Filmes eszmefuttatások

Romero társadalomkritikája a Holtak hajnalában látszik a leginkább: annak ellenére, hogy a rendező bevallása szerint nem volt szándékos, tökéletesen fanyar jelenetsor fogad a film záróképeinél: az élőhalottak a kirakatok előtt csoportosulnak, ellepve az egész plázát. Amikor egy-egy forgalmasabb napon belépek egy hasonló fogyasztói szentélybe, olykor pontosan ugyanilyen bamba képeket és céltalan téblábolókat látok - az élőktől.
A Holtak naplója számomra szinte semmilyen mondanivalóval nem bír: pusztán szórakoztató, nem rossz horrorfilm ironikus humorral, megvalósítását tekintve beállt a kézikamerás koncepciójú mozik sorába.

Az Ideglelés és a hasonló kézikamerás slágerek keletkezésének és sikerességének okaként egyetlen ősi ösztönünket tudom megnevezni: a kukkolásra, leselkedésre való hajlamunkat. A kézikamerás filmekhez az ember nem feltétlenül úgy áll hozzá, hogy most megnézek egy mozifilmet, hanem tudat alatt az lehet az érzése, hogy "most megleshetek olyan dolgokat, melyeket nem szabadna látnom". A szubjektív nézőpont azt az érzést keltheti, mintha kibújhatnánk a bőrünkből és átélhetnénk olyat, melyet más tapasztalt. Persze ez sosem valósul meg, de már az illúzió is izgalmasan hangzik.
Az internet korában sajnos sokan élvezkedhetnek és élvezkednek is mások valódi kínjain: régebben csapkodtuk a térdünket egy amatőr felvételen, ahol az lagziban eldobja magát egy táncoslábú pár, vagy a kisgyerek leesik a bicikliről, de ma már nincs megállás és nincs tabu: a végletekig aberrált pornóhoz bárki, bármikor hozzáférhet, halálos autóbaleseteket bámulunk a youtube-on (kommentek: wooow! - egy emberi test roncsolódik össze, de a komment ennyi: "that was cool"), és pusztán az internet és a fájlmegosztó oldalak segítségével képesek vagyunk valaki életét, hírnevét egy nap alatt akár teljesen tönkretenni. Ennek csak egy enyhébb példa, hogy telefonunkkal felvesszük azt, ahogy a haverunk összehányja magát tökrészegen, vagy önkívülethez közeli állapotban szexel azzal, akivel épp nem kéne... csak felvesszük, feltöltjük, másnap pedig a teljes baráti kör röhöghet ezen, van persze, aki kínlódik emiatt, és mindez nem is csupán egyszeri vetítés - ezek a videók bármikor újra és újra előhívhatók és lejátszhatók, eltüntethetetlenül kavarognak a többi mocskos kis titokkal együtt.

A kilencvenes évek végére a Blair Witch stábja rájött arra, mekkora erő az ember kíváncsisága: a reklámkampány első körében még leplezetlen maradt a hazugság, az emberek pont ettől özönlöttek a moziba, pedig úgy tudtak, igazi halálokat fognak látni. Fura, nem? Fizetsz azért, hogy hús-vér embertársaid kínhalálát nézd végig.
Persze utólag kiderült, át lettek verve, szerencsére.

Azt elfogadom, hogy valakinek nem tetszett ez az "alibifilm", vagy az ezen koncepció alapján készült sikerfilmek, de e kor és jelenség fontosságát becsmérelni óriási hiba lenne, túl komoly ehhez a téma.

Az eredeti szinkron, remélem ez esetben az eredeti német hangot jelenti !
Ezeknek a filmeknek az esetében a magyar szinkron csak ront az eredeti hangulaton, teljesen felesleges. Mégsem egy Bruce Willis filmről beszélünk !
Ilyen szépen beszélő német filmet ritkán hallani. Annak idején a Himmel über Berlin hatására kezdtem el németet tanulni !
Das Kind kind war.....

Szerintem a 2005-ös Kívül tágasabb nem volt rossz; lassú, de nem unalmas.

Az erőszak vége
(Wim Wenders)


Egy nagyáruház turkálójában láttam 290 Ft-ért. Gondoltam magamban. Wim Wenders a rendező. A film szereplői Bill Pullman, Gabriel Byrne, Udo Kier. Hát gondoltam talán kapok egy nem rossz filmet, bár a kései Wim Wenders filmek általában baromi unalmasak. Megbántam a vételét. A film irtó unalmas. De nagyon. Próbáljunk nagyon mélyeszántók, elgondolkodtatók lenni azzal, hogy nincs igazi vég, meg lassan hömpölyög minden és a végén semmi eredmény.
Szóval szerintem egy abszolút felesleges unalmas film. Szerintem elajándékozom.
A film egyedüli jó poénja az volt, amikor Udo Kier, aki Zoltan Kovacsot játszotta, aki európai (magyar) rendező és azon kesereg miért jött Amerikába, miért nem maradt inkább Európában filmezni.

Sajnos be kellett látnom, hogy azon Wenders filmeket, amiket a Távol és mégis közel (In weiter Ferne, so nah!) után csinált azokért nem érdemes pénzt adni, talán még megnézni sem. Talán mindent kiadott magából, amit tudott, csak szomorú, hogy egy olyan rendező, aki olyan filmeket csinált, mint az abszolút mestermű Berlin felett az ég (mely csodás eredeti szinkronnal nagy hiányossága a hazai DVD piacnak), vagy ennek folytatása a Távol és mégis közel, Párizs, Texas,  vagy Az amerikai barát. Valszeg Wenders olyan rendező, akinek volt pár nagy pillanata, majd most már kínosan keresi saját magát és csinál baromi unalmas filmeket. De a fentebb felsorolt filmeket, mindenképpen ki kéne adnia egy hazai kiadónak.  Lehet tudni valami arról, hoyg ezek miért nem jelentek meg?

Berlin felett az ég
Távol és mégis közel
Párizs, Texas
Az amerikai barát

"A CANNIBAL HOLOCAUST nekem nem a kamera-módszer miatt nem tetszett (ez az ötlet ott még funkcionált is), még csak nem is az erőszakos részek miatt, hanem a cinizmusa miatt. Azért, mert úgy bírálja a szenzációhajhász médiát, hogy közben pontosan ugyanazt produkálja, ami ellen prédikál. Valójában azt mutatja be, amit oly hevesen elítél, miközben álszentül papol, hogy „ezt nem kéne”. A SZÜLETETT GYILKOSOK hasonlóan cinikus film, amely úgy ítéli el az erőszakot, hogy közben tocsog a vérben. Érzésem szerint azonban Deodato is, Stone is csupán egy seggel akarna két lovat megülni, és nyújtani akar valamit azoknak is, akik a nyers erőszakra kíváncsiak, meg azoknak is, akik mindezt elítélik. Nem kalkuláltak rosszul, mindkét oldal képviselői tekintélyes számban beszopták ezeket a hatásvadász, felszínes műveket."




Szerintem a Cannibal Holocaustban ez a kettősség a legszebb azon túl, hogy kapsz egy jó történetet és egy jó filmet. Mert valahol tényleg csak alibiből kritizálja a média erőszakot ő maga meg teszi ezt úgy, hogy a leglegendásabb legismertebb exploitation alkotja meg.  Hisz önmaga mint film használja fel az erőszakot a filmje népszerűsítésére, hogy elítéljen valamit ami lényegében ugyanez. De ha erről a paradox kettősségtől eltekintünk (mely szerintem épp azért remek mert előtt ilyen még nem volt) akkor is a kannibálfilmek királyát tisztelhetjük a filmben. A film a filmben megoldás itt a legjobb és az áldoku felvételek körüli hype mozifilmben itt volt az első! És ezt úgy teszi, hogy aki tudja, hogy ez kamu (mert nyilvánvalóan az, az  áldokumentumok betétele a filmbe csak az akkori sajtónak szólt és a reklámoknak leginkább, mert érett mozinézőket nem is akartak bepalizni vele inkább csak a nagy tömeget akik erre "vágytak") az is tudja élvezni, mert az álfevételek abszolút nem lógnak ki a filmből. Míg egy Ideglelés csak azoknak nyújtott valami, akik elhitték, hogy igazi. Szóval szerintem sok minden van, ami miatt a Cannibal Holocaust egy jó film.

Világos volt számomra a felvetéseid mögött húzódó irónia, de úgy gondoltam, hogy mivel a Supermannel kapcsolatos kérdéseidre léteznek válaszok, megosztom őket, mert ebben az univerzumban ezek a kérdések cseppet sem számítanak ironikusnak, hiszen mindenre létezik logikus magyarázat, ettől működik olyan gyönyörűen a Superman(és egyéb képregényhős)-mítosz.
A Die Hard-ot, Colombo-t, vagy Star Trek-et érintő kérdéseidre is könnyen lehet, hogy a filmek rajongói számára létezik tökéletes és magától értetődő válasz, úgyhogy soha ne hidd, hogy "abszurdat" kérdezel, hiszen ami egy átlagos filmkedvelő számára annak tűnhet, az például egy Star Trek-imádónak vallás, és kívülről fújja Kirk kapitány valamennyi szerelmét, vagy a legkülönfélébb csillagflotta-szabályzatot, ami az űrhajók kapitányainak kikötés utáni erkölcstelen viselkedését korlátozó és szabályozó valamennyi előírást tartalmazza.
Live long and prosper! ;)

Én az IDEGLELÉS-t azért nem szeretem, mert teljesen komolytalan, ráadásul végtelenül unalmas. Akik dicsérik, azok is inkább a marketingjétől vannak elájulva. (Nahát, beszoptam, hogy igazi volt a film, és tényleg meghaltak a szereplők! Emiatt persze nem én vagyok a hülye, hanem a filmesek a zseniálisak.) Csak egyetlen példa a kedvenceim közül: a szereplők többször átkelnek valamiféle folyón vagy patakon. Hát nem kell IQ-bajnoknak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: csak követni kéne a folyásirányt, és előbb-utóbb lakott területre érünk. Ja, de akkor nem lenne film. (Sajnos lett.)

A CANNIBAL HOLOCAUST nekem nem a kamera-módszer miatt nem tetszett (ez az ötlet ott még funkcionált is), még csak nem is az erőszakos részek miatt, hanem a cinizmusa miatt. Azért, mert úgy bírálja a szenzációhajhász médiát, hogy közben pontosan ugyanazt produkálja, ami ellen prédikál. Valójában azt mutatja be, amit oly hevesen elítél, miközben álszentül papol, hogy „ezt nem kéne”. A SZÜLETETT GYILKOSOK hasonlóan cinikus film, amely úgy ítéli el az erőszakot, hogy közben tocsog a vérben. Érzésem szerint azonban Deodato is, Stone is csupán egy seggel akarna két lovat megülni, és nyújtani akar valamit azoknak is, akik a nyers erőszakra kíváncsiak, meg azoknak is, akik mindezt elítélik. Nem kalkuláltak rosszul, mindkét oldal képviselői tekintélyes számban beszopták ezeket a hatásvadász, felszínes műveket.

Romero filmjében az ilyen-olyan kamerás megoldások azért nem tetszettek, mert mint jeleztem, sokkal inkább az aktuális filmezési divat hatásának éreztem a jelenlétüket, nem pedig dramaturgiai szükségszerűségnek. Én egyébként nem hiszem, hogy az amatőr filmek őszintébbek vagy hitelesebbek lennének, hiszen azokban is a szubjektum érvényesül, kezdve attól, hogy felveszem-e, amit látok, és hogyan veszem fel. Én abban nem őszinteséget, hanem inkább határozatlanságot látok, amikor valaki mindent felvesz, és mondjuk két perc hasznos információért végig kell néznem két óra érdektelenséget. Ez időpazarlás, még akkor is, ha közben elmondhatom, hogy legalább nem manipuláltak.

Santiago Segura a zseniális, az utánozhatatlan, idéznivaló, a védelmező TORRENTE!!!!!
Legjobb figura az europai vígjátékok történelmében: José Luis Torrente!

Romero munkásságát illetően abszolút egyetértek Field kollégával. Döbbenetes, hogy már a recenzióhoz mellékelt, remekül kiválasztott fotó is mindent elárul: ez csakis egy gagyi, az alkotók szándéka ellenére röhejesre sikeredett förmedvény lehet.

Helyesbítés: az 1990-es film címe nem THE RAINBOW CHIEF, hanem THE RAINBOW THIEF.

Az új Jodorowsky-mű szereposztása azt sejteti, hogy talán megint "kommersz" filmet készít, ezért sikerült ismert neveket megnyernie. 1990-ben megpróbálta finomítani a stílusát, de a mivel a THE RAINBOW CHIEF-et (főszereplők: Pete O Toole, Omar Sharif, Christopher Lee) szimpla földi halandók is értették, később nyilvánosan megtagadta ezt a munkáját. Azt azért ne felejtsük el, hogy Nolte már túl van a fénykorán, Udo Kier mindent elvállal (mert annyira rendes pofa, hogy senkit sem akar megbántani), Manson énekesként már szinte senkit sem érdekel, ezért más módon próbál karriert csinálni, Asia Argento pedig nem valami jó színésznő (lehet, hogy sokan bunkónak fognak tartani, de fogalmam sincs, ki az a Santiago Segura). Tehát az is elképzelhető, hogy a nevek semmit sem jelentenek, afféle művészkedő trash van készülőben.

Én se szeretem ezt az Ideglelés által bevezetett divatot a remegő kamerákkal stb.
De ebben a filmben tetszett az a a gondolat, hogy az egész más kamerákon keresztül van bemutatva. Webcam, youtube, biztonsági kamera, filmesek szar kézikamerája stb.
Érdekes az, hogy valahogy a mai világ afelé megy, hogy így lelehetne követni dolgokat, ha a minden kamerát megtalálunk. Szóval ez érdekes bemutatás volt. Az más dolog, hogy utálom a kézikamerás filmeket. Többségüket meg sem nézem. Annyira erőltetett hogy remeg a kép, meg szarul tartja és csak pár dolog látszik...
Ezért volt kurva jó a Cannibal holocaust. Normális mozifilm és a betétként betett kamerás videok is tök jól vannak megcsinálva. Normális képet adnak nem kell ehhez orrba szájba rángatni meg baromi unalmas dolgokat felvenni, hogy a nézővel elhitesd, hogy ez a szereplők szubjektív nézőpontja. Ezért hülyeség Ideglelés. Ugyan ki veszi fel azt, ahogy átkelnek egy fatörzsön meg hasonló semmitmondó jeleneteket?

Valószínűleg semmi meglepőt nem mondok azzal, hogy George A. Romero nem tartozik a kedvenc rendezőim közé. Tudom, hogy nagy kultusza van, de az általam látott zombifilmjei számomra jó esetben nevetségesek, többnyire azonban vagy gusztustalanok, vagy unalmasak, vagy a kettő együtt. Mélységes tiszteletem azoké, akik ezekben a művekben a fogyasztói társadalom kritikáját, nyomasztó jövőképet stb., stb. látnak, és komolyan veszik a Nietzschétől és másoktól közhelyesített világmegváltó gondolatokat. Az én fantáziám sajnos nem ennyire élénk, vagy egyszerűen nem rendelkezem az e művek élvezetéhez szükséges empátiával. Tegnap A HOLTAK NAPLÓJA (Diary of the Dead, 2007) című opuszt volt szerencsém látni. Mint paródia nagyszerűen funkcionál, mivel felvonultatja a Romero-filmek összes sablonját, ugyanakkor sajnos érződött, hogy szegény direktor még soha nem vette magát ennyire komolyan, mint most. Az újdonság legfeljebb annyi, hogy az eseményeket a szereplők előbb egy, később több kamerával igyekeznek megörökíteni. Az idegesítően rossz IDEGLELÉS hozta divatba ezt a látásmódot, amelynek lényege, hogy a kézikamerát imitálva a kép gyakran remeg, és bár a sztori szerint mindig valami operatőrféleség kezeli a masinát, az illető mégsem képes normálisan fokuszálni, egyáltalán: egy normális képet csinálni. Nyilván azért nem, mert az alkotók úgy vélik, ettől a nyugtalan, egyetlen stabil képre sem képes kamerázástól még inkább növekszik a feszültség. Hát bennem nem növekedett, ahogyan az ilyen-olyan módon kiirtott zombik látványától se csináltam össze magam. Inkább némi nosztalgia támadt bennem Lucio Fulci zombifilmjei iránt, amelyek ugyan szintén elég rosszak, de legalább nem akarják komoly művészfilmeknek álcázni magukat.
10/4. Ha eltekintek a vígjátékfaktortól, akkor 10/2.

Na, még a végén meghozod a kedvem. A Santa Sangre nincs meg, de rajta vagyok az ügyön, csak a Fando, az El Topo és a The Holy Mountain volt készleten. Viszonylag hamar, a jó ízzel elfogyasztott virágnál már éreztem, hogy erre még nem állok készen :)

Fando y lis nem egyszerű darab :) Azért is ajánlottam, hogy aki ismerkedik vele az az El topoval és a Santa Sangréval kezdjék. Mivel ezek a legjobbak.
A Santa Sangréban épp az a csodálatos, hogy szavak (igen keveset beszélnek benne) nélkül is mesél minden kép, minden tett. Ugyanakkor a film szerintem rendkívül megható és érzékeny mű, Jodorowskytól szokatlanul. Viszont a filmben található vallásos utalások és jelképek használatában felismerhető a mester. Szóval ha csak egy hajszállal, de ez a legjobb filmje. Tökéletes film a szememben.
El topo is tökéletes és mestermű. Metafizikus western, ami külsőségeiben a Spagetti westernek legerősebb autentikusságát őrzi (por, vér, mocsok) ugyanakkor a szürrealizmus, belső útkeresés egyik legzseniálisabb filmes megvalósulása.

Jodorowsky egyébként szeret az (belső)útkeresésről forgatni történeteket. Ott van a  Fando y Lis, ahol a mesebeli Tar városát keresik, ott az El Topo főhőse aki a legjobb harcosokat keresi, hogy megmérettessen, vagy ott a Holy mountain igen furcsa csapata akik meg akarnak világosodni.
Én pont azt szeretem a filmjeiben, hogy mindig adnak valamit. Egy Jodorowsky filmről nem áll úgy fel az ember, hogy ne gondolkozzon utána hosszú ideig a filmjein. Valahogy tényleg olyan, mintha tanítana, miközben így vagy úgy, de katarzist okoz és megváltoztatja az ember hozzáállását a művészfilmekhez.
Én legalábbis nagyon szeretem és minden filmje adott valamit a számomra.

Az új filmjét egyébként nagyon régóta halasztgatja / halasztják mások. Én nagyon remélem, hogy megvalósul. Nem Csak Marilyn Manson lesz ott a csapatban, hanem színészként Nick Nolte, Udo Kier, Asia Argento, Santiago Segura, producerként: David Lynch, Laszlo Kantor, György Raduly, Simon Shandor a kamera mögött pedig Zsigmond Vilmos. Szóval mi magyarok is ott vagyunk a filmben:) Én várom nagyon.

Nagyszerű, mély, a témát tényleges kimerítő írás, több ilyet várnánk el egyéb szakértőktől is ! Természetesen a felvetett kérdések némi ironikus felhanggal rendelkeznek....
Hogy folytassam, szerintem összeállíthatnánk Columbo élő családfáját is !
Micsoda kis családregény kerekedni ki belőle ! Van itt kutya, feleség, nagybácsi, sógor unokaöcs. Arra azért kíváncsi volnék, hogy a bíróságon a bizonyítékai mennyiben állnák meg a helyüket...
És szerintem vicces lenne azt is megtudni, Kirk kapitánynak a Star Trekből, melyek a kedvenc kuplerájai a végtelen űrben, hiszen a sorozat kissé asszexuális lénynek állítja be, pedig hát férfi a talpán !

Szintén a teljesség igénye nélkül, az esetleges riposzt lehetőségét is vállalva felfedem képregényrajongói mivoltomat, és engedelmeddel válaszolnék a Supermannel kapcsolatban felvetett kérdéseidre, ugyanis mindegyikre létezik a képregény fennállása óta tisztázott és egyértelművé tett válasz:
- A filmekben ugyebár a civil ruha egy filmes eszközt használva például úgymond "semmivé lesz", amikor egy ízben Clark Kent kiugrik az ablakon, és vizuálisan rendkívül hatásosan esés közben lényegül át Supermanné. Az 1. rész helikopter baleset-jelenetében egy épület forgóajtajában gyorsul szupersebességre, és úgy veszi le a hétköznapi ruháját. Annyit kell tudni, és azt kell elhinnie a nézőnek, és rajongónak, hogy Superman a fénysebességet megközelítő gyorsasággal képes mozogni, azaz olyan sebesen, hogy gyakorlatilag akár arra is van ideje, hogy levegye, összehajtsa, az ő képességeihez mérten kényelmesen hazakocogjon, kimossa, megszárítsa, kivasalja, összehajtogassa, elrakja a szekrénybe, majd visszasiessen a tett helyszínére a másodprec tört része alatt, anélkül, hogy egy hétköznapi ember ezt felfogná. Ez a magyarázata a civil ruha eltűnésének. A képregényben rengetegszer vedlik át Supermanné a Daily Planet épületében, azon belül egy irattárban, egy takarítószer tároló szobában, vagy a liftaknában. Ilyenkor értelemszerűen a ruháit elrejti, és visszatérve ismét magára ölti. El kell hinnünk és fogadnunk, hogy senki nem találja meg. Lássuk be, ez a kisebb bibi, ugyanis tudjuk, hogy egész Metropolis, és a világ is vagy vak, vagy teljesen ostoba, hiszen nem ismerik fel, hogy Clark Kent és Superman egy és ugyanaz a személy. Az arcuk, a magasságuk, a testfelépítésük teljesen megegyezik, ezenkívül ahányszor Superman felbukkan, Kent rejtélyesen eltűnik, majd Superman távoztával ismét megjelenik. Ki az, aki ne jönne erre rá a második alkalom után? Hiába, ennyi belefér, máskülönben Supermannek nem lehetne alteregója, vagy legalábbis nem ilyen stílusos.
- Mint a Daily Planet vezető oknyomozó sztárriportere, elég jól keres, mondhatni bőven futja neki új öltönyre, ingre és cipőre. De elég, ha arra gondolunk, hogy szupererejével egy széndarabot olyannyira össze tud préselni, hogy megváltoztatja annak atomrács szerkezetét, és gyémánttá keményíti. Tehát, ha nagyon megszorulna a sok ruhavesztés következtében, akkor sem esne nehezére egy kis fizetéskiegészítéshez jutnia.
- Superman ruhája teljesen hátköznapi anyagból készült, amit a képregény-mitológia (legalábbis a John Byrne-féle 80-as évekbeli Superman-eredet újragondolása szerint) alapján Martha Kent, azaz Kal-El földi édesanyja varrt. Magát a ruhát egyáltalán nem kell mosnia, ugyanis nem képes bepiszkolódni. Ennek oka az, hogy Superman testét annak különleges fiziológiai felépítése okán egyfajta sajátos szuper aura veszi körül, ami a testéhez szorosan hozzásimuló anyagokat gyakorlatilag elpusztíthatatlanná teszi, ezáltal a ruhája nem szakad el, nem piszkolódik be (ahogyan Superman teste sem). Egyedül a köpenye rongyolódik el egy-egy nagy csatája után, mert az értelemszerűen nem érintkezik a testével, így védtelenné válik a fizikai hatásokkal szemben. Superman egyébként nem is izzad, hiszen nem ember, kryptoni lény, akinek a földi emberkétől különböző felépítésű teste a Föld sárga napjának köszönhetően olyan molekuláris szilárdsággal rendelkezik, mely által nemcsak sebezhetetetlen, de védelmet élvez mindenféle földi betegséggel szemben, ezenkívül gyakorlatilag halhatatlan, bár élete nem végtelen, ám egyes találgatások és utalások szerint több száz, sőt, több ezer évig él földi körülmények között. Érdekes mód Superman a földi férfiakhoz hasonlóan képes szakállat növeszteni, és mivel sejtjei szupererősek, így egy hagyományos emberi borotva meg sem tudja karcolni arcszőrzetét, mert egyszerűen kicsorbul, mielőtt kárt tehetne benne. Superman ezért az őt a Krypton nevű szülőbolygójáról a Földre szállító űrhajó egy tükröző felületű darabját használja borotválkozáshoz, mégpedig olyan módon, hogy a hőlátását egész gyenge erejűre állítva ráirányítja a kryptoni különleges fémdarabra, amiről a hősugarak visszaverődnek az arcára, és a sok éves gyakorlattal a műveletet tökélyre fejlesztve Superman gyakorlatilag leégeti arcáról a borostáját. Superman egyébként a kryptonit mellett egyedül a földi mágiával szemben sebezhető, a woodoo, vagy egyéb fekete mágia ugyanúgy kárt tehet benne, mint bármelyik halandóban.

Mikor jöjjön el a hősök alkonya, mint a XXI. Század elején.
A múltszázadban megfáradt titánok emberi tulajdonságaik előtérbe kerülése végett új reflektorfénybe kerülhetnek. Olyan kérdések megválaszolására kellene ( hogy a filmeknél maradjunk ) a gyártó stúdiókat ösztönözni, melyekből megtudhatnánk, a következő kardinális – és szerintem sokakat érdeklő – kérdésekre a választ, azaz gyarló tulajdonságokat kidomborító, nem a megszokott klisékkel dolgozó alkotásokat ( a képregény terén Supermant már „megbolygatták” )
Nos, térjünk rá a kérdésekre. A teljesség igénye nélkül pár példa:
Maradva Superman-nél: Valahányszor leveti ruháit, azaz Clark Kentből Superman-né válik,
hová lesz az ing, nadrág, cipő ? Soha nem megy vissza érte. Aki megtalálja nem gyanakszik ?
És ennyi pénze van mindig újat és újat venni ?
Ha rájön a szükség, vajon milyen gyorsan tudja levenni magáról a szupergöncöt ? Egyáltalán, milyen anyagból van és milyen gyakran mossa, tisztítja, hiszen a sok rohangászástól jól megizzadhat……
Ha már a személyi higiéniánál tartunk: Die Hard sorozat, Bruce Willis: Vajon mikor van ideje alaposan fogat mosni ? És az izzadt trikóját hetente, vagy 10 naponta cseréli ?. Mindenesetre nem lennék a közelében, amikor egészségesen elböffenti magát…..
No és vajon James Bond használ –e óvszert ? A mostani világban, bizony nem egészséges ilyen gyakran váltogatni a partnereket. Egyébként meg kíváncsi volnék, hogy a reggeli ébredést hogyan hajtja végre. Fürdőszoba, bő pisálás, kuszált hajzat, bedagadt szemek….
Egy vagy két kávé után tér magához ? És ha elindul és közúti ellenőrzés során megállítja egy közlekedési rendőr, mit mond ? Én vagyok Bond, James Bond ?

Szinte napra pontosan ugyanezt akartam kérdezni, csak lusta voltam gépelni :)

Én anno a Fando y Lis-t kezdtem el, de valahogy mindig fáradt voltam hozzá, úgyhogy perpill jegelem az életművet :)

Ha Jodorowsky filmjeiben minimum félmeztelen nők menekülnek a láncfűrészes gyilkos elől, akkor szerintem a direktor gyorsan bekerül a kedvenceim közé... :)

Nem akarom Field kolléga kedvét elvenni a filmnézéstől, de az én Jodorowsky-val kapcsolatos élményeim elég szörnyűek voltak. A hozzászóló által említett műveivel mind kísérletet tettem, de egyiket sem sikerült végignéznem. A rendezőt leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy ő az extrém Tarr Béla. Tehát vad ötletekkel kísérletezett, de a végeredmény ugyanolyan emészthetetlen és vontatott lett, mint honfitársunk alkotásai. Egyébként mostanában új filmre készül, a főszerepben: Marilyn Manson. Hát....

Köszi, megpislantom őket egy alkalmatos időpontban. Most sajnos muszáj egy kis munkát imitálnom.

El Topo trailer:

http://www.youtube.com/watch?v=dtGUx4kXIEY


Santa Sangre trailer:

http://www.youtube.com/watch?v=XYANP_dnuE0


Ez emg a Holy Mountain, ami inkább egy pszichedellikus utazás, mint hagyományos film:

http://www.youtube.com/watch?v=0szeraK4pw8

Két filmet ajánlok tőle: El Topo és Santa Sangre. Ezeket látnod kell. Erős a gyanúm, hogy te is megfogod szeretni :). Mert ez a két filmje mestermű. Sokak szerint a Holy Mountain is, bár szerintem ez a fentebb felsorolt két filmje a legjobb.

Egyike azoknak, akiket csak hírből ismerek. Semmit nem láttam tőle, ha jól tudom.