoztatóra sikeredett, így nem panaszkodom.

A színészeket megtartották egytől-egyig, kiegészítve pár új fő gonosszal. A különbség a többihez képest szignifikáns, révén, hogy Dél-Afrika sivatagos területeire helyezték át, konkrétan a Kalahári-sivatagba, szemben a korábbi Terminal Island-ről. Ennek persze vannak kötelező velejárói, többek között, hogy cserélni kell a kocsikat, mert azokat nem igazán homokra találták ki. Az új verdák hozzák a megszokott és elvárt színvonalat.

Az mondjuk érdekes, hogy miért az előzményeket csűrték csavarták, ahelyett, hogy folytatták volna az alap filmet, talán Paul W. S. Anderson, aki az elsőt rendezte, nagyobb lehetőséget látott az előzmények ragozásában, mint a Statham által gyakorlatilag lezártnak tekintendő epizód folytatásában. ...és ha Anderson-ból indulok ki, akkor a franchise-ok létrehozása, nála zsigeri szinten működik: a Resident Evil már lassan egy minisorozat lesz, a maga öt részével, de már készül a hatodik is. A Halálfutam két előzményrészét viszont már nem ő rendezte, „csak” mint társproducer és író vett részt a gyártásban.
Őszintén szólva azzal, hogy kiszedték a börtönszigetről a versenyt, egy nagyon jó kis vérfrissítésen esett át, ami a filmeknek csak előnyére fog válni. Ráadásul a sivatag ötlete pazar lett. A végtelen homokdűnék, a por és a nyomornegyedek, olyan kontrasztba hozzák ezzel a Halálfutamot, amivel csak ritkán találkozom.

Az utóbbi években egyre több olyan produkció jelenik meg, amik más-más kivitelezésben, de alapvetően ugyan arra az alapötletre épülnek. Emberek -többnyire elítéltek- a kamerák előtt egymást gyilkolászva mennek a győzelemért, szabadságért vagy pénzért. Lassan már külön kategória lesz... Tehát a lényeg itt is változatlan: a kamerák most is mindent látnak, szökni pedig lehetetlen.

A fegyverek jóval kevesebb szerepet kaptak a többihez képest, persze a klasszikusokat megtartva. Hisz Carl Lucas kocsijának szinte védjegyévé vált a két, termetes gatling, amit párszor, azért elsüt. A szökést meggátoló rakétavető valami zseniális, ám kicsit komikus is, mert egy enyhe túlzásnak tartom, de ugyanakkor a szükségességét meg elismerem, hiszen ez nem egy zárt placc, mint a Terminal Island. Itt a szökés is könnyebb, amit persze lesz olyan, aki megpróbál...
A szereplőket megtartották kivétel nélkül. A csapatot most is Luke Goss, Danny Trejo, Fred Koehler, Tanit Phoenix alkotja. Ving Rhames, mint a jogok birtokosa, fontos ám kevés szerepet kapott a filmben, de itt el kell, hogy mondjam, ez a szerep az, ami igazán jól áll neki. Egy tipikus maffiózó, aki kíméletlen, de tisztában van bizonyos írott és íratlan szabályokkal, amiket lehetőségéhez mérten próbál betartani. A fő gonoszt,  Niles York-ot alakító Dougrey Scott karaktere annyira negatív lett, hogy számomra néhol már kicsit irritáló volt, persze nem a szó szoros értelmében véve.
A zenéről csak annyit, hogy régi időket idéző nu metal muzsika dürmög a jelenetek alatt, nagyon jó érzékkel összeválogatva. A kraftot, ami van az Inferno-ban dögivel, még inkább kihangsúlyozza a tökös zene.
A három rész közül értelem szerűen nem ez a legjobb, mert az alapot, az első filmet nagyon eltalálták. Ettől függetlenül nagyon jó lett és erősebb darabnak érzem a másodiknál. Kicsit visszavettek a fegyverek garmadájából, nem kapnak akkor szerepet a női navigátorok, bár kétség kívül van pár jó jelenetük. Összességében kifelé kicsit visszafogottabb lett, hangsúlyozom kicsit, de ugyanakkor a belbecs sokkal értékesebb. Nagyobb feneket kerítettek a történetnek. Végre... A megtekintése erősen ajánlott!
10\7