Filmes eszmefuttatások

:-))

A tartalom és a forma tényleg tökéletes összhangban voltak, csak a nő köré nem kellett volna a film. :)

Roman Wilhelmi: A hadnagy a Négy páncélos és a kutyából. Az MTV igazán kiadhatná ezt is, meg még néhány más sorozatot is!

Kedves Field!
Sokmindent kell még megmutatnod, le vagyunk maradva! :-) Ez a film is nagyon érdekel, és még ott van a Ludwig, amire annak idején szintén nagyon kíváncsi voltam. :-) Aztán nem bánom, jöhet A kulcs is. :-)

i=y

Aki Forró rágógumit néz éjnek évadján a kereskedelmi tévén, az nem is fogja értékelni Borowczikot! :-)
Alkalomadtán szeretném majd megnézni ezt a filmet, majd valahogy jó lenne összehozni!

Persze, hogy megvan! De óvatos vagyok vele, mert kiváló barátomnál a minap beégtem az erotikus művészfilmjeimmel, köztük ezzel is... :))
Egyébként szerintem ez a legjobb filmje, tartalom és forma tökéletes összhangban vannak. Ezt a Mester nem mindegyik filmjéről tudnám elmondani.

Szívesen megnéznék valamit Borowczyk-tól! Ez a film dvd-n megvan neked?

Grazyna Dlugolecka sokat várt a filmtől, de csalódnia kellett. Hazájában évekig nem kapott újabb felkérést, s a külföldi érdeklődést sem sikerült kihasználnia, noha egy ideig Svédországban és Olaszországban élt. Közel 3 évtized után már azt nyilatkozta, hogy nem vállalná el a szerepet. A Przegladu Tygodniowego 1999. április 14-i számában Dlugolecka felidézte a rendezővel és a forgatással kapcsolatos emlékeit. Válaszul Borowczyk 2001 áprilisában Moje polskie lata (Lengyelországi éveim) címmel könyvet jelentetett meg, melynek a Dzieje grzechu 2000 (A bűn története 2000) alcímet adta. Borowczyk a könyvben egy mechanikus kacsához hasonlította Dlugoleckát, akiből éppen csak a rugók hiányoztak. Állítása szerint a forgatás idején a színésznő egy éjszaka el akarta őt csábítani, de ő szó nélkül kidobta Grazynát a szállodai szobából. Amolyan vitalezárásként a Polytika 2002 szeptemberi számában megjelent cikkében Zygmunt Kaluzynski azt írta, hogy Borowczyk és Dlugolecka kapcsolata hasonló volt a Marlene Dietrich és Joseph von Sternberg, vagy a Brigitte Bardot és Roger Vadim közötti viszonyhoz.

Néhány érdekesség a film kapcsán: a két filmbeli bűnöző megformálója, Roman Wilhelmi és Marek Walczewski együtt játszottak Horváth Gergely ERDÉLY ARANYKORA (1989) című tévéfilmjében is. Szerencsétlen véletlen, de 1991-ben a Borowczyk-mű három fontos szereplője is meghalt: Karolina Lubienska, Roman Wilhelmi és Mieczyslaw Voit. 2004-ben Marek Walczewskinél Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, s emiatt a színész kénytelen volt visszavonulni.

Tragikus finálé (Jerzy Zelnik és Grazyna Dlugolecka)

A filmet az 1975-ös cannes-i filmfesztiválon mutatták be. A zsüri elnöke a neves színésznő, Jeanne Moureau volt, a tagok között pedig ott volt Anthony Burgess író, André Delvaux és George Roy Hill rendezők, Lea Massari és Julija Szolnceva színésznő, valamint Fernando Rey színész. A mezőny sem volt gyenge: többek között Martin Scorsese (Aliz már nem lakik itt), Werner Herzog (Kaspar Hauser), Bob Fosse (Lenny), Egon Günther (Lotte Weimarban), Szergej Bondarcsuk (A hazáért harcoltak), Michelangelo Antonioni (Foglalkozása: riporter), Dino Risi (A nő illata), Jancsó Miklós (Szerelmem, Elektra) filmjei versenyeztek az Arany Pálmáért. Borowczyk alkotása a vártnál kisebb feltűnést keltett, bár nem kapott túl rossz kritikákat. A fődíjas egy algériai film lett, a PARÁZSLÓ ÉVEK KRÓNIKÁJA. Magyarországon 1977 júliusában mutatták be Borowczyk munkáját, a még létező stúdióhálózat keretében. Sajnos azóta nem volt látható, hiszen se a tv nem vetítette, se videón, se DVD-n nem jelent meg itthon.

Ewa prostituált lett (Mieczyslaw Voit és Grazyna Dlugolecka)



Vissza a bűnbe (felül: Marek Walczewski)

Ewa kispolgári családban nevelkedik, édesanyja albérlőket tart. Új lakójuk a fiatal ügyvéd, Lukasz Niepolomski, akibe a lány beleszeret. A mama eleinte támogatja a románcot, ám kiadja a férfi útját, mikor megtudja, hogy az nős és nem tud elválni. Ewa kétségbeesetten próbálja felkutatni kedvesét, míg egy napon levelet kap, melyből megtudja, hogy Lukasz súlyos állapotban kórházban fekszik. A férfi párbajozott Szczerbic gróffal, mivel az ismeretlenül is sértő megjegyzéseket tett Ewára. A szerelemtől elvakult lány mindent maga mögött hagyva kedveséhez utazik, ápolja őt, s munkát vállal egy varrodában. Eleinte szerelmesen telnek a napok, ám a férfi hirtelen elutazik, hogy válását elintézze. Ewa egyedül marad, s kiderül, hogy várandós. Váratlanul megjelenik Szczerbic gróf, hogy segítséget ajánljon a lánynak, aki elbűvöli. Ewa elutasítja a gróf segítségét, ám a férfi mégis pénzt ad neki. Távozása után nem sokkal Ewánál megindul a szülés. Egyedül hozza világra a gyermekét, ám zavarodottságában megöli a csecsemőt, s a tetemet az udvari WC-be dobja. Elutazik, azt remélve, hogy soha nem derül ki a tette. Otthon anyja ellenségesen fogadja, a kitartó Szczerbic gróf azonban újra megjelenik, Lukaszról hozva híreket. Ewára felfigyel két bűnöző, Pochron és Plaza-Splawski, akik tudnak a gyerekgyilkosságról is. A megzsarolt lány kénytelen Pochron feleségeként viselkedni. A bűnözők figyelmét nem kerüli el Szczerbic kitartó udvarlása sem, s aljas tervet dolgoznak ki a férfi kifosztására. Ewára hárul a csalétek szerepe…

Szczerbic gróf és Ewa (OLgierd Lukaszevicz és Grazyna Dlugolecka)



Készülődés egy gyilkosságra (Grazyna Dlugolecka, Roman Wilhelmi és Marek Walczewski)

Borowczyk számára nagyon fontos volt az operatőr személye, hiszen filmjeiben a képi világnak mindig kiemelt szerepe van. Némi meglepetésre a fiatal Zygmunt Samosiukot (1939–1983) választotta, akivel kiválóan együttműködött. Még egy közös cameoalakításra is vállalkoztak: egy kaszinójelenetben Samosiuk transzvesztita prostituáltként tűnik fel, aki épp összezördül partnerével (Borowczyk). Dlugolecka évekkel később meg is jegyezte, hogy Borowczyk kizárólag Samosiukot tisztelte a stábból, s a színészeket marionettfigurákként kezelte: többet foglalkozott a díszletekkel és a tárgyak helyével, mint a szereplőkkel. A gyerekszülési jelenet forgatásán állítólag csupán Samosiuk és Dlugolecka voltak jelen. Borowczyk érdeklődése a tárgyak iránt nem meglepő, hiszen mindegyik munkájában kiemelt szerepet játszik a tárgyi környezet. Kamerája is gyakran elidőz egy-egy tárgyon, s emiatt a „tárgyak lírikusa”-ként is emlegette őt a szakkritika. Természetesen a zene sem mellékes: Borowczyk Mendelssohn e-moll hegedűversenyének egyes részleteit használta fel visszatérő motívumként, s a zenének hangulatfestő szerepe mellett dramaturgiai funkciót is szánt. A film utolsó képsorait a Mendelssohn-mű zárótételére komponálta, de sajátos hangulatot ad például a gyilkossági jelenetnek az ismétlődően lejátszott fonográfhengerről felcsendülő melódia is.

Szerelem... (Grazyna Dlugolecka és Jerzy Zelnik)



...és gyilkosság (Grazyna Dlugolecka és Olgierd Lukaszevicz)

Borowczyk az 50-es évek végén hagyta el hazáját, s Franciaországban telepedett le. (Mint később például Roman Polanski, Andrzej Zulawski vagy Agnieszka Holland.) Első játékfilmje, a fekete-fehérben forgatott GOTO, A SZERELEM SZIGETE (1968) már jelezte, hogy játékfilmalkotóként is épp oly érdekes alkotásokkal örvendezteti majd meg a közönséget, mint az animáció műfajában, ahol Jan Lenicával közös munkái meghatározó jelentőségűnek számítanak mind a mai napig. VÉR ÉS LILIOM (1971) című munkájában bukkan fel először a romantika motívuma, mely későbbi alkotásainak egyik fő jellegzetessége lett. ERKÖLCSTELEN MESÉK (1973) című alkotásával lett világszerte elismert alkotó, s tulajdonképpen a négy epizódból álló film (az egyik történet hősnője a csejtei várúrnő, Báthory Erzsébet!) sikerének köszönhetően horgonyzott le végérvényesen az erotikus témák mellett. Mivel nem politikai okokból hagyta el hazáját, felkérést kapott Lengyelországból Zeromski művének megfilmesítésére. Az előkészületekre viszonylag kevés idő volt, mivel a forgatást muszáj volt havas időben megkezdeni, ugyanis a cselekmény egy része télen játszódik. 1974 tavaszán kezdődött a munka, nem sokkal a téli hó olvadása előtt. Borowczyk kitűnő színészeket választott mindegyik szerepre. Lukaszt Jerzy Zelnik alakította, aki Kawalerowicz A FÁRAÓ (1965) című szuperprodukciójának főszereplőjeként vált népszerűvé. Szczerbic grófot a nem kevésbé tehetséges Olgierd Lukaszevicz formálta meg, akit például Wajda NYÍRFALIGET (1970) című filmjéből ismerhetünk. A két rafinált bűnöző szerepét Roman Wilhelmi és Marek Walczewski játszották, de a filmben olyan kiváló lengyel művészek játszottak még, mint Mieczyslaw Voit, Zdzislaw Mrozewski vagy Zbigniew Zapasiewicz. Ewa megformálóját azonban sokáig nem találták, noha Borowczyk számos ismert és ismeretlen jelöltet meghallgatott. Nem volt könyű dolga, mivel némely lehetséges jelölt a meztelen jelenetek miatt eleve nem akart részt venni a produkcióban. A forgatás kezdete előtt egy nappal szerződtették Grazyna Dlugoleckát, akire Stanislaw Rozewicz, a TOR stúdió művészeti vezetője hívta fel Borowczyk figyelmét, mondván, hogy Dlugolecka gátlásoktól mentes, exhibicionista személyiség. Erről aztán később a rendező is meggyőződhetett.

Ewa apja (Zdzislaw Mrozewski) és Lukasz (Jerzy Zelnik)



Ewa az anyjával (Grazyna Dlugolecka és Karolina Lubienska)

A napokban elhunyt Walerian Borowczyk (1923–2006) emlékére gyűjteményemből az egyik kedvencemet, A BŰN TÖRTÉNETE (Dzieje grzechu, 1975) című filmet elemzem ki.

A film alapjául a kitűnő lengyel író, Stefan Zeromski (1864–1925) azonos című regénye szolgált, melyet 1908-ban publikáltak először, mint folytatásos újságregényt. A mű óriási sikert aratott, s máig rendkívül népszerű Lengyelországban. Nem meglepő tehát, hogy már 1911-ben filmet készítettek belőle. Erről a verzióról nagyon kevesen tudnak, még a mindent tudónak gondolt IMDB-n sem szerepel Antoni Bednarczyk alkotása. (Lengyel filmes honlapok és szakkönyvek viszont említik.) Az 1933-as filmváltozat azonban már csak azért sem merülhetett feledésbe, mert állítólag az volt az első lengyel hangosfilm. Henryk Szaro opuszában a hősnőt Karolina Lubienska játszotta. A keveset filmező színésznőt Borowczyk a hősnő anyjának szerepére kérte fel az 1975-ös változat számára.

Ewa és Pochron (Grazyna Dlugolecka és Roman Wilhelmi)



Ewa és Plaza-Splawski (Grazyna Dlugolecka és Marek Walczewski)

Még csak az kéne! Még egy Onibaba elemzés és tökönszúrom magam!

Valóban, Field vissza jöhetne szvsz is : )

Jó lenne, ha visszajönne, szerettem olvasni az elemzéseit. Talán majd egyszer. Ha lesz rá ideje és kedve hozzá.

A topikindító a jóég tudja, merre jár...

De jó lenne itt megint olvasni valamit. :-) Nincs valami készülőben? :-)))

Valami technikai probléma lehet ez a vízszintes csík.... Nálam még soha nem fordult elő. Érdekes.

Szoktam screenshotokat is csinálni, de az nagyon időigényes. Ráadásul számomra rejtélyes oknál fogva a screenshotok mindegyikében egyenletes vízszintes csíkok láthatók, melyek főleg pirosas alapszín esetén nagyon rondák. Külön Photoshop programsort kell összeállítanom ahhoz, hogy ezeket valamelyest kiszűrjem, de a végeredmény nem mindig meggyőző. A helyzet az, hogy fotógaléria mindegyik DVD-m számítógépes nyilvántartásához van, de screenshot-galériát csak a szívemnek nagyon kedves alkotásokhoz csinálok. Pasolini és Faye Dunaway filmjeiből persze csináltam...

OFF: Dehát miért nem veszel ki képeket (DVD-captures) a DVD-ből magából? A számítógépen ez egy egyszerű kattintás a Power DVD programmal például. És így azt a filmkockát veheted ki, amelyiket csak akarod. Én mindig így csinálom, ha megvan DVD-n az adott film.

Szívtam is velük épp eleget, mert a szkennerem időnként teljesen kiszámíthatatlanul csíkosan másolja be a képeket. Rengeteget kell próbálkoznom a vízszintes és függőleges felbontással, míg végre elfogadható lesz a képminőség. Természetesen minél kisebb a kép, annál nehezebb elsőre jól beszkennelni. De a számítógépes DVD nyilvántartásomban mindegyik filmhez fotógaléria is tartozik. Többségükhöz elegendő a netről begyűjteni képeket, de ha nem találok elfogadhatóakat (pl. az ONIBABÁ-hoz), akkor kénytelen vagyok az újságjaimból, könyveimből szkennelgetni.

Már megint túl kritikus vagy önmagaddal. Én nem vettem észre szóismétlést, és hidd el, nem dicsérném, ha nem találnám tökéletesnek. :-) Bár mindig kedves vagyok, de őszinte. :-))))
Ha te szkennelted be a képeket, akkor az még nagyobb munka, így még több gratuláció jár érte. A minőségükön nem látszik, nagyon jók!!! :-)

Köszönöm elismerő szavaidat, de az az igazság, hogy ezzel az irományommal nem vagyok teljesen elégedett (igaz, a többivel se szoktam az lenni). Itt hisztizett mellettem a kolléganőm, a szomszédból is szövegeltek, telefonáltak, kapucsengőt nyomogatták stb., szóval alig bírtam idekoncentrálni, s kiszűrni néhány szóismétlést vagy kevésbé szerencsés megfogalmazást.

A képek kivételesen nem screenshotok, hanem személyesen én szkenneltem be őket innen-onnan, a saját archivumomból.