Közel fél évvel a mozibemutató után még mindig érdeklődéssel figyelem a Prometheus kapcsán fellángoló vitákat némely fórumon. Talán a túl nagy várakozás, talán a sok feldobott labda, nyitva hagyott kérdés az oka a rengeteg vitának – mindazonáltal ezek jottányit sem változtattak az én hozzáállásomon és értékítéletemen: már júniusban is elvarázsolt a film, meg most is, mikor újranéztem. Pedig elsőre még sok mindennek a jelentőségét fel sem fogtam igazán – pl. rögtön a kezdő képsorokét sem…
A Prometheus zseniális mozi. Többrétű, izgalmas dolgokkal foglalkozó - mély gondolatiságú -, jó karakterekkel és háttérrel operáló kiváló látványvilágú sci-fi. Én minimum három réteget hámoztam le róla, amik mint egy Matrjoska –baba, egymásra épülnek, egymást takarják be. Aztán biztosan van még több is, de nekem ez a három – mivel külön-külön is mindhármat imádom – elég volt az üdvösséghez..
Az első, a külső héj, a felszín, maga a sci-fi. Egy űrhajó legénysége a hiperálomból felébredve leszáll egy bolygón, idegen élet után kutatva. Ahogy lenni szokott, nem azt találják, amire számítottak, s a dolognak csúnya vége lesz. Az egész, ami ezt a történetet körbeöleli, megjeleníti, kiváló. Az elején, ahogy David egyedül van ébren a hajón, az nekem a Holdat idézte, a technika, amit használ, amit később a hajón használnak, hitelesen elképesztő. Minden apró kütyünek örültem, mint a kisgyerekek, a szkennelőgolyók által kivetített 3D-s térkép zseniális volt. De ide tartozik az összes jármű, maga a barlang (piramis), a hajó minden egyes zuga, a túlélőkabinnal az élen. Az idegenek története, a maguk humanoid voltával, a „nem vagyunk egyedül” tézis bizonyításával, a pusztító szerves fertőzés megjelenítése és annak veszélyessége már önmagában, minden további kapcsolódási pont nélkül simán nézhetővé tenné a mozit. Én már csak ezek miatt is szeretném…
„Ha sem Isten, sem Darwin, akkor mi??”
-tették fel néhány hónapja ezt a kérdést nekem… Nos, a választ az én nézőpontomra a Prometheus „második héja” hozza el. Nem új keletű dolog ez, mert már gyerekkoromban Erich von  Däniken „csöcsén csüngtem”, Isten és Darwin helyett mindig is a külső beavatkozásban hittem, ezért aztán ez a mozi igazi kánaán nekem. Azt is bevallom, hogy a nyitó képsorok jelentését és jelentőségét csak később, jócskán a film után értettem meg, de a Tervezők/Teremtők szerepe a film későbbi szakaszában úgyis nyilvánvalóvá vált. Nagyon jó volt az egész, ahogy összekapcsolták a barlangrajzokat, ahogy elmentek hozzájuk, ahogy rájöttek az igazságra, minden.  Megspékelve az egész finoman a szokásos morális kérdésekkel: az öreg istent játszott David megalkotásával – jogos-e a felsőbbrendűsége? Aztán megérdemli-e egyáltalán az emberiség az életet, aki életet ad, elveheti-e? A hit és a tudomány között a különbség a bizonyíték, elfogyhat-e a hit, ha megvan a bizonyíték? Ennek az egész második héjnak a kicsengése melegséggel öntött el, a távoli bolygón felfedezett, földi életet teremtő intelligencia felfedezése zseniális. Bárcsak tényleg megtörténne. Mondjuk, ha meg nem csak magunkra hagytak, hanem figyelnek is minket, szörnyülködhetnek, micsoda selejt élőlényeket alkottak…
Sokan mondják a bemutató óta, hogy ez nem Alien-film… Hát akkor mi a lópikula??? Milyen nyilvánvaló kapocs kell még, ha a Space Jockey űrhajó, maszk meg a többi finomság nem elég??? Való igaz, ez a legbelső Matrjoska baba, kicsit el van rejtve, nincsenek benne a megszokott kinézetű Alienek, meg mellkasrobbantók, meg arctámadók, meg savas vér, meg satöbbi. De ez a mozi a TÖKÉLETES előzménytörténet kezdete ahhoz az úthoz, ami elvezet majd az LV-426-on lezuhant hajó felfedezéséhez. Az alieneknek még van idejük és lehetőségük fejlődni, az meg, hogy eredetüket tekintve nem önálló lények, hanem kvázi termesztett biológiai fegyverek, az meg egyszerűen zseniális. Valahogy úgy vagyok ezzel az univerzummal is, hogy simán befogadok némi változtatást, ha kell – ha meg ráadásul az eredeti alkotóktól érkezik, akkor meg pláne. Nagyon jó volt minden apró kis részlet, kikacsintás a korábbi filmekre. A robot neve David. Ash, Bishop, Call, David... ABCD… Aztán az elején a hajó, az alvó legénységgel, tisztára, mint a Nostromo. A tervezők hajója részleteiben meg zseniális. Az, hogy az a fej az csak maszk, nagyon tetszett, mint ahogy a kezdetleges arctámadók is. Millió nagyon jó kis kapocs – és millió megválaszolatlan kérdés. Fölösleges is annyit agyalni rajta, bízom benne, hogy lesz folytatása, ott majd megválaszolnak majdnem mindent. Aztán az őskövület fanok hogy vélekednek róla, hidegen hagy: nem ez lesz az első prequel trilógia, amit a nagy többség utál majd, de én szeretni fogok…
Nem lett volna ilyen tökéletes élmény – bármennyire is összetett a film – ha nincs ilyen kiváló casting. Noomi Rapace, az igazi tetovált lány ezúttal jóval komolyabb szerepben tűnik fel, és remekül megállja a helyét. Charlize Theron hideg gyönyörűségében borzongató, mint ahogy Michael Fassbender robotjátéka is élményszámba megy. A kiegészítő karakterek nagyon jól színesítik a sztorit, kedvenceim Janek (Idris Elba), a kapitány és Fiefield (Sean Harris), a geológus – igazi egyéniségek, akik jót tettek a filmek. Guy Pearce bámulatos átalakításon ment át az öreg Weylandhoz, az extrák közt viszont 50 évvel fiatalabb állapotában is megnézhetjük. De a két segédpilóta, az egész társaság fantasztikus… A díszlet, hangulat, háttér egyszerűen tökéletes, a legnagyobb baj csupán annyi, hogy évekkel később majd lényegesen gyengébb technikával repül a Nostromo, a Sulaco és a Betty… De hát a prequelek már csak ilyenek…
Ennyi áradozás után próbálok néhány hibát találni, de nem megy. Elvakult lettem, átsiklok fölöttük: másodjára Shaw műtét utáni futkosása sem zavart, hisz folyamatosan nyomta magába a fájdalomcsillapítókat, s a két eltévedt tudós dilemmája sem: mert hiába az övé a szkennergolyó, ő nem láthatta a térképet… Áh, a fenéket is keresek hibákat. Ez így perfekt, ahogy van.
Ahogy a BD is. A kép egyszerűen lenyűgöző, a mai kor technikájának maximális megjelenítése. A hang meg… csoda. Igazi, valós, qrva jó DTS HD MA 7.1, már az elején a vízesésnél megmutatja, mi is a térhangzás, aztán tovább: a visszhangoknál, a viharnál és még sorolhatnám. Abszolút tesztlemez, ahol a párbeszéd hangereje is tökéletesen illeszkedik a nagy egészbe. Extrák tekintetében még így is el vagyunk látva, hogy ez kvázi az extramentes kiadvány. Kimaradt és bővített jelenetek 36 percben, magyar felirattal: valóban jóval mélyebbre visznek, mint maga a film, különösen Shaw és David finálébeli párbeszéde. A Weyland- anyagban viszont a TED konferencia zseniális, egy mítosz, egy univerzum, egy franchise születése. Nagyon jó, szintén magyar felirattal. A mellékelt booklet ugyanakkor hatalmas meglepetés, köszönjük, Intercom.
Kosárba!!