Mitől válnak érthetővé a mindennapi társalgások összecsapott, hibás szerkezeteket tartalmazó, rögtönzött szövegfoszlányai? Miért nem akadályozzák meg a hibák és hibajavítások a spontán beszélgetések megértését, és hogyan segítik szerveződésüket? Milyen mentális folyamatok és interakciós szabályok lépnek működésbe a hétköznapi nyelvi tevékenység során? A fentiekhez hasonló kérdésekre választ keresve a szerző egy olyan tudományág bemutatására tesz kísérletet, amelynek átfogó ismertetése magyar nyelven eddig még nem jelent meg. Az első fejezetekben számba veszi a társalgáselemzés előzményeit, alapfogalmait, főbb kutatási területeit, majd bemutatja az elemzés módszertani lépéseit és alkalmazási lehetőségeit. A könyv a külföldi szakirodalom és a hazai empirikus kutatások eredményeit ötvözi, megállapításait saját gyűjtésű, beszélt nyelvi szövegkorpuszból származó példák segítségével támasztja alá.
A szerző a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karának adjunktusa, számos spontán nyelvhasználattal foglalkozó publikáció szerzője. Doktori disszertációját a társalgások szövegtani jellemzőiről írta kognitív nyelvészetből. A gazdag nyelvi példaanyaggal illusztrált könyv a témához kapcsolódó kutatómunkájának szintézise, amely hasznos módszertani segítséget nyújthat a spontán nyelvhasználat további empirikus vizsgálatához, hiánypótló összefoglaló és oktatási segédanyag lehet a felsőoktatásban, és ajánlható mindazoknak, akik többet szeretnének tudni a hétköznapi, spontán helyzetekben történő kommunikációról.
