„ A film varázslat. A rendező, meg a színészek pedig a varázslók”

Nos, a tökéletes ars poetica e gondolatban fogalmazódott meg a Hugo kapcsán. Ez a film egy tökéletes varázslat volt, egy csoda, amit csak ritkán él át az ember. Elvarázsolt látványával, történetével, s színészeivel, zenéjével – mindennel.

A cím, mint ahogy a film első fele/harmada mindazonáltal nagyon becsapós. A kezdő képsorokban, az állomásra berepülő kamerában én talán kevesebb zsenialitást véltem felfedezni, mint kellett volna – minden bizonnyal a 3D alaposan felturbózta az élményt – de utána a kissrác története teljesen magával ragadott. Teljesen ifjúsági regény szaga volt a sztorinak, beugrott Tom Sawyer, Huckleberry Finn, de Nemecsek Ernő és Timur és csapata is. Biztos a korrajz, meg a térdnadrág/zakó páros tette, de iszonyat hangulatos volt. Ahogy Scorsese beavat az állomás mindennapjaiba, ahogy a mellékszereplőkön elidőzik, ahogy flasbackekben megismerjük Hugo múltját, az mind nagyon tetszett. Az egész környezete, az állomás ahol él, az órák nagyon jól megcsinált háttér – térben és időben egyaránt. Kiváló korrajz az 1930-as évek Párizsáról, szinte fizikailag képes volt oda varázsolni. Egy csodálatos utazás egy elfeledett világba – a két háború közti törékeny béke világába. Idilli, néha tán már kicsit giccses világ, de nekem nagyon bejött. Hugo történetét, küzdelmét nagybátyjával, az órákkal, s feladatának (az automata megjavítása) végrehajtását is simán elnéztem volna órákig. Mert a varázslat működött…

Pedig aztán nem is ez volt a lényeg. De nem ám. A lényeg, az egész film alfája-ómegája, hogy Scorsese – bár nem egészen saját kútfőből, hanem egy könyvből adoptált forgatókönyv alapján – emléket állít a mozi hőskorának (ahogy legutóbb Spielberg és J.J. Abrams tette a super 8-as filmezésnek).Zseniális. Gyönyörű, érzelmes, hiteles és hihető módon eleveníti fel a mozgókép első két évtizedét, kiválóan beleszőve Hugo Cabret életébe: a film tulajdonképp George Melies, a múlt évszázad eleje egyik legnagyobb rendezőjének története. Az ő emléke által pedig a filmkészítés kezdeteinek története. De még hogy!! Tele archív bevágásokkal, újraforgatott, archivnak tűnő képekkel. Az igazi filmrajongó, filmértő közönség számára abszolút csemege, sőt bátran állíthatom, tananyag. Mert bár az Utazás a Holdba című filmet 1902-ből jómagam is ismertem, készítőjét, készültének módját eddig nem. A film által megismerhettem a bűvészből lett rendezőt, trükk mestert, színészt. A férfit, aki az illúziót kitalálta a vásznon. A varázslatot… S itt kell megjegyeznem egy nagyon finom utalást: Scorsese több alkalommal is bevágta a legelső film képsorait: nevezetesen a Vonat az állomásra érkezik. Nem érzitek úgy, hogy az akkori reakciók mennyire hasonlóak egy-egy jól sikerült mostani 3D jelenettel??? Varázslat 100 év múlva…

A varázsló, Scorsese tökéletes alázattal levezényelte hát a csodát, azonban természetesen nem lehetett volna ez a többi varázsló, a színészek nélkül… Nos, egészen kiváló gárda egészen kiváló alakításokkal. Az élen természetesen Hugoval (Asa Butterfield) és Meliessel (Ben Kingsley). A kölök sokra viheti még. De ne feledkezzünk meg a többiekről sem, akik remekül színesítik, árnyalják az egész történetet. Sacha Baron Cohen számomra első fellépése meglepően jól sikerült, még a korábban nem igazán bírt Hit-Girl, Chloe G Moretz is tetszett. Jude „Watson” Lawnak és Christopher „Sarumán” Leenek ugyan kevesebb szerep jutott, de elmondhatják magukról, hogy egy egészen különleges mozi élményben vehettek részt. Legnagyobb örömünkre részt vettek benne. S még valami. A zene. Óriási húzás, hogy szinte az egész film alatt szól, s ami szól: tuti szerepet játszott, hogy visszarepültem 1931-be. Ráadásul valami módon olyan némafilmes hangulatot is árasztott. Scorsese a zenében is megidézte a filmkészítés hajnalát…

A BD minden igényt kielégít. A kép egyszerűen gyönyörű, bár én néha már-már túl életszerűtlennek és rajzfilmszerűnek éreztem – de ez legyen az én bajom... Viszont a hang!! A DTS HD MA 7.1!! Az hibátlan. Már a főcím alatt majd magam alá eresztettem, mikor az órák ketyegése és az állomás hangjai felváltva szóltak a hangfalakból (ilyet utoljára egy Pink Floyd SACD-n hallottam). Kánaán. De később is gyönyörű hangképe volt az egész filmnek: bár az Oscart én továbbra is a TR3-nak adtam volna, el kell ismernem, ez is kiváló volt. A szinkronról nem tudok nyilatkozni. Az extrákról viszont igen: valódi tartalmú érdekes kisfilmek, a leghosszabb kb. 19, a legrövidebb 3 perces. Minden magyar felirattal.

Ha valaki vacillál a két formátum közt, nos ez esetben a mérleg egyik nyelvében egy egészen kiváló BD van.

Kosárba!

Martin Scorsese egy élő legenda, a filmtörténet egyik nagy alakja. Manapság már azt csinálhat, amihez csak kedve van, és általában mindenből arany lesz, amihez hozzányúl. Forgathat remake címen modernkori gengszter klasszikust, kirázhat a kisujjából egy olyan thrillert, amilyet csak ritkán látni, esetleg elmerülhet Hollywood aranykorába - kipróbálhat egymás után más és más műfajokat, ugyanakkor dolgozhat Leonardo DiCaprioval négyszer is egymás után. Ám legnagyobb váltását, vagy ha úgy tetszik, újkori legmerészebb dobását szóban forgó filmünkkel, a Hugoval követte el, miszerint egy ifjúsági fantasy külsejébe csomagolt egyrészt egy gyönyörű mesét, másrészt egy fél-fikciós történelemórát a legelső visionary director -ről. Mondanom se kell, most is egy masterpiece lett a dolog vége.

A Hugoról én azt tartom, hogy minél kevesebbet tud róla az ember, annál jobb, hiszen történetének egy nagyon fontos pontja egy váratlan poén is egyben (nem hiába nem esett róla egyetlen szó sem a marketingben), így igyekszem ennek a felfedését elkerülni, és az utánajárástól is óva intek mindenkit - főleg a mozi szerelmeseit. Mert a Hugo az ő filmjük, bármennyire is nem annak néz ki elsőre. Scorsese filmje, mint annyi más alkotás is 2011-ben, egy igazi főhajtás, egy tisztelgés, de esetében nem egy korszak vagy zsáner előtt; egyszerre egy ember és egy eszme előtt, ám a lényeg mindkét esetben ugyanaz: a mozi varázslat. Ahogy rendezőnk körbejárja és bemutatja ezt az egyszerű állítást, az valami egészen elképesztő. Összekeverve fikciót és valóságot, kalandmesét kanyarítva a tények köré - hiszen tiszteletének tárgya is sokkal jobban örülne ennek, mint bármilyen dokumentumfilmnek. Akik pedig legszívesebben egy vetítőteremben vagy kamerával az orruk előtt élnék le az életüket csak széles vigyorral bámulnak az egészre. Ez a film nekik szól, hiszen ezt a fajta mozimágiát ők tudják igazán értékelni.

De természetesen ezzel az egy poénnal korántsem fújt ki a dolog, hiszen filmünk a fentiekhez kellő háttértudás nélkül is remekül megállja a helyét. A Hugo egy szívvel-lélekkel teli mese, kiszámíthatatlan és remek fordulatokkal, igazi színészekkel, karakterekkel, ötletekkel és nem mellékesen látványvilággal - már így is egy nagyszerű film. Ám az egészet még egy hatalmas szeretet is átjárja, az álmok, az alkotás és egymás iránt, és az arra fogékony néző úgy érezheti, hogy Ben Kingsley egyenesen hozzá intézi legnagyobb bölcsességeit. Nincs mit szépíteni: a Hugo egy nagyszerű film. Igazi mozivarázs. 10/10. Az pedig, hogy Scorsese az első mozimágusnak napjaink csúcstechnológiájával állít emléket, már önmagában gyönyörű.

BD: a külföldi oldalakat böngészve a Paramount nagyon kitett magáért, már ami a film minőségét illeti - mondjuk ezt látatlanba is gondoltuk. Az extra bár nem sok, de úgy hallom, kielégítő, így egy indokot se tudok felhozni a vásárlás ellen.

Martin Scorsesetől komolyabb filmeket láttam. Eléggé furcsának találom, hogy ilyen alkotást is meg tudott csinálni. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Dühöngő Bika, Viharsziget, Casino. Csak néhány cím, amik jócskán eltérnek a Hugótól. Egyik ismerősöm szerint Scorsese csak azért csinálta ez a filmet, hogy csináljon rosszat is. Ezzel nem teljesen értek egyet. A leleményes Hugo jól sikerült.

IN MEDIAS RES

Története szerint van egy árva srác, aki a vasúton tölti mindennapjait. Ám egyszer az állomáson dolgozó idős férfi elveszi a füzetét Hugonak. És itt kezdődnek a bonyodalmak.
Az idős ember valójában Georges Mélies volt. Scorsese pedig előtte tisztelgett ezzel a filmmel. Úgy hallottam, hogy az Utazás a Holdba c. filmet le lehet tölteni a netről méghozzá jogtisztán. A Méliest alakító színész, Ben Kingsley egész jól játszott.
De akin még meglepődtem az Sacha Baron Cohen, akit én alapból nem kedvelek. Próbáltam nem Boratként gondolni rá, és végülis rájöttem, hogy itt nem volt rossz ő sem. Persze az állomásfőnök karaktere is pont hozzá illik. Ő hozta meg a humort a filmbe.

A műfaját nem tudtam pontosan eldönteni. Lehet családi film, esetleg dráma, de akár fantasy is. Mindenesetre jó látványvilágot követelt meg, amit teljesített is ez az alkotás. Nagyon tetszett az a rész, amit persze ki is tettek a dvd borítóra, amikor Hugo kapaszkodik az órába. Az is tetszik, hogy ezt egy némafilmben látta, és pont megtörtént vele is. És még menekülnie is kellett Borat.... öhömm az állomásfőnök elöl. Na az egy izgalmas rész volt. Mondhatni a kedvencemnek.

Ámde nem mindehol kötött le a film. Volt, ahol egy picit laposnak éreztem. Mindenesetre nem rossz a film. Bár én egy gyengébb négyest adok csak rá.

Az Oscar díjakat is megérdemelte. Technikai díjakat kapott, amik eléggé megérdemeltek voltak.