Halmai Tamás új kötete Kertész Imre életművének talán kevésbé reflektált tartományaiba enged betekintést: a Nobel-díjas író esszéinek, naplóinak, műfordításainak és kisprózáinak rétegeit bontja ki, egyfajta közös olvasásra invitálva az olvasót. A kötetben tárgyalt Kertész-írások az emlékezet és a sors kérdései körül forognak, a holokauszt tapasztalatának történelmi és morális következményeit kutatják, miközben az írás és az identitás viszonyát, a szabadság értelmét, valamint a kultúra túlélőképességét vizsgálják a diktatúrák korában. E szövegek így nem csupán életműrészletekként, hanem a regényekkel dialógusban álló gondolati térként mutatkoznak meg. Kertész gondolkodása egyszerre személyes és egyetemes: naplóiban, esszéiben és műfordításaiban is a létezés erkölcsi súlyát keresi - kérlelhetetlen következetességgel, mégis esendő emberi hangon.
