• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
Sorozatok, BD-k12<br>
böngésző

Adam Van Helsing termékkritikái:
Találatok száma: 18 db. (1 oldal) | Jelenleg mutatva: 1. oldal (1-18. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
<<< első oldal
< előző 1 következő >
utolsó oldal >>>
1.
A bőr, amelyben élek La piel que habito (xpalm) (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 15. - 13:10
The Skin I Live In kritika
Az előhírek igaznak bizonyultak: a jó öreg Pedró valóban a legsötétebb és legperverzebb alkotását hozta össze Thierry Jonquet regényéből. Így már most mondom, hogy ez a film biza nem való mindenkinek, ugyanis a filmvilág kívülállóinál az "ez beteg"-mérő minden bizonnyal csúnyán kiakadna. Alomodóvar eddigi munkáiban se volt rest erkölcsi problémákat boncolgatni, illetve azok határait átlépni, majd a nézőt mindezek felett gondolkodni hagyni. Jelen esetben olyan messzire ment ebben az erdőben, hogy már nem is látni - biztos vagyok benne, hogy a vetítések után számtalan féle és tanulságú beszélgetés fog létrejönni a már említett határokról, vagy ember és ember közti kapcsolatokról, esetleg a szexualitás mibenlétéről, illetve magáról a személyiségről, az "énről", hogy hol-merre-meddig. Viszont ezekbe nekem nem kell belemennem, és élvezhetem/értékelhetem ezt a filmet filmként.

Ugyanis a Skin I Live In témáját, történetét és imént felsorolt számtalan elméleti problematikáját figyelembe véve meglepően szórakoztató, mondhatni, közönségbarát. Pedró mesterien csomagolja ezt a sok nehéz és komoly felvetést egy olyan filmbe, ami nem simán érdekes, hanem lendületes, fordulatos, és nem egyszer humoros bír lenni. Sőt, filmünk talán a legjobban egy (jobbfajta) mini szappanoperára hasonlít - amit úgy szívesen elnézeget az ember anélkül, hogy az megfeküdné a gyomrát. Mindezt segítik persze a remek színészek (Banderas hihetetlen jó, bármily meglepő is ez), felvételek, és a ritkán felhangzó, viszont akkor nagyon eltalált zene. Ha úgy tetszik, a Skin I Live In tankönyv arra, hogyan csináljon az ember profi-komoly-szórakoztató-művészfilmet. Egy olyan rendezői zsenialitás húzódik meg minden mögött, amit ritkán látni. Minden, értsd, minden a helyén van, okkal történik, el van magyarázva stb., a drámánál egyszer se érzed gáznak a dolgot, olyan színészvezetés van lenyomja, hogy egy hiteltelen pillanatot nem látsz, olyan hangulat teremtés megy végbe, hogy csak na, és még lehetne sorolni. Nincs mit szépíteni, Almodóvar egy vérprofi mozgókép mágus.

Viszont, hogy mindennek mi az értelme, az jó kérdés. Mire jött létre, mit akar ez a film kifejezni - ez az egy, amire nem igazán van válasz egy vállvonáson kívül. Ugyanis filmünk hiába zseniális intelectuel-entertainment, ha egyszer ez lesz a hátránya. Miután "laza" (ezt azért ne értsük szó szerint), nem is nagyon hagy nyomot a nézőben, leszámítva előbb leírt elismerésre méltó profizmusát. Hogy az általa felvetett témák milyenek, és a film után személyenként hova gondolódnak tovább, az megint más kérdés. A Skin I Live In önmagában, mint film, "csak" mesteri, de mindenféle súly nélkül. Ami egyáltalán nem baj, sőt, de pont ezért 7,5/10-nél nem megy tovább. Egy kis gyöngyszem, pont.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 28. - 17:53
A kritikát eddig 8 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.1/10 volt.
2.
999 Ft
Listaár: 4290 Ft (-77%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. aug. 21. - 10:27
The Bourne Identity - kritika
Kereken tíz évvel ezelőtt Jason Bourne első szélesvásznú kalandja váratlanul nagy sikernek bizonyult: jó híre villámgyorsan elterjedt, Matt Damon egy csapásra tényleges világsztár lett, a végére pedig a Universal a filmbe fektetett összeg dupláját tudhatta magánál, csak a hazai bevételből. Pedig a produkció útja nem volt zökkenőmentes, sokan kiszálltak út közben (író, zeneszerző, Brad Pitt), és mivel a kész mű első ránézésre laposnak találtatott, a bemutatója is csúszott egy évvel pár plusz-akció felvételéért. De mint láthatjuk, megérte a sok fáradozás, hiszen nemcsak franchise és tuti pénzforrás, de egy ponton filmtörténeti fordulópont is vált a dologból.

Viszont az egész Doug Liman filmjével kezdődött, és aki azt állítja, hogy ez a széria Greengrass-től lett életképes, annak nincs igaza. Már Liman is valami újat alkotott, hiszen az Identity eléggé formabontó kémfilm, ami már azelőtt megnyitotta a kaput Daniel Craig-nek és társainak, mielőtt a Die Another Day végleg kinyírta volna a "régi idők kém-moziját". Filmünk kicsiben játszik, és itt nyeri a legnagyobbat: hozzáállása teljesen realista, hangulata (amellett, hogy helyszíneitől függetlenül nagyon európai) melankolikus, stílusa visszafogott, és hőse semmilyen világmentő paranccsal nem rendelkezik - sőt, egyszer csak rájövünk arra, hogy végülis egy rosszfiú reinkarnáiójáért szurkolunk. Liman elképzelése a hírszerzés világáról szürkébb és kilátástalanabb az addig megszokottnál, de éppen ezért érdekesebb és izgalmasabb is - ráadásul nagyon profin építi bele ebbe az egészbe mind az akciót, mind a reménysugárként funkcionáló románcot - a Matt Damon vs. Clive Owen összecsapás pedig simán csak zseniális.

Az Identity egyetlen baja (a végtelenül gáz autós üldözése mellett), hogy önmagában nem tud megállni a lábán. Jason Bourne szinte semmire se jön rá, csak arra, hogy amit megtud, azt nem akarja tudni, és mivel ő a néző "szeme és füle", a nagyérdemű se térhet haza túl sok plusz információval. Mondhatnám azt is, hogy egy nagy kérdőjel az egész, hiszen a szinte robottá kiképzett ügynökök eredetét éppen csak megkapargatjuk, mint ahogy cégük is homályba vész (így lesz Chris Cooper karaktere is elég súlytalan)- ha a film bukása miatt nem lennének folytatások, akkor az egész csak lógna a levegőben. Szerencsére nem így lett, az egész majd szépen kifejlődik, viszont az Identity, legyen szinte már noir-ba hajló hangulata bármilyen jó, továbbra is csak ugródeszkaként funkcionál. Azért ennél nagyobb gondunk sose legyen. 7,5/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. aug. 27. - 14:01
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.5/10 volt.
3.
Félelem és reszketés Las Vegasban Fear and Loathing in Las Vegas (1998)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. aug. 7. - 17:15
Perfect Nightmare - Fear And Loathing In Las Vegas kritika
Terry Gilliam legjobb és legerősebb (valamint legkultikusabb) filmje a Fear and Loathing, ez tagadhatatlan, pedig nem egy szórakoztató valami. Története és annak koherenssége belőhető nulla és egy közé, azonosulási pont semmi, a két főszereplő kálváriája egyeseknek akár felkavaró is lehet, és az egészet valahogy rossz nézni - de mégis érzed, hogy most valami fontos filmet látsz. Gilliam filmje talán két részre osztható: egyrészt egy remek korrajz, másrészt a legkeményebb drogfilm ever. Mindkettő a rendezői kézjegyektől működik sokkal jobban annál, mint ahogy Te azt el tudod képzelni, és mindkét fél igazából a másik is egyben - mesterien olvad össze a kettő az idő elteltével.

Mikor korrajzról van szó, Gilliam az összes fanyar humorát, iróniáját és minden egyéb dolgát beveti, hogy már a film történés idején (1971) kihalóban lévő életérzésről, az ahhoz tartozó generációról, és az "Amerikai álom" hajhászásáról tudjon egy hatalmas fricskát összehozni. Ahogy a hippi-maradék Depp és Del Toro (akik valami zseniálisan játszanak) a drogtól vörös szemmel rókázik, ruhában fürdik, vagy esik-kell a nyilvánosság előtt, azzal az indokkal, hogy ők keresik az Amerikai álmot, az valami egészen elképesztő - csúcspont a jegykezelőkön való átjutás úgy, hogy közben megszűnt a kapcsolat az idegrendszerrel. De Gilliam nem csak rajtuk röhög, hanem mindenkin, a kövér turistától kezdve a kábszer-ellenes konferencia résztvevőin át egészen a közrendőrig - és valószínűleg még saját magán is. A Fear And Loathing egy fergeteges görbetükör egy alapból is fura korszakra.

Ugyanakkor, mint mondtam, egy kőkemény drogfilm, ami után ha valaki még rá akar állni valamire, az nem normális. Könnyebb is így azonosítani filmünket, hiszen ez a szál ha nem is erősebb, de mindenképpen harsányabb, és elrettentőbb - kvázi csak ezt látod. Gilliam ezen a ponton rémisztő/beteges/egyedülálló vizualitását kapja elő, és ennek köszönhetően az egész leginkább életre kelt rémálomként definiálható. Szürreális kameramozgásainak, maszk és CG effektjeinek, vágásának és satöbbijének, de leginkább főszereplőink már magasztalt alakításának eredményeként ténylegesen megelevenednek a valaha volt legborzasztóbb víziók, az álomszerű hangulat egy az egyben beszippant, és egyre többet szemezel a stop gombbal. Amit ezen a téren a film levág, az példátlan - a Trainspotting ehhez képest délutáni mese. Tényleg kellemetlen nézni.

Mindezek mellett a film iszonyat vicces. Maró humora van, gyilkos aranyköpései, és az imént taglalt részeknél is azon gondolkodsz, hogy most elborzadj vagy nevess-e. Ugyanakkor ijesztő és elgondolkodtató - egy különleges mix, ami csak a profiknak ajánlott. Ráadásul még egy sajátos társadalomkritikát is elbír - miszerint mindenki állat, nem csak főhőseink, de ők legalább vállalják. Hogy ezzel ki ért egyet, az már más kérdés. 8/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. aug. 10. - 7:12
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.5/10 volt.
4.
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 28. - 9:18
Minden nő Liam Neeson-t akarja - Chloe kritika
Atom Egoyan filmjében minden megvan egy jó kis thriller-hez. Tisztességes forgatókönyv, ami bár nem írja újra a műfajt, de szolgál egy-két kellemes csavarral; remek színészek kiváló játéka, főleg Julian Moore részéről, ami azért érthető, neki van a legtöbb ideje, de akkor is; lelkiismeretesen kidolgozott karakterek, melyek közül a címszereplő simán beállhatna az "emlékezetes pszichopaták" csoportjába, ha nem is az élvonalba, de a szomszédságukba mindenképpen; és persze Liam Neeson, akinek itt csak a mellékalak szerepe jut, de még így is büntet. Szóval mindene megvan ennek a kritikailag nem túlságosan kedvezően fogadott filmnek. Ez utóbbi tudatában a játékidő előrehaladtával egyre inkább meglepődöm, és tapasztalom, hogy a Chloe egyáltalán nem rossz film. Persze, nem egy világmegváltás, de kellően pörgős/izgalmas/érdekes erotikus thriller, aminek pluszba néha-néha még kifejezetten jó megmozdulásai is vannak (telefonálás a rendelőből, hmmm). Már azon gondolkodom, hogy a végén hét vagy nyolc pontot adjak-e neki.

Sajnos az egész az utolsó felvonásban nyírja ki teljesen önmagát (mondjuk a totál semmilyen szex jelenet se volt jó pont a közepén, de mindegy), mikor is a lehető legcikibb módszerekkel próbálja izzadságszagúan megidézni a Végzetes vonzerőt, holott eddig egyáltalán nem erről volt ám szó. Itt a Chloe egészen összeesik - nagy kár érte, mert igazán jól indult, akármi kisülhetett volna belőle. Csak a vége előtti teljesítménye miatt érdemli ki a 7/10-et.

(És végre kimondták az örök igazságot, miszerint a nők vonzóságán a leengedett haj legalább 10%-ot javít)
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 31. - 17:16
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.8/10 volt.
5.
Mission: Impossible 3. (egylemezes változat) Mission: Impossible 3 (2006)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 29. - 14:43
Mission:Impossible III kritika
Még nem volt szerencsém olyan Tom Cruise filmhez, ami közben azt éreztem, hogy Tom Cruise valami iszonyat nagy szarban lenne. Most ez is megtörtént, és ezért nagy taps J.J. Abramsnek.

Abrams első filmje az M:I:III, de már itt megmutatja, hogy ő nem egy mindennapi rendező. Egyből belecsap a lecsóba - még három perce se megy a film, de az izgalom már a tetőfokon. Eltelik fél óra, és már olyan akcióáradaton vagyunk túl, amiben egy fél hiba nincs, és el se tudom képzelni, hogy mi jöhet még ezután. Hát még nagyobb durvulás, természetesen. Abrams magasról tesz Cruise időközben kialakult sebezhetetlen státuszára, és mint fentebb mondtam, olyan szitukat teremt, hogy elhiszem, hősünk akár még a fogát is otthagyhatja. És ez nagyon jó, mert ettől lesz igazi izgalom, és ettől tudom az M:I:III-ra azt mondani, hogy nagyon régen láttam már ennyire király akciófilmet. Valami döbbenetes az egész, kezdve az ijesztően genyó Philip Seymour Hoffman-tól, a hibátlan feszültség építésen és az egészen fordulatos forgatókönyvön át, egészen a bravúros autópályás részig, ami nemcsak a film csúcspontja, de az egyik legjobb akció jelenet ever. És ez Abrams első filmje.

Viszont a rengeteg oltári jó első filmből csak néhány büszkélkedhet azzal, hogy hibátlanul zseniális. Az M:I:III sajnos nincsen köztük. Az említett, és csúcsra járatot autópályás rész (ami kicsivel a félidő után van) után filmünk eléggé leül - ez szomorú, de azért valahol érthető, hiszen nem könnyű két óra maximum feszültséget/izgalmat biztosítani. Nem kell megijedni, a film nem romlik el, csak már nem pörög az addigi fordulatszámon. De ez még simán megbocsátható lenne, ha valószínűleg nem jöttek volna be a képbe a stúdiófejesek, hogy elszúrják a film legnagyobb ziccerét. Pedig Abrams kezében ott volt a kulcs egy mindent elsöprő akciófilmhez, és hiszem, hogy van ő olyan tökös rendező, hogy meg is lépte volna a nemárulomelmit. Nagyjából itt jöhettek be a Paramountosok, hogy "hé, haver, ez egy nyári blockbuster laza akciófilm, nekünk heppiend kell" - ez vezethetett egy fájóan ciki fordulathoz, ami után az ember a falat kaparja, mert ilyen elszalasztott lehetőséget nagyon ritkán látni. És innentől annyi is egésznek - a végső percekben az addig remek M:I:III lesüllyed az "átlag akciómozi Tom Cruissal" szintre, és már mindegy is, hogy mi lesz a vége, nagyjából ki lehet találni. Azért rendezőnk elérte azt, hogy ez a sablon-tenger legalább élvezhető legyen, és ne fájjon annyira. Azért kár érte.

Viszont egy pillanatig se feledkezzünk meg a mindezt megelőző kilencven egynehány pernyi játékidőről, amit már éppen eleget éltettem. Az M:I:III-at csak a vége húzza le, de addig minden pénzt megér - egy istenkirály akciófilm. Bár végeredményben csak 8/10-et kap az említett okokért, azért nagyon sokáig ott bujkál benne a 10/10. És azért ez egy ilyen filmtől nem kis teljesítmény. Egy elsőfilmes rendezőtől meg pláne.

DVD: A kép és hang kitűnő, a szinkron jól sikerült, a film minőségére nem lehet panaszkodni. Ahhoz képest, hogy egylemezes kiadás, így is ráfért egy nem túl hosszú, de "pont elég" werkfilm (ami ráadásul az érdekesebb fajta), néhány kimaradt jelenet, illetve egy nagyon jópofa montázs Tom addigi filmjeiből.

Kosárba.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 31. - 17:15
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
6.
Cowboyok és űrlények Cowboys & Aliens (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 21. - 18:58
Cowboyd and Aliens kritika
Egy graphic novelből készült a Cowboys and Aliens, de amennyire én tudom, nem sok közük van egymáshoz, így nézzük a filmet önmagában, ami csak a roppant cool alapötletet nyúlja le. Mert a tehenészfiúk és földönkívüliek összeeresztése tényleg állat ötlet. Főleg, ha úgy csinálja az ember mint Jon Favreau, vagyis a legmocskosabb és legkeményebb westernhősöket ugrasztja össze a hi-tech kegyetlen ragadozó ufókkal. A film első felvonása zseniális - remekül hozza a bűnös élvezet/mocskos móka feelinget, Daniel Craig büntető egysorosaival kezdve Harrison Ford klasszikusan kemény megjelenésén át egészen az atom férfias bunyókig. Nem túlzás azt állítani, hogy a filmtörténet egyik legjobb western közösségéhez van szerencsénk. És emellé az idegenek se semmik - sokáig a világon semmit nem látunk belőlük, csak azt, hogy a semmiből végeznek hatalmas pusztítást. Mondanom se kell, ez így jó. De amikor megjelennek, akkor se okoznak csalódást, hiszen nagyon királyra alkották meg őket, olyan coolan ocsmányok, és a játékszereik is ott vannak. Mindent összevetve a Cowboys and Aliens egy rohadt jó alappal rendelkezik, és minden megvan neki ahhoz, hogy egy király/agyatlan/kemény/világbajnok film legyen.

Viszont a Cowboys and Aliens egy ritka szar film. Hiába vannak hihetetlen jó gyökerei, végeredményben egy unalmas szenvedéshalmaz (mármint a néző részéről) lesz belőle. A törés a játékidő felénél következik be, bár addig is fel-fel ütik a fejüket kínos momentumok, de azokat még elmossa a lendület és az egész dolog coolsága. Aztán elérkezünk ama bizonyos tüzes fordulathoz, és minden dől. Ennek oka az, hogy a film ezen a ponton kilép saját világából - olyan esemény üti fel a fejét, amit nem bír el a matéria, ami önmagához képest vérciki. Ez valószínűleg betudható annak, hogy az írók/producerek/stúdiók sora több focicsapatot is kitenne, nyilvánvaló, hogy mindenki mást akar. Igazából ez a film nagy buktatója: egyáltalán nem egységes attól az ominózus pillanattól kezdve, hanem zavart, csapongó, sőt, összecsapott. Ráadásul rendezői hibaként még halál unalmas is (vagy inkább csak érdektelen).

Szóval filmünk - nincs jobb szó - összetörik. Ami addig menő volt, hirtelen gagyi lesz, fáj hallgatni a dialógokat, agysorvadást okoznak a végső harcbeli "fordulatok", a logika szépen lassan mindenhol elhal, és még a klisé tenger is (western és alien zsáner felől egyaránt) elárasztja az egészet. Nincs mit szépíteni: a Cowboys and Aliens az év egyik legrosszabb filmje - és talán érte a legnagyobb kár, hiszen tényleg remekül indul. Csakis ezért 4/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 24. - 22:06
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6.8/10 volt.
7.
Őrült, dilis, szerelem Crazy, Stupid, Love. (2011)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 20. - 18:22
Crazy, Stupid, Love kritika
A Crazy, Stupid, Love legeslegnagyobb baja, hogy inkoherenciáját nem tudja kellőképpen elfedni. Félreértés ne essék, egyáltalán nem egy rossz filmmel állunk szemben, sőt. Az alkotóknak egy a saját műfajához képest szokatlanul fordulatos történetet sikerült kiötleniük/elmesélniük, amiben szerethetőbbnél szerethetőbb jelenetek váltják egymást, remek színészek érzik láthatóan nagyon jól magukat, és még a poénok is minden esetben működnek - bár egyik sem székalá-röhögős, de sebaj. Viszont ennek a forgatókönyvnek az elkészültét én úgy képzelem el, hogy mindenki, akinek köze volt hozzá mondott egy-egy jó ötletet, azt jól beleírták (mármint a jókat), aztán a végén valahogy nagy nehezen a végére mindezt megpróbálták összefogni, és egy félig tanulságos, félig giccses tetőponttal lezárni az egészet. Filmünk sajna részenként remekül működik - egységként viszont már nem annyira. Pedig esetünkben még csak nem is egy hadseregnyi karaktert felölelő és ezerfelé ágazó sztoriról beszélünk (mint a Love Actually vagy a Boat That Rocked, amik ezek mellett is hibátlanul működnek) - itt egyetlen család, és annak a legszűkebb ismeretségi köre jelenik meg előttünk. Ha rendesen össze bírták volna szedni az írók ezt az egészet, simán beszélhetnénk az év romkomjáról. Így viszont csak egy kellemes, de felejthető aranyos-szerelmes film a végeredmény - viszont ebben a kategóriában legalább a csúcsot képviseli.

Mert mint mondtam, egyáltalán nem rossz film ez, amihez azért rengeteg ad hozzá a profin összeválogatott színész gárda, élükön a mindig remekelő (de a legritkább esetben igazán jó filmet választó) Steve Carell-el, de Julianne Moore és Ryan Gosling is nagyon ott van (Emma Stone-t most nem igazán lehet kiemelni, főleg a debella szinkronjával, Marisa Tomei meg nemtom mit keres itt). Kis szombat esti romantic. Soha rosszabbat. 6,5/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 24. - 22:06
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6/10 volt.
8.
Amerika Kapitány: Az első bosszúálló Captain America: The First Avenger (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 10. - 8:39
Captain America krtika
Amerika kapitány került utolsóként a vászonra a Marvel Studios összefüggő hősgyárából az all-star válogatott Avangers előtt. Ez meg is látszik rajta, ugyanis míg elődei ki tudták védeni, Joe Johnston filmje fejest ugrott az izzadság szagú "valahogy muszáj összefűznünk a következő filmmel" nevű tengerbe (ezzel jól ki is nyírták az érdemi folytatás lehetőségét). Hál Istennek ez csak a lezárásra igaz, és annyira nem vészes, mint lehetne - valamint ezt leszámítva a filmmel az égvilágon semmi komoly baj nincsen, ami jó, főleg, ha ismerjük Johnston rendezői munkásságát.

Azért a jó öreg Joe szelleme fel-fel tűnik a két óra alatt, és prezentálja azt, ami talán a legjobban jellemző a direktorra: általában nem nagyon tud mit kezdeni az alapanyaggal. Szerencsére eme filmnél ez tényleg ritkán kerül ténylegesen elő, ám sajnos a film összképét eléggé átlengi. Ugyanis az Amerika kapitány nem lett valami izgalmas, a világon semmi sújt nem érezni benne, és ha mégis valami érdekfeszítőhöz érkezünk, abból se lesz nagyon semmi - jó példa erre a vonatos rész, ami egy pillanatra szerepel egy trailerben, de rögtön megvett a beállításával, aztán alig lett belőle valami. Szóval leginkább az akciók terén eléggé érdektelenre sikerült az egész, és ezen az se segít, hogy egy csomó csata egyetlen giga mashup-ba van sűrítve, és ezáltal jól átrohanunk az egészen.

Mindezek ellenére Amerika kapitánynak mégsincs semmi szégyenkezni valója. Ez annak köszönhető, hogy ő használja ki eddig a legjobban az új keletű Marvel filmek azon jellemzőjét, hogy iszonyat hangsúlyt fektetnek a főhős civil létére. Tony Stark és Bruce Banner (meg persze Thor, de az fura ügy), bár királyság volt a szuper ill. CG alteregójuk, mégis érdekesebbek voltak egyszerű emberekként, nem véletlen, hogy többet is lehetett így látni őket a vásznon. Remek sztorival és karakterrel rendelkeztek, és ez volt a lényeg, nem a vaspáncél vagy a zöld izmok. A kapitánynál is ez a helyzet, de itt a dolgok már odáig fajulnak, hogy amikor előkerül a klasszikus kék egyenruha, már igazából nem is akarom látni. Steve Rogers (Chirs Evans volt a lehető legjobb választás!) sokkal emberibb az átlag amcsi katona ruhában - mert egyszerűen olyan jóra és hihetőre sikerült megcsinálni, hogy már nem kell a maskara. Azért ez egy érdekes dolog a szuperhősfilmeket tekintve.

Persze nem ebből áll az egész, vannak itt még finomságok. Ilyen például az ismerős, mégis kicsit fura, enyhén steampunk Második világháborús atmoszféránk, amit nagyon hangulatosra sikerült csinálni (ha máshoz nem, Joe ehhez azért ért, lásd Wolfman), és a kezdetleges high-tech jól megfér a megszokott cuccokkal. Vagy itt van Tommy Lee Jones mint tábornok, akit az ilyen szerepekre találtak ki. De említhetjük még Steve legjobb barátját, öröm nézni, amikor összedolgoznak; Howard Stark-ot, Tony apját, akik le sem tagadhatnák, hogy rokonok; a roppant ötletesen felvezetett és megmagyarázott szuperhős gúnyát vagy éppen a legeslegmenőbb elemet, Red Skull mega repülőjét, na, az mindent visz. Egyébként Hugo Weaving-nek is kijár a taps, bár szerepe nagy részében felismerhetetlen.

De a lényeg akkor is az, hogy van egy nagyon jó főhősünk - és ez a lényeg, ez adja az Amerika kapitány szívét-lelkét. El is nézzük, hogy akciók laposak, hogy néha már önmagához képest is hihetetlen dolgok történnek, valamint a fentebb említett összekötési kényszert. Mert végeredményben az marad meg, hogy bár a körmünket nem rágtuk le izgalmunkban, jó kis filmet láttunk. Egyszerű, szórakoztató, és szerethető. Mint egy Marvel film. 7/10.

DVD: A kiadvány enyhén szólva is méltatlan egy ilyen kaliberű filmhez. Az egyoldalas borító még hagyján, de a képe egyszerűen szégyellni valóan pocsék, az a két extra meg olyan, mintha nem is lenne. Ebben az esetben mindenkinek inkább a BD-t ajánlom.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 23. - 9:34
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
9.
Verdák 2. Cars 2 (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 11. - 9:21
Pixar-biznisz - Cars 2 kritika
Véleményem szerint már a 2006-os első rész is kiérdemli magának a leggyengébb Pixar-film díját (a maga kábé 8/10-es értékelésével) - kedves/szerethető és technikailag abszolút csúcsteljesítmény, ám mégis hiányzik belőle az a bizonyos Pixar-plusz. A második rész ötlete már alapból egy hatalmas kérdőjelet hagyott maga után, hiszen az asztali-lámpások filmjei nem igazán folytatás kompatibilisek (a Toy Story külön téma), de hát most sequel gyártás folyik a stúdiónál, és valóban ez a legfolytathatóbb filmjük - meg hát inkább ezt üzleteljék meg, mint mondjuk a Wall-E -t. Mikor jöttek a trailerek, már mindenki a fejét fogta: ez nagyon gáz lesz.

Viszont, láss csodát, a Cars 2 egyáltalán nem rossz film, sőt. Mondjuk viszonyítás kérdése: Pixarban egyértelműen a sor végén áll. De ha eltekintünk a múlttól és követelménytől (egy Pixartól a 9/10 vagy 9,5/10 a minimum elvárható), akkor bizony egy roppant szórakoztató, és az átlag animációs felhozatalt simán verő/utolérő filmről beszélhetünk. Mert a Cars 2 legnagyobb hátránya a "családneve", ha az nem lenne, meggyőződésem, hogy mindenki jobban állna hozzá.

Jó poénok, jópofa karakterek (Finn McCambridge rulez!), ötletes megoldások, gyönyörű kivitelezés - ezeket már megszokhattuk. A Cars 2 ott veszít a színvonalból, ahol egyébként minden felmenője minimum 100%-ra vizsgázott, ez pedig a dramaturgia. Alapból a probléma az, hogy a film sokáig nem tudja, hogy kiről is akar szólni: Villám McQueen vagy Matuka legyen a főszereplő? A kérdés elve halálra ítélt, hiszen McQueen az első rész után már nem nagyon tud semerre se karakterfejlődést mutatni (bár néha úgy viselkedik, mintha semmit se tanult volna), Matuka pedig szintén nem tudna, az agyalágyúlt-de-aranyszívű-sidekick szerep nála már kimerült. A választás mégis rá esik, a film során saját ügyetlenségével száll szembe, ami a film végére azonban visszaáll alapállapotra: vagyis semmi se történt. Főhőseinken túllépve magáról az egész sztoriról elmondható a fölöslegesség/érdektelenség, sőt, a fináléra már izzadságszagúan túlbonyolított is lesz az egész.

Szóval a Cars 2 belül tényleg hiányos, és egész létére vonatkozóan felmerül a "miért" kérdése. A válasz: entertainment. Ugyanis minden belső hiányossága ellenére piszkosul szórakoztató és a maga egyszerű módján még bájos is. Akció, humor, száguldás - erről van szó. A Pixar átmeneti dollárgyára ez a film (ironikus módon pont ez kereste a legkevesebbet hazájában), különösebb belső tartalom nélkül. Amiben viszont a film egyértelműen a nonpluszultra szintet képviseli, az a látványa. Ennyire igényes és gyönyörű animációt még ember nem látott, öröm nézni. Ahogy a japán neonok fényei visszatükröződnek McQueen motorházán, az valami brutális - és ez csak egy kocka a 100 perces filmből. Technikailag eszméletlen.

Viszont mint tudjuk, a belső a lényeg. A Cars 2 csak Pixarként vall enyhe szégyent, de az animációs piacot általában nézve abszolút vállalható alkotás, sőt. Színes-szagos, kedves, szerethető, viszont üres és gyorsan felejthető. Popcorn. Nagyobb bajunk sose legyen. 7,5/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 23. - 9:34
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
10.
Barátság extrákkal Friends with Benefits (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 13. - 11:13
Friends With Benefits kritika
Én ezt nem értem - a film előrehaladtával egyre gyakrabban fogalmazódott meg bennem ez az állítás. Nem azt nem értem, amit szereplőink éppen csinálnak, vagy azt, hogy miért csinálják. Dramaturgiai szempontból katyvasz az egész Friends With Benefits. A jelenetek egymás után vannak feldobálva, főszereplőinken kívül különösebb kohézió vagy logika nélkül - egyszer csak ott tartok, hogy egyáltalán nem lepne meg, ha az éppen pörgő semmilyen jelenet lenne a film vége. Bevezetés, tárgyalás, vagy egyáltalán valamilyen történet ív, na ezekről sürgősen mondjunk le - eme csoda ezekkel nem rendelkezik. Elképzelhetőnek tartom, hogy igazából csak más filmek forgatókönyveiből kidobott részek összességével állunk szemben. Ez az alkotás bármiféle filmszerkesztési szempontból csaknem értékelhetetlen (Mila hirtelen jött és ment másik pasija a film közepén, wtf?). Azt mondod, hogy ez nem is igaz? Akkor nézzük meg, ahogy Woody Harrelson elcsónakázik. Naugye.

Akik valamennyire elviselhetővé teszik ezt a bő száz percet, az Justin Timberlake és Mila Kunis (akit szerintem bármilyen szarban bármeddig elnézek), szigorúan külön-külön, ugyanis együtt nagyon nem működnek. Néha vannak jó dumáik/megmozdulásaik/poénjaik, de igazából egyet se tudnék felidézni. Ugyanis ez a vígjáték önerőből egyáltalán nem vicces. Szó mi szó, nagyon jókat röhögtünk rajta, de egyáltalán nem azért, amiért az alkotók akarták. Egyetlen jó poén azért akad, ez pedig Jason Segel cameója az ál-filmben, azt tényleg nagyon jól eltalálták. De ez sajna kevés. 3/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 23. - 9:34
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.1/10 volt.
11.
Conan, a barbár (2011) Conan the Barbarian (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 16. - 15:13
Conan, the barbarian kritika
Ne feledjük, hogy Conan nem egy filmhős a nyolcvanas évekből - eredetileg regényhős a harmincasokból, és számos egyéb médiumon átesett már számos installáción. Új filmünket így legjobb külön, a Conan legenda önálló tagjaként nézni, nem pedig a Svarci film újrájaként.

A Conan egyáltalán nem lett rossz film, nem is értem azt a tömeges elpártolást, ami körülötte folyik. Olyan szinten nem rossz, hogy megmutatja, hogy műfajtársainak, vagyis kábé az ókori-fantasy-mifenéknek milyennek kellene lenniük - gondolok itt a Clash Of The Titans-re vagy még inkább a Prince Of Persiára (mondjuk ott pont esélytelen, mert Disney). Egyébként hármójuk között rengeteg hasonlóság van, szinte teljesen megegyezik a fő szál (keményfiú hősünk éppen bosszúl és/vagy keres valamit, mindezt egy nővel, aki először irritálja aztán megszereti, mindezt mindeféle csodalény cuccal, réges régen), viszont jelen filmünk magasan vezet, mert bár ugyanazt a leckét mondja fel, olyan stílussal teszi, hogy egyszerűen jó nézni. A Conan keményebb mint az acél, jobban izzad, mint egy Sly film, és szórakoztatóbb mint bármelyik ősi-kaszabolós rokona. Fröcsög a vér ezerrel, nyírják sorra az embereket, és mindemellé kapunk egy tök mellékes (és mint írtam, sablonos), de önmagához képest egészen vállalhatóan összerakott történetet, meg egy nagyon fain látványvilágot. Meg persze nem lehet kihagyni a legjobbat az egészben, aki Jason Momoa, vagyis a tökéletes Conan - dagadó izmai, dühös tekintete, büntető egysorosai, és ami lényeg, übercool kisugárzása teszik ezt az amúgy se rossz mozit olyan igazán jóvá.

A Conan a klasszikus (főleg a 80 -as) keménymozi vonalat képviseli, és talán ezért is tud ennyire szórakoztató lenni. Viszont sajnos valahol ez a hátulütője az egésznek - mert a kimmériai ilyen módú ábrázolása felett már eljárt az idő. Egy nosztalgikus, mocskos B fantasyra már nem igen van közönség. Amellett, hogy szomorú, teljesen érthető, hogy miért lett a tavalyi év egyik legnagyobb anyagi buktája. A Fright Night mellett a film, amiért nagyon kár a kasszáknál. Mert a Conan igenis jópofa film, és ennél többet érdemelt volna. Csak eltévesztette az időt. Ettől még büszkén adunk neki egy 7/10-et.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 23. - 9:33
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6.8/10 volt.
12.
Elhurcolva Abduction (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 14. - 9:32
Színarany sz*r - Elhurcolva kritika
Vannak filmek, amik nem valamiért, hanem valakiért lesznek - amik azért készülnek el, hogy egy alig pár filmben feltűnő ifjú sztárjelöltből teljes jogú sztárt faragjon (vagy egy már meglévőnek nyalja a seggét, igaz, Tom?). Az ilyen filmekben az, hogy cselekmény, kauzalitás és karakterfejlődés a legritkább esetben fordul elő, hiszen egyetlen dolog van a reflektorfényben: a sztárocska arca, illetve nemtől függően az idomai. Ezekre a filmekre továbbá jellemző, hogy XY starlet körül van véve minimum két valamire való színésszel, akiknek megvillantják a zsetont, és akik jól mutatnak a vásznon; egy fél- vagy egészen noname csajjal/pasival, akinek XY starlet meghódíthatja a szívét; valamint egy már rég seholsincs (vagy sosevolt) rendezővel, aki bármit megcsinál, ha pénz áll a házhoz. Igaz, néha minden sikerül, és egy jó film kerekedik a dologból, ám ez nagyon ritka. Meg kell említeni, hogy az efféle sztár filmeket a kétezres évek és az MTV találta fel, illetve, hogy ezesetben nem a tehetség, hanem a marketing számít. A korhatár pedig egyre alacsonyabb. Jelen alkotás is ennek a mozgalomnak a tagja.

A sztori, a trailer, és maga Taylor Lautner jelenléte okán a valamit magára adó mozis már a vetítés előtt bőven tudja, hogy az Elhurcolva (ez a cím annyira kemény, hogy kivételesen ezt használom) egy nagyon gáz film lesz, amin leginkább csak nevetni lehet majd, annak ellenére, hogy a készítőknek nem ez volt a szándéka. A film eme elvárásokat szinte száz százalékosan teljesíti is, hiszen bevallom, hogy én több röhögéses momentumra és levetett pólóra számítottam, de hát annyi baj legyen. Ez mit sem változtat azon, hogy az Elhurcolva egy hülye és logikátlan film, amit lehetetlen komolyan venni, viszont abszolút szórakoztató, merthát ennyi egy időben futkározó idiótát még egy vígjátékban sem lát az ember (sajnos a vén rókák is ide tartoznak, élükön Alfred Molinával és Sigourney Weaver-rel, viszont ha ránéznénk a számlájukra, valószínűleg érthető lenne, hogy miért bohóckodnak ők itt).

Taylor - akiből ha a marketing osztály megfeszül, akkor se fog tudni egy Twilighton kívül is életképes sztárt csinálni - pedig bebizonyította, hogy hiába tűnik messziről jóarcnak, neki az agya helyén is tesztoszteron van, illetve mára minden esetleges színészi tehetségét elcserélte néhány levethető ingre. Bár el kell ismerni, az, hogy a film roppant szórakoztató, tele van aranyköpésekkel és tettekkel (kezdve a vonatsmacin át egészen az üveglapos csúszásig), és a szék alá röhögöm magamat tőle, nagyban az ő érdeme. A baj ott van, hogy egyáltalán nem ez volt a cél. 2/10.

A film során egyébként senki nincs elhurcolva, de még abductionálva se.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 23. - 9:33
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 4.9/10 volt.
13.
A hihetetlen Hulk (2 DVD) The Incredible Hulk (2008)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 7. - 11:11
The Incredible Hulk kritika
Nem lehet könnyű Hulkot filmre adaptálni, hiszen mikor hősünk éppen szuper, akkor pont átváltozik valami/valaki mássá, mint amit addig, emberi formájában megszoktunk - ez a más pedig egy kigyúrt ösztönlény. A néző pont akkor veszítheti el (teljes joggal) az azonosulási pontját, amikor akció van, vagy a világ kerül megmentésre, és ez így nem igazán működőképes. 2003-ban Ang Lee-nek nem is jött össze (ráadásul ő még a mainstream keretet is erősen feszegette) - az akkori Hulk egy totális mellényúlás volt, melyben hősünk egyik alteregóját se sikerült szerethetőre csinálni, hogy az egyéb gondokról (pl. történet) ne is beszéljünk. Mikor a Marvel belevágott saját filmsorozatába, és visszavásárolta a Mokányt, nagyon ügyesen belátta, hogy itt nagyon komoly változtatásokra lesz szükség. Mint azt már az Iron Mannél is láttuk, a Marvel bevallott kenyere a popcorn-mozi. Zöld óriásunkat is ebben a szellemben gondolták újra, és ez az irány még mindig klasszisokkal jobb, mint Lee elcseszett blockbuster-melodrámája - egyszerűen ezt kívánja a matéria, és Nolan legyen a talpán az, aki ezzel jól szembe tud menni.

Az új Hulk minden tekintetben köröket ver a régire (és hál Istennek nem akarja azt újra elmesélni), és itt derült ki az is, hogy Marvelék hogyan állnak filmjeikhez: náluk az ember az első. Ennek érdekében annyira rágyúrtak (az egyébként telitalálat) Edward Norton karakterére, hogyha az egyszer se változtatna bőrszínt, akkor is csudajó filmet kapnánk. Bruce Bannert sikerült kvázi a nulláról életre kelteni, ami nagyon sokat dob a dolgon - ha minden igaz, megformálója eléggé sokat is dolgozott a filmen, hát, látszik az eredmény. És bár a kulcs nyilvánvalóan a főhősünk, a tudomány szerencsére itt nem áll meg: az Incredible Hulk remekül lavírozik jellemek, akciók és drámák között, mindegyik részét a lehetőségekhez mérten jól kihasználva. Nem tagadom, nem egyszer becsúszik egy-egy eléggé nagy butaság, de annyi baj legyen, hiszen a lényeg az, hogy a dühöngő monstrum köré egy nagyon szórakoztató, sőt, saját műfaján belül jó filmet sikerült összerakni. Hogy ebben mennyi a része Louis Letterier rendezőnek, és mennyi Nortonnak, illetve magának a stúdiónak, az már más kérdés. 7,5/10. A zene pedig külön kiemelendő.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 9. - 22:42
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6.7/10 volt.
14.
Éjfélkor Párizsban Midnight in Paris (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. jún. 19. - 9:59
Feel-good mozi - Midnight In Paris kritika [SPOILERES]
Saját tapasztalatból mondom, hogy Woody Allen legújabb filmje annál élvezetesebb, minél kevesebbet tud róla az ember, így aki még nem látta, annak csak óvatosan a következő bekezdéssel.

Egyik kedvenc rendezőmnek, Woody Allennek nem is tudom, mikor volt utoljára olyan igazán igazi filmötlete. Az utóbbi években biztos nem, talán a 2005-ös Match Point volt az, ahol mindenki kedvenc sztk keretese tudott valami újdonsággal szolgálni. Viszont most a Midnight In Paris kapcsán hál Istennek újra kijelenthetjük, hogy Woody megint valami nagyot tett le az asztalra. Az, hogy a szerencsétlen író Owen Wilson (aki remekül játszik, és akiről csak a szemüveg hiányzik, annyira pontos mása a fiatal Allennek) éjszakánként egy varázslatos időutazás segítségével eljut a 20-as évekbe, és találkozik példaképeivel Hemingway-től kezdve egészen Picassóig, egyszerűen telitalálat, és a lehetőségek kifogyhatatlan tárházát kínálja. És ahogy ezt a világot író-rendezőnk kiszínezi az entellektüel dialógokkal, iszonyat szellemes humorral, egy igazi, szeretnivaló történettel, és persze nem utolsó sorban egy tökéletes szereplőgárdával (Adrien Brody forever!), az valami mesteri.

Allen természetesen hozza jól megszokott dolgait, mint a nők között őrlődő főhős, annak a "hátam közepére se kívánom" társasága, az új utak felé nyitás, a városimádat és még sorolhatnánk. Viszont talán még egy filmje se ragyogott így a szeretettől és a lelkesedéstől - látszik, hogy mindenki imádta ezt csinálni. Így azon túl, hogy Woody saját aranykorának legjobb elemeit válogatja egybe új filmjében (ami már önmagában elég lenne), még egy akkora lelket is képes kanyarítani az egésznek, hogy végeredményben a Midnight In Paris-t nem lehet nem imádni. Ez a film egy olyan felemelő és szívmelengető utazás a fények városának a lelkébe (!), aminek egy mozirajongó se tud ellenállni - lehetett bármilyen rossz kedved még az előzetesek alatt, a stáblistára tuti minimum jól fogod magad érezni, de valószínűbbnek tartom a legörömtelibb mosolyt az arcodon. Engem még az se zavart, hogy percre pontosan ki lehet találni a végét, annyira magával ragadt a feeling.

Woody Allen, 2011-ben, 76 évesen képes volt egy olyan mozgókép varázslatot összehozni, ami zsenialitásban minimum a Manhattan-hez, de akár az Annie Hall-hoz is hasonlítható, még akkor is, ha jelen alkotás a könnyed filmek táborát erősíti. A Midnight In Paris az év egyik (ha nem A) legszerethetőbb mozija, az utóbbi idők legjobb feel-good filmje, ami szépségével, humorával, de leginkább a lelkével teljesen belopja magát az ember szívébe. Kilencvennégy percnyi Párizs. 9/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 9. - 16:11
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.1/10 volt.
15.
A szellemlovas - A bosszú ereje Ghost Rider: Spirit of Vengeance (2012)  
499 Ft
Listaár: 3190 Ft (-84%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. jún. 22. - 11:12
Jóféle trash - Ghost Rider: Spirit Of Vengeance kritika
2007-ben az első Ghost Rider annak ellenére, hogy szép anyagi siker kerekedett belőle, vitathatatlanul egy eléggé gyenge film volt, Nicolas Cage ide vagy oda. Hiányzott belőle a jó sztori, az alapanyagból fakadó kellő brutalitás, és nem utolsó sorban a címszereplő megfelelő technikai megvalósítása. A kemény kritikai és nézői visszhang után nem csoda, hogy öt évet kellett várni egy újabb eresztésre. Az előző brancsból kidobtak mindenkit, kivéve Cage-et (illetve a rendező is megmaradt valami huszadik producerként), leszerződtették a Tyalor-Neveldine rendezőpárost (Crank 1-2), és megpróbáltak egy ugynevezett indenpendent-sequelt összehozni. Mindezen erőfeszítések ellenére a Spirit Of Vengeance az anyagi elvárásokat...öhmm... nem teljesítette, és valami egészen borzalmas filmről szóltak a hírek. Így én már előre sajnáltam a jegy árát, de hát olyan nincs, hogy én képregény és/vagy szuperhős filmet kihagyják, így a legrosszabbra felkészülve mentem be a moziba.

És ilyen kellemeset régen csalódtam.

A Ghost Rider 2 messze nem olyan rossz, mint a híre, sőt. Persze senki ne várjon egy értelmes sztorit vagy egy valamire való alakítást (hiszen Christopher Lambert is ott sompolyog a háttérben), de egy felhőtlen trash-szórakozás teljesen garantált. Az új rész köröket ver elődjére: mocskos, erőszakos, és atomcool. Valamint maga a Szellemlovas is végre úgy néz ki, ahogy kell - akárhányszor feltűnik a vásznon, hogy csináljon valami csúnyát, szinte élménybe megy, és az én szám is elkezd a fülemig érni. A jól megválasztott zene, helyszínek (ez a romániai erdős/lepusztult táj iszonyat jól áll a lovasnak), a roppant ötletes képi megoldások (Pink Floyd borító rulez!) és a teljes elszállt/agyament akciók pedig csak rápakolnak egy két lapáttal. És persze Nicolas Cage is jó.

Az új rendezők remekül ráéreztek arra, hogy mit is érdemes kihozni egy lángoló koponyából: egy cool B-mozit. A Spirit Of Vengeance ennél semmivel se több - de nem is kevesebb. Jó értelembe vett 6/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 9. - 16:11
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7/10 volt.
16.
A bűn hálójában Haywire (2011)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 5. - 7:26
Soderbergh összehozott egy kisebb csodát - Haywire kritika
Steven Soderbergh-et múltkor méltattam a kiváló Contagion kapcsán, úgyhogy ez most ezért (is) elmarad, inkább vágjunk bele a közepébe. Ez a nagy fenegyerek rendező a Haywire kapcsán szinte már forradalmit alkotott: egy olyan akció, ismétlem, AKCIÓfilmet, amiben az ég világon semmi, de semmi nem történik, sőt, még annál is kevesebb, és az is valami felháborítóan semmilyenül.

A tisztán látás miatt elárulom, hogy a Haywire a legrosszabb film a tvájlájt 4.1 óta, amit sikerült moziban átszenvednem, és ez több, mint felháborító, akárhonnan (cast & crew vagy trailer felől) közelítjük is meg a témát. Ez a film valami vérlázítóan unalmas, de hogy ennek mi a pontos oka, azt nem tudom. A lehetőségek között mindenesetre ott van az A: a totálisan hibás felépítés, ami valahogy olyan érzetet ad, hogy ennek a filmnek a felvezetése 70 percet tesz ki az összivssz 90-ből, és teljesen megzavarodik bele az ember; B: a teljesen feleslegesen túlbonyolított háttér-összeesküvés-mifene sztori, amit ráadásul a lehető legérthetetlenebbül mutatnak be; C: az olyan semmilyen papírmasé karakterek, amiket rossz nézni, és láthatóan a színészek se tudnak velük mit kezdeni (apropó, mit keres Mr. Fassbender ebben a szutyokban?); D: a szinte már megfogalmazhatatlanul überpocsék zeneválasztás, ami ezt az amúgy teljesen halott "filmet" még lejjebb taszítja a szakadékba, és amit az Ocean s filmekből ollózott át a rendezőnk - hogy a fenébe nem tűnt fel neki, hogy két külön műfaj, ég és föld, és ide aztán egyáltalán nem passzol ez az aláfestés.

De mindezeken túl, vagy talán éppen mindezek együttes ereje miatt a legnagyobb hiba az, amivel kezdtem ezt az egészet: unalmas. De olyan szinten, hogy nem is tudom, mikor láttam ennyire unalmas valamit. A Haywire egy szinte már egy értékelhetetlen valami - előzetessel és egyebekkel nem tudom, vertek-e már így át valaha. Csak azért kapja meg a 2/10-et, mert emlékeim szerint volt benne másfél-két valamire való pillanat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 9. - 16:10
A kritikát eddig 7 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.9/10 volt.
17.
Iron Man - A Vasember Iron Man (ICX) (2008)  
999 Ft
Listaár: 4290 Ft (-77%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. júl. 6. - 10:58
Akinek a Bosszúállókat köszönhetjük - Iron Man kritika
A Marvel képregénykiadó fejesei, látván eladott gyermekeik (Spider-man; X-Men; F4) filmes sikereit, roppant bölcsen úgy döntöttek, hogy aki még megmaradt, azokat meg is tartják. Létrehozták a Marvel Studios-t, amely által házon belül gyárthatnak szuperhősmozikat (csak a forgalmazást bízzák jobbára a Paramountra), melyeket már menet közbe is összeszövögetnek, hogy majd egyszer letegyék a nagyágyút, az Avengers-t az asztalra. Franchiseok összegyúrására már került sor Hollywoodban, de egy ilyen nagyságú és minőségű "összeesküvés" teljesen példátlan a filmtörténetben. Eme mozgalom zászlóshajója volt 2008-ban az Iron Man (valamint vele párhuzamosan a Hulk reboot) - ezen múlott minden. Ha bebukik anyagi és/vagy kritikai szempontból, akkor megette a fene az egészet. Azóta még négy külön Marvel film készült, plusz az Avengers.

Négy évvel ezelőtt Tony Stark története teljesen felfrissítette a szuperhősfilmek műfaját. Pókembert és Supermant akkor már saját készítőik kinyírták, a kellemetlenül gyermeteg F4-nél lehúzták a rolót, Szellemlovas közröhej tárgy lett, valamint a mutánsok is éppen sötét napokat éltek a gyengécske Last Stand, illetve a vicc-kategória Wolverine között. Egyedül az újjászületett Batman volt életképes minden szempontból, de Nolan szerzői szuperhírója az elejétől kezdve egy teljesen más síkon mozgott fajtársaihoz képest. Ebbe a közegbe csöppent bele a Vasember, és tarolt akkorát mint a ház, mind anyagi, mind kritikai, de leginkább nézői fronton.

Valljuk be, a Marvelnél tudnak valamit. A kutya ott lehet elásva, hogy saját kreálmányaikat segítik a mozivászonra, és az odafigyelés az összes filmjükről lesüt. Úgy ültetik át hőseiket mozgóképre, hogy az megtartsa esszenciáját, visszaadják annak történetét, viszont közben egy percre se feledkeznek el arról, hogy ez entertainment, hogy ők popcorn moziban utaznak. Ez a tökéletes egyensúly filmjeik, egyben az Iron Man titka is.

Filmünk halál laza. Ez már az első percben világossá válik, mikor megszólal az AC/DC, és Stark arról mesél, hogy döntötte meg a Playboy címlaplányait. Ezt a fajta lazaságot sikeresen tartja fent végig, sőt, coolsággá alakítja. Gondolj csak arra, mikor hősünk szinfónikus rockra üti a vasat, vagy amikor rendet tesz a Közel-keleten. Megjegyzendő, hogy a coolság nem keverendő össze a marhulással, hiszen filmünk nem szűkölködik a kemény, urambocsá drámai pillanatokban - és akkor is működik minden.

Erre a filmre még nem volt annyi pénz - ha nem hiszed el, számold össze, hányszor látod a címszereplőt. Ezt az alkotók tökéletesen ellenpontozták egyrészt a jó sztorival, de döntő mértékben azóta szinte ikonikussá vált főhősükkel - és ebben az ezzel a szereppel rögtön A+ ligába kerülő Robert Downey Jr.-nak létfontosságú szerepe van. Downey a tökéletes Tony Stark (ha megfigyeled, Marvelék mindig megtalálják a tökéletes embert), egyszerűen viszi a hátán az egész filmet. Akár nemtörődöm aranyifjút, akár elszánt szabadságharcost hoz ki karakteréből, végig hiteles és szerethető - mintapéldája annak, hogyan kell főhőst életre kelteni. De akkor már ne hagyjuk ki a buliból rendezőnket, Jon Favreau-t, akire valami embertelen nyomás nehezedhetett, de ő volt akkora arc, hogy kellően lazán vegye a dolgot.

Az Iron Man a mai napig az egyik legjobb szuperhősmozi. Mint film, baromi szórakoztató, egy tökös és humoros akciófilm, egy profin összerakott munka. Kerüli a kliséket (senki nem rabolja el harmadjára is Mary Jane-t) nem erőltet semmit, valamint felvállalja tök egyszerű cselekményét, és azt baromi jól végig is viszi. Ezen felül még adaptációként is kiválóan működik, hiszen remekül és hűen kelti életre hősét, annak történetét... most komolyan, kell ennél jobb popcorn/superhero/action/széria-nyitó film? Éljen a Marvel - ennnyi. 8,5/10.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. júl. 9. - 16:10
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
18.
Szárnyas fejvadász - A végső vágás Blade Runner: The Final Cut (2007)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Adam Van Helsing
értékelése:
2012. jún. 11. - 16:34
Blader Runner: Ridley Scott remekműve, a modern sci-fi egyik alapja, a későn érő klasszikus
Ridley Scott 1979-ben beírta magát a filmtörténetbe az Aliennel, hiszen nemcsak a horror műfaján belül alkotott maradandót, de a science-ficiton egész zsánerének mutatott egy új utat. Három évvel később megismételte a bravúrt: a Blade Runner-el alapművet, kultuszt, mérföldkövet tett le az asztalra. Egy olyan filmet, ami messze megelőzte a korát. Ám mielőtt rátérnénk a lényegre, lássuk egy kicsit a film nem mindennapi életútját.

1982-ben, bemutatás idején a közönség nem volt rá vevő - a harminc éve 28 millióba kerülő project még saját árát se bírta visszahozni a pénztáraknál, Harrison Ford ide vagy oda. Ez érthető, hiszen a mély sci-finek akkor se volt könnyű dolga, főleg egy ilyen sötét és depresszív feelinget sugalló filmnek, főleg a nyári szezonban, és főleg E.T. tarolásának kellős közepén (a két premiert csupán két hét választotta el az utóbbi javára). Scott mesterműve csendesen folyt le a süllyesztőbe, és különösebben senkit nem izgatott a dolog - ugyanez történet Vangelis filmhez írott, szintén korszakalkotó zenéjével is.

Viszont a Blade Runner egy olyan ritkaságszámba menő film, ami nemcsak kiállta az idő próbáját, hanem annak előrehaladtával nemesedett - a mindenkori sci-fi rajongóknak köszönhetően szépen lassan építette a maga kult-státuszát, ami odáig fajult, hogy a stúdió 1992-ben egy re-release mellett döntött. Sőt, Scottnak még egy újravágást is engedélyeztek, (amiből pedig szinte a "Director s Cut" definíciója vált), és ő pár apró simítás mellett könyörtelenül, ámde remek érzékkel kivágta a film eredeti, eléggé happy endes befejezését, illetve a közepét megtoldotta egy kulcsfontosságú, pár másodperces felvétellel. Ennek a két apró mozzanatnak köszönhetően a film szinte újjáéledt: keményebb, letisztultabb és még mélyebb lett. Scott rendezői változata olyannyira jól sikerült, hogy mára már azt tartják az igazi Balde Runnernek.

Szóval a film új formában ismét a mozikban dübörgött, és ekkor fedezték fel egyöntetűen az értékeit. A film méltó helyére került a kritikusok és a nézők szemében egyaránt, és végérvényesen bekerült a film és a sci-fi nagykönyvébe, mint fordulópont és hivatkozási alap. 2007-ben, a 25-ik évfordulóra, illetve a BD megjelenésre lett még egy verziója a filmnek (egyébként több is van neki, itt utána lehet járni), a "Final Cut": Scott itt véglegesre csinosította művét (92-ben nem volt ideje egy alapos munkára, mert pont az 1492 illetve a szintén alap Thelma and Louis között volt), kiküszöbölte a hibákat, letisztította az egészet. Mondhatni, végre tökélyre vitte látomását. A Blade Runner, mint film rögös útja ezzel a változattal ért a végéhez - mi is eme végső formájával foglalkozunk.

Szögezzük le, nem könnyű mozi ez: lenyűgöző kivitelezésű világa leharcolt, sötét és deprimáló, hangulata melankolikus, története lassú, stílusa szemlélődő, főhőse passzív. Bizony, Deckard utolsó melója nem éppen egy adrenalinbomba, és ő is egy lajhár energiaszintjével veti bele magát az egészbe. Hősünk annyira kiégett, hogy kiégettebb nem is lehetne. Célba lőni tud, nyomozni nem nagyon (bár valószínűleg nem akar), és inkább csak sodródik az eseményekkel, mintsem görgetné azokat - gondoljunk csak arra, hogyan kerül a végső összecsapás színhelyére. Aktivitást akkor mutat, ha nőt csábít el, vagy ha az életéért menekül. Harrison Ford karaktere egyáltalán nem ura a helyzetnek, sőt, eléggé kiszolgáltatott - nem hiába a future-noir alapműve (is) a Blade Runner. Scott, így kvázi főhős híján nem sok kapaszkodót hagy az egyszeri nézőnek, aki nagyon könnyen beunhatja magát, hiába pereg a szeme előtt egy masterpiece.

Ez azért van, mert grandiózussága (azok a díszletek, ahhhh!!!!) és egyéb felszíni kvalitásai mellett ez egy eléggé lírai film, aminek ha nem kapod el a lelkét, vagy minimum a hangultatát, akkor megette a fene az egészet. Mert bár cselekménye, vagyis a nyomozás nem is, de jövőképe és erkölcsi illetve filozófiai síkjai valami hihetetlen izgalmasak. Aki vevő az efféle filmekre és témákra, az rögtön másképpen fogja értékelni a 2019-es Los Angeles felett lassan sikló kamerát, a mocsokkal teli utcák felett lebegő hirdetőtábla szövegét, vagy az origami unikornist. Aki képes arra, hogy a vászon mögé nézzen, az nemcsak egy olyan világot fog látni, amit messziről elkerülne, hanem egy olyan világot, amit bár messziről elkerülne, de ugyanakkor azon nyomban bele akar merülni, és minden titkát megfejteni. Mint a legjobb sci-fik, a Blade Runner is bizonyos szemszögből ajtó egy olyan valamire, aminek soha nem fogod látni a végét - és talán nem is akarod.

Philip K. Dick "Do androids dream of electric sheep" című irománya filmünk alapja. Aki nem tudná, ez a fickó a sci-fi irodalom egyik legnagyobb alakja, aki totálisan fejre állította a műfajt. Művei eszesek és elgondolkodtatóak (Hollywood is egyre gyakrabban húzza elő őket (Total Recall, Minority Report, Scanner Darkly)), előszeretettel keverte bennük a társadalmi hanyatlást, a mesterséges intelligenciát, a virtuális világokat és a paranoiát. A Blade Runner volt az első Dick adaptáció (amit ő sajnos már nem láthatott), s az itt felsorolt témákból az első kettőt tudhatja magáénak - és olyan profin, valamint újszerűen dolgozik velük, hogy akárcsak írója, ő is utat vág a következő évtizedek műfaji képviselőinek, úgy mint Proyas, Spielberg, vagy maga Kubrick.

A motor itt a teremtés. Az azzal járó erkölcsi dilemmák egész sora. Teremtő és teremtett viszonya, melynek a végén egy kérdés áll: mi a különbség a kettő között? Dick és Scott nemcsak összegyúrja, új köntösbe öltözteti, de tovább is fejleszti Mary Shelley Frankensteinjét és Fritz Lang Metropolisát. A Blade Runnerben olyan robotok szaladgálnak, akik már nem is robotok, hanem emberek, sőt, emberibbek az embernél. Az érzelmeket megtanulják, szeretik egymást, és élni akarnak - igen ám, de mesterséges mivoltuk miatt négy év után meghalnak. Hol itt az igazság? Scott - nagyon ügyesen - nem keresi a válaszokat; ezt a feladatot karaktereire, de leginkább a nézőkre hagyja. Inkább csak egy olyan apró részleten mereng el, hogy mi is az élet, és miért is éljük mi azt? Ne kérdezd, hogy ez pontosan hol történik, mert ezt érezni kell, ahogy az egész filmet is, akárcsak a Drive-ot, a Shame-et vagy az Inception-t, hogy a közelmúltból mondjak példákat.

És ha még nem evett volna meg eléggé a film, akkor Scott rádob még egy lapáttal. Olyan stílussal viszi végig ezt a komor víziót, ami legnagyobb rendezések közé emeli a végeredményt. Gondolj csak a nyitóképre, a lángokra a szemben, a bagolyra vagy falon csurdogáló vízre (és akkor már az egész üldözésre). Én már akkor elveszek, mikor egy moraj kíséretében megjelenik fekete háttéren a vörös betűs cím: Blade Runner. Karfához szegező művel van dolgunk, ami az észbontó zene segítségével a végefőcím befejeztéig fogva tart - és azután se mersz nagyon felállni.

Ez a film egyszerre ijesztő és gyönyörű. Egy olyan, lélekkel teli rémálom, ami egy audiovizuális gyönyör is egyben. És amikor a füstös és sötét sikátorok felett Roy Batty a zuhogó esőben elmondja utolsó szavait, ott összeszorul a szív. Ha engeded ennek a Blade Runnernek, akkor ő beszippant, de úgy, hogy utána napokig támolyogsz tőle - miközben dübörög benned Vangelis zenéje, és enyhén megborzongva próbálod elképzelni, milyen lehet egy lángoló csatahajó az Orion övén. Ha Ridley Scottnak van igazi mesterműve, akkor ez az. 11/10.

A DVD: Sajnos maga a kiadvány nem ér fel a film minőségéhez / fontosságához, mert bár képe/hangja/menüje/kommentárjai nem rosszak, ide azért több kéne, úgymint extra lemez, papírtok, vagy digipack. Mindezek ellenére a vétel kötelező a film miatt.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 14. - 9:33
A kritikát eddig 9 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.6/10 volt.
<<< első oldal
< előző 1 következő >
utolsó oldal >>>
DVD
Ingyenes szállítás
Művészfilmek
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2014. Minden jog fenntartva.
T: T: