Filmes eszmefuttatások

A zombifilmjeit azért adta ki, mert a szórakoztató horror műfajon belül azok se rosszak. Persze, hogy a sokkolásra megy rá, ez volt ennek a kornak a "szépsége". Bár ez is más volt, mint manapság. Hiába voltak ezek durva véres-beles filmek, azért volt egy történet, még ha nem is művészfilmes magasságokba szárnyal és időnként igen eredeti megoldások. De manapság sok film csak önmagáért a kínzás megmutatásáért készül el. pl.: Motel 1-2, Fűrész sorozat, jó pár ázsiai (pl. Guiana pig sorozat, Tokyo gore police) és új francia horror (Martyrs, Frontiers) stb. Ezek szerintem egyenesen nézhetetlenek minden szempontból...

Ha megnéztek egy Fulci zombifilmet ott is fellelhetitek a tehetséget. Ez inkább a The Beyondra igaz, ahol néha egészen szürreális a film ,főleg az utolsó jelenetek egészen nagyszerűek.
Meg asszem a Zombik városában, amikor élve eltemetik a csajt, majd kiszabadítják az elképesztően izgalmasra sikeredett. Tanítani kellene.

Egyébként én a New York Rippert is igen nagyra tartom. Az a film érzékeltet valamit az éjszakai élet mocskából és az igazi rettegésből, amit egy sorozatgyilkos válthat ki az emberekből. Ahol a gyilkosság nem menő, mint egyes mai horrorfilmekben, hanem tényleg rossz nézni. A filmben talán nincs is pozitív karakter. Csak perverzek, erkölcstelenek, bűnösök és egy sorozatgyilkos aki levadássza ezeket.

Fulci úgy fogalmazott, hogy a Don  torture duckling lényegében annyira személyes filmje (ő maga a kedvenc munkájának nevezte), hogy igazából a maga korában csak Olaszországban aratott sikert. Annyira olasz. Fulci mondta, hogy az intelligensebb filmjei külföldön nem arattak sikerereket, sokszor még odahaza is buktak és Fulci fejét követelték lásd: Beatrice Cenci. Így hát kompromisszumot kellett kötnie: "kénytelen voltam a filmjeimet deintellektualizálni, hogy külföldön is sikert arathassanak".

A riporter említ valamit arról, hogy Polanski a Halál és a lánykában igen nagy tiszteletkört fut Fulcinak. Bár én nem láttam eme filmet nem tudom mi lehet ez.

Ja, és persze a The Psychic című kései és kitűnő giallo-ról se feledkezzünk meg, amely nem csupán a rendezői munka, hanem a gyönyörű Jennifer O Neill miatt is emlékezetes.

Jómagam sem értem, miért a zombis (a rendezőhöz közel állók szerint pusztán a pénzért készített) baromságai miatt népszerű Fulci, aki azokat megelőzően több valóban remek filmmel rukkolt elő. Field kolléga szerencsére beszámolt már párrol ezek közül, így talán itthon is kedvet kapnak az olasz mester régebbi alkotásaihoz az érdeklődők.

A kíváncsiak és nyitottak tehát ezeket a Fulci-filmeket keressék:

Beatrice Cenci (szívbemarkoló történelmi dráma)
Perversion Story (korai, izgalmas és szépen kivitelezett giallo)
A Lizard In A Woman s Skin (pszichedelikus, álomjelenetekben bővelkedő giallo)
Don t Torture A Duckling (egy giallo, amely túllép műfaja keretein és kemény drámává válik)
The Eroticist (szexvígjáték az érdekesebb fajtából, kifejezetten csípős humorú, jó színészi alakításokkal és rendezői munkával)
The Four Of The Apocalypse (szokatlan látásmódú spagetti western)
White Fang + The Return Of White Fang (Jack London által ihletett szép kalandfilmek két nálunk is jól ismert színész, Franco Nero és Virna Lisi főszereplésével)

Tagadhatatlan, hogy nekem is rehabilitálnom kellett Fulcit, hiszen először a nálunk megjelent filmjeit láttam, és hát azok azért elég gagyik. (Nem is tudom, az Ultrafilm vagy melyik kiadó miért pont azokból válogat.) Mint e topikban is folyamatosan hírt adok róla, Fulci korábbi munkái között akadnak érdekes darabok, egy részük bőven az átlag fölött.

Egyébként nem lehet csodálkozni, ha Fulci ennyire sok erőszakos horrort rendezett. Mert látod míg a Beatrice Cenci megbukott pedig mennyire korát megelőző film, addig a zombifilmjei sikeresek lettek. Gondolom ő is vágyott a sikerre. Az más kérdés, hogy az anyagi hasznot a producere zsebelte be úgy, hogy Fulci sokszor nem is tudta más országokban mekkora sikere van egy-egy filmjének és csak később tudta meg, hogy míg a producer azt mondta, hogy pl a New York Ripper bukás lett anyagilag, később kiderült, hogy pont, hogy sikeres volt. Itt érdemes elolvasnod a Fangoriában megjelent utolsó interjúját, ahol igen sok dolgot mesél többek között arról, mely híres rendezők filmjeiben vette észre, hogy miket loptak tőle. e legalábbis felismeri kikre volt hatással.

Köszönöm, de szóljál hozzá nyugodtan, dobjál be Te is témákat, mert nem ragaszkodom ahhoz, hogy csak az legyen terítéken, amit én láttam.

Szia!

Én se szeretem az öncélúan erőszakos filmeket, és mi tagadás, Fulci csinált olyanokat is. Amikor azonban a naturalizmusnak funkciója van, valódi emberi érzéseket közvetít és emberi reakciókat vált ki, akkor azt el tudom fogadni. A BEATRICE CENCI ilyen film, és annyiban mindenképpen úttörő alkotás, hogy az elsők között igyekezett a középkori miliőt érzékletesen bemutatni. Számos történelmi filmben ugyanis a kor csupán hangulatfestő díszlet, a szereplők belebújnak a jelmezekbe, de nem tudnak „élni” bennük, hiányzik az egésznek az aurája, és a középkor szörnyűségei csak olyan szinten elevenednek meg, mint a mesékben a hétfejű sárkány, a vasorrú bába meg hasonlók. A BEATRICE CENCI viszont valóban testközelbe hozza ezt a kort, miközben érzékelteti a háttérben munkálkodó erőviszonyokat, intrikákat és érdekeket is. Egy másik Fulci-filmben egyébként néhány férfi botokkal és biciklilánccal ver agyon egy nőt. A kamera mindent megmutat, ugyanakkor képes érzékeltetni az egész szituáció mögöttes jelentéstartalmait is, ezért a jelenet nem öncélúan hatásvadász, hanem mélységesen felkavaró és megindító. A BEATRICE CENCI-ben is van ilyen jelenet, amikor a szerelmes szolgát szembesítik úrnőjével. A férfi ugyanis a kínvallatások hatására mindent bevallott, Beatrice azonban tagad. És ekkor a megkínzott férfi annak ellenére visszavonja vallomását és bocsánatot kér úrnőjétől, hogy mindketten tudják, emiatt újabb szörnyű tortúrák várnak rá. Szavaik, pillantásaik ekkor többet elmondanak szerelmük mélységéről és erejéről, mint az együttlétük pillanatainak ábrázolása.

Field, én gyakorlatilag már csak emiatt a topik miatt járok fel a fórumra. Csendben elolvasgatom, mert tudatlanságom miatt nem tudok hozzászólni ezekhez az érdekes irományokhoz.

Köszönöm az érdeklődést. Igyekszem a többi Fulciról is mielőbb megemlékezni.

Szerintem sem felesleges beírnod ide, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember szívesen olvassa az elemzéseidet és hasznos tanulmányaidat. Köztük én is, ez az utolsó Fulci film nagyon érdekes, és a háttértörténet is izgalmas.
Egyetlen egy dolog van, ami nem az én ízlésemnek való, ezek a tiszta naturalista képek, meg főleg ezek a filmek. Nem szeretem az ilyen jellegű filmeket, ezért én például nem is szoktam hozzászólni az írásokhoz. De én ilyen vagyok. :-)))
Mindenesetre még egyszer írom, hogy nem hiábavalóak az írásaid, mert ezt a Fulci művet én is meg akarom már nézni...

Nem felesleges ilyen beszámolókat írnod. Én nagyon élvezem és mindig elolvasom őket.

Lucio Fulci BEATRICE CENCI (1969) című alkotásának hősnője 1577. február 6-án született, és 1599. szeptember 11-én végezték ki. A mindössze 22 esztendőt élt lány édesapja, Francesco Cenci fösvény, erőszakos, ám igen nagy befolyással rendelkező nemesember volt. Beatricének különösen nehéz sors jutott, hiszen apja ütötte-verte, sőt állítólag többször meg is erőszakolta. 18 éves volt, amikor Francesco Cenci Petrella várába zárta őt mostohaanyjával, Lucreziával együtt. Beatrice a fivéreitől próbált segítséget kérni, de ők sem mertek szembeszegülni hirtelen haragú apjukkal. 1597-ben a fiatal lány szörnyű következtetésre jutott: csakis úgy szabadulhat meg zsarnoki apjától, ha az meghal. Mivel Cenci úr nem örvendett különösebb népszerűségnek háza népe körében, ezért a lánynak szövetségesei is akadtak, így például az egyik szolga, aki állítólag a titkos szeretője volt. 1598 egyik estéjén ez a fiatalember (más források szerint: Giacomo Cenci) ópiumot tett Cenci úr italába, amitől a férfi mély álomba zuhant. Némi vívódás után (megölni egy magatehetetlen, alvó embert?) a bűntársak kalapáccsal agyonverték (egyes források, így Fulci filmje szerint: megkéselték) Cencit, majd tetemét az erkélyről a mélybe lökték, hogy baleset látszatát keltsék. A család egyik barátja azonban leleplezte a hatóságok előtt a bűnösöket. Noha egész Róma tudott az áldozat viselt dolgairól – hiszen egynémely más jellegű ügyéért még kis időre börtönbe is került –, a tettesek számára nem volt kegyelem. Beatrice szeretőjét a kor kegyetlen vallatási módszereivel halálra kínozták, Lucreziát, Beatricét és Giacomo Cencit pedig halálra ítélték. A két nőt lefejezték, Giacomót felnégyelték. A gyilkosságban szintén részt vett fiatalabbik fiú kora miatt megúszta a kivégzést, „csupán” börtönbe került. A Cenci család vagyona VIII. Kelemen pápa családjának tulajdonába került.

Guido Reni portréja Beatrice Cenciről



Beatrice Cenci tragikus sorsa folyamatosan megihlette a művészeket, például Shelley-t, Stendhalt, S3owackit, Alfred Nobelt (a Nobel-díj megalapítóját, aki író is volt, nem csak a dinamit feltalálója), Dumas-t vagy éppen Alberto Moraviát. Guido Reni (1575–1642) portrét festett a szerencsétlen teremtésről, amely azért igen érdekes (és vitatott) műalkotás, mert Reni csak Beatrice kivégzése után ment Rómába, ezért nem ismerhette személyesen a modellt. Beatrice Cenciről az évtizedek során három film készült: 1941-ben, 1956-ban és 1969-ben. Utóbbit Lucio Fulci rendezte, sőt Roberto Gianvitivel közösen ő írta a forgatókönyvet is. A BEATRICE CENCI merőben eltér az akkoriban készült történelmi filmektől, és hangulatában, naturalizmusában, színhasználatában olyan negyedszázaddal későbbi alkotás előfutárának tekinthető, mint Patrice Chéreau MARGÓ KIRÁLYNŐ (1994) című kitűnő filmje. Sőt Cenci úr meggyilkolásának jelenete Roman Polanski két évvel későbbi remekműve, a MACBETH (1971) hasonló jelenetét is megelőlegezi. Fulci színészei közül különösen a Francesco Cencit alakító Georges Wilson nyújt kiemelkedőt (ő volt később Tréville úr Richard Lester A HÁROM TESTŐR című filmjében, mellesleg alig egy hónapja töltötte be a 88. életévét), de érdemes megemlékezni a szerelmes szolgát alakító kubai származású Tomas Milianról, illetve a hősnőt alakító Adrienne Larussáról, aki mintha egyenesen Reni festményéről sétált volna át a filmvászonra. Fulci alkotása a rendező életművének igen figyelemre méltó darabja, és nagy meglepetést okozhat azok számára, akik – mint jómagam – a bugyuta és gusztustalan zombifilmjei alapján ismerik és ítélik meg őt.

A szerelmes szolga kínvallatása (Tomas Milian)



Beatrice a kínvallatás közben (Adrienne Larussa)

Russellnek akkoriban elég sok kompromisszumot kellett kötni, főleg a szereposztás terén. Így került a produkcióba például Catherine Oxenberg is, aki pontosan olyan felejthető alakítást nyújtott, mint bármiben, ahol megfordult. Russell állítólag szerette volna levetkőztetni az egyik jelenetben, ám Oxenberg hallani sem akart az ilyesmiről. Pedig a sztárocska talán levetkőzve érdekesebb lehetett volna, mint felöltözve. :))

Fulciról már korábban bővebben akartam írni, de mindig közbejött valami. Tegnap, amikor lett volna rá egy kis időm, megint eluralkodott rajtam az az érzés, hogy tök felesleges ilyesfajta beszámolókat írogatni, úgyhogy elkalandoztam máshol a világhálón. A négy film közül egy nagyon jó volt, egy igen figyelemreméltó, egy korrekt, egy pedig csalódást keltő. De hogy melyik melyik volt, azt majd alkalmasint talán bővebben kifejtem.

A felsoroltak közül a THE RAINBOW nekem is különösen tetszett, de hát ez nem is csoda, Russell nagyon értett ahhoz, hogyan kell D. H. Lawrence regényeit hatásosan megfilmesíteni.

A SAVAGE MESSIAH-t még nem láttam – ámbár otthon vár a gyűjteményemben –, mert azt hallottam róla, hogy nyelvezete még az angolt jól beszélőket is nehéz próba elé állítja. :))

A LISZTOMANIA nagyon érdekes film, de csakis azoknak ajánlanám, akik képesek átadni magukat a képek sodró tempójának, és ismerik annyira a háttér-információkat, hogy eligazodnak a nem egyszer bonyolult asszociációk között, hiszen ebben a filmben cselekményről szinte nem is lehet beszélni. Ebből a szempontból a MAHLER sem volt könnyű eset, de azért ott még többé-kevésbé követhető volt a több síkon zajló eseménysor.

Az Uri Geller-filmet szerintem én az HBO-n láttam pár éve. Nem kötött le túlzottan, ugyanakkor felkaptam a fejem, amikor a stáblistán megláttam, hogy ezt Ken Russell csinálta. Egyébként nem volt kifejezetten rossz, csak éppen ehhez nem kellett egy Ken Russell, ezt bármelyik filmiparos tető alá tudta volna hozni.

Szerintem nagyon elhibázott egy film. Horrornak nem horror, mert egyáltalán nem félelmetes, paródiának meg nem vicces. A színészek meg nagyon túljátszanak mindent. Helyenként még uncsi is.
A könyvet inkább érdemes elolvasni. :)


De örülök, hogy néztél Fulci filmeket is. Azok hogy tetszettek?

Russelltől minden érdeklődőnek érdemes megnéznie a következő zseniális műveket is:

Tommy
Savage Messiah
Lisztomania
The Rainbow
The Debussy Film
Dante s Inferno
Song Of Summer
Billion Dollar Brain (+ a nem Russell által rendezett két előtte készült Harry Palmer-film)

Az Uri Geller fiatal éveiről szóló film címe Mindbender, és iszonyatosan gyenge alkotás. A rendező külföldi rajongói tabuként kezelik, szinte beszélni sem szabad róla. Megpróbáltam megtudni az okát (közvetítő útján olyantól is megkérdeztem, aki személyesen ismeri a mestert), ám nagyrészt kitérő válaszokat kaptam. A legkonkrétabbnak tűnő magyarázat az volt, hogy az akkoriban nem túl rózsás anyagi és pszichés helyzetben lévő Russell azért fogadta el a felkérést (Geller rögtön rá gondolt, ugyanis imádta a Tommy-t), mert kellett a pénz piára... Mivel nem kapott szabad kezet, tojt az egészre, így a film végül nem csupán Geller, hanem a közönség tetszését sem nyerte el.

Biztos nem jó hozzáállással nézted. :))

Nem is tudom hirtelen, hogy Ken Russell csinált-e egyáltalán rossz filmet. Vannak olyan alkotásai, amelyek engem talán nem fognak meg annyira (például az a filmje Uri Gellerről, most nem jut eszembe a címe – mármint a filmé, nem Gelleré, bár őszintén szólva Geller címe se jut eszembe), de a többségüket kifejezetten kedvelem.

Érdekes, hogy 7 pontot adtál a Fehér féreg búvóhelyére. Életemben az egyik legszarabb film volt, amit végigszenvedtem :( Legalábbis én nagyon rossznak találtam.

Kevés Ken Russell-film ment a magyar mozikban: évekig a TWIGGY, A SZTÁR (The Boyfriend) volt az egyetlen, ami eljutott hozzánk még az 1970-es évek elején. A THE DEVILS csak az 1980-as évek végén tűnt fel a moziműsorban, s a GOTHIC is megkésve volt látható. A FEHÉR FÉREG BÚVÓHELYE és A PROSTI szintén eljutott a hazai mozikba, de ezek már Russell fáradtabb munkái.

P. S.: Több xpresses kolléga (összesen hatan) is elévülhetetlen érdemeket szerzett DVD-gyűjteményem gyarapításában. Neveket nem mondanék, mert van, aki szeretne szerényen a háttérben maradni, más meg esetleg nem örül annak, ha velem kapcsolatban kerül szóba a neve.

Ezt adták nálunk? kissé meglepő. :P

Én sem igazán szeretem Grant-et, viszont Russell filmjeit kezdem egyre jobban megkedvelni. :)

Az a jó cimbora Marokkó kollega lenne? :)
A Valentino, Szerelmes asszonyok, The music lovers nekem is a kedvenceim.

Igen, A FEHÉR FÉREG BÚVÓHELYE címmel ment nálunk, és a DRACULA szerzője, Bram Stoker egyik műve alapján készült.

Egyébként a 7 pontban benne van az is, hogy nem igazán komálom Hugh Grantet, és Ken Russell sem tudott a rajongójává tenni.

A csúcs egyértelműen a THE DEVILS, ráadásul egy jó cimborának köszönhetően egy extrákkal felvértezett, cenzúrázatlan bootleg DVD-n tekinthettem meg. Vanessa Redgrave egyszerűen zseniális benne, de a többiek is kiválóak, élükön az örök kópé néhai Oliver Reeddel. Az én nagy Russell-kedvenceim még: WOMEN IN LOVE, THE MUSIC LOVERS, VALENTINO, GOTHIC, LADY CHATTERLEY.

kösz, kíváncsi voltam hogy mi mennyire tetszett :)
ez a ...White Worm, ez az a Hugh Grant-es horror-paródia szerűség?

10-es skálán

THE DEVILS: 10
MAHLER: 9
ALTERED STATES: 8
SALOME S LAST DANCE: 8
THE LAIR OF THE WHITE WORM: 7