Filmes eszmefuttatások

Hitchcockot idézed. Biztos vagyok benne, hogy a Madarakban és a Ragyogásban semmi közös nincs. Őszintén szólva, azt sem tudom, mi Kubrick filmjében a hétköznapi.

A második mondatra már egyszer megadtam a választ, arra írtad reakcióként ezt a mondatot.
A "hétköznapi" talán nem a legmegfelelőbb szó, de arra akartam kilyukadni, hogy Kubrick filmje akkor is hihető, ha úgy fogod fel, mint egy valóságos történetet, meg akkor is ha természetfelettit látsz benne. A két értelmezés tényleg szépen elfér egymás mellett, és ez a jó. Más kérdés, hogy nekem az első a szimpatikusabb, mert nem igazán vagyok oda a "szellemes" :) dolgokért. Ez persze már csak egy vélemény a sok közül.

Engem a Charles/Delbert Grady névváltozás sem hagy nyugton. Szívesen olvasnék erről is néhány elméletet.

Valamikor szerét ejtem, hogy újra megnézzem a filmet, s akkor visszatérek a dologra.

Szia ZS!

Az O TÖRTÉNETÉ-nek vágatlannak kéne lennie, mert rá van írva, hogy UNCUT. A SPETTERS-nek utánanéztem a Brit Cenzúrahivatal honlapján, s állítólag a DVD változaton nem eszközöltek vágást, s a borító ismertetője szerint ez az Amerikában megjelent Director s Cuttal megegyező kiadvány. Majd ma letesztelem mindkettőt.

Szia Dick!

Sok mindenben egyet értek Veled, de egy dologgal vitatkotnék. Robert Bloch könyve szerintem nem jelentős darab, Stephen Kingé sokkal jobb. Hitchcock alapelve volt, hogy csak másodosztályú, kevésbé ismert szerzők munkáiból dolgozik, mert azok nagyobb alkotói szabadságot adnak neki: Daphné du Maurier, Cornell Woolrich, Boileau-Narcejac stb.

Ja, Hallorann, de tök mind1.

Azért valaki elárulhatná, hogy Kubrick filmje mitől nem lett jó King adaptáció.

Hát, azért ezzel vitatkoznék.

1. Jack többször is megpróbálja kinyitni az ajtót, amikor magához tér. Persze van olyan elmélet is, hogy Jack kitörte az ajtót.

2. Most nem arról beszélek, hanem arról, amikor Grady megmondja neki, hogy a fia segítségül hívta Hallorant. Ha csak elképzelte Gradyt, akkor erről honnan tudott?

3. Ha a képen nem Jack lenne látható (pedig egyértelműen Ő az), akkor meg minek mutatták a képet?

Persze, a lényeg a filmben Jack becsavarodása, de emellett kényelmesen elfér a természetfölötti szál is.

"ez nem igaz, csak megállapítja, hogy elég pongyola a fogalmazásmód."

De. Ócska trükkökről beszél, Hitch pedig kijelenti, hogy csak egy jelenet fogta meg a könyvből. (Én a német kiadást ismerem, nem tudom, a magyar fordítás mit ír.)

Nyilván én vagyok a kivétel. De tudok másokról is. A bemutató után egyes kritikusok még azt is megkockáztatták, hogy King neve a plakáton mindössze reklámcélokat szolgált.

wrack:

"Ő nem rémisztgetni akart, hanem megmutatni, hogy valami teljesen hétköznapi hogy válik hátborzongatóvá. Most hirtelen a Madarak jutott eszembe Hitchcocktól."

Hitchcockot idézed. Biztos vagyok benne, hogy a Madarakban és a Ragyogásban semmi közös nincs. Őszintén szólva, azt sem tudom, mi Kubrick filmjében a hétköznapi.

Az egóról annyit, hogy ha írnál egy könyvet, amit milliós példányszámban adnak el, és azt egy nagy művész dolgozná fel, de még te sem ismernél rá, hát te is keresnél valakit, akit a te könyved érdekel, a kritikákat meg leszarnád...

King egójáról csak annyit, hogy nem volt képes feldolgozni azt, hogy Kubrick az ő regényén alapulva a saját filmjét csinálta meg, ezért készíttetett egy iszonyatgagyi tévésorozatot, ami mellett úgy kiállt, mintha valami filmművészeti remekmű lenne. Talán kicsit eltúloztam, de lényegében erről szól a dolog.

Szerintem is fontosabb Kingnél a természetfeletti meg a szellemek, míg Kubrick inkább a téma emberi oldalát nézte, és az őrületre koncentrált. Kubrick változatában szerintem a szálló kihaltsága, üressége hat annyira az egyébként láthatóan nem egészen oké főszereplőre, hogy megőrül. Kubrick nem gonosz szellemekkel, meg hasonló dolgokkal akarta magyarázni az eseményeket, hanem sokkal valóságosabb elemekkel. King gondolata is szép meg jó, csak Kubrickénak több köze van a valósághoz, a világhoz és az emberekhez. Ő nem rémisztgetni akart, hanem megmutatni, hogy valami teljesen hétköznapi hogy válik hátborzongatóvá. Most hirtelen a Madarak jutott eszembe Hitchcocktól.
Természetesen más értelmezése is lehet Kubrick filmjének, valószínűleg pont ezért olyan jó. Ha viszont más értéket nem találsz benne, akkor legalább nézd meg a képi világát, a hangulatát, a zenéjét, a színészi alakításait...stb.

Kubrick Ragyogása lehet, hogy nem jó King-adaptáció, mert nem King elképzeléseihez ragaszkodik, de attól még simán alázhatja az összes King-horrorfilmet. (Az utolsó mondattal nem Kinget és munkásságát óhajtottam bántani, hanem azt a sok nevenincs rendezőt, akik állítólag a legjobb King-adaptációkat követték el.).

"Ez egyszerűen nem igaz. Olyat már olvastam – írtam is -, hogy jó film, de hogy jó King-adaptáció lenne…"

nyilván te vagy kivétel? annak ellenére, hogy kubrick filmje önálló azon kívül king-adaptáció is, az más kérdés, hogy nem regényhű. a film az egyik legnépszerűbb horror, sokan azonosítják stephen kinggel. a king rajongók ezeket a filmeket szokták kedvenc king-adaptációjukként említeni: carrie, ragyogás, a remémy rabjai. szerintem határozottan igaz az állítás.

"Truffaut például híres interjúkönyvében szinte megrója Hitchcockot, amiért egy ilyen hatásvadász könyvet adaptált…"

ez nem igaz, csak megállapítja, hogy elég pongyola a fogalmazásmód.

kubrick annyiban nagyon hasonlít hitchcockhoz, hogy sosem tartotta a végletekig fontosnak az adaptálást. ha a filmjeit összevetjük az eredeti regényekkel minden esetben elég szembeötlő különbséget találunk.

Field:

Még egyszer üdvözlet!

Érdekelne, hogy a Spetters és az O története tényleg vágatlan-e! (Vannak kétségeim.)

Előre is kösz a választ!

Field:

Jó ötlet ez a topik…

Köszönöm a választ. A Ragyogáshoz - főleg a regényhez - szívem szerint sokat írnék még, de már annyiszor és annyi topokban tettem ezt, hogy kissé belefáradtam, úgyhogy csak néhány dolog: Kingnél sosem a természetfölötti a lényeg, bár szeret játszani vele. A regény nem a hotelről szól, hanem arról az emberről, aki nem velejéig gonosz ugyan, de akiben megvan az erre való hajlam, és akire a hotel ezért képes hatni - ha a szálloda hatalma lenne a középpontban, akkor Wendy és Hallorann is megőrült volna. Ez a motívum megjelenik az Itben  (pl. Beverly apja és férje) és a Végítéletben is, Harold alakjában.

„RAGYOGÁS, A HOLTSÁV, a CHRISTINE, a CUJO, a TORTÚRA. A BORZALMAK VÁROSÁ-nál kezdtem azt érezni, hogy ez már gagyi.”  Érdekes. A Borzalmak városa egyébként valamennyi közt a legkorábbi, tehát valószínűleg még gagyi, nem már az ! A Tortúra szerintem valódi remekmű, ha nem King írta volna, tanítanák.

Dick:
„de az is izgalmas, hogy a legtöbb king fanatikus kubrick filmjét tartja a legjobb sk-adaptációnak.” Ez egyszerűen nem igaz. Olyat már olvastam – írtam is -, hogy jó film, de hogy jó King-adaptáció lenne…

pl. robert bloch nagysikerű psycho c. ponyváját miért nem vetjük össze hitch művével? miért nem támadjuk le a mestert, mert a filmje csak nyomokban hasonlít a regényre? mert king esetében is "csak" egy átkozottul sikeres ponyváról van szó...

Nem. Erre több lehetséges válasz van:
1.  Hitchcockot (ma már) mindenki szereti: konszenzus van abban a kérdésben, hogy melyik a jobb.
2.  Hitch-t – rendezőként- sosem érdekelte az irodalom, mindig azt mondta, hogy csak egy-egy ötletre van szüksége, az adaptációt nem is nagyon tartotta lehetségesnek, mert a regényeknek külön világuk van, amelyet a vásznon nem lehet újrateremteni.
3.  Kingnek nagy rajongótábora van, kultusz veszi körül, amelyet az író egyébként kifejezetten kellemetlennek talál. Többször mondta már magáról, hogy ő „a big mac irodalmi megfelelője” [Ami engem illet, mindig super size-t kérek!]. [Ennyit King sokat emlegetett egójáról.] Blochról általában nem tudnak többet, mint hogy ő írta a Psycho alapjául szolgáló regényt.
4.  A ragyogás bestseller volt, az olvasók nagyobb elvárásokkal ültek be a moziba, mint a Bloch-feldolgozás esetében.
5.  King és a rendező nyilatkozatháborúja nagyon sokáig tartott, és nagyon barátságosan kezdődött, ami gyanút keltett a filmmel szemben. Ráadásul az újságírók is állandóan ezzel piszkálták őket, szóval nehéz megkerülni a kérdést.
6.  Végül: de, összevetik a kettőt! Truffaut például híres interjúkönyvében szinte megrója Hitchcockot, amiért egy ilyen hatásvadász könyvet adaptált…

Off: Egyébként én szeretem Drew Barrymore-t…

furcsa egyébként, hogy egy világhírű író mekkora hatással lehet az emberek véleményére, illetve máshogy mondom: egy neves szemilyiség más szájába adhatja a saját véleményét. eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha king nem támadja le kubrickot. most nem hasonlítgatnánk össze a két művet? valszeg nem. king bárhol bármit dícsért, ha egy kis pénzt kapott ére. furcsa, hogy sokkal rosszabb adaptációk mellett kiállt, de az is izgalmas, hogy a legtöbb king fanatikus kubrick filmjét tartja a legjobb sk-adaptációnak. mások king kritkája miatt elvből ellene fordulnak. érdekes az is, hogy kubrickot és shelly duvalt arany málnára jelölték ezért a munkájukért. na mindegy... pl. robert bloch nagysikerű psycho c. ponyváját miért nem vetjük össze hitch művével? miért nem támadjuk le a mestert, mert a filmje csak nyomokban hasonlít a regényre? mert king esetében is "csak" egy átkozottul sikeres ponyváról van szó...

már más fórumon sokat vitáztunk a ragyogásról, ugyanezek a kérdések ott is felmerültek. king leginkább azt kritizálta, hogy kubrick jacket már a film eleján őrültnek láttatja, amiben ugyan lehet némi igazság, de ugyanez vonatkozik a regényre is. kubrick a regény elején igen hosszan ecseteli, hogy jack alkoholista, dannyt bántotta, de már nem iszik, sőt az ivást olyannyira kihangsúlyozza, hogy az olvasó 10 oldal után tudja, majd ebből még adódhatnak konfliktusok. most lehet azzal érvelni, hogy az alkoholizmus nem jelent egyet az őrületettel, de az állítás legalább olyan gyenge lábakon áll mint king kifogása. szvsz king kritizálhatott volna mást is, de egyszerűen azt tette volna a legjobban, ha meg se szólal, elvégre művészetről van szó, a művészi szabadság pedig mindenképpen kijár. szerintem a ragyogásnál ugyanaz helyzet, mint más adaptációknál: látezik egy zseniális regény, amiből készítettettek egy zseniális filmet, két alternatíva van, mindenkinek joga van eldönteni, hogy melyiket olvassa/látja szívesebben. személy szerint mindkettő nagyon nagyra tartom. a maga nemében pedig kubrick művét jobbnak ítélem meg, mert eredetibb és nagyobb hatást gyakorolt rám. persze ez csak az én véleményem, egy olyan mozibuzié, akinek a kedvenc rendezője kubrick.

Nekem a filmben sem tűnt úgy, hogy Jack kezdetektől őrült lenne, viszont mindhárom szereplőn érződött, hogy törékeny közöttük a látszólagos idill, valamilyen szinten már az elején kibillentek a "normális"-nak mondható állapotból. A filmből nekem az jött le, hogy AKKOR ÉS OTT nem tud Jack semmit se produkálni, mint író, de mint említettem, újranézés-újraolvasás kéne, hogy megalapozottabban jelenthessem ki mindezt.

Én egyébként A RAGYOGÁS-t olvastam először Kingtől, s csak jóval később láttam a filmet. A könyv akkor is tetszett, most se gondolom rossznak, de Kubrick értelmezése hozzám akkor is közelebb áll. Nem vitatom, hogy nem hibátlan film (készült-e valaha is hibátlan mozgókép?), de a hangulata nagyon erőteljes, képi világa lenyűgöző, s nekem kifejezetten tetszett, hogy nem a normálistól jut el az abnormálisig, hanem eleve érzelmileg-idegileg labilisnek látjuk a szereplőket .

field: Márcsak azért is érdekes, amit irsz, mert pont ennek az ellenkezőjét szokták felróni Kubrick-nak. A könyvből egyértelmüen kiderül, hogy Torrance a beköltözéskor még nem idegbeteg, viszont hajlamos a durva cselekedetre, és a hotelben őrül meg, mig Kubricknál már eleve őrült a fazon. Hisz ahogy az egyik jelenetben kiderül, valójában sose probált meg regényt irni és már a kezdetektől fogva nem volt normális. King pont azt hozza fel Kubrick ellen, hogy nem figyelt a karakterekre és azok változásaira...

Egyébként én mind a könyvet, mind a filmet nagyon birom.

Wenfy = Wendy

Újra kéne olvasnom a könyvet, és újra meg kéne néznem a filmet, hogy valóban megalapozott választ tudjak adni ezekre a kérdésekre. Jelenlegi felkészültségem szerint a következőket mondanám:

1. Ebben nem látnék természetfölöttit. Most úgy gondolom (lehet, hogy a film ebben esetleg nem erősítene meg), hogy a zaklatott idegállapotban lévő Wendy egyszerűen nem jól zárta be az ajtót

2. Emlékeim szerint Halloran terepjárójának a hangját hallotta meg

3. A fényképet végképp nem misztifikálnám túl. Szerintem egyszerűen van rajta valaki, aki nagyon hasonlít Jackre. Elvégre a kép korábban készült, mint amikor az események játszódnak. Vagy most arra kéne gondolnom, hogy igazából Jack is szellem volt, s a régi fényképen látható Jack volt az igazi??

Tény, hogy nem vagyok horror-fan, nem nagyon vonzanak a természetfölötti dolgok, ezért én mindennek igyekszem reális magyarázatot találni. Mint korábban írtam, Kubrick filmje nekem olyan volt, hogy benne az irreális valójában a hús-vér személyek fantáziájának terméke, Kingnél viszont a szellemek Torrance-től függetlenül is léteztek. King könyve tényleg horrorsztori, s annak nem volt rossz, Kubrick filmje viszont szerintem nem horror, hanem dráma, ahol sokkal érdekesebb az, ami Jack, Wenfy és Danny között zajlik, mint az, ami őket körülveszi. S hogy miért utálom a könyvhez sokkal hűségesebb tévéverziót? Például azért, mert Wendy szerepét egy bizonyos Rebecca De Mornay alakítja...

Ezek engem arra engednek következtetni, hogy King irománya a "hitelesebb", mert ő a misztikumra helyezi a hangsúlyt. Vagy tévedek?

s úgy érzem, ő jobban kidomborította azt, hogy a szellemalakok a megbomlott agyi működés eredményei, míg Kingnél szerintem ezek a szellemek a szereplők elmeállapotától függetlenül létező valamik.

Igen, érdekes gondolat, de ha jobban belegondolunk, néhány dolog ellent mond ennek:
1. Ki engedte ki Jacket a raktárból?
2. És még fontosabb: ha nem léteznek a szellemek, honnan jött volna rá Jack magától, hogy a fia segítségül hívta Hallorant?
3. A legfontosabb: ha nem léteznek a szellemek, akkor miért került fel Jack a képre?

Kinges dologra én is írnék ezt azt. Szóval én is olvastam King könyveket. Ragyogást, Christine-t, Állattemetőt, Tortúrát, Borzalamak Városa . Amiket pedig elkezdtem de nem fejeztem be : A Talizmán (150, oldalon abbahagytam), Hotsáv (még van 20 olal kb, de nem valósznű, hogy elolvasom.) A Holtsáv nekem az elején nagyon tetszett, de az utolsó 60-70 oldal nagyon vontatottera sikeredett véleményem szerint.Valahogy az egész élményt ez így agyoncsapja , hogy a vége unalmassá és vontatottá válik. Így már a film sem érdekel.  Az első 4 regény amit felsoroltam, nagyon tetszett. teljesen felpezsdítette a napjaimat a King könyvek olvasása. Ám ekkor elérkezett a Borzalamak Városa, ami  már nem igazán jött be.
Valahogy ebben már nem volt meg az a misztikum, az a King stílus, mint a többiben. King nagyon jól ragadja meg a hétköznapio emberek életét, lelki világát, életük stílusát. De ez a vámpíros téme már nagyon nem jött be. Aztán olvastam az utolsó 2 általam felsorolt könyvet, amik már nem jöttek be. Ezért mostanában nem is fogok King könyveket olvasni.

Mostanában inkább a moziről, rendezkőlről és filmjeikről, színészekről szóló könyveket olvasgatok. Most pl. a Tarantino mozija c. könyv lapjait falom. Ez a könyv nagyon tetszik. Amúgy is szeretem Tarantino filmeket, forgatókönyveket.

Helló ZS!

1. Az Intersonic forgalmazási politikája sokkal izgalmasabbnak tűnik számomra, mint egynémely filmjük.

2. A HÚSZ ÉV MÚLVA filmváltozata olykor látható még a film+ csatornán A TESTŐRÖK VISSZATÉRNEK címmel. Érezhetően gyengébb adaptáció, mint az előző kettő, de még így is kenterbe veri a frissebb Dumas-feldolgozásokat. A fő probléma az, hogy bár az irodalmi anyag kb. ugyanolyan terjedelmű, mint A HÁROM TESTŐR, de ezt most két film helyett egy alkotásba tuszkolták bele. Emiatt főleg az angliai epizód elnagyolt. Jó ötlet, hogy a Miladynek lánya van, és nem fia (mint a könyvben), de az Athos fiával való románc lehetőségei egyáltalán nincsenek kiaknázva. Az újabb szereplők közül csak Philippe Noiret (Mazarin) vethető össze elődjével, Charlton Hestonnal. C. Thomas Howell (Raoul) kb. ugyanaz, mint Chris O Donnell, Kim Cattrall meg Faye Dunaway lányaként nyomába sem ér anyja kifinomultan elvetemült módszereinek és nőiességének. Szomorú tény, hogy a kövér Planchet megformálója (Roy Kinnear) forgatás közben egy sajnálatos balesetben elhunyt. A folytatás legjobbja Geraldine Chaplin, aki merőben más (de a regénnyel harmonizáló) Ausztriai Annát játszik, mint az előzményekben.

3. Kinget ugyan tényleg nem szeretem, de az se igaz, hogy szerintem szar lenne minden, amit írt. Eleinte tetszett, szórakoztatott: A RAGYOGÁS, A HOLTSÁV, a CHRISTINE, a CUJO, a TORTÚRA. A BORZALMAK VÁROSÁ-nál kezdtem azt érezni, hogy ez már gagyi. A RÉMKOPPANTÓK meg annyira unalmas volt, hogy végig se olvastam. Filmen az ALVAJÁRÓK tette be nálam a kaput. Később még láttam egy pár adaptációt tőle: A REMÉNY RABJAI és a DOLORES CLAIBORNE még tetszettek is, noha előbbi kicsit túllihegett szerintem (méghogy minden idők egyik legjobb filmje!?), utóbbiban meg a férj halálának módja pofátlan lenyúlása az ONIBABA (már megint!) ötletének.

Kingnél mindig is azt éreztem, hogy nála a természetfölötti a lényeges, a misztikum, a babonák, s leginkább az ebben való hitet próbálja akarva-akaratlan erősíteni, s időnként különböző írói fogásokkal megpróbál úgy tenni, mintha a témában "több" lenne, mint amennyi valójában benne van, s mintha a sorok közül valami egészen rendkívülit, senki által soha meg nem írtat lehetne és kellene kiolvasni. Kubrick maga sem titkolta, hogy a regény tetszett neki (nyilván ezért filmesítette meg), de a természetfölöttivel kapcsolatos részeken itt-ott változtatni akart. King hiúságát nyilván nem legyezgette, hogy Kubrick nemcsak hogy nem használta, de el se olvasta az általa írt forgatókönyvet. Kubrick szerint ugyanis sose jó, ha az eredeti író írja a forgatókönyvet a saját művéből. (Mellesleg Kubrick Burgess-szel is így bánt.) Én a könyvben azt éreztem, hogy igazából az Overlook Hotelről szól az egész, hogy ez a hely megőrjíti az embereket, akik itt mindenféle szörnyűségeket követnek el. Kubricknál inkább azt éreztem, hogy nála a Torrance-család van a középpontban: három, az őrület (vagy inkább sérült lelkiállapot?) különböző fokán álló ember (apa, anya, gyerek), akiknek egymáshoz való viszonya a szálló mint katalizátor segítségével változik meg véglegesen. Kubrick filmje nagyon vizuális, teljesen előttem vannak a képsorok, s úgy érzem, ő jobban kidomborította azt, hogy a szellemalakok a megbomlott agyi működés eredményei, míg Kingnél szerintem ezek a szellemek a szereplők elmeállapotától függetlenül létező valamik.

Reagálnék majd a pszichothrillerekről írtakra is, de most muszáj befejeznem, mert ferde szemmel néznek rám a kollégák. Egyébként is nagyon puskaporos a hangulat a melóhelyemen, mindenki tök idegbeteg.