Nem kisebb sztárok, mint Harrison Ford és Liam Neeson játsszák a főszerepeket egy olyan drámában, amely - sokak szerint - a világtörténelem legkritikusabb, legveszélyesebbnek tartott időszakában játszódik. Ellentétben a napjainkban fennálló helyzettel, olyan korszak volt ez, amikor a pusztítás rémével való kölcsönös fenyegetőzés volt a béke fenntartásának egyetlen mechanizmusa, és az emberek nap, mint nap, világszerte, soha nem szűnő feszültségben éltek.
A történet alapja egy hátborzongató eset, amely 1961-ben, a hidegháború idején történt, egy olyan időszakban, amikor a Szovjetuniónak elegendő nukleáris fegyverzete volt ahhoz, hogy akár kétszer is elpusztítsa a világot és az Egyesült Államok a világ elpusztításához szükséges potenciál tízszeresével rendelkező atomhatalom volt. Míg a gyerekek az iskolában azt gyakorolták, hogy támadás esetén hogy bújjanak el és szüleik bombabiztos óvóhelyeket építettek a családi otthon kertjében, az országok egyre csak fejlesztették és növelték nukleáris fegyver-készleteiket...azt lesve, hogy ki méri a másikra az első atomcsapást.
Az Atomcsapda című film nem a háborúról szól, hanem arról, hogy micsoda bátorság kell ahhoz, hogy ne legyen háború. A katonai erő, ész és szív története ez. Ez az alkotás olyan világban játszódik, amelyben a technológia uralkodik, s a nemzet biztonságáért hozott áldozat mindennapos és megszokott. Annak a kötelességérzetnek a példája, amelyet a katona érez hazája és honfitársai iránt, azt az óriási felelősséget mutatja meg, amely a vezető vállát nyomja a parancsnoksága alatt lévőkért, s szól végül arról is, hogy milyen könnyen következhet be a tragédia, nemcsak háborúban, hanem bármikor, véletlen baleset, egy gép vagy berendezés meghibásodása...vagy akár emberi hiba folytán.
A megtörtént eset ihlette film Alekszej Vosztrikov kapitány hősiességét követi nyomon, akit a hidegháború csúcsán a nukleáris rakétát hordozó tengeralattjáró, a K-19 parancsnokává neveznek ki, az eredeti parancsnok Mihail Polenyin kapitány helyére. Vosztrikov azt a feladatot kapja, hogy villámgyorsan indítsa el első útjára a rosszul előkészített, nem megfelelően felszerelt tengeralattjárót - s nem számít, hogy milyen áron.
De Vosztrikov, Polenyin és a K-19 legénysége még legrosszabb álmukban sem tudnák elképzelni, hogy mi vár rájuk, s hogy mi is az, amit elvárnak tőlük. Nem tudják felmérni, még csak nem is sejtik, hogy milyen óriási lehet az az ár, amelyet nekik maguknak és az egész világnak fizetni kell, ha egy atomreaktor meghibásodik és fennáll a mag-olvadás és a robbanás veszélye. Hogy ez a fedélzeten lévő valamennyi ember életét követeli, az egészen biztos. Miközben a Jeges-tenger mélyén siklanak, a legénység kollektív bátorsága, és ahogy Vosztrikov rettenthetetlenül azonosul a hazája és emberei iránti kötelességérzetével, ami végül megmenti a K-19-t... és egyúttal elhárítja a - pusztulásukkal egyébként biztosan bekövetkező - nukleáris katasztrófa veszélyét is.
