• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
böngésző

Xpress.hu > Könyv > Napos oldal (Könyvek)
Matthew Quick
Napos oldal THE SILVER LININGS PLAYBOOK
- 15%
Szállítható: KB. 2-5 NAP
2.294 Ft
Eredeti ár: 2.699 Ft





  • Alkotók
  • Leírás
  • Részletek
  • Kritikák

Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!

A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.

Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám:
328 oldal
Gyártási év:
2012
Átlagos értékelés:
Niwrok
értékelése:
2013. máj. 6. - 0:42
A film a felhő, mely mögött a könyv a Nap
HURRÁ! Most vettem észre, hogy nem csak a film jön, hanem a könyv is! Ezzel meg is van nekem az év megjelenése, amit "cukosbácsiként" fogok osztogatni az ismerőseimnek:)!

Kicsit sajátos lesz ez az ajánló, mert nem tudok (de nem is igazán akarok) úgy csinálni, mintha a The Silver Lining Playbook c. könyvet önmagában olvastam volna, és nem a "belőle" készült film iránt érzett lelkesedésem és felháborodásom (igen, ez valahogy nálam megfér egymás mellett, nyilván más-más miatt:)) vitt volna rá arra, hogy Patrick és Tiffany történetét ne csak akként a jelentős részében ripacs közhely-limonádéként ismerjem meg, ahogy a vásznon nekem lepergett. Éreztem, hogy kettejük története nem / nem lehet pusztán egy "gagyisított inverz Terminátor" (fröccsöntött műanyag az élő szöveten...), és dühített, hogy a forgatókönyvíró a két órás játékidőt csak karakteridegen, felesleges, önellentmondásos "pótszerek" (pl.: kényszeres bukmékerkedés, karácsonyozás, súlytalanított táncikálás, stb.) segítségével tudta és akarta kitölteni, miközben a főszereplői kapcsolatának egyengetését elfelejti a film egy jelentős részére, hogy csak az utolsó öt percre hozza őket vissza. Na, de ennyit a filmről, a továbbiakban igyekszem arra szorítkozni, hogy legfeljebb tükörként használjam a filmmel párhuzamban.

De előtte, mert nem mindenki látta a filmet, pár mondatban azért összefoglalnám, miről is szól a könyv. A főhős a harmincnégy éves Patrick, akit az anyja a saját felelősségére -és Pat apjának tudta nélkül- hazavisz abból a "rehabilitációs központból", ahol az hosszú hónapokat töltött. Pat optimista gondolatokkal telve ér haza, arra téve fel az életét, hogy jobb emberré váljon, olvasottá, atlétikussá, kedvesebbé, figyelmesebbé, érdeklődőbbé, mert úgy érzi, minden ilyen, még a heti kötelező terápiák és a gyógyszerek ellenére is, egyre közelebb viszi a céljához: hogy visszaszerezze a feleségét, Nikkit. Azonban Pat és a család is nehezen birkózik meg az új helyzettel, hiszen sok minden történt azelőtt és azóta, hogy Pat a "rossz helyre" került, beszélni viszont a pszichológusán kívül nem nagyon tud erről senkivel; a testvérével alig tartják a kapcsolatot, az anyja folyamatosan aggódik, hogy jó döntést hozott-e, az apját pedig alig érdekli valami az amerikai focin kívül. Ezért is fogadja olyan idegenkedve, mégis kíváncsisággal telve, amikor a baráti vacsora alkalmával megismert Tiffany egyre gyakrabban követi őt -legtöbbször egy szót sem szólva- a szokásos kocogásaira, mintha akarna tőle valamit... mint később kiderül, a "valami" az "finom" zsarolással rávenni Patet arra, hogy legyen a partnere egy táncversenyen.

Sok minden van, amiért a könyvbeli helyzetet és történetvonalat jobban megszerettem (mert rengeteg a változtatás, a fontosabbakat sorra is veszem), de egynél elég kiegyenlített a dolog, ez pedig Pat jellemrajza. A film egyik érdekes vonása volt, hogy Pat és Tiffany igazából ugyanazok az elvek, kiemelten a radikális őszinteség irányából kívántak kimenni a gödrükből, vagyis nem különösebben voltak tapintatosak senkivel semmiben, ami ugyan néha a Jerry Springer Showt (lánykori nevén: "Maunika Só") idézte, de illett egymáshoz a két személyiség. Ezt leszámítva viszont minden olyan bárgyúságról, ami miatt a hideg rázott a film közben, "természetesen" kiderült, hogy csak David O. Russell agyából pattant ki; semmi Chris Tucker féle idétlenkedés, semmi versengés azon, hogy kit szedáltak le erősebb antidepresszánsokkal és nyugtatókkal, semmi világító rénszarvassal felhabosítani vágyott érzelgősség, és főleg semmi "kockára teszem a család vagyonát kétszer" meg youtube-szökevény, a főszereplők sorsa iránt szinte a teljes közönyig torzított táncolás.

David O. Russell... Hmmmmmmm... egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz... - - - - -

A könyv Pat E/1-ben írt naplója a "rossz helyről" távozása utáni eseményekről, a családjához való visszatalálásról, az önmaga számára kialakított céljairól és szabályairól, a fokozatosan javuló,kibővülő és átértékelt emberi kapcsolatairól. Mindez a filmétől jócskán eltérő stílusban, de ez igazából érthető is, Pat gondolatainak ugyanis filmen alacsony lett volna az élvezeti értéke. Amikor olvastam pár véleményt a könyvről, a negatívak szinte mind azt hozták fel, hogy feleslegesen önismétlő, pedig tulajdonképpen nem is lehetne más. Pat annyira fél a "rossz helytől" -a visszakerüléstől, és hogy esélye sem lesz újra találkozni Nikkivel, hogy megmutassa a fejlődését, hogy mennyire megváltozott,- hogy csak a napi rutin szigorú betartásával és önmagának a saját szabályaira való következetes emlékeztetésével véli azt elkerülhetőnek. Ugyanezek a tanult technikák jelennek meg rendszeresen akkor is, amikor Pat a számára kellemetlen események érzelmi hatásait igyekszik elterelni, a kialakuló dühkitöréseit csírájában elfojtani, és jókat mosolyogtam rajta, amikor Matthew Quick még ennek is komikus vonást tudott adni a táncra felkészülésről írt "montázsban". Hogy a forgatókönyvíró ebből honnan szopta a bipolaritást és az OCD-t, kevés ötletem van; talán szerinte mindenki, aki önmaga kitartó jobbításával meg(/vissza) kíván hódítani egy nőt, az kényszerbeteg... Nincs viszont radikális őszinteség, ehhez a Pathez nem is illene, helyette van az "inkább legyek kedves, mint hogy az igazamért harcoljak" (a tőlem hirtelenjében kitellő fordítása a "practicing being kind rather than right" szabálynak).

Tiffany maradt az a hasonlóan szókimondó, kicsit akaratos, néha nehezen elviselhető, de nagyon szerethető nő, aki a filmben volt, így könnyen tudtam Jennifer Lawrence-t odaképzelni olvasás közben. Viszont sokkal kevesebb "szerep" jut neki, mert bár pontosan lehet tudni, hogy majdnem minden nap együtt futnak Pattel, de egy közös vacsorát és pár beszélgetést leszámítva csak akkor kerül előtérbe, amikor Patról, a családjáról és a barátairól már elég sok mindent megtudott az olvasó. A család is sokkal részletesebben van bemutatva, mint a filmben; ott például Pat testvére szinte csak egy meccsre járó fotó volt, az anyja egy aggodalmaskodó szakács, az apja meg egy betegesen babonás bukmékeriroda. A könyvben viszont részletesen kerül bemutatásra, ahogy Pat apja a sporton keresztül lépésenként nyit Pat felé, vagy ahogy Pat engedi egyre közelebb magához a testvérét, megértéssel fogadva még annak "titkát" és az ahhoz kapcsolódó másik rémisztő felismerést is.

Na és a tényleges tánc... Már eleve annak körülményeivel és apropójával (a rendezvény nevével) megvett a könyv kilóra, de... Olyan sem túl gyakran van, hogy egy könyv olvasása közben hangos (és pozitív) hangulatnyilvánításra ragadtatnám magam, de még mindig gyakrabban, mint hogy megkönnyeznék egy könyvet, olyan meg aztán végképp nem volt még, hogy annyira magukkal ragadjanak az események és a hangulat, hogy dudorászással és a saját fahangomon való énekelgetéssel teremtsek "zenei" aláfestést bármilyen könyvbeli eseményhez. Na, itt mindhárom megvolt:)...

Talán az egyetlen, amit a könyv rovására lehet hozni, hogy sok benne az amerikai focis élménybeszámoló, néha komplett fejezetek nem szólnak másról, mint a Philadelphia Eagles 2006-os idényének eredménystatisztikáiról és rajongótáboráról. Pedig szerintem ez elfogadható ár az Asian Invasionért, főleg, mert még ilyenkor is mindig van kapcsolat a szereplőkkel, hiszen vagy Pat kapcsolatát mutatják az apjával vagy a bátyjával, vagy éppen Pat gondolkodásmódját színesíti (pl.: Terrell Owens esete), vagy egyszerűen érzékelteti azt az összetartást, ami Patet fokozatosan épülve körbeveszi.

Röviden: Szerintem egy egyszerű nyelvezetében is kiválóan megírt könyv Pat vívódásairól és visszatalálásáról a "rossz hely"-en túli életéhez, aminek a film forgatókönyve a cipőfűzőjét sem kötheti meg, és ez még a film korlátozottabb drámai eszköztárával sem magyarázható. Itt a magyar fordítás, amit vártam, és remélem, hogy sokan megveszik és elolvassák... csak mert... mert jó, mert szép, mert a mélyen eltemetett negatív érzelmek mellett is boldogság sugárzik belőle, és minden oldallal egyre több. mert segíthet azoknak, akik Pathez hasonlóan eltévedtek a negatív érzéseik útvesztőjében. "Felhők nélkül nincs ezüst szegély", mondja Pat, és mintha a filmről mondaná, amely csak sejtetni engedte, hogy a felhők mögött milyen ragyogó az ég:).
0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással

Könyvek
Vásárlói értékelés
ÁTLAG
100%

1 értékelés
Részletezés: 
81-100%
 (1)
61-80%
 (0)
41-60%
 (0)
21-40%
 (0)
0-20%
 (0)

Megosztás

Kapcsolódó hivatkozások

A termék fóruma

Ingyenes szállítás