Filmes eszmefuttatások

Egyszer minden jó véget ér. - A VIDEÓS KORSZAK AKCIÓFILMJEINEK BUKÁSA elemzés:

http://filmekapolcrol.blog.hu/2016/04/12/a_videos_korszak_akciofilmjeinek_bukasa

A Filmbook csapata felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, így a saját blogom most háttérbe szorul.

Mi lett/lesz a saját blogoddal?

A filmet nyár elején láttam, és bár zavart az elején a túlmagyarázott együgyűsködés (aki nem látta: az első jelenet az, hogy Jeff a Jelekről filozofál, és a végén derül ki, hogy mindezt a WC-n ülve tette), a film végére egészen megkedveltem a szereplőket. Talán az anya szálát lehetett volna hanyagolni (jó az, csak a film összefüggéseibe nem illik, ha már...), de hát értem, mégiscsak ő a Susan Sarandon...

A sors odakint vár. - JEFF, AKI OTTHON LAKIK kritika:

http://filmbook.blog.hu/2014/09/25/jeff_aki_otthon_lakik

Pompázatos bukás. - LEGENDA (rendezői változat) kritika:

http://filmekapolcrol.blog.hu/2014/09/22/legenda_1985_rendezoi_valtozat

http://www.thedigitalbits.com/columns/my-two-cents/090814_1530

(Ha esetleg még valaki nem olvasta volna.)

Hogyan változott a korhatár besorolás
Szerintem érdemes megnézni:

A mostanival is meg vagyok elégedve, de egy Blu-Ray már felsőbb kategória. A kék által kínált pluszokhoz így frissíteni kell a hardware-t. Amúgy is esedékes lett volna, ám a DVD-im így is remekül szóltak. Nem volt annyira fontos a csere. De hát haladni kell a korral... ;)

:) Számomra az az alap, anélkül csak "félkarú óriás"....

Persze. Jogos. Mondjuk nem ártana, ha hangcuccot is cserélném, már meg is van a kiszemelt áldozat. Utána talán érdemes lesz elgondolkodni a BD-n.

Ezzel teljesen egyet tudok érteni. :)

Én azt mondom, abszolút megéri átállni a kék oldalra! Ráadásul nem kell megválnod az eddigi dvd gyűjteményedtől sem. Az újabb megjelenéseket ezentúl BD formátumban veszed meg, az olyan filmeket, amik meg nem igénylik annyira a HD képet (pl. szerintem a vígjátékok ilyenek), ugyanúgy beszerezheted dvd-n. Később, ha rákapsz az ízére, az általad igen kedvelt filmeket beújíthatod BD-n is (nekem is sok duplázásom született emiatt). Ráadásul vannak filmek, nem is kevés, melyek csak dvd-n jelennek meg, így ilyen szempontból nincs dilemma. Az újabb megjelenéseknél viszont megéri megfontolni, melyik formátumot választod, ugyanis, ahogy írtad, manapság a BD-k többet nyújtanak sok téren, mint a dvd-k.

Inkább formátumokkal kapcsolatos a gondolatmenetem, mint sem konkrét filmekkel, de talán ez a topic a legmegfelelőbb számára.
Valószínűleg egy már lerágott csonton cuppogok, de hát nem nézhetem végig az összes hozzászólást... Jómagam, mint lelkes (és kizárólag!) DVD gyűjtő szembesülök azzal, hogy egy kis túlzással már egy "elavult" formátum lelkes rajongója vagyok és kötöm azt a szerencsétlen ebet ahhoz a nyomorult karóhoz: "Én már pedig nem állok BD-re!" mondogattam magamban. De amikor folyamatosan azzal szembesülök, hogy az általam oly  nagyon igényelt extrák egyre inkább leszorulnak a DVD-kről és úgymond "átkerülnek" a BD-re, akkor azért elgondolkozom a dolgokon. Cseréljem le a gyűjteményemet és haladjak a korral? Vagy tartsam meg, de innentől kezdve csak Blu-Ray-t vegyek? És mi van, ha bejön ez utóbbi és ennek érdekében még is csak megválók hőn szeretett DVD-imtől és mondjuk a kapott pénzből még több kéket vehetek. Igen ám, de még úgy, hogy jó 90%-a tökéletesen karcmentes és a digipack is hibátlan, sem kapnék érte annyit, amennyiért én vettem. Sacc\kb az általam elköltött összeg 20-25%-a ha visszajönne és mivel a kék drágább a több százas gyűjteményemből néhány 10-es lenne. Ami számomra gáz lenne. Mert ugye ez egy sarkalatos pontja a dolgoknak: az ára. Persze, hogy meg kell fizetni a jobb kép és hang minőséget, meg ugye az említett extrákat, amiket lassan már csak ez a kiszerelés fog tartogatni. Függetlenül attól, hogy (még) nem gyűjtöm a BD-t igen is adok a minőségre, de hát az ember sosem lehet maradéktalanul elégedett, pláne hogy tudja van és kaphat jobb minőséget. De ez a fránya ár bosszant, hisz  sok esetben 1 db kék árából 2, esetenként 3 dvd-t is vehetek. Vagy is inkább vehetnék, mert egyre ritkább az igényes megjelenés, ahogy azt már említettem.
Persze azért vannak a blu-ray kategóriában is elérhető, megfizethető árak, sokszor itt az xpress-en is, csak ugye azok nem a friss és ropogós megjelenések, ami nyilván érthető, de ez így nem teszi számomra vonzóbbá a típust. Meg hát ne feledkezzünk meg a 1080p-s felkonvertálásról, ami már sok lejátszónál elérhető. Tudom, nem ugyan az, de nekem, mint barlanglakónak ilyennel is ki lehet szúrni a szemét.
Az is észrevehető, hogy viszont itt is kezdi felütni a fejét a "1000forintos" kategória. Nem egy, nem kettő helyen találkoztam már ilyen árú kékkel. Extra persze ezen sincs, a specifikációk meg ki tudja mennyivel adnak többet, mint a DVD...
A lényeg: nagy a dilemma, hogy váltson-e az ember vagy sem. Mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai is csak nehéz eldönteni, hogy az ember merre is billentse a mérleg nyelvét...

Minden idők legjobb sci-fijei #20-11
http://aeonflux.blog.hu/2013/03/30/top_film_minden_idok_legjobb_sci-fijei_20

Objektív filmkritika valóban nincs, legfeljebb van, aki analitikusabb, más pedig teljesen érzelmi alapon közelíti meg az értékelést. Az biztos, hogy ha valaki csak muszájból néz filmeket, és csupán rideg szempontok szerint, prekoncepciók alapján alkot ítéletet, az már régen rossz:) De azért szerintem akadnak olyan filmek, amiket az ember nem élvez annyira vagy távolról sem "feel good" mozik, mégis el kell ismerni a jelentőségüket, illetve az alkotók munkáját. Persze az mindenképp fontos, hogy a film valamilyen módon megérintsen, ahelyett, hogy pusztán egy lelketlen pixelhalmaz vagy hangorkán formájában borzolja az érzékeinket. Persze van, akinek ez sem probléma:)

Szerintem fontosak a karakterek is, de az "intellektuális" tartalom úgyszintén, ahogy Niwrok mondja. Mint ahogy az is igaz, hogy hiába alakul jól egy film, ha csak egyetlen oda nem illő fordulattal elcseszik, belerondítva az egyébként pozitív összképbe, az alaposan le tudja rontani a végső képet.

Amúgy statisztikailag aligha lehet csodálkozni azon, ha a pontok eloszlását tekintve 6-7 körül csúcsosodik ki a haranggörbe. Normál esetben ugyebár ez 1-10 közötti skála esetén 5 pont körül lenne, de ebbe nyilván alaposan belejátszik, hogy általában olyan filmet nézünk meg, ami valamennyire érdekel, amiről pedig rosszat hallottunk, azt inkább értehtő módon igyekszünk elkerülni:)

Amúgy azt elhatároztam, mintegy saját magam kordában tartása végett, hogy igyekszem csak olyan filmeket beszerezni Blu-rayen, melyek nálam legalább 7 pontot érnek, vagy ha esetleg még nem láttam, minimum annyira esélyesek. Egyelőre úgy néz ki, nagyjából sikerült tartanom eme célkitűzést:)

Az vajon ki lehet:D? Ez a százalékozás már rajtam ragadt, mint szamáron a fül, pedig tényleg csak azért kezdtem el, mert unalmasnak tartottam folyton 6-7 pontokat osztogatni a filmekre:).

Én valahol a kettő között vagyok. Kb. az alapján értékelek, hogy mennyire érzem jól magam egy film közben, mennyire szippant be a világa, mennyire szítja fel az érzelmeimet, vagy éppen ellenkezőleg, hogy mennyire mozgatja meg az agytekervényeimet, általánosságban pedig hogy mennyi energiát érzek a filmben vagy kapok a filmtől, ill. annak egyes elemeitől a lehetőségekhez képest. Ebben az sem gátol, hogy ha egy karakter negatív, vannak filmek, szereplők, amiket/akiket például nagyon szeretek utálni:). Ami átmegy ezen a "szűrőn", az 6-7 pont alatt már nem nagyon kaphat tőlem, legyen bármilyen egyszerű vagy olcsó film is. Igaz, 10 pontot én sem nagyon osztogatok. Ha viszont bármi, akár csak egy töketlen, hiteltelen fordulat, a film világába kirívóan nem illő esemény kizökkent ebből, ha elszáll a "varázs", megtörik az "illúzió", akkor nem is nagyon szokott visszatérni, és akkor jön az "élveboncolás", ezekért ragadt rám az analitikus-imázs:). 4-5 pont körül van, ha egy film számomra érdektelen, unalmas, és még azzal sem teszi emlékezetessé magát, hogy kimagaslóan rossz lenne, ezekre nem is nagyon szoktam szót vesztegetni, mert minek? Az abszolút halála meg nálam az egy filmnek, ha azt érzem, hogy "hülyének vagyok nézve", minél jobban, minél több elemében a filmnek, annál jobban közelíti a pont az "origót".

"A fentiek után kíváncsi vagyok, ki mit gondol, mennyire egyezik vagy különbözik a véleményünk, szokásaink a filmek számszerűsített megítélésével kapcsolatban. Ti hogyan, milyen szempontok alapján döntitek el, hogy egy-egy filmet hogyan értékeltek? Mennyire hasonlítotok egy-egy alkotást például a saját műfajának többi képviselőjéhez, vagy inkább összességében mint filmet nézve, univerzális szempontok szerint vetitek össze minden mással? És eközben mennyire, vagy törekedtek-e egyáltalán - az amúgy nyilván elérhetetlen - objektivitásra, vagy teljesen szubjektív benyomások alapján hozzátok meg a döntést?"

Totál szubjektív. Sokkal könnyebben adok 10 pontokat, mint Te, általában azt nézem, pontozom, hogy az adott alkotás milyen (mély) hatást váltott ki belőlem. Az én értékítéleteim inkább tetszési indexek, mint valós elemzések - ennek minden jó és rossz hozadékával együtt. Pl. simán szemet tudok hunyni a filmek hibái fölött, ha volt benn valami, ami megérintett, ugyanakkor a nemszeretem karkterek nálam általában nemszeretem filmeket eredményeznek.

Valami kell tehát, ami megérintsen egy moziban, ez azonban bármi lehet, egy hangulat, egy figura, egy fordulat, bármi. Az igazán maradandó filmek is ezek számomra: amiket ugyanezekért képes vagyok újranézni.

Amúgy szerintem objektív filmkritika nincs is, azok, akik szélesebb körben is publikálnak, ugyanúgy beleviszik szubjektív véleményüket az írásukba. A teljesen rideg, tényszerű, filmeket szétcincáló írásokkal sem tudok mit kezdeni, ezeket olyanok írták, akik nem élményből néznek filmet, hanem kényszerből. Az meg régen rossz...

A százalékosdidra meg majd biztosan jön az illetékes... :))))

A filmek számszerű minősítésével kapcsolatban már régóta fogalmazódott bennem a gondolat, hogy vajon ki milyen elvek, szempontok, skálák, pontrendszer, összehasonlítás stb. szerint értékel egy-egy produkciót. Látva, hogy a filmbarátok, fórumtársak hogyan pontoznak - néha lazán kiosztva egy 10/10-et, máskor meg a 20% alatti értékelést belőve egy film adatlapján -, úgy tűnik igen nagy a szórás. Ez részben érthető is, hiszen szubjektív területről lévén szó, ahány különböző ízlés, annyiféle pontozás -  mindazonáltal úgy tűnik, az ember gyakran az értékelésben is hajlamos elmozdulni a szélsőségek irányába. Az alapvető problémát viszont szerintem az képviseli, hogy nem mindenkinek jelenti ugyanazt egy bizonyos pontszám, százalék vagy kategória, amibe besorolja az adott filmet, ezért annak valós megítélése eltérhet a konkrétan megjelölt számszerűsített értékeléstől.

Mivel azt nem tudom, mások milyen megfontolásból osztanak ki egy-egy pontszámot, csak azt tudom leírni, hogy én hogyan értelmezek például egy 1-es minimumtól 10-es maximumig terjedő skálát, ha mondjuk az IMDb szerinti pontozást vesszük alapul. (Ami persze megint nem feltétlenül mérvadó, de legalább lehet rá hivatkozni, így mindenképp valamiféle összehasonlítási alapként szolgálhat.)10-től visszafelé haladva így néz ki a listám:

10 pont: Ez gyakorlatilag a tökéletes filmnek kijáró pontszám lenne, ha létezne olyan, hogy tökéletes film. Azonban szerintem ilyesmiről aligha beszélhetünk akár csak egyetlen produkció esetében is, hiszen valami mindig van, amit lehetett volna még jobban csinálni. Ezért 10 pontot gyakorlatilag nem is adok semmire, ami alól legfeljebb rendhagyó módon a Csillagok háborúja IV. és V. epizódja (Új remény és A birodalom visszavág) képez kivételt. Na nem mintha ezek tökéletes filmek lennének, viszont hosszú távú hatásuk a filmiparra, a pop kultúrára és az emberek életére - köztük az enyémre is - olyan átütő, hogy csupán emiatt megkapják tőlem a maximális értékelést.

9 pont: Még mindig hihetetlenül magas minőséget és jelentőséget mutat, ami olyan filmeket takar, melyek forradalmiak vagy korszakalkotóak, vagy annyira de annyira jól sikerültek, hogy az már majdnem közel áll a tökéleteshez. Többek között ide tartozik nálam a Gyűrűk ura gyakorlatilag összes része (mivel együtt alkot egy egészet), a Vissza a jövőbe és a Mátrix is.

8 pont: Az ebbe a kategóriába sorolható filmek szintén időtállónak, kihagyhatatlannak vagy legalábbis kiemelkedőnek titulálhatók, s méltán tarthatnak számot a klasszikus jelzőre. Ezek a mozik már valamivel több, észrevehető hibával rendelkeznek, de egy vagy több okból még mindig emlékezetesek és meghatározóak. Saját listámból példaként a Gladiátort vagy a Szellemirtókat említhetném.

7 pont: A nem annyira jelentős, de stabilan jó filmek territóriuma, melyek - kevés kivételtől eltekintve - időről-időre többször is nézhetőek.

6 pont: Ide a tipikusan egyszer nézős mozikat sorolom, melyeknél egy kicsivel még mindig pozitív irányba dől a mérleg nyelve, de az sem veszít sokat, akinek kimaradnak az életéből.

5 pont: Az abszolút középkategória, ahol a produkció pozitívumai és negatívumai nagyjából kiegyenlítik egymást. Még nézhető, de inkább csak "szódával elmegy" kategória.

4 pont: A bizonyos szempontból értékelhető, de összességében kevésbé jól sikerült filmeknek járó pontszám.

2-3 pont: Ez a rendkívül alacsony szint már azoknak a filmeknek van fenntartva, melyek nemhogy csak rosszul sikerültek, de megnézésük egyenesen káros lehet a nézők "egészsége" és mentalitása, netán a társadalom szempontjából.

1 pont: Az olyannyira pocsék és ártalmas produkcióknak járó pontszám, melyek joggal tarthatnak számot a "minden idők legrosszabb filmje" titulusra.

Noha a fenti besorolás alapján általában be tudom kategorizálni a filmeket, akadnak olyan esetek is, amikor nem tudok dönteni egy-egy pontszámról: alkalomadtán például elő-előfordul, hogy vacillálok a "jó" és a "klasszikus" vagy akár a "középszerű" és "inkább kerülendő" között. Ezért szerintem a legreálisabban egy 1-től 20-ig terjedő skálán valósítható meg az értékelés, ami gyakorlatilag megfelel a "feles" (pl. 7,5 vagy 4,5) számozásnak vagy a százalékban való definiálásnak (75% vagy 45%). Annak viszont már nem látom semmi értelmét, hogy 5%-nál finomabb skálán értékeljen valaki, hiszen már csak az egész dolog szubjektív volta miatt sem igen tudna senki 1-2%-os pontossággal meghatározni egy film értékelését. Az 1-5 közötti skálán mozgó pontozást ugyanakkor nagyon durvának tartom - ha csupán ilyen skála áll a rendelkezésre, akkor hajlamos vagyok 80-100%-os filmeknek is 5-öst adni, 60-70%-osaknak 4-est, 40-50%-osaknak 3-ast, 20-30%-osaknak pedig 2-est kiosztani, míg az 1-es osztályzattal csupán a valóban teljesen értékelhetetlen produkciókat "jutalmazom.

A fentiek után kíváncsi vagyok, ki mit gondol, mennyire egyezik vagy különbözik a véleményünk, szokásaink a filmek számszerűsített megítélésével kapcsolatban. Ti hogyan, milyen szempontok alapján döntitek el, hogy egy-egy filmet hogyan értékeltek? Mennyire hasonlítotok egy-egy alkotást például a saját műfajának többi képviselőjéhez, vagy inkább összességében mint filmet nézve, univerzális szempontok szerint vetitek össze minden mással? És eközben  mennyire, vagy törekedtek-e egyáltalán - az amúgy nyilván elérhetetlen - objektivitásra, vagy teljesen szubjektív benyomások alapján hozzátok meg a döntést?

nagyon kellemes kis olvasmány volt így most péntek délután, én nagyon várom az első húszról szóló két cikket! gratula! :)

Minden idők legjobb sci-fijei #30-21
http://aeonflux.blog.hu/2013/03/22/top_film_minden_idok_legjobb_sci-fijei_30

Minden idők legjobb sci-fijei #40-31
http://aeonflux.blog.hu/2013/03/14/top_film_minden_idok_legjobb_sci-fijei_40

Minden idők legjobb sci-fijei #50-41
http://aeonflux.blog.hu/2013/03/06/top_film_minden_idok_legjobb_sci-fijei_50

THE TALL MAN

http://aeonflux.blog.hu/2012/10/06/kritika_the_tall_man

A Mártírok rendezőjének új filmje nem annyira brutális, mint az előző, de van olyan meglepő. Moziban és a vetítés után a kocsmában lenne a helye.

Szuper haver (The Iron Giant), avagy minden idők legalulértékeltebb animációs filmje:

http://aeonflux.blog.hu/2012/09/23/kritika_szuper_haver_the_iron_giant

Szuper haver (The Iron Giant), avagy minden idők legalulértékeltebb animációs filmje.