Mindenekelőtt, nagyon bejött nekem a Ház az erdő mélyén. Végtelenül szórakoztató, kiváló zsánerparódia, és sajnálom, hogy  nem jelent meg blu-rayen. Viszont mint film, nem igazán kiemelkedő. Ha valakit nem fog meg a középpontban lévő témája, az valószínűleg nem igazán fogja élvezni. Mindezzel együtt, szerintem egy korrekt egyszernézős akkor is, ha nem igazán fog meg, így ezért az ezer forintért azt mondom, bárki nyugodtan vesse bele magát, csak a spoilereket tessék kerülni. Első horrornak nem ajánlanám, a műfaj ismerete fontos a filmhez.

rrorként nem működik, mert nem félelmetes (de még csak nem is igazán nyomasztó).

Drámaként, thrillerként sem működik, mert nem elég emberi, nem igazán hiteles és egyáltalán nem mély, inkább súlytalan.

Vígjátékként nem működk, mert nem elég vicces.

Apokaliptikus sci-fi/fantasyként nem működik, mert ahhoz nem elég látványos ill. fantáziadús.

Alapvetően egyféle módon működik a film: a koncepciót, vagyis hogy "csináljunk egy horrorfilmet, ami nem is horrorfilm, sőt, sose tudja eldönteni a néző, hogy mit is lát, mert folyton újra stílust váltunk és ez jól meglepi majd újra és újra", na ezt teljesíti. Csakhogy ez önmagában nem erény: ez csak egy koncepció, ami egy viszonylag eredeti ötlet, és ami meglepősége okán hathatna frissként, ha ehhez egy jól kitalált, jól megírt és jól kivitelezett filmet készítenek.

Ám a megvalósítás sajnos álmatag, poros és erőtlen. A sztori bár végig csavaros, de annyira azért nem, hogy ez elterelje figyelmünket arról, hogyvalójában mekkora hülyeség. De persze, ezen lépjünk is túl, hisz egy film sem működik, ha a saját maga által felálított szabályokat nem fogadjuk el: ha egy jó meccset akarunk látni, ne a foci szabályait kérjük számon, hanem nézzük, mit hoznak ki belőle a csapatok. Sajnos itt a cselekmény önmaga világán belül is logikátlan, együgyű, és felszínes. Az erőszaknak mindenfajta "értelmét", hatását totálisan megsemmisíti az, hogy a cselekmény folyton egyre magasabbra dobálja a téteket, mígnem a(z emberi értelemmel) továbbfokozhatatlanig fokozza, ám anélkül, hogy korábban igazán izgulni tudtunk volna akár a kisebb "tétekért".
SPOILER:

(Mindemellett egészen piszlicsáré apróságokra is figyelmet pocsékol: komolyan van egy gomb arra is a vezérlőteremben, hogy a pincében a 78-ik kés nyeléből áram üsse meg a játékos kezét, hogy az eldobja? Vajon mire még?? Főleg tekintetbe véve azt a rengeteg kockát - nem beszélve a helyszín összetettségéről???)

SPOILER VÉGE
Olyan, mint egy amatőr játékossal pókerezni, akit nem is igazán érdekel a játék és leszarja, ha veszít, és csak dobálja befele értelmetlenül az egyre nagyobb téteket - egy idő után az egész értelmét veszti, nem tudsz mit kezdeni vele. Visszatérve a focis hasonlatra: itt nem a Barca és a Real csap össze, inkább a Felsőpakony 3 és a Piripócspuszta utánpótlás játszik másnaposan egy lötyögős tétnélküli meccset a vasárnapi falunapon. Valami történik (akad egy-két szép csel is), de azok sem veszik komolyan, akik csinálják. Vajon mit várnak tőlünk, nézőktől?

Ráadásul a látványvilág pont olyan, amin látszik, hogy mennyit is szoktak horrorfilmek költségvetésére adni (keveset), ugyanakkor vászonszétrepesztő blockbuster-hatást ambicionál. Ez ugyan már sikerült párszor például Emmerichnek vagy Blomkampnak, de Goddardnak és Whedonnak itt nem jött össze. A film kiállítása kifejezetten "alacsonyköltségvetéses", ami igazán csak azért probléma, mert emellett az egész koncepció soványnak és kevésnek tűnik. Amit egy jó csomagolás esetleg elfedne, azt itt a közepeske make-up felszínre hozza. Az egész film underpaid, underproduced benyomást kelt, és egyáltalán: nagyon-nagyon alacsonyra helyezi azt a lécet, amit meg kíván ugrani. Számomra még azt sem ugrotta meg, de a világszerte (és e helyütt is) elsöprően éltető fogadtatás szerint a legtöbbeknél igen - kérdés, hogy ez mennyire értékelendő eredmény.

Lehet itt rizsázni giallóról, j- és hammer-horrorról, no meg a spanyol vágtázó halottakról napestig, de a rémület igazi magnus opusai Amerikában születtek. A jó öreg slasher az, amely a legközelebb áll az arra fogékony réteghez, és jöjjön bármilyen trend, ez az a zsáner, amely újra és újra feltámad, hogy fáradhatatlanul szórja a vászonra közhelyeit, a néző pedig újra meg újra megeszi ezeket, mert meg kell ennie, hisz mi lenne a vérkeringéssel vérpezsdítő sikolyok és a karfán megfeszülő izmok nélkül? Mi késztetne minket arra, hogy ne duhajkodjunk, ha azt látjuk, hogy a felelőtlen szexért és a tivornyáért súlyos büntetés jár? Mi lenne belőlünk horror nélkül? Zombik, ember, kiszabott zombik.
De azt hiszem, innen nincs tovább: Drew Goddard és Joss Whedon közös produkciója beverte az utolsó szöget a horror koporsójába; eme film után egyszerűen nincs értelme tovább piszkálni a műfajt, ugyanis a szelleme elenyészett, rémei szanaszét futottak, rothadó kelyhe pedig végleg kiürült. Szóval csesszék meg.
A slasher élt... hány évet is? Ha a Psychotól számolom, akkor ötvenkettőt; de lehetne a Black Christmas is az első, vagy akár a Halloween: a vélemények megoszlanak, abban viszont nagy az egyetértés, hogy a Friday the 13th az egyik legemblematikusabb darab, és ha úgy vesszük, a The Cabin in the Woods pofátlanul majmolja eme 30+ éves film alaptételeit: öt fiatal - szexik és kanosak, drogosak és naivak - indul el egy tóparti házba, ahol aztán valami rémség szabadul rájuk, és akár itt abba is hagyhatnád az olvasást...
...de az élmény így nem lenne teljes, hisz a film már az első percében lelöki a sínről a Camp Hellbe tartó horrorvonatot, hisz látod, hogy ez a közhelyparádé valami játék, valami show, valami nagyobb dolog része... és itt azért én is megállok a hagyma hámozásánál.
Joss Whedont talán nem kell bemutatni, főleg annak nem, aki a The Avengers előtt is ismerte a nevét, de ha felütöd az IMDB-t Goddardnál, akkor találhatsz néhány ínycsiklandó dolgot a neve alatt: például a Cloverfieldet, amely új fényt vetett a várospusztító szörnyfilmekre, vagy ott van a Lost, amivel úgy vagyok, mint Wes Mantooth Ron Burgundyvel, azaz utálom, de közben tisztelem is, és talán ehhez a filmhez is ez a show áll a legközelebb: játszik veled, feldob egy csomó ismert ideát, majd szokatlanul, ha tetszik, öncélúan köti össze őket, de míg Lindelof rád bízza a kirakós befejezését, addig ez a produktum megadja a választ, s ez a válasz rendesen a földbe fog passzírozni, azt megígérhetem.
Mert az egy dolog, hogy a film egyik nyomvonala az unalomig kaszabolt horrorkliséket tologatja, és igazából arra is csak félgőzzel veszi a fáradságot, hogy viccelődjön velük, a másik nyomvonal pedig a Lost "nem vagyunk egyedül" érzését tolja pofátlan arroganciával, ám sem ez, sem az nem készíthet fel téged arra, ami az utolsó félórában vár. Egy olyan félóra, amely minden horrorrajongó számára elhozza a vérrel-béllel folyó Kánaánt.
És mi a helyzet a régi jó slasherrel, meg annak halálával? Ó, hát ez a film minden más zsánertestvérrel - legyen az amerikai, japán vagy ugandai - együtt megeszi azt reggelire. Undorító módon, teli szájjal vicsorogva. És ezért, de csak ezért a szemérmetlen megközelítésért nem kap maximális pontszámot ez a szemét mestermű.

Nagyrészt egyetértek R2D2 érveivel, kritikájával. Bár nekem a koncepció összességében tetszett, a további közhelyes jeleneteket, pl. evildead vagy bármilyen "tisztelgést" tragédiaként éltem meg. Elsősorban az zavart, hogy jó ideig fogalmam se volt a tudósok mi a bánatos fenével foglalkoznak, mi a céljuk. Összevissza mellébeszélnek, nehogy megtudjunk valamit. A film kategóriája elég hibrid. Vígjáték, horror, scifi, realityshow. A végeredmény felemás. Van aki isteníti és élete legjobb csattanóját élte át, van aki sokkot kapott a logikai baklövéseken és szidja mint a bokrot. Én valahol a kettő között vagyok. Örülök, ha egyáltalán megjelenik horror film. :(
Sajnos a DVD korong állómenüs, 2.0 magyar szinkronos, nulla extrás.
Ezt leszámítva bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, nekem valamilyen szinten bejött. Szavatossága sem annyira rossz, ha már összeilleszkedtek a végére a puzzle darabok, újból érdemes nekiesni. Ez sajnos csak közepes. Nagyobb tapasztalattal, több ötlet és hangulati elemekkel, jó érzékkel lehetett volna belőle többet kihozni. Ez van.

Megtekintés előtt, mindenhonnan azt hallottam, hogy ez egy forradalmi, korszakalkotó horrorral, amiben egy akkora csavar van, hogy elájulok.
Annak ellenére, hogy egyik pontot sem éreztem igaznak, azért egy korrekt, nézhető darab volt. De több nem.
Nem is nagyon tudom érteni, hogy miért beszél mindenki egy nagy csavarról, mikor már rögtön a legelső jelenettel tisztában van a néző, hogy ez egy máshonnan irányított esemény. Egyfajta Truman Show, csak véresen komoly következményekkel. Így ez nekem elrontotta a meglepetést. Az, hogy a végén volt 1-2 váratlan dolog, már nem nagyon osztott-szorzott. Mennyivel jobb lett volna, ha mondjuk akkor derül ki a “valóságshow”, amikor a motocrossal átugrott volna. Az így teljesen izgalommentesre sikeredett, mert a néző úgyis tudta, hogy mi lesz.
SPOILER

A leges legnagyobb slusszpoénnak szánt meglepetést (ami miatt nem lehet folytatása) is ki lehetett előre találni, mert áldozathozatalt mégis ki másnak kéne szervezni?
SPOILER VÉGE
Illetve kár is volt ebbe belekezdeniük, mert a néző átlát a szitán, hogy ez igazából milyen hülyeség.
Nézhető darab, de ne várjatok el tőle túl sokat

"Ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas kifordított bundakesztyű vagy szobafestőpemzli vagy papucs orrán pamutbojt."
Mottónak talán kicsit hosszú, de Pom Pom mindenki által ismert monológja tökéletesen illik ide. Ennek oka, hogy bizony a klasszikus horrorok, az erdőbeneltévedős-lassúbaltáselől-gyorsanmenekülős-mégismegjhalósok, amiket nem átallok folyton picsahorrornak titulálni és rövidíteni, bizony ilyenek. Tök mindegy, hogy tóbafulladt késelő, mesebeli szörnyek, mutánsok, élőhalottak vagy más, a nézőre frászt hozó rémségek bukkannak-e fel a filmben, de a "kaptafa" mégis ugyanaz, ugyanazokkal a sablon szereplőkkel, ugyanazokkal a "váratlan" fordulatokkal, ugyanazokkal a csontig lerágott klisékkel. De ettől persze nem lesz automatikusan rossz vagy lebecsülendő egy ilyen film, hiszen a rettegést is hitelesre kell csinálni, a környezetnek is izzadnia kell magából a félelmet, és ehhez bizony kell a jó stáb és a jó színészek. Sőt, ezért a minőségi kockázatért vesszük meg sokadszorra, ezért a jól ismert borzongásért áldozunk rá időt és pénzt, még úgy is, hogy néha már a film elején meg tudjuk mondani, hogy a szereplők milyen sorrendben fognak elhalálozni, hiszen a sokadik picsahorrornál már ez sem megjósolhatatlan. Más a díszlet, más szereplők ijednek meg más szörnyektől, halnak másféle halált, de mindenki tudja, hogy igazából a jó öreg "horror Pom Pom" jelenik meg különböző formákban.
Ahogy történik ez jelen filmben is, hiszen az "öt fiatal kirándulni megy az erdőbe", mint alapmotívum, a karakterek sablon-vonásai (az elmaradhatatlan szőke, az idióta balfék, az izomagy és a többiek), aztán később a benzinkutas, a megérkezés sejtelmessége, a könnyed buli közepén felbukkanó rémek, a sikoltozva menekülés az erdőben, a vértől vörös csillanás egy késen, és így tovább. Mind-mind olyan elem és kellék, amit ennyi idő után már tulajdonképpen unni kéne, de a szívünk mélyén tudjuk, hogy ha nem lennének benne, akkor hiányoznának...
Csakhogy a film mégsem a klasszikus elemekkel indít, és ez amilyen zseniális húzás volt, annyira nehezen tudtam ráhangolódni a pocsék ütemérzék miatt. Ha az volt a cél, hogy azon lepődjek meg, hogy már nem fogok meglepődni semmin, mert a stáb a film harmadik másodpercében lelövi a trükköt, akkor jelentem, nem jött be, sőt! Amilyen izgalmassá és varázslatossá lehetett volna tenni a kulisszák mögé való betekintést, a tárlatvezetést minden horrorfilmek boszorkánykonyhájában, ha ez kellően fel van vezetve, annyira illuzióromboló tudott lenni rögtön az elején a két infantilis kretén, a hasonlóan barom kollégáik, és az egészet körbelengő izzadságszagú vicceskedés. Nem mondom, hogy nem röhögtem fel időnként, de ezúttal jobban szerettem volna nem röhögni, ha kevesebb a vígjátéki elem, főleg úgy, hogy legtöbbször a mosoly inkább kínos fintor volt. Pedig egy dolgot baromira jól kifejez ez az egész: azt, hogy a horrorfilm bizony tudatosan tervezett médiatermék... és innentől a horrorfilmek egy-egy hülyeségét látva biztos eszembe fog jutni, hogy a "háttérmunkások" éppen milyen gombokat nyomogathatnak, milyen szereket kotyvaszthatott és vethetett be a "vegyi osztály", vagy milyen kétségbeesetten rohangálnak a "köpenyesek", és próbálják az általuk kívánt mederben tartani a történetet, csak hogy a szereplők ne viselkedjenek annyira logikusan és életszerűen, mint kéne.
A végére pedig előkerül a horrorfilmek örök nagy kérdése, a "Miért?"... de bár inkább ne kerülne! Sokat nem is mondanék róla, mert nem szeretném, ha az utolsó öt perc a szükségesnél jobban megkeserítené az előtte levő nyolcvanat.
A DVD tartalmazza a filmet (lassan már ezt is meg kell köszönni a kiadóknak), részemről a kép és a hang megfelelő volt, extra pedig ebben az árkategóriában "természetesen" már nincs (amúgy se nagyon). Sajnos szinkronnal néztem, így egy poént előre lelőttem magamnak; ha a meglepetésre játszotok, nézzétek inkább eredeti nyelven.
Röviden: Amikor az első előzetest megláttam, totál belelkesültem, hogy egy zseni elegyítette a picsahorrorokat a Kockával. A film tükrében ez a lelkesedés talán túlzó volt, de a Ház az erdő mélyén mindenképpen egyedi szórakozás, de csak azoknak, akik amúgy is ismerik és szeretik a picsahorrorokat.

Nem tagadom, rendesen bevittek az erdőbe... Ez esetben (újfent) bedőltem a filmvilág ámulatának és látatlanban bevállaltam a filmet. Még szerencse, hogy csak DVD-n adták ki, mert amilyen pozitív felhajtás övezi, képes lettem volna BD-n megvenni. Kár lett volna érte…
Azt nem állítom, hogy borzalmas, de közelít hozzá. Egyszerűen kényelmetlenül éreztem magam rajta, ez számomra nemhogy alapmű, meg etalon, meg mérföldkő nem lesz, de még azoknál a filmeknél is gyengébbnek tartom, amiket próbál ironikusan megtisztelni. Mert ugyan érteni vélem az egész koncepció lényegét – no de ezt miért kellett ilyen siralmasan megcsinálni???
Kezdjük az elején, a borítóval: ilyen jelenet, ilyen ház nincs a filmben. Hogy is mondták hajdanán a kabaréban? „Ez, így, ilyen formában nem igaz.” Mellesleg marketingileg a borító ütős: kellően sejtelmes és érdeklődést keltő. Még a film első harmadával sem volt bajom, amíg a totál sablonos szituban az öt fiatal beköltözik a házba: éreztem, hogy ez a görbe tükör része. Valahol azonban még hangulata is volt. Azonban ahogy egyre többet tudunk meg a teljesen abnormális háttér részleteiről, úgy fogyott el a türelmem meg a kedvem.
Innentől próbálok kétértelműen fogalmazni, de még így is SPOILERES lehet!!!!
Először is. Nem jó az, ha nézel egy filmet és sokáig fogalmad sincs, mi miért történik. Márpedig itt a film kétharmadáig fogalmam se volt. Csupán csöpögtetik az információt a vérrel együtt, baromságot baromságra halmozva. Nem is az a baj, hogy az egész egy Horror Games lett – tinihorror módra -, hanem egy idő után a gombnyomásra előidézett manipulációk  zavaróak voltak. És akkor még a valódi okot – ami az egész hóbelevancot hazavágta – még nem is ismertem!!!!

A másik, ami a film előrehaladtával egyre jobban zavart, az a totál összeegyeztethetetlen stílus: amit még a horror részben el tudtam volna fogadni, az a való világ részeként borzasztóan nevetséges. Már maga a feltételezés iszonyat bugyuta, hogy varázsszóra egy raktárból - a való világ raktárából!!! – előkerülnek, amik előkerülnek, s utána minden egyes halált élőben követnek. És utána? A játék vége után szépen visszacsalogatják őket parizerrel a ketrecbe?? Mert ugyebár legközelebb megint felhasználhatóak… Egy kis smink és megy tovább minden?? A japán rész mi a f*sz volt??? Ott nem kellett végigcsinálni?? Vagy a mélység titkának mindegy, honnan jön a vér?? Iszonyat zavaros, álmisztikus, erőltetett az egész, tele megválaszolatlan kérdőjelekkel.

De a csúcs, az a bázis… Anyám… Nem az a baj, hogy elszabadul az a mérhetetlen baromság, ami elszabadul, hanem hogy egy szép nagy piros gombra történik… Hát mi a f*szért volt ott az a gomb? Mi az, vészkiszabadító? Ezeknek? Még ha olyan gomb lett volna, mint az Alien 4-ben, akkor hagyján. De így?? A finálé meg valami kapitális ökörség. S ezen a cameo sem segít…

Azzal nem is foglakozom, mennyire kliséhalmaz az egész, a karakterek stílusa, a szitu, amibe kerültek, mert egyrészt tudom, hogy alkotói szándék része, másrész meg az volt még inkább a film jobbik fele. Nekem a másik tette tönkre az egészet. Ezt vagy el kellett volna vinni vígjáték irányba, mint a Trancsírákat, vagy valami misztikus úton belekeverni a gyűjteményt. De ez a TV show-szerű áldozatos hablaty nekem nagyon nem jött be.
SPOILERES RÉSZ VÉGE
Ennyi negatívum után jöjjön néhány pozitívum: a legjobb Marty, a narkós srác. Iszonyat jó arc, kicsit emlékeztetett a Végső állomás 2 füvező srácára – biztos a haja miatt. Thor szereplése meglepett, először meg sem ismertem, de nem volt rossz… sőt egyik kölök sem volt rossz. A benzinkutas sem, és még a bázis két bolond műsorvezetője sem. A filmes ereklyék, utalások nagyon jók voltak, mint ahogy a szörny rt. sokszínűsége is. Hangulatilag, látványilag nagyon rendben van, csak valami épkézláb sztori kellett volna.
Meg egy épkézláb DVD. Ez megint az igénytelen provideo mocsok: extra nuku, magyar 2.0, al-ternatíva nincs. A kép egész jó, bár a sötét néha nem olyan sötét, mint kéne, az angol hangban viszont nem találtam kivetni valót.
Ősszintén? Kukába!
Ui: Még mielőtt azzal jönne valaki, hogy nem értettem a filmet. De, értettem. Csak úgy sem jött be. :-D

Talán, majd egyszer, mégegyszer megnézem és akkor....