Filmes eszmefuttatások

Akkor közösen küldjük Julietnek az alábbi dalt. :)

RICK ASTLEY: Hold Me In Your Arms

We’ve been trying for a long time
To say what we want to say
But feelings don’t come easy
To express in a simple way

But we all have feelings
We all need loving
And who would be the fool to say, that if you

Hold me in your arms
I won’t feel better
If you hold me in your arms
We can brave this storm together

We both know there’s a problem
A problem that we’ve got to face
So put your trust in me, lover
No-one’s ever gonna take your place

’cos we all have a problem
We all have fears
But there’s always got to be a way
Yes we all have feelings
We all need loving
And you would be a fool to say, that if you

Hold me in your arms
I won’t feel better
If you hold me in your arms
We can brave this storm together

You only have to hold me
Touch me to make me feel so good
You only have to hold me
Feel me
To make me feel the way you know I should

Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
When you gonna hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms
Hold me in your arms

Én is szükségét érzem a karbantartásnak, de nem az egész xpresst szeretném, csak egy kis részét!

My Darling!

"You Are The Sunshine Of My Life" (Stevie Wonder)

Sorry, tényleg elfelejtettem, hogy német nyelvleckéket is tartottál már nekem, on-line. Akkor majd Te fordítod nekem a szöveget... :))

A HALÁL VELENCÉBEN szerintem az egyik leggyönyörűbb Visconti-film. Mikor még gyerekként láttam a tévében, borzalmasan unalmasnak találtam. Pár éve újra megnéztem, s el voltam ragadtatva: felnőttem a filmhez. Egyébként a "német trilógiá"-ból a LUDWIG talán a leggyengébb, de még az is csodálatos. Hiába, tudott ez a Visconti! Rosszkutyusz tervezett olaszországi turnéjáról már kinéztem a GRUPPO DI FAMIGLIA IN UN INTERNO (MEGHITT CSALÁDI KÖR) című Visconti-filmet, amely meg fog jelenni addigra, mire barátunk a napfényes Olaszországba utazik, Itália csókját élvezni. Sajnos AZ ÁRTATLAN ott még nem jelent meg: Angliában és Spanyolországban már kiadták, de állítólag nagyon ótvar minőségben. Az ELÁTKOZOTTAK-nál korábbi Viscontikra azért nem pályázom, mert hátha meg fognak jelenni itthon is. (Ha nem, akkor rájuk startolok: főleg az ÉRZELEM, a ROCCO ÉS FIVÉREI és A PÁRDUC kellene nagyon.)

Az ONIBABA nagyon jó, tegnap audiokommentárral néztem egy darabig, már az is külön élvezet volt, ahogy a rendező, s a két főszereplő egymással dumál. Azok a hangok, melyeket a reakció jeleként adnak ki magukból azok, akik éppen a harmadikat hallgatják! :)

Na megyek, ez csak egy pillanatnyi (?) beugrás volt, tegnapi elhatározásom megingásának jele. Most meghívókat kell gyártanom egy új könyvünk bemutatójára.

Alighanem elmarad az onalizálás, hiszen mostani üzenetemmel is sikerült belefutnom egy karbantartásba, s ezekhez nekem egyre kevesebb türelmem van, még ha meg is értem, hogy nyilván szükség van rájuk.

My Darling!

Örülök, hogy örömet okoztam szerény hozzászólásommal. :-))
A hangokkal kapcsolatban! Elfelejtetted, hogy németül is beszélek? Természetesen nekem tökéletes a német hang. :-)))
Egyetértek, nekem is vizuális orgazmus Visconti röbb remeke is, főleg a Halál Velencében! Nem baj, ha nem moziban látom, legalább közben te is hozzáfűzhetsz egy-két dolgot, ezzel is hozzásegítve engem a minél nagyobb intellektuális élvezethez. :-)))
Azért biztos nem rossz az az Onibaba, majd szerét ejtjük annak is. :-)

Legközelebb az Onibabát fogod onalizálni?

My Darling!

Mintha hájjal kenegetnének, mikor ilyesmiket olvasok. Valahogy majd szerét ejthetjük, hogy Te is megnézd a filmet, bár ezen csak olasz és német hang van, angol nincs. Egyébként moziban lehet igazán élvezni ezt a filmet (meg a többi Viscontit is), mert nagy vetítővásznon érvényesül igazán. Hát az a helyzet, hogy nekem egy ilyen film a vizuális orgazmus, nem pedig mondjuk a MÁTRIX-trilógia vagy a BATMAN-filmek.

A következő analizálandó DVD az ONIBABA lenne, de annak legutóbbi, zártkörű vetítésén két néző is elaludt... :)) Aztán majd sorban kianalizálnám a többi, Rosszkutyusz révén szerzett DVD-imet is, s mire a végére érek, remélem, majd szállítja az utánpótlást... :)

Drága Fieldem!!!
Ez nem semmi egy kritika volt, élvezet volt olvasni minden sorát!!! Köszönet érte! Majd egyszer megnézném a filmet is! :-)))
(John-Moulder Brown tényleg teljesen felismerhető, mint Geréb a Pál utcai fiúk-ból.)
Külön köszönet a kastélyos képekért, a kastélyok nagy gyengéim, nagyon tetszettek!!!
Alig várom a következő részletes kritikádat!!!

"nagy formátumú színházi (!!)"

Az operajátszásban úgy 50 évvel ezelőtt kezdett átalakulni az addigi "karmesterek operája" a mai "rendezők operájává".  A változás kiindulópontja részben az akkori Scala volt: Visconti és Zeffirelli rendezett, Callas&Co. énekelt stb. Callas egyébként színjátszásban talán Viscontitól tanulta a legtöbbet.

A belinkelt házak látványosak (Neuschwansteint pl. a Disney is lemásolta), de mint kiderül, a XIX. sz.-ban ilyeneket már csak dilinyósok építettek (a XX.-ban meg gazdag arabok).

A LUDWIG annak idején bő 1 órával rövidebb, mintegy 3 órás változatban került a nemzetközi forgalmazásba: rosszmájú kritikusok hálát adtak a sorsnak, hogy nem a teljes, 4 órás változatot kell „végigszenvedniük.” DVD-n azonban a komplett verzió jelent meg, öt részre bontva. Bár az anyag két lemezre lett elosztva, extráknak nem jutott sok hely: olvasható egy Ludwig-portré, látható néhány filmelőzetes is, stílszerűen Romy Schneider SISSI-trilógiájáról. A legnagyobb kuriózum Carlo Lizzani 1999-es dokumentumfilmje, amely annak idején a velencei filmfesztiválon keltett nagy feltűnést. Lizzani végigköveti kollégája életútját, ellátogat a Visconti számára legfontosabb helyszínekre, s persze felidézi magukat a filmeket is. Nincs semmi részrehajlás abban, hogy Lizzani épp a LUDWIG teljes verzióját tartja a legcsodálatosabb Visconti-filmnek, hiszen ugyan honnan tudhatta volna, hogy az ő önálló dokumentumfilmje lesz e DVD kiadás extrája? (Megjegyezném, hogy a német feliratozási technika borzalmas: vastag fekete sávban jelennek meg a feliratok, mindig letakarva a nyilatkozók nevét is. Oké, Burt Lancaster, Alain Delon, Claudia Cardinale, Massimo Girotti és más színészek még felismerhetők, de a többieknél csak találgathatunk, kicsodák ők.) A portréfilmben számos nagy színész nyilatkozik Viscontiról és rendezői módszereiről. Némileg meglepő, hogy nagy szerelme, Alain Delon csak egy korabeli interjúban szólal meg, s feltűnő, hogy Helmut Bergert egyáltalán nem keresték meg. Igaz, a német színész megszenvedte Viscontival való kapcsolatát: mestere halála után jelentős színvonalesés következett be a pályáján, s a bulvársajtó sokáig gúnyosan csak „Visconti özvegye”-ként emlegette. Lizzani egyébként vitatja azt a közkeletű vélekedést, hogy Visconti neorealista, később pedig dekadens lett volna. Megítélése szerint kollégája művészete túlnő ezeken a skatulyákon: Visconti egy utánozhatatlan, nagy formátumú színházi (!!) és filmrendező volt, akinek máig nem találni méltó utódját fiatalabb kollégái sorában.

Marie Friederike és a téboly határán álló Ottó (Isabella Telezynska és John-Moulder Brown)



Ludwig és Sophie (Helmut Berger és Sonia Petrovna)



Ludwig és Wagner (Helmut Berger és Trevor Howard)



Ludwig (Helmut Berger)

A nagyszabású produkció fontosabb szerepeit Visconti holdudvarához tartozó művészek játsszák. Ebben azonban nincs semmi részrehajlás: Visconti mindig különbséget tudott tenni magánélet és munka között, s nála szó sem lehetett arról, hogy valaki úgy kapjon szerepet, hogy igazából alkalmatlan rá. Jó példa erre utolsó szerelme, Helmut Berger, akit mellőzött a HALÁL VELENCÉBEN forgatásakor, mivel a színész öreg volt Tadzio szerepére, de fiatal volt Aschenbach karakteréhez. A LUDWIG címszerepe azonban igazán illett hozzá. Nemcsak külsőleg döbbenetes a hasonlóság: Berger tökéletesen azonosul a szereppel. Hitelesen kelti életre az ábrándozó „tündérkirályfi”-t, a romantikus, majd csalódott szerelmest, a homoszexuális érzelmeivel viaskodó, majd azoknak engedő férfit, a hiú uralkodót, aki aztán egyre inkább elhanyagolja magát, s fokozatosan elszigetelődik a külvilágtól, s válik saját belső világa rabjává. Nagy meglepetést keltett, hogy Sissi szerepét Romy Schneider alakította. A német származású, mégis franciaként számontartott színésznő ugyanis az ifjú Sissi megformálásával vált népszerűvé, de gyűlölte a skatulyát, s annak idején visszautasította a negyedik Sissi-filmet. Visconti nagy segítséget nyújtott neki ahhoz, hogy egy teljesen új imázst építsen fel magának, s jelentős drámai színésznő válják belőle: nem csoda, hogy mentora kedvéért Romy hajlandó volt még egyszer Sissi bőrébe bújni, hogy ezzel is lerombolja a Sissiről (s Romyról) kialakított giccses-cukrozott-rózsaszín képet. Wagner szerepét a jeles brit karakterszínész, Trevor Howard alakítja, nagyszerűen. Feleségét, Liszt Ferenc leányát, Cosimát a neorealista filmek egykori csillaga, Silvana Mangano formálja meg, aki érett asszonyként elsősorban Pasolini és Visconti filmjeiben kapott tehetségéhez méltó feladatokat. További szereplők még Umberto Orsini (Von Holstein gróf), Nora Ricci (Ferenczy Ida grófnő, Sissi bizalmasa), Helmut Griem (Dürckheim gróf), Marc Porel (Richard Hornig komornyik, Ludwig szeretője), Mark Burns (Hans von Bülow, Cosima Wagner első férje), Gert Fröbe (HOffmann atya), Isabella Telezynska (az anyakirálynő, Marie Friederike), Sonia Petrovna (Sophie) és Adriana Asti (Lila Von Buliowski színésznő, Ludwig alkalmi szeretője). Ottó herceg megformálója nekünk jó ismerősünk: John-Moulder Brown volt ugyanis Geréb Fábri Zoltán A PÁL UTCAI FIÚK (1968) című emlékezetes filmjében.

Marie Friederike anyakirályné (Isabella Telezynska)



Otto herceg, Ludwig öccse (John-Moulder Brown)



Sissi, a reménytelen szerelem (Romy Schneider)



Akiből majdnem királyné lett: Sophie (Sonia Petrovna)



Richard Wagner (Trevor Howard)



Cosima Wagner, Liszt Ferenc leánya (Silvana Mangano)



Komornyik és élettárs: Richard Hornig (Marc Porel)



Dürckheim gróf (Helmut Griem)



Von Holstein gróf (Umberto Orsini)

Ludwig a történelem egyik tragikus alakja. Álmodozó, nagyra törő ifjú, akinek egyszerre kell megbirkóznia az uralkodás terhével, mind zavarosabb érzéseivel, s e küzdelemben előbb elszigetelődik, majd elbukik. Visconti Ludwig tragédiáját abban látja, hogy a fiatalember egyrészt nem nőtt fel az uralkodás feladatához, másrészt nem talált senkit maga mellé, aki méltó társa lehetett volna nagyszabású terveiben. Sissi nem lehetett az övé, Sophie nem vonzotta, s fiatal férfi kegyencei inkább alkalmi társaságot, semmint szellemi partnereket jelentettek számára. Wagnerrel való barátsága sem volt teljesen zökkenőmentes.

Ludwig és Wagner (Helmut Berger és Trevor Howard)



Ludwig arcai (Helmut Berger)

Először nézzük meg, mit érdemes tudni a film címszereplőjéről.

Otto Friedrich Wilhelm Ludwig – II. Lajos – 1845. augusztus 25-én született Münchenben. Édesapja Maximilian (Miksa) bajor koronaherceg, édesanyja Marie Friederike koronahercegnő. Mivel Ludwig nagyapja, I. Lajos kénytelen volt lemondani a trónról Lola Montez táncosnővel folytatott botrányos viszonya miatt, Maximilian került a trónra, s Ludwig lett a trónörökös. A fiatalember öccsével, Ottóval együtt kiváló nevelésben részesült, de nem igazán érdekelte a tanulás. Fantáziáját elsősorban XIV. Lajosról, a legendás francia Napkirályról szóló történetek ragadták meg, s titkon elhatározta, hogy belőle is majd hasonló uralkodó fog válni. A sors hamar kezébe adta az esélyt: Miksa fiatalon elhunyt, s Ludwigot 1864. március 10-én királlyá koronázták. A jó megjelenésű, jóképű fiatalember kora egyik legjobb partijának számított, de ő maga egyáltalán nem igyekezett a nősüléssel. Gyermeki hévvel rajongott unokatestvéréért, Ausztriai Erzsébetért (Sissi), aki maga is romantikus, kalandvágyó természetű volt, de már Ferenc József császár felesége. A csalódott Ludwig végül Sissi húgát, Sophie-t (Zsófia) kérte feleségül, de az esküvőt előbb halogatta, végül lefújta. Csak halála után, naplójából derült ki, hogy ekkortájt már egyre inkább homoszexuális érzelmeivel viaskodott, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy uralkodói teendőit (s önmagát is) elhanyagolta, a külvilágtól szinte teljesen elzárkózott, s nagyravágyó terveinek szentelte magát. 1861-ben hallotta először Richard Wagner operáit, s ez egész életét döntően befolyásolta. Teljesen Wagner hatása alá került, akit jóindulatúan pártfogolt. Magát is előszeretettel képzelte különböző Wagner-hősök bőrébe, s nagyszabású építkezésekbe fogott, hogy teljesen a Wagner-operák világában érezhesse magát. 1869-ben Neuschwanstein, 1870-ben Linderhof, 1878-ban pedig Herrenchiemsee építésébe kezdett, melyek közül életében csupán Linderhof készült el teljesen. A káprázatos épületek korántsem nyerték el mindenki tetszését. Nemcsak a rájuk költött pénzt sokallták, melynek köszönhetően egyébként Ludwig teljesen eladósodott. Erős kritika érte a kastélyok építészeti megoldásait is, kívül-belül egyaránt: eklektikusaknak, giccseseknek tartották őket, s ezek a vádak nem is teljesen alaptalanok. 1886 elejére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Ludwigon eluralkodott az elmebaj, mely öccsét, Ottót már 1875-ben zárt intézetbe juttatta. Építészeti gigantomániája mellett egyre gyakoribbak lettek szélsőséges hangulatváltozásai, s a különcség fogalmát messze meghaladó új szokásokat vett fel. A miniszterek úgy döntöttek, hogy lépni kell. A korszak neves pszichiáterét, Dr. Guddent kérték fel, hogy állapítsa meg a király elmebaját. Már-már komédiába illő bonyodalmak után, egy szolga segítségével végül sikerült Ludwigot letartóztatni, akit a Berg-kastélyba szállítottak Dr. Gudden felügyelete mellett. Másnap, 1886. június 13-án az orvos végzetes hibát követett el. A királlyal közös délutáni sétára már nem kérte az ápolók kíséretét. Mivel sötétedésre sem tértek vissza, a kastély apraja-nagyja a keresésükre indult. A Starnberg-tó sekély vizében, 20-25 méterre a parttól találták meg mindkettőjüket. A feltételezések szerint Ludwig, aki rádöbbent arra, hogy élete hátralévő részét bezárva kell leélnie, végzett Dr. Guddennel, majd öngyilkos lett. Ez azonban csak feltételezés, maga Visconti is egy másik változatot sejtet a film végén.

Az igazi Ludwig és sírkeresztje a Starnberg-tóban

[img]http://www.kepfeltoltes.hu/051014/LudwigII.jpg"height=424>  



Linderhof





Herrenchiemsee

No, akkor lassan, araszolgatva, belekezdek Rosszkutyusz közreműködésével szerzett DVD-im ismertetésébe. Kezdjük mondjuk a német fel- (és be-)hozatal egyik darabjával, Luchino Visconti LUDWIG (1972) című remekével.

Visconti 1969-ben kezdett bele ún. „német trilógiá”-jába, melynek első része az ELÁTKOZOTTAK, középső darabja a HALÁL VELENCÉBEN (1971), befejező tétele pedig a LUDWIG. Mindhárom mű meglehetősen ellentmondásos fogadtatásban részesült. Több rangos díjat nyertek ugyan, de gyakran hangzott el velük kapcsolatban a „dekadencia” szó. Visconti kései alkotásai, nagyjából A PÁRDUC-tól (1963) kezdve egészen AZ ÁRTATLAN-ig (1976) egyébként is a kritikák kereszttüzében állnak mind a mai napig. A legszigorúbb ítészek is elismerik ugyan e művek formai erényeit, többen azonban úgy vélik, hogy mindezek mellé nem társul kellő mélységű tartalom: sokat adnak a szemnek, keveset az agynak. Szerény megítélésem szerint ez nem teljesen így van. Visconti kései filmjei ugyan valóban barokkosan pompás képi világgal rendelkeznek, ám nála ez nem a mondanivaló HELYETT, hanem annak RÉSZEKÉNT jelenik meg. Ahogyan Carlo Lizzani is megjegyzi a rendezőről szóló 1999-es portréfilmben (amely a DVD egyik extrája), Visconti nem volt dekadens, hanem a dekadencia nagy elbeszélőjét tisztelhetjük benne.

Visconti, Romy Schneider és Helmut Berger a LUDWIG forgatásán

Az ÉRZÉKEK BIRODALMA Magyarországon sokáig csak a filmklubokban volt látható. Bő 10 évvel elkészülte után, a 80-as évek végén került nyilvánosan a hazai közönség elé. A Fővárosi Operettszínházban volt a bemutató egy hétfői napon, este fél 7 és fél 9 órai kezdésekkel. A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ-höz meg A VÍG ÖZVEGY-hez szokott éltes jegyszedő néniket az infarktus kerülgette, mikor a vetítővászonként kifeszített lepedőn rendkívül expresszív módon jelentek meg Abe Szada lepedőkalandjai gazdájával, Kichi-sannal. Természetesen ez a filmbemutató sem múlhatott el műbalhé nélkül. Noha a filmet eleve csak 18 éven felülieknek forgalmazták, az "erényekre és erkölcsökre" hivatkozva egy-két napon belül parancsba adták, hogy a filmet csak este 9 utáni előadásokban lehet vetíteni! Pár évvel később az állami tévé Oshima születésnapja alkalmából vágatlan változatot mutatott be este 11 órai kezdéssel. Vicces volt, hogy míg ez a film egyértelműen pornográf betétjeivel már 11 órától képernyőre kerülhetett, addig 1 héttel később a KÉK LAGÚNÁ-ra hajazó ártalmatlan tinifilm, a SIVATAGI PARADICSOM némi mezei (sivatagi) meztelenkedéssel már csak majdnem éjféltől kerülhetett műsorra.

ÉRZÉKEK BIRODALMA (Eiko Matsuda és Tatsuya Fuji)



SIVATAGI PARADICSOM (Willie Aames és Phoebe Cates)

Ezt az O-t egyszer jó régen láttam a tévében, és úgy emlékszem, nem sok vágnivaló volt rajta (legfeljebb ki a kukába). Szemben az Érzékek birodalmával, amit érdekes módon nálunk filmklubban is (még a szocialista relációban), és az MTV-ben is (poszt-szoc éra) vágatlanul, legalábbis a pornográf részeket benne hagyva vetítettek.
Ez a különbség, ha valaki elismert japán rendező, nem pedig "az az Emanuelle-es pasas".
MTV-ügyben tegyük hozzá, hogy a Krisztus utolsó megkísértése gondolom, még mindig be/le (bele) van tiltva.
Amerikában ez pont fordítva lenne.

Érzékek birodalma... nem most lesz a Romanticán? :-)

Elképzeltem a Jedi visszatért a szemléletesen leírt jelenetekkel felturbózva! Micsoda remek sci-fi lehetett volna! :-) Az orgia ott kezdődne, mikor csapdába esnek, a háló felrántja a főszereplőket, akik nem bírnak ellenállni a vágynak, miután izzadt testük egymáshoz simul! Artu pedig fűrész helyett óvszer-csomagot varázsol elő a fejéből! :-)
Remake-et akarok! :-)))

Helló ZS!

Túl vagyok az angol filmjeim egy részén: AZ ÉRZÉKEK BIRODALMA és a MAURICE van még hátra. Verhoeven filmjei, a TÖRÖK GYÜMÖLCSÖK és a SPETTERS természetesen nagyon jók, nem hiába kedvelem a fickót annyira. Őszintén szólva nem értem, hogy nálunk miért nem forgalmazzák a holland filmjeit, mert pl. A NEGYEDIK FÉRFI thrillernek sem utolsó. Bár az is igaz, hogy holland munkái merőben mások, mint amerikai szuperprodukciói. A kitűnő ELEMI ÖSZTÖN (szexuális) merészsége láttán például sokan levegő után kapkodtak, pedig az semmi ahhoz képest, ami a SPETTERS-ben látható. A majdnem kétórás filmnek ugyan csak csekély hányadát teszik ki az ún. provokatív jelenetek, de ezekből mindegyik látható, melyeket a videóváltozatokban nem engedélyeztek. Mikor kerülhetett volna mondjuk az ELEMI ÖSZTÖN-be egy olyan jelenet, melyben a könnyűvérű lány, Fientje (René Soutendijk) az ágyjelenet alatt kedélyesen beszélget Riennel (Hans van Tongeren), miközben szinte mellékesen a fiú farkával játszadozik, hogy újabb erekciót produkáljon nála? Visszakerült a filmbe a két provokatív homoszexuális epizód is: az egyikben a melegek kirablásából pénzt szerző Eef (Toon Agterberg) követi kiszemelt áldozatát, s tanúja lesz annak, amint egy alkalmi partnerrel orális szexre kerül sor, mely néhány pillanatra félreérthetetenül látható. Szerencsére ennyire nem egyértelmű, mindenesetre elég provokatív, és amerikai filmben elképzelhetetlen az a jelenet, melyben Fientje bátyja és barátai egy elhagyatott építkezésen megerőszakolják Eefet: a tesó ugyanis egyrészt szemet vetett Eefre, másrészt ilyen durván akarta elérni, hogy a fiú tartsa távol magát Fientjétől, akit Eef magával akart volna vinni Kanadába, s a melegeket is azért rabolta ki, hogy pénzt szerezzen a tervéhez. Maga a film azonban e jelenetek nélkül is érdekes, hatásos, felkavaró. Állítólag Steven Spielberg az egyik provokatív jelenetnél annak idején elhagyta a vetítőtermet, ám ennek ellenére a tehetséges holland kollégát ajánlotta George Lucasnak A JEDI VISSZATÉR megrendezésére.

Meg kell mondjam azonban, hogy az O TÖRTÉNETÉ-t illetően meg kell erősítenem a korabeli kritikákat. Tényleg nincs többről szó, mint esztétikusan fényképezett, de bosszantóan művészieskedő szoftszexfilmről, jellegzetesen 70-es évekbeli stílusban, az effajta filmekből unalomig ismert gicces kísérőzenével, egy dekoratív, de elképesztően unalmas színésznővel a középpontban. Ami a film általános állapotát illeti: a kép- és hangminőség meglehetősen alpári beszólásokat váltana ki szerintem az Xpresszen. Erősen megkopott kópiáról történhetett az átírás, így a színek gyakran csak a barna különböző árnyalataira korlátozódnak. Noha a borító szerint bookletnek is kellett volna lennie a tokban, az nem volt, pedig a filmet most nem akciós áron árusították.

O TÖRTÉNETE (Corinne Clery és Udo Kier)

Vagy pedig Charles Delbert Gradynek hívták a faszit. :))

A szobaszám azért ugrott egy húszast, mert a szálloda, aminél az Overlook Hotel front jeleneteit forgatták (az összes belső, a hátsó rész és a labirintus londoni díszlet) rendelkezett 217-es számú szobával, és féltek, hogy a film után nem sokan akarnak majd abban lakni. Kubrick teljesítette kérésüket, és a szobaszám 237 lett, mivel semmi jelentősége nincs a történet szempontjából.

A Charles/Delbert névkülönbség egyik magyarázata, hogy Kubrick így akarta megkülönböztetni a 70-es években megmurdelt gondnokot, és a 21-ben felszolgáló picért. Végülis Jackie boy is visszaszállt 21-be.
Most így elolvasva eléggé nyakatekert, nem is tudom lenyelni, de ez is egy elmélet.

Hát, sokmindenben nem értünk egyet, de nem akarok balhézni. Én úgy gondolom, hogy mindenre van reális magyarázat.
Szerintem a fényképpel Kubrick azt akarta szimbolizálni, hogy ez az egész esemény már nemcsak másodszor, hanem harmadszor, sőt ki tudja hányadszor fordult elő, mert egy ilyen bezárt hely mindenkire ugyanazt a hatást gyakorolja. De érdekes az is, amit a pincér mond: "Mindig is ön volt itt a gondnok." Szerintem a Ragyogás egy ugyanolyan rejtély, mint a 2001: Űrodüsszeia volt. Hatalmas kérdések fogalmazódnak meg mindkét filmben, és soha nincsenek konkrét válaszok. Kubrick nem kötelezte el magát sem a természetfeletti mellett, sem a valóság mellett. Hidd el, hogy mindenre van reális magyarázat azok közül is, amiket felsoroltál, de ugyanúgy természetfeletti is. Pont az a lényege a filmnek, hogy mindkét nézőpontból nézhetjük.
Mivel úgy látom, hogy te elsősorban King pártján állsz, fölösleges vitatkozni, hiszen nem tudjuk (és nem is kell) meggyőzni a másikat.
Azt még hozzátenném, hogy szerintem a Ragyogás minden idők egyik legjobb horrorfilmje, és ez most nem elfogultság. A szimbólumok, a képi világ, a zene, a színészek, a hangulat, a nagy jelenetek, a drámai oldal, a pszichológiai oldal...stb. tényleg az egyik legnagyobbá tették. Nagyon tönkrecseszték volna a filmet a flashbackek, csakúgy mint a gondolatok elmondása (narráció). Akkor mit éreznénk a magányból, a bezártságból és a kihaltságból.
Gondolom sokan vannak még úgy, mint én, de a film alatt végig magas volt a pulzusom :). Kubrick tökéletesen átadta a nézőnek is azt az érzést, amit család érezhetett. Mindenhol világos van, mégis minden hátborzongató, hiszen minden teljesen üres.
Elfogadom, hogy nem hatott mindenkire ugyanúgy a film, pláne azokra nem, akik Kinget várták. Kubrick viszont önálló alkotó volt, és ezért nem kéne rajta számon kérni, hogy a saját filmjét csinálta meg. A főcímben egyébként is valami ilyesmi szerepelt: "Based upon a novel by Stephen King".

Field: Köszönöm a választ. Az UNCUT felirat sajnos nem mindig jelent valódi vágatlanságot, főleg olyan film esetében, amelynek több verziója is létezik (Mihez képest vágatlan?), de remélem a legjobbakat.

Wrack:
"Kubrick filmje akkor is hihető, ha úgy fogod fel, mint egy valóságos történetet, meg akkor is ha természetfelettit látsz benne" Érdekes elmélet. Polanski változtatta meg így Ira Levin regényének csattanóját, amikor a Rosemary s Baby-t forgatta. Sajnos a Ragyogás esetében ez aligha lenne lehetséges, mert annyi természetfölötti történik benne (a fénykép, Jack kiengedése, maga a ragyogás, Hallorann hívása, a szálló hatása az előző gondnokra, stb.), hogy egyszerűen nem működne a cselekmény.

ezt én se értem, mint ahogy azt sem, hogy miért nem egyezik meg a szobaszám a két műben. valaki?

szerintem king is másodosztályú, de ez egyáltalán nem lenézésből mondom, mert nagyon tisztelem az öreget. tény viszont, hogy nagyon sikeres.