Általában, ha nem tetszik egy film, azt egyszerűen elkönyvelem magamnak, hogy nem volt jó, és ezzel le is van tudva. Hogy felbosszantsam magam egy filmen, az sokkal ritkább esetben fordul elő. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor esett meg. A Pókember 3-nak sikerült ez a bravúr, el is mondom, mivel vívta ki az ellenszenvemet.
Ha nem is tartom magam első vonalbeli képregényrajongónak, azért elég tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezem, és bizony elő-előveszem a régi, megsárgult füzeteket. Talán kissé mereven állok a kérdéshez, de nehezen viselem, mikor átírják a történeteket. Főleg, ha olyan mértékben, mint az a jelen filmben történt. Kell a látvány, kellenek az akciók, és persze egy olyan történet sem árt, aminek van eleje, közepe és vége, és nagyjából minden szál el van varrva benne. Érthető, ha változtatnak ezt-azt. A Pókember 3. esetében viszont olyan érzésem volt, mintha egy videójátékot próbáltak volna filmre vinni. Ha ez lenne a helyzet, akkor e szempontból a filmmel nem lenne gond. Csakhogy egy képregény-adaptációról beszélünk, aminek van története, ahol a szereplőknek van kialakult egyénisége. Aki egy kicsit is járatos a Pókember világában, az tudhatja, milyen nagy hibának számít, ha a történetben Peter Parker, azaz Pókember bárkit megöl, vagy megpróbál megölni. A karakter egyik legfontosabb jegye, hogy soha, senki, még a legelvetemültebb gonosztevő életét sem venné el jószántából. Maradva a főszereplőnél: Tobey Maguire borzasztó választás volt Pókember szerepére. Peter Parker egy könyvmoly, ami nem egyenlő a lúzerrel. Egyszerűen érthetetlen számomra, mi alapján esett épp Maguire-re a választás. Semmiképpen nem komolyan vehető az a rész, mikor a fekete ruhától megnő az önbizalma, és táncikál az utcán, meg a legjobb nők is megfordulnak utána. Ha valaki így rázza magát az utcán, azt perceken belül megruházzák egy sikátorban. :) Persze, lehet mondani, hogy ez direkt humorosnak volt szánva, de én inkább ideges lettem tőle. Ami pedig a Homokembert illeti… Nem értem, hogy az a Sam Raimi, aki az Evil Dead trilógiát megalkotta, hogy tehetett be a filmbe egy ilyen szirupos, hatásvadász, hollywoodi momentumot.

Írnék azért pozitívumokat is, mert még a végén megvádolnak, hogy csak trollkodni járok ide. :)
James Franco (Harry) igazán jól játszott, akárcsak az olyan mellékszereplők, mint a Jamesont játszó J. K. Simmons, vagy James Cromwell (Stacy kapitány). A látványra egy rossz szava nem lehet az embernek: látványos akciók, robbanások, törés, zúzás, ami csak kell. A Homokember megjelenítése is látványos, ötletes volt. Ha azt vesszük, hogy az ilyen típusú filmek elsősorban a látványról szólnak, és a moziba beülők is ezt várják tőlük, akkor azt kell mondjam, a Pókember 3. hiánytalanul hozza azt, ami tőle elvárható. Ami Topher Grace-t illeti, felemás érzéseim vannak. Nincs probléma a játékával, csak ha azt vesszük, hogy ő Eddie Brock, akiből a nagydarab, brutális Venom születik… Ehhez egyszerűen kevés. Venomot nem játszhatja egy hősszerelmes, feltörekvő macskajancsi. Szerintem.

Mindent összevetve a film legnagyobb hibája az alapjául szolgáló képregény. A főszereplő persze mindenképpen bökné a szemem, és ahogy olvastam a korábbi kritikákat, hozzászólásokat, nem vagyok egyedül a véleményemet. Ez a bikkfagatyás Pókember senkinek nem lesz a példaképe. :)