A Balatonról Jókai 1857-ben írta: Az egész táj mosolyog.
Szigethy Gábor a Borozgató Magyarok sorozat 2. kötetében ugyanezt a mosolyt és tájat közelíti.
A táj néha magába ölel, néha magunkba öleljük a tájat. Másképpen mosolyog reggel a Balaton, a szőlő, az erdő, a templomtorony, a rom, s másképpen délben, délután, alkonyatkor, este.
Az sem mindegy: barangolásunk során váratlanul hol bukkan elénk, mikor pillantjuk meg a magyar tenger szikrázva csillogó, haragosan hullámzó, tarajosan fodrozódó vagy bársonyosan sima víztükrét.
Borokról és a Balatonról sokat tudó régi írók feljegyzéseit, írásait, könyveit olvastam tanultam; papírra vetett mondatokba sűrítem szőlőkben, pincékben, éttermekben, a mosolygó tájon úton-útfélen, hajnalig tartó beszélgetések során gyűjtögetett balatoni boros élményeim emlékét könyvet írok.
