Filmes eszmefuttatások

Egyedi kiadvány volt, de mindenhol lehetett kapni. Mozibérlethez adták, vagy kevés pénzért, nem emlékszem már. Ha ereklye, csak megnézésre kérném el.

Addig is, egy adalék, hogy hol voltam 1984. szept. 3.-án:

http://www.retronom.hu/node/7503

Én ilyesmire emlékszem, hogy IRÁNYTŰ, amelyben a mozik műsora is benne volt, de az úgy dereng, az 1970-es évek második felében futott egy darabig. Kicsit olyan volt, mint a Pesti Műsor, de nem teljesen azonos vele. De az egy hetilap volt.

P. S.: Öcsém, beugrott! Amire Te gondolsz, az valóban egy égszínkék füzetecske volt! Talán még most is megvan a régi ereklyéim között, nem dobtam ki a selejtezési rohamaim egyikében. Ha megvan, tekintsd máris a Tiédnek.

Volt a 80-as években egy kis könyvecske, égszínkék alapon valami szivárvány volt az elején és a budapesti mozikat taglalta, bár már nem emlékszem milyen megközelítésben. Na, arra a füzetkére vágyom, pár éve láttam bolhapiacon, de nem vettem meg. Nem emlékszel, mi volt a címe? Hová menjünk moziba? vagy Budapesti mozik, vagy ilyesmi.

A minap újra belelapoztam abba a régi Moziműsorba, amelyet Tőled kaptam. Valóságos időutazás volt a mozik neveit olvasgatni. Többségük már nem létezik, mégis szép emlékeket őrzök róluk. Neveletlen és zabáló nézők voltak akkor is, de valahogy a fíling számomra mégis emberközelibb volt, mint a multiplexekben.  

P. S.: Mondom én, miközben a közeljövőben egy IMAX-vetítésre gyúrok. :))

:) Jó, hogy ilyen sztorik előkerülnek, színesítik a mozi/látogató/-képet. Én arra emlékszem, hogy ne csak a mai állapotokról beszéljünk, amikor anno a Fórum moziban egy feliratos filmre mentem, és a mögöttem ülő anyuka szépen komótosan felolvasta a gyerekének a filmet, aki kb. 6 éves lehetett. Így amint elovastam, duplikálva hallottam is az agyamba a szöveget. :)

Igen, ez közös a vonatozásban, meg az moziban. Ahogy a szerelvény, vagy a film elindul, egy csomóan nyomban éhesek lesznek.

Ez a  koma, jól beszélsz! Ezeket a körítéseket már el is felejtettem, hogy voltak. Ó, tempora, ó mores! Amikor még függönyre kezdték vetíteni a film elejét! Hullámzott a Moszfilm fiatal párja, mint a csoda. Nem volt jobb kor, csak sajna fiatalok voltunk. Így, utólag még a barna faszékek recsegése is hiányzik. :)

Hát nem volt meg. Pont akkoriban egy másik leány felé volt érdeklődésem, ezért kihagytam. Pedig lehetett volna bármi... De ez már egy másik történet.
Néha szereztem a moziból plakátot. Pl a Majmok bolygója plakátot. Meg a Pánikszoba plakátját. És a T3 plakátját, amit utána a VOX-os játékban meg is nyertem a bögrével, de a posta valami nagyon durván megzúzta a csomagot, és a plakát kb saláta lett, a bögre viszont túlélte, gondolom, a saját doboz miatt.
Szóval mozi. Talán az idén lesz valami belőle, az önkormányzat visszavásárolta, mostanában kiállítás van néha a moziban, meg helyi összeröffenések, bár elvileg 2011-re kész lesz a "kultúrpalota". Ott tán mozi is lesz. Addig marad a filmklub, amit viszont a meló miatt nem tudok látogatni.

Mi nálunk is évekkel ezelőtt bezárt a mozi, 20.000 ezres város. A nagy teremből lett stílszerűen kínai bolt, a kisterembe azért még mentek filmek. Emlékszem amikor a helyi lapban 5-6 héten át a filmes kvízt mindig én nyertem, így volt 10-12 jegyem is, de volt, amikor 3-an lettünk volna összesen, és azért nem adták le a filmet, és végül nem is tudtam kihasználni a jegyeket. Azt sem tudom igazából, hogy adnak-e ott még filmet. Szerencsére Kecskemét igen közel van, és egy előadást leszámítva (a 300-ét, amikor néhány tapló befoglalta a helyünket, de akkora szekrények voltak, hogy inkább leköltöztönk az 1-2. sorba), még nem is volt vele komolyabb problémám (igaz olyan is akadt, hogy a King Kong közben 10 percen át szólt a sziréna, de én akkor már úgyis a 2. megtekintésen voltam :D), nyílván arról se a mozi tehetett. Persze ki nem mentem volna a filmről, úgyhogy lehet bennt is égtem volna ha tényleg tűz lett volna :D

Én egy 10.000 lakosú városban élek, nálunk is évekkel ezelőtt bezárták már a mozit. Azért a rohadt kényelmetlen székek ellenére, én is szerettem beülni egy-egy filmre. Átlag 10-20 ember járt az útolsó előadásokra. Kezdés előtt mindig zenét játszottak, gondolom kaziról, hogy amíg a film kezdődik, szórakoztassák a nagyérdeműt. Ebben az volt a poén, hogy kb a 80-as években hozhatott valaki egy kazit, és évekig ugyanaz a Tanita Tikram, slágert kellett hallgatni. :) Az útolsó film amit ott láttam, az a Rettegés arénája volt... Iszonyú volt: Elfelejtették lekapcsolni a villanyt, a kép minden irányból kicsúszott a vászonról, elfelejtettek tekercsetcserélni... :) Szóval azóta sorba zártak be a mozik a Zala megyében. A hozzám legközelebb eső mozi 50 km-re van, így nem túl gyakra jutok el, és ha igen, akkor valamelyi délután előadásra, ahol rendszerint nagyon kevesen vannak, 1-2 ember. Így aztán senki nem zavar.

Ha már Nr2 volt, megvolt 2 numerára? :)

Az én legkellemetlenebb élményem az volt, amikor a S.W.A.T.-ra ültem be. Ismertem a jegyszedő lánykát, egyszercsak mellém ült (kb ő képviselte a nézők 20%-át :-D ), és elmesélte, hogy a lakóhelyén lefeküdt egy eladó sráccal, aki annyira béna volt, hogy kilyukadt a gumi és egyébként is bunkó volt, így beadta neki, hogy terhes lett :-D
Újra meg kellett néznem a filmet :-D
De nem tudok haragudni a leányra, akkoriban a város általam is látható felének Nr2. legszebb fenekét viselte. :-D

Eleddig olyan nagyon kellemetlen mozis élményem nekem se volt. A Miniszter félrelép idején, amikor azt láttam moziban (de rég volt), akkor volt egy kisebb durvaság, az előttem ülő 3 csajszi végigpofázták az egészet, amikor meg a kóla végére értek, szimplán hátrab@szták az üres flakonokat a terem végébe. Ott némileg kinyílt a bicska a zsebben...

Szombaton Avatar 3D, remélem nem lesz renitenskedés alatta... :)))

Én egy közel 40 ezres városban lakom, ahol már évek óta nincs mozi. A vége felé igencsak nyugis volt, mert 5 fő alatt nem tartották meg a vetítést és sokszor ez az 5 fő se jött össze. Szóval, ha véletlen összejött, úgy érezhettem, hogy a miénk (ha egyedül mentem enyém) volt a mozi.

Vagy kifordul a felénél. :)

Az informátor! elején kissé idegesített a három odatévedt bugris paraszt, akik a "vígjáték" kiírás láttán gondolom valami kettyintős-bebaszós szórakozást várhattak, a nagy zabálással, a bunkó dumájukkal és egymáson való röhögésükkel, de jót mosolyogtam magamban, amikor kb. negyven perc után távoztak, így a film intelligens humorát teljes csendben élveztük.

Egyébként azt mondom, érdemes keresni olyan mozit, vagy olyan vetítési időpontokat, amikor vagy jó közönséget, vagy senkit nem fog ki az ember. És aki keres, az biztosan talál is - én éveken át hasonló körülmények hangoztatása okán nem jártam moziba, most meg baromi jól elvagyok.

Asszem, a legnyugodtabb mozis élményeim nekem vannak az utóbbi 5-6 évben. Merthogy nem voltam moziban. Bezárták a mozit, viszlát. TalánTALÁN idén vagy jövőre. Majd kiderül. Anno a moziba látogatók úgy vadásztak emberekre, hogy meglegyen a létszám. Párszor voltam Szegeden multiplexben, nekem nem tetszett. Ráadásul még kényelmesnek sem mondanám. A miénk sem volt az, sőt, de szerettem a hangulatát. Huszonéve megevett napraforgó és friss pattogatott kukorica illata, a régi vászon, előtte többméteres pókhálók, a vászon fölött a régi címer helye a falon... Ja, tudom, ez nem minőségi filmélmény. Térhatás természetesen sehol. Egy vetítőgép, és ezért a tekercsek között percekig szünet. Időnként elszakad a film...
Egyik utolsó élményem a városi moziban az Elveszett jelentés volt. Scarlett Johansson feneke a bugyiban. Na, azért ehhez nem kell dts. (Persze 3D-ben megvenném. Szóval, ha a reteklub bd3d-re adja a fejét, lesz egy vevőjük :-D )
Elvileg lesz újra mozi. Én ugyan nem nagyon szeretek emberek közé járkálni, konkrétan semennyire, de a mozit szeretem.

Hálistennek nekem nem a fővárosban kell moziznom, így ritkább, hogy tömött teremben nézzek filmet. Speciel a csillagporos emlékem épp helyben volt, amikor a De Niro fantasy előtt a cigánylány arconköpött, amiért felállítottam a helyemről, ami neki jobban tetszett, mint a negyedik sor, ahová az ő jegye szólt, de hát istenem, biztos fájt neki a csuklója a határozott rántástól, amitől lebucskázott pár lépcsőt. De rendnek lenni kell, ebből nem szoktam engedni. A székrugdalót és a pofázót is még csírájában kell leszerelni határozottan, az udvarias kérés ritkán szokott segíteni, ez a tapasztalatom. De mondom, nagyon ritkán találkozom ilyennel, így számomra ugyanolyan élvezet a mozibajárás, mint régen, és a varázsának érzését is elő tudom hozni bennsőmből, ahogy régen is, így nekem nincs problémám. Ha nosztalgia, akkor persze nekem is van sok élmény, leginkább a Vörös Csillagot szerettem a hatalmas méretei miatt, amiben szinte elvesztem. Legutóbb az Avataron az IMAXben ültem úgy, hogy egy kissrác mellettem dumált a bátyjának, ami kicsit zavart úgy a film elején. Aztán eszembe jutott a Star Wars, amire bő 30 éve a bátyám cipelt el, s akkor bizonyára én is ugyanúgy löktem a sódert a nagy izgalmamban. A kölyök kezdés után pár perccel teljesen átadta magát az élménynek, nem volt vele onnantól semmi gond, én meg örültem magamban, hogy nem haraptam le a fejét egyből, így végülis mindketten jól tudtunk egymás mellett szórakozni, s nekem ennyi simán belefér. Nem ütgetem a mellem, hogy én-én-én, meg az én pénzem, meg az én szórakozásom stb. Szerintem némi kompromisszum néha alkalmazható, attól még nem sérül az élmény. Viszont a reménytelen eseteket csírájában kell elfojtani, különben nem érünk rá a film ritmusát felvenni. Kukoricát én is szoktam enni, amennyire tudom, annyira zajtalanul persze, hogy ne zavarjak senkit a környezetemben, sőt igyekszem nem lezabálni a padlót, mert magam után sem szeretnék úgy leülni, hogy ganédomb vesz körül, arról nem is beszélve, hogy rohadt drága a kukorica, nem pazarlunk! :)

Nem is tudnék jobban egyetérteni veled. Én szinte teljesen megutáltam a mozibajárás intézményét a zabaorgia miatt, ahol savanyú ecetes szószfelhőktől fuldoklom és szörcsögés-szürtyölés-nyikorgás-csattogás-kattogás közepette próbálok koncentrálni az engem véletlenül érdeklő filmre, amiért ugyanannyi pénzt fizettem, mint bárki más, ergo jogom van azt a filmet háborítatlanul élvezni, mások által nem zaklatva hangoskodással, bárgyú poénok elviselése nélkül, pattogatott kukoricáért nyúlkáló kezek surrogása, és vad emésztések enzimjeinek befogadása nélkül.
És egy millió százalék, hogy egy 300 nézőhellyel rendelkező moziteremben, ahová az éjszakai előadásra vettem jegyet, hogy nyugtom legyen a többi 30 embertől, egy olyan társaság, vagy párocska ül le mögém, aki vagy végig rugdossa a székem háttámláját, vagy végigduruzsolják. Az eddig legszürreálisabb élményem az volt, amikor oldalra néztem és egy zoknis, cipőtlen lábfejjel találtam magam szemben. Hátranéztem, és az illető nem értette, mi a bajom. Átültem a másik oldalra, és láss csodát, pár perccel később a pasi lába megint fent volt az előtte levő széken, mintha otthon lett volna. A legtöbben összetévesztik a mozit a lakásukkal, vagy a lukkal, amiben kedvükre böföghetnek/finghatnak/pofázhatnak.
Amíg nem lesz állandó járőrszolgálat, addig a mozi egy szinte elviselhetetlen csőcseléktalálkahely marad. Tisztelet az örök kivételnek természetesen.
Az én kedvemet mindenesetre igencsak elvette a mozibajárástól a mai multiplex degeneráció.

Ne is mondd! Az agyamra megy, hogy a film kezdetekor valami elképesztő rágcsálás indul meg. Komolyan: egy sáskajárásnak lehetnek ilyen hangeffektjei! Ha éhesek, egyenek előtte valamit! Egy dolgot lehet csinálni: a szuperprodukciókat az utolsó előadások egyikén kell megnézni. :) Az amolyan intelligens filmekre meg talán nem megy el annyi hobbiból moziba járó... Talán.

Tökmindegy, akárcsak az, hogy ecset vagy mecset... :))

Ami valójában Párizs, szeretlek! :)

Amit írsz, arról eszembe jutott egy furcsa ellentmondás. Méghozzá az, hogy miközben a filmek technikailag egyre tökéletesebbek (akárcsak többnyire a vetítési körülmények) és látványosabbak, ugyanakkor megbecsülésük, az őket övező tisztelet valahogy egyre csökken. Gondolok arra, hogy az én fiatal koromban azért még esemény volt moziba menni, megvoltak a rituálék: a nagyfilm kezdetét jelző csengőszó, a fények kihunyása, a néhány pillanatig alulról megvilágított függöny széthúzása stb. stb. Ma már egy film ugyanolyan termék, mint egy zacskó chips, amelyet leemelsz a szupermarket polcáról, ráadásul e két termék többnyire egymás mellett van. A multiplexben pedig sajnos gyakran a kaja a fő műsorszám, és hozzá a film csupán a körítés. Persze óriási dolog, hogy a kedvenceimet hazavihetem DVD-n, és bármikor megnézhetem, de a fentiek miatt valahogy mégis szétfoszlott egy illúzió, amely számomra a mozi része volt.

„ akinek hiába mutogatom a polcomon heverő 2000 dvdt”

A „Szeretlek, Párizs” című film ugye benne van ebben a 2000 darabban? :))

A mozi legnagyobb ellensége nem az internet, hanem a pattogatott kukorica, a szívószálas kóla és a székrugdosás. A hideg kiráz, ha arra gondolok, hogy moziba kell mennem, ahol egy órán keresztül táplálkozási effektusok vesznek körbe. Viszont a sors az ember mellé sodor egy oldalbordát, akinek hiába mutogatom a polcomon heverő 2000 dvdt, ziher moziba akar menni folyton.
A netről soha nem töltöttem le, a számítógép nem hinném, hogy hosszú távon ellensége lenne, bár a 3D-s technológia kétségtelenül a túlélési technikák része a filmgyártóktól.
10 év pedig nem olyan nagy idő, tuti, hogy a 3D-s filmek fognak dominálni, de már nem vonz embereket.

Azzal együtt, hogy tökéletesen egyetértek, annyi lenne a hozzáfűznivalóm, egyúttal az általunk eddig elmondottak alapján egyfajta végkövetkeztetés: Szomorú, hogy a mozi jövőjét a gazdasági tényezők, azaz a dollármilliárdok hajhászása és a piac fenntartása/fennmaradása készül (vagy máris azt teszi) meghatározni. Ez a kreatív, független alkotói filmművészet halála.
Hatások és ellanhatások, a nézők megtartására és növelésére irányuló stratégiák és dühödt/kétségbeesett próbálkozások irányítják a filmkészítőket, miközben már a film technológiai kivitelezése egyenértékű fontossággal bír a kreatív tartalommal. Ma már sok (és egyre növekvő) esetben nem azért készítenek el egy filmet, hogy mint film jó legyen, hanem azt tartják szem előtt, hogy 3D-ben készüljön el, és így vonzza a közönséget. Ez már a steril üzleti céllal uralt technológia szörnyszülöttje, ami egy mozibajáró közönség teljesen új generációja felé irányul. Ki tudja, lehet, hogy a mostani 15 évesek már ezt szokják meg, és a náluk is fiatalabbak számára pedig már egészen természetes lesz, hogy szemüvegben 3D-filmeket látnak csak és kizárólag a moziban. Bármit meg lehet etetni, bármit el lehet fogadtatni az emberiséggel, csak megfelelően kell őket kondícionálni hozzá, mint Pavlov kutyáját. Kezd olyanná válni a helyzet, mintha laboratóriumi állatok lennének a nézők, akiket mindig valami újhoz szoktatnak hozzá, és láss csodát, mindenre van igény.
A mai fiatalok számára az internet, az érintőképernyős telefon, a 3D, vagy az mp3 magától értetődik. Lehet, hogy a világ egyszerűen "fejlődik", változik, és nem érdemes harcolni ellene. Ugyanakkor létjogosultságának kell lennie a régi, megszokott, bevált és nagyon szerethető technológiáknak is. Mint ahogyan ma is rengetegen vesznek és hallgatnak bakelit lemezt, néznek VHS-t, és használnak vonalastelefont, hogy csak néhány példát szemléltessek.
Egy új korszak küszöbén állunk, és talán a hiba azokban van, akik nem ismerik, vagy nem akarják felismerni, hogy ez az új világ egy új, másképp szocializálódott generáció számára létezik. És mindazok számára, akik akarják szeretni. Talán, talán, talán.

Stop, Nizzába! :-)
Ééééés felveszem a tányért, megmosom a tányért, megtörlöm a tányért, eltöröm a tányért. :-))