1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy
lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad,
Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni,
mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból.
Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira
rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért.
A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja
nem sokkal azelőtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak
alkalmazkodni az ottani élethez. A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal,
és azt akarja, hogy Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendőrséghez,
a kápókhoz, de a fivérek visszautasítják az ajánlatot.
Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot,
a körülmények egyre rosszabbra fordulnak. Mindenkit deportálnak, kivéve Wladyslawot,
akit Itzak kirángat a sorból.
Benek, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol korábban
zongorázott, munkát ad Wladyslawnak, de a helyzete egyre rosszabbra fordul,
a német tisztek és a katonák roppant gorombák vele. A zongorista a földalatti
mozgalomnál keres segítséget, amely különböző védett házakba bújtatja el őt,
ahol nincs más dolga, mint kibámulni az ablakon.
A varsói gettó 1943-as felkelését követően Wladyslaw
megint önmaga lehet. Dorota és mások, többek között a német Wilm Hosenfeld
százados segítségével a zongorista megpróbálkozik a túléléssel, amíg véget nem
ér a háború.
