A legendás Alien-sorozat rajongói számára bizonyára jó hír, hogy kedvenc sorozatuk mostani, DVD-változata a lehető legjobb kép- és hangminőségben adja vissza az élményt az egyes részeket mozibemutatói óta. Az Alien-filmek DVD-változatait nagy gonddal készítette a stúdió: minden rész az eredeti filmkópiák alapján újradigitalizált képpel, újrakevert, 5.1-es angol hanggal jelenik meg.
A filmek már önmaguk miatt is helyet kell, hogy kapjanak minden sci-fi és DVD-rajongó gyűjteményében, de az alkotók ezúttal az extrák tekintetében is kitettek magukért! Werkfilmek, rendezői kommentár, fotógalériák, interjúk, kimaradt, túl rémisztőnek tartott jelenetek teszik teljessé az élményt. De ez még nem minden! A James Cameron által rendezett második rész, az Aliens - A bolygó neve: Halál 17 perccel több izgalmat, látványt és akciót kínál, mint az eredeti mozifilm, ugyanis DVD-n a rendező által eredetileg elképzelt, monumentális, 148 perc hosszúságú változat lesz kapható!
Az egyes részek külön-külön is megvásárolhatók, de a gyűjtők számára készült díszdoboz a négy filmen kívül egy extra, ajándék DVD-korongot is tartalmaz. Az Alien - Nyolcadik utas: a Halál dobozában található második korongon egy külön erre az alkalomra készült több mint egy órás dokumentumfilmet találunk, amelyben megszólal az első rész rendezője, Ridley Scott (aki személyesen felügyelte a film DVD-átdolgozását), H.R. Giger, a szörnyek „atyja“, valamint a stáb több más tagja.
Alien - A nyolcadik utas: a Halál
A Nostromo csillaghajó évekkel ezelőtt hagyta el a Földet
és még évek telnek el, mire - küldetésük befejezésével - visszaérkezhetnek oda. A legénység hibernálva várja, hogy a központi számítógép - néhány héttel a hazaérkezés előtt - kiolvassza őket. Bár még messze van a szülőbolygó, a dehibernációs program mégis elindul: különleges helyzet áll fenn.
Egy közeli bolygóról titokzatos rádiójelek érkeznek. A legénység néhány tagja megkeresi a jel forrását és legnagyobb megrökönyödésükre egy idegen űrhajó roncsára bukkannak. A roncsban a titokzatos idegen holttestén kívül különös, lüktető tojásszerű képződményeket is találnak. Az egyik tojásból félelmetes, skorpió-szerű lény robban elő, és azonnal rátelepszik a közelben álló űrhajós arcára...
Az űrhajósok megszegve a szabályokat a fedélzetre hozzák megtámadt társukat, akinek arcáról még mindig nem sikerült eltávolítani a lényt. És ezzel megpecsételték az egész legénység sorsát...
Aliens - A bolygó neve: Halál (rendezői változat)
A tökéletes organizmus mintapéldáját, a távoli világból érkezett idegent
már jól ismerjük - túl jól. A földöntúli gyilkológép rendkívüli fizikai adottságainál
csupán hihetetlen szívóssága és állhatatossága teszi még veszélyesebbé. Mindennek
Ellen Ripley a megmondhatója - aze gyetlen személy a Nostromo űrhajó hét tagú
legénységéből, aki túlélte az utolsó küldetést...
Miután - a lénnyel együtt - felrobbantotta a Nostromót, évtizedeken át hibernálva,
tehetetlenül sodródott kozmikus mentőcsónakjában, csak azért, hogy menekülése
és ébredése után újra visszatérjen az idegenek feltételezett lakhelyére, az
L.V. 426-os kódszámot viselő bolygóra, ahol időközben mit sem sejtő földi telepesek
is megvetették a lábukat.
Ripley csatlakozik az elit-kommandóhoz, hogy eddigi tapasztalatait kamatoztatva
mentse, ami még menthető. A kolóniára érve azonban hamar rádöbbennek, hogy a
vártnál is nagyobb a baj és a túlerő. És az egyetlen ember, akit még megmenthetnek
nem más, mint egy rettegő, elárvult és elvadult kislány, aki már túl sok szörnyűséget
látott...
Alien 3 - A végső megoldás: Halál
Ripley űrhajóján meghibásodik a kabin kioldószerkezete és a hibernációs
álmát alvó személyzet lezuhan a Fiorina 138. börtönbolygóra, ahol elvetemült
és javíthatatlannak nyilvánított bűnözők egy maroknyi csapata őrködik az egykor
nagyüzemben működő űr-Alcatraz romjain.
A zuhanást csupán a már sokat próbált Ripley éli túl, akit - ébredése után
- nem hagy nyugodni a gondolat: az "Idegen" még nem pusztult el, hanem mindvégig
az űrhajón bújt meg - talán éppen a legénység egyik tagjának gyomrában...
Hamarosan igazolódik szörnyű gyanúja, így kénytelen harmadszor is szembeszállni
a gyilkos lénnyel, ezúttal azonban fegyvertelenül, kiszolgáltatva a zegzugos
folyosórendszerben bujkáló "halálnak" és néhány erőszakos bűnöző elemi ösztönének.
Alien 4 - Feltámad a Halál
Ellen Ripley, az előző Alien-filmek hősnője halott. Amikor rájött, hogy
az utolsó idegen embriója az ő testében vár arra a pillanatra, amikor rászabadulhat
a világra, úgy döntött: öngyilkos lesz, hogy a lénynek se legyen esélye az életben
maradásra.
200 év és nyolc rémes genetikai kísérlet eredményeképpen Ripley hadnagy
újra életre kel. Megszállott tudósok "áldozatos" munkája kellett ahhoz, hogy
klónozzák őt, és benne az idegen királynőt - azzal a nem titkolt céllal, hogy
kitenyésszék a "tökéletes fegyvert".
A királynő szaporodik, és savas vérű, kegyetlen utódai ellepik a támaszpontot.
Hamarosan elszabadul a pokol. A már nem teljesen emberi, de még nem idegen Ripleyre,
és az állomásra érkező csempészekre, köztük a különös Callra vár, hogy harcba
szálljanak az elpusztíthatatlan faj egyedeivel...
Minden idők legsikeresebb sci-fi/horror sorozatának negyedik része a
korábbiaknál még több izgalmat és még több akciót tartogat a széria rajongói
számára. A főszerepben ismét Sigourney Weavert (Tökéletes másolat, Dave, Szellemirtók,
Dolgozó lány) láthatjuk, aki hosszú ideig hallani sem akart a folytatásról,
de a nagyszerű forgatókönyv láttán nem tudott nemet mondani, nem kevés Alien-fanatikus
legnagyobb örömére.
Alien - egy legenda születése
Vajon a csillagok milyen szerencsés együttállásához van szükség
ahhoz, hogy egy film - és később egy teljes sorozat - mérföldkővé váljon a filmtörténelem
rögös útján? Az Alien (A nyolcadik utas: a Halál) sikerét valóban hihetetlen
szerencse és a véletlenek szinte valószerűtlen összjátéka alapozta meg - de
miután ezek az alapok már álltak, kérlelhetetlen szakmai profizmus, páratlanul
tehetséges színészek, trükkmesterek és művészek együttes, kemény munkája kellett
ahhoz, hogy felejthetetlen filmes élménnyé változzon egy tucat-horrornak induló
történet.
Az Alien alaptörténetét két fiatal munkanélküli forgatókönyvíró,
Dan O’Bannon és Ronald Shusett írta, és álmukban sem gondoltak arra, hogy írásukból
(ami akkoriban még a Starbiest - kb. Csillagközi szörnyeteg - címet viselte)
„A“ kategóriás filmet forgat majd valamelyik nagy stúdió. Ők csak összedobtak
egy szokásos rémfilmnek való anyagot és arra számítottak, hogy néhány száz dollárért
elpasszolhatják egy témahiánnyal küszködő független stúdiónak. A sztori ekkor
még kissé összefüggéstelen volt, tele logikai bakugrásokkal és untig ismert
klisékkel, úgyhogy - magyarán szólva - a kutyának sem kellett. Már egy éve hiába
próbálták eladni a könyvet, amikor O’Bannon gondolt egyet és bedobott egy kópiát
Walter Hill (a már akkor is jó nevű forgatókönyvíró) irodájába. Hill azonnal
lecsapott a könyvre. Később így emlékezett viszsza az esetre: - Lélektelenül
megírt, a minimális irodalmi igényességet is nélkülöző, stílustalan történet
volt. Mivel csak úgy hemzsegtek benne a stilisztikai hibák, egyszerűen nem lehetett
komolyan venni. Rosszul megírt amatőr munka volt - messziről lehetett érezni,
hogy alkotói kényszerből írták és nem lelkesedésből. Nem csoda, hogy előttem
mindenki visszadobta. Ami engem megfogott, az a történet központi problémája
volt: hogyan pusztítsunk el egy olyan lényt, amelyet képtelenség úgy megölni,
hogy vele együtt ne haljunk meg mi is. Erre a problémára már lehet filmet alapozni.
Hill megvásárolta a történetet: ezer dollárt fizetett érte
a fiatal forgatókönyvíró párosnak. Ezek után elkezdték együtt átírni a sztorit.
Az eredeti katonai legénységből „hétköznapi munkások“ lettek - a stressz, a
tanácstalanság, az ismeretlentől való rettegés és a pánik kevésbé lett volna
hiteles, ha felkészült kommandósoknak gyűlik meg a baja az idegenekkel. A korabeli
sci-fikből ismert csillogó-villogó, steril hatású űrhajóból teherűrhajó lett,
ahol nem szokatlan az eldobott sörösdoboz, a borostás arc és egy kupac mosatlan
edény látványa. A legfontosabb változtatás azonban a női főszereplő megjelenése
volt. Az eseményekkel sodródó átlagos nő, aki a különös helyzetekben mégis megőrzi
lélekjelenlétét és megpróbál szembeszállni a legyőzhetetlennek hitt ellenséggel
- Ripley alakja mai napig az egyik legerősebb női karakter a filmtörténelemben!
Amikor Hill bemutatta az átírt sztorit a Fox stúdió akkori
vezetőségének, azok - tekintettel Hill korábbi munkáira - zöld utat adtak a
projektnek, bár még mindig nem hitték, hogy szokványos sci-fi-horrornál komolyabb
alkotás születhet. Eleinte kevesebb, mint ötmillió dollárban szabták meg a film
költségvetését, amit aztán - a forgatás során - sikerült az alkotóknak tízmillióig
feltornázniuk. Természetesen ilyen alacsony költségvetés mellett nem jutott
pénz ismert sztárok és neves rendezők szerződtetésére, így csupa kezdővel kellett
beérnie a producerré előlépett Walter Hillnek. Ez ismét csak azt jelentette,
hogy kevés az esély a befektetett pénz megtérülésére...
Hat rendező visszautasította a felkérést, hetedikre egy ifjú
titánt választottak a feladatra. Ridley Scott neve korábban csak a reklámszakmában
csengett ismerősen, ott azonban nagyon jól ismerték: több mint kétezer látványos,
egyedi képi világú reklámfilmet készített. Reklámfilmes tapasztalata később
jó alapnak bizonyult a jelenetek optimális ritmusának eltalálásához. Scott egyből
a közepébe vágott. Elvetette az összes korábbi tervet, amit a stúdió trükkmesterei
az idegen lények megjelenéséről készítettek és meglepő javaslattal állt elő:
kérjék fel H. R. Gigert, a svájci szürrealista festőművészt, hogy a már évek
óta meglévő, képes albumban is megjelent fantasztikus képei alapján tervezze
meg az idegenek alakját és életterét.
Giger elvállalta a munkát és Londonba utazott, hogy technikusok
segítségével megalkossa rémisztő rajzainak három dimenziós változatát. (Később
Giger fantasztikus víziója Oscar-díjat hozott a filmnek, a legjobb látvány kategóriában!)
A fő szörnyeteg megalkotása volt talán a legnehezebb és legköltségesebb
feladat. Úgy kellett felépíteni a gumiruhát, hogy abban az idegent „játszó",
több mint két méter magas nigériai diák, Bolaji Badejo elférjen, és mégis olyan
hatást keltsen, mintha a kiálló bordák és légzőcsápok rengetege csipkeszerűen
áttetsző lenne. A ruhát tizenöt különálló darabból illesztették rá a színészre,
majd „bedrótozták" a kezektől függetlenül mozgó testrészeket, csápokat,
végül felhelyezték a lény fejét. A szerencsétlen statiszta iszonyatos kínokat
állt ki. Órákon keresztül feszült rajta a negyedmillió dolláros jelmez - alig
kapott levegőt -, a nehéz sisaktól gyakorlatilag semmit sem látott (olyan volt,
mintha egy nagy banánt nyomtak volna a fejemre - mondta), és miután megszabadult
a ruháktól, egész testét kék-zöld foltok borították.
Ha belegondolunk, milyen aprólékosan, mennyi energiával és
mennyi pénzért készült el a lény figurája, különösnek tűnhet, hogy a filmben
gyakorlatilag alig látni belőle valamit - összesen négy apró jelenetben bukkan
fel, és legtöbbször csupán másodpercekig látszik. Scott nem elsősorban a látvány
borzalmával éri el a sokkhatást, hanem a thriller és a klasszikus horror legnemesebb
hagyományait követve a meglepetés erejével hat a nézőkre - és a színészekre.
A legfinnyásabb kritikusok is elismeréssel szóltak a színészek
teljesítményéről. Többen megjegyezték, hogy ilyen élethű alakítással csak ritkán
találkoztak - egyesek a sminkmestert is dicsérték, amiért olyan hitelesen jelenítette
meg a rémült arcok sápadtságát. Scott később elárulta, hogy az említett esetekben
nem ilyen trükköt alkalmazott. Sokkal egyszerűbben és hatásosabban oldotta meg
a problémát. Bár a színészek ismerték a forgatókönyvet, azok a jelenetek, amelyekben
felbukkan a szörny, csak elnagyolva szerepeltek a szövegben. Joggal hihették,
hogy a trükkök többsége csak az élő szereplős forgatás után, a trükkstúdióban
kerül a filmbe. Az első Alien legemlékezetesebb jelenetében az idegen az egyik
űrhajós gyomorfalát átszakítva tör elő, miközben a legénység az ebédlőben ül.
A jelenet felvétele előtt csak azt a színészt avatták be a részletekbe, aki
„áldozatul esik" a lénynek - mellére egy ál-mellkast illesztettek, amelybe
vért, csontszilánkokat és húscafatokat rejtettek, valamint egy szerkezetet,
ami gombnyomásra felszakítja a műanyag borítást, és sugárként spricceli szét
a mű-testrész tartalmát. A jelenet közepén - miközben a többi színész gyanútlanul
játszotta a szerepét - váratlanul beindították a folyamatot. A látszólag szétrobbanó
mellkas és a szétfröccsenő, undorító massza látványa megtette a hatását: a mit
sem sejtő színészek közül többen elsápadtak, mások valódi hányingerrel küszködtek,
és kivétel nélkül mindegyikük sokkot kapott. A felvétel után percekig nem tértek
magukhoz a döbbenettől, de Scott végre dobozban tudhatta minden idők egyik leghatásosabb
és a film legdermesztőbb jelenetét.
A sorozat következő darabjai - A bolygó neve: Halál, A végső
megoldás: Halál és a Feltámad a Halál - megtartották az első rész szellemiségét,
képi világát, az eredeti sztorinak köszönhetően pedig ismét sokkolni tudták
a közönséget. Persze nem véletlen, hogy az Alien sorozat a maga műfajában egyike
a legszínvonalasabb szériáknak, hiszen Scott után olyan rendezőzsenik irányították
a színészeket a kamerák mögül, mint James Cameron (Titanic, Terminátor), vagy
David Fincher (Hetedik, Harcosok klubja)! Öröm lesz egy csomagban látni munkáikat!
