Filmes eszmefuttatások

Egy kicsit a témába vág az Anyu,a sztár c. nem túl jól fogadott film is.
Hiszen Crawfordról szól és Dunaway játszotta őt.

Én egyébként egy kicsit szomorúan olvastam soraidat,hiszen rossz látni,hogy a mai piszkálódásoknak bőven volt előképük.

Goon

Fasza volt :) Én nagyon élveztem, főleg a bunyók miatt :) Tipikus amerikai sport vígjáték, de szórakoztató nagyon. Nem egy maradandó filmélmény, de kikapcsolódásnak nagyon jó!


Livide

Ezt a filmet nem intézhetem el pár mondatban és olyan egyszerűen, mint a Goont. Vártam már, mert az előzetes, a kikerülő képek, és a rendezőpáros előző filmje (A betolakodó) mind olyan tényezők, amik felkeltették a kíváncsiságomat. Bár a franciák nagyon belehúztak a horrorfilmek gyártásába az utóbbi időben, én nem kedvelem a horrorfilmjeiket. A legtöbb, amihez "szerencsém" volt gusztustalan torture porn, amely "műfajt" nagyon utálom. Üdítő kivétel volt ez alól A betolakodó. Hihetetlen izgalmas és jól megcsinált film, közben meg végig görcsbe rántja a feszültség (és az erőszak) a néző gyomrát. Már ez a film nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a francia horrorfilmes brancsból  Alexandre Bustillo, Julien Maury párosa a legtehetségesebb, és ők rendelkeznek a legtöbb potenciállal.  Jelen filmjük nagyon egyenetlen. Néha egészen zseniális: a képek, amiket vászonra vittek a legnagyszerűbb európai horror hagyományokat idézik. Ugyanakkor sok helyen leül a sztori és néhol kissé összecsapott. A történet egyszerű, mint a bot és klisés, de hát ma már kevés az eredeti sztori (bár a történetben rejlő csavarok azért nem szokványosak). A baj az, hogy egyenetlen a rendezés is a történet miatt. Mert a hosszú felvezetés lényegében semmit se kínál a nézőnek csak várakozást. Aztán mikor beindul a film, akkor jönnek elő a farbával. Csak pont ez az, amit meg kellett volna oldaniuk, hogy a film akkor is nagyszerűnek hasson, amikor épp nem történik semmi fontos. Szóval ez inkább a történet hibája, amit szintén a páros jegyez. Ugyanakkor nagyon izgalmas film, kissé szürreális, félelmetes és egészen kivételes helyenként. Van egy jelenet, amikor egy visszaemlékezésben a kislány fehér balettruhában, csurom véresen kimegy a ház elé. Na az valami gyönyörűen megkomponált jelenet lett.
Szóval végeredményben a film tartalmaz zseniális, horrorrajongók szívét megdobogtató pillanatokat, de az egyenetlensége hátránya a filmnek.
Szóval a The Woman kiemelt helye az elmúlt 2 évből még nincs megdöntve :) Kár hogy nem jelent meg nálunk.

Jaj, de jól szórakoztam! :)

Egy kis sztorizgatás következik Hollywood legendás színésznőinek háza tájékáról. Egy 1988-as tévéshow-ban Miss Davis a következőket mondta egyik volt partnernőjéről:

RIPORTER: Ki a legkellemetlenebb személyiség, akit Hollywoodban ismer?
BETTE: Azok közül, akikkel együtt dolgoztam?
RIPORTER: Ki az, akivel nem dolgozna együtt újra? Nem muszáj megindokolnia, hogy miért nem...
BETTE: Faye Dunaway. Bárki, aki ugyanebbe a székbe ülne, ugyanezt mondaná magának.
RIPORTER: Mi az Miss Dunawayben, amit ön nem tud....
BETTE (közbevág): Nos, ő egy teljesen lehetetlen személyiség. Nem hiszem, hogy elegendő lenne a műsoridő arra, hogy ezt részletesen megmagyarázzam. Egy alkalommal például egy teljes napot várakoztatta a partnereit, a stábot, a statisztákat. Amatőr módon viselkedett, nehéz természetű nő.
RIPORTER: Az a hír járja, hogy egy időben Ön is hasonló módon viselkedett.
BETTE: Nem, én soha nem adtam okot ilyen híresztelésre. Nem, nem, nem, soha. Sohasem viselkedtem amatőr módjára. Várakoztatni a partnereket, a stábot, a statisztákat? Nem. Soha, soha, soha.
RIPORTER: Ön egy igazi profi, ez kétségtelen.
BETTE: Így van, Miss Dunaway viszont egyáltalán nem az.

Faye Dunaway évekkel későbbi önéletrajzi könyvében tiszteletét fejezte ki Bette Davis művészi nagysága iránt. Szerinte kettőjük konfliktusának igazi oka az volt, hogy közös (tévé)filmjükben (AIMEE ELTŰNÉSE) Bette ragaszkodott ahhoz, hogy őt kezeljék a produkció egyetlen sztárjaként, ennek minden velejárójával együtt. Faye akkor már Oscar-díjas világsztár volt, és nem egyezett bele Davis kívánságába, jogosan hivatkozva arra, hogy a film egyértelműen az általa játszott Aimeéről szól, és nem az anyjáról, akit Bette alakított. Máshol kifejtett véleménye szerint Hollywood igen kegyetlen az idős színésznőkkel, mert nem ad nekik megfelelő szereplési lehetőséget, és az ilyesmi egy olyan kaliberű színésznő esetében, mint Davis, nemcsak a tehetség pazarlása, hanem keserűséghez, sértődöttséghez vezet. Bette egyébként egy másik divatos színésznőt is amatőrnek minősített, akivel szintén 1976-ban filmezett: Karen Blacket.

Amit azonban Miss Davis Faye-ről és Karenről mondott, szinte már hízelgésnek számít ahhoz képest, ahogyan legnagyobb riválisáról, Joan Crawfordról nyilatkozott. (Ki tudja, Dunawayjel szembeni ellenszenvében talán szerepet játszott az is, hogy bár Joan és Faye sohasem találkoztak, nyilvánosan adtak hangot egymás iránti nagyrabecsülésüknek.)

„Ha Miss Crawford véletlenül lángra kapna, még csak le se pisilném.”

„Miss Crawford az MGM minden hímnemű sztárjával lefeküdt már, Lassie kivételével.”

„Hogy miért játszom annyira jól a szajha szerepeket? Nos, azért, mert én magam nem vagyok az. Talán ez az, amiért Joan Crawford viszont folyton úrinőket játszik.”

„Joan Crawford és én sohasem voltunk közeli barátok. Nem szimpatizáltunk egymással. Tiszteltem őt, de nem éreztem jól magam a jelenlétében. Számomra ő testesíti meg a filmcsillag fogalmát. Mindig is úgy gondoltam, Crawford legnagyobb alakítása maga Crawford.”

Riválisa halálhírét így kommentálta: „Azt szokták mondani, hogy halottról vagy jót, vagy semmit. Joan Crawford meghalt. Jó.”

Kicsit később így beszélt róla (szerkesztett fordításban): „Nem mondanám, hogy én lennék Joan Crawford legnagyobb rajongója, de mindig is elismertem a tehetségét. Ha van valami, amit nem érdemelt meg, az a borzalmas könyv – a címét is elfelejtettem –, amelyet a lánya írt róla. Soha nem olvasnék el egy ilyen szemetet, és rettenetes, szörnyű dolog, hogy éppen a lánya írta. Micsoda gyűlölet! Ilyesmit tenni valakivel, aki megmentett az árvaházból, otthont adott neked, és még ki tudja, mit tett érted! Ha nem szerette őt, miért nem hagyta el, amint nagykorú lett? Nagyon sajnálom Joant, bár tudom, ha élne, a sajnálatra volna a legkevésbé szüksége, főleg nem tőlem. Megpróbálom elképzelni, mit éreznék, ha a saját szeretett lányom írna rólam egy ilyen könyvet. Nem, ez elképzelhetetlen. Tudom, hogy az én gyermekeim sohasem tennének olyasmit, mint Miss Crawford lánya.”

A Sors nagyon kegyetlen volt Bette Davishez, mert vér szerinti lánya, Barbara mégiscsak írt róla egy hasonló botránykönyvet, amelynek megjelenését ráadásul Bette még megérte. (Joan mostohalányának könyve csak Crawford halála után jelent meg. Egyébként Davisnek is voltak adoptált gyermekei.)

Igazán régi film nincsen a listádon.:)

A sajátomba az Alien és a Volt egyszer egy vadnyugat kerülhetne be esetleg.Néhány a Top 100-ba sem.:)

Remek írás!
Ebből 4 nekem is benne lenne!

Néha már unom, hogy írásaidtól csak elalélni tudok, illetve referenciaként linkelgetem ide-oda, de egy ilyen poszt szerintem eszméletlen bátorságot igényel, sosem lennék képes megnevezni a tíz legnagyobb kedvencet, mikor egy adott éves listával is tökölök eleget, szóval gratulálok, már megint. :)

Öreg kutya vagyok én már. :)

No lám, a fiatalkori bevésődésen mindössze Burgundy volt képes átdumálni magát. :)

Gondoltam egy merészet... pontosabban felkértek rá: minden idők tíz legjobb filmje.

Igen, láttam azt is, szerintem sokkoló megdöbbentő és remek munka.
Deodato újítása szerintem nem az áldokumentarista hozzáállás (mert voltak ennek elődjei), hanem ahogy a játékfilmet keverte ezzel a stílussal. Korábban vagy az áldokumentumfilm létezett (mint a Mondo-filmek) vagy a játékfilm (ami esetleg igaz történetnek mondta magát), de a kettő ilyen szintű keverésére én nem tudok nagyon példát mondani. Nem csak technika szintjén van ez a keveredés, hanem a narráció szintjén is. Manapság furcsa is, hogy anno ennek, hogyan dőltek be, hiszen totál egyértelmű a játékfilmes látásmód, hiszen (a fiatalok filmjén és a híradós felvételeken kívül) egyáltalán nem akarja elhitetni, hogy nem játékfilm. A kamera csak csöndes szemlélő, mintha ott sem lenne. Viszont ezzel egyértelművé teszi, hogy amit látunk csak megrendezett. A narrációban, ahol kell, az áldokumentum stílust használja, de az sem nekünk szól, hanem a történet szereplőinek (persze ránk, mint nézőre óriási hatással van). Szerintem nagyon kitalálta Deodato ezt a műfajkeverést és azt a fajta kritikát, amit önmagával is megfogalmaz. Ritka ez a fajta mondanivaló is, hogy úgy kritizálja az erőszak és hatásvadászat öncélúságát, hogy ezt beágyazza egy ugyan ilyen műfaji filmben. Lényegében a film a tükre annak, hogy itt egy film, erőszakos és perverz, de mégis érdekli a nézőt a sokkolás és a botrányosság. a történetben meg egy hasonló mentalitású csapaton szörnyülködünk, akik a hatásvadászat kedvéért erőszakolnak és kegyetlenkednek. Bár Deodato filmje az állatgyilkosságokon nem megy túl és minden más fikció és trükk, addig a történet filmesei továbbléptek és nekik már az emberi élet sem szent. Csak van mikor a fagyi visszanyal.
Elképzelhető, hogy ez egy rossz példa, de hirtelen ez jutott eszembe: A háborús filmek legnagyobb vonzereje éppen a látványos harci jelenetekben és csatákban van. A valóságban ezek borzalmas dolgok, amiket nem kívánunk soha, filmen viszont egy jó háborús film elengedhetetlen kellékei, amik vonzzák a nézőket. És e mellett minden háborús film üzenete, hogy a háború rossz dolog, miközben a néző szájtátva élvezkedik az elképesztően látványos és izgalmas csatákon. Mivel ez fikció és mint ilyen veszélytelen. Itt nem tűnik olyan kirívónak a dolog. A CH viszont erre világít rá más műfajok (exploitation-horror-áldokumentumfilm) kellékeivel. Elítéljük a kegyetlenkedést és az erőszakot, ugyanakkor a médián keresztül, veszélytelen távolságból mégiscsak érdekli és vonzza ez embereket. Deodato ebbe a dupla csomagolásba tette a filmjét.

Egyébként Jacopetti is nagyon értette a szakmáját. Volt egy másik hírhedt filmje az Addio Zio Tom. Ott is áldokut. csinált, de nem akarta elhitetni, hogy igazi, hiszen a lényege, hogy a stáb visszautazik a múltba, hogy dokumentumfilmet készítsen a  rabszolgatartásról. Ez már nem áll messze a CH világától :)

Én arról nem tudok, hogy Deodato börtönben is lett volna, bár az tény, hogy perbe fogták a film miatt. Az ötlet egyébként az ő esetében sem volt új: a realisztikusnak ható áldokumentarista stílust ugyanis a közelmúltban elhunyt Gualtiero Jacopetti hozta divatba. Ő az AFRICA ADDIO (1966) című filmje miatt került igazán komoly bajba, mivel megvádolták azzal, hogy az egyik jelenet kedvéért a kongói zsoldosoktól megrendelt egy tömeggyilkosságot. Ez az akkori zavaros kongói helyzetben egyáltalán nem volt elképzelhetetlen. Állítólag kiderült, hogy csak megrendezett jelenetről van szó, mindazonáltal Jacopetti renoméjának nem tett jót az ügy. Munkásságát manapság azzal méltatják, hogy az elsők között világított rá arra, hogy a valóság mennyire manipulálható. Ezzel mellesleg jól meg is nehezítette azok dolgát, akik a valóságot valóban realisztikusan akarták megörökíteni. Hiszen egyrészt Jacopetti óta minden dokumentumfilmre ferde szemmel nézünk, főleg ha túl realisztikus, másrészt az igazi valóság ritkán versenyezhet a bulvár indíttatású áldokumentumokkal.

Leone így fogalmazott:

After seeing Cannibal Holocaust, Italian auteur Sergio Leone wrote to Deodato: "What a movie! The second part is a masterpiece of cinematographic realism, but everything seems so real that I think you will get in trouble with all the world."

És igaza lett. :) Olyan realisztikus és hihető volt annak idején a film második fele, hogy Deodato-t még le is tartóztatták gyilkosság vádjával. Sőt börtönben is volt és igazolnia kellett, hogy mégsem mészároltatta le a színészeit :)

Lethal Weapon. 25 éves minden idők egyik legjobb akciófilm-sorozata.

A Fulci-filmeket illetően osztom a véleményed, igen jól sikerült mindkettő, amennyiben az ember szereti ezeket a régimódian hatásos bűnügyi történeteket. (Én szeretem.) A PSYCHIC különösen közel áll hozzám, hiszen a filmtörténet egyik leggyönyörűbb színésznője, Jennifer O Neill a főszereplő, ráadásul nemcsak szép volt, hanem tehetséges is.

Ami a kannibálfilmet illeti, annyiban egyetértek Veled, hogy jobb, mint a CANNIBAL HOLOCAUST. Isten nyugosztalja szegény Sergio Leonét, de ha szerinte realista remekműről van szó a CH esetében, akkor nem kellett volna annyi kólát vedelnie. :)) Amitől én jobbnak látom a TLCW-t a CH-nál, az nem a nagyobb igényesség vagy a komolyabb mondanivaló, inkább az, hogy a korábbi film nem olyan idegesítően cinikus és öncélú, mint hírhedt utódja.

The Perversion Story és Sette note in nero / The Psychic
Rendező: Lucio Fulci

Azt hittem nagyjából ismerem Fulci stílusát és kvalitásait, mivel jó pár filmjét láttam (mondjuk ez főleg a horror és giallo műveire igaz), azonban két klasszikus darabja kimaradt eddig. A The Perversion Story és a The Psychic. Mindkettőt megnéztem az elmúlt napokban. Nos a The Perversion Story-t egyszerűbb jellemezni. Egy csavaros és régi vágású krimiről van szó, ami igen izgalmas és csavaros. Árad belőle a 60-as évek hangulata. Nagyon kellemes darab.
A The Psychic-től viszont leesett az állam. Maga a sztori rokonságot mutat a Ne nézz vissza! című filmmel, lehet hogy Fulciékat "megihlette" a film vagy az alapjául szolgáló novella. Ugyanakkor szerintem sokkal-sokkal jobb film annál. A hangulata irtó erős, végig titkokkal és izgalommal teli. Ahogy Fulci a képekkel, a zenével és az elbeszéléssel bánik az minden kételkedőt meggyőz arról, hogy Fulci tényleg profi volt. El is gondolkoztam azon, hogy ha Fulci megkapta volna a kellő támogatást és szabad kezet lehet, hogy teljesen más pályát futott volna be. De mivel az üzlet és a pénz Olaszországban is nagy úr és emiatt fokozatosan csak a véres horrorokat várták tőle, a végén már nem is próbálkozott szemernyi igényességet se belevinni a munkáiba. Nem véletlen, hogy a The New York Ripper után a munkássága meredeken zuhanni kezdett.  Viszont a The Psychicben valami olyan rendezői kvalitásait mutatta meg, amit még az általam nagyon szeretett horrorjaiban (The Beyond, Zombi 2, House by the Cemetery, The New York Ripper) se. Külön érdekessége a filmnek, hogy Fulci mindezt úgy teszi, hogy lényegében egy meztelen jelenetet sem használ, egy élesben felvett gyilkossági jelenetet sem mutat (csak annyi vért, amennyit a történet megkíván). Ez a filmje egy kisebbfajta remekműve, szerintem a legjobb filmje. Szerettem nagyon a gialloi közül a Don t Torture Duckling-ot és nagyra becsültem a Lizard in a Woman s Skin-t, de ez a film náluk is jobb. Szóval én nagyon tudom ajánlani már csak azért is, mert megmutatja, hogy Fulci csöcsök (mondjuk ez engem nem zavar :) ) és belek nélkül is tudott izgalmas, feszült, sötét és titokzatos filmet rendezni.


The Last Cannibal World
rendező: Ruggero Deodato

Deodato a Cannibal Holocausttal megrendezte a kannibálos filmek non plus ultráját, aminek második felét még (szerintem a világ valaha élt egyik legnagyobb rendezője) Sergio Leone is realista remekműnek nevezett.
Ugyanakkor nem a CH volt az első kannibálos film, de még Deodatonál sem. Deodato első kannibálos filmje a The Last Cannibal World volt. A film állítólag igaz történetet dolgoz fel (nos ezt az állítást nem tudom alátámasztani, mert nem sok infot találtam ezzel kapcsolatban, elképzelhető, hogy csak úgy "igaz történet", mint a CH). A film története röviden: 4 ember valahol az Amazonas környékén leszáll egy elhanyagolt kifutópályára. Nem értik miért nincs ember a környéken. Éjszaka eltűnik a csapat nőnemű tagja. Másnap a két amerikai férfi elindul megkeresni, de eltévednek, ezért úgy határoznak, hogy lehajóznak a  folyón, mert az biztos visszaviszi őket a repülőhöz. A folyón azonban széttörik a tutajuk és így kettejük közül csak egyikük tud partra evickélni. Mivel nem túl jártas a dzsungelben, éhségében már gombát is enne, amitől beteg lesz. Végül elkapják a bennszülöttek és fogolyként magukkal hurcolják a táborukba.
Nos, a film nem horror. Ez inkább egy erőszakos kalandfilm. Zsánerfilm. Izgalmas, akciódús, kalandos és érdekes. Az egzotikum faktoron túl van még egy nagy előnye. A filmben a főszereplő fokozatosan leveti a civilizált viselkedést a túlélés miatt. Ezt az átalakulást a rendező nagyon izgalmasan és hozzáértően ábrázolja.
A film közel sem olyan brutális és erőszakos, mint a Cannibal Holocaust vagy Lenzi Cannibal Ferox-a. Vannak benne keményebb jelenetek, de ezek inkább az állatgyilkosságokhoz kötődnek (amik itt is igaziak) és az egyik emberevős jelenet. Ugyanakkor itt ezek kellékek. A film egy fogoly története, aki kőkorszaki állapotban lévő vademberek fogságába esik. Az ő krónikája a film, hogy hogyan tudja túlélni a mostoha környezetet, dzsungelt és az ellenséges kannibál bennszülöttek támadását.
Szóval szerintem egy érdekes és izgalmas film, a CH után Deodato legjobbja.

Szerintem jó kis korlenyomat, és a kezdeti "útkeresés", kommentnélküliség tükrében még nagyobb a kontraszt, hogy mivé nőtte ki magát az oldalad. Nekem biztos nem lett volna türelmem hozzá. Szóval, gratula!

Hű, pedig onnan lenne mit cenzúrázni. :)

Véééégre!

Számomra az első száz bejegyzés volt a legérdekesebb, most olvastam őket végig. Nagy-nagy kár, hogy akkoriban nem tudtam (vagy nem tudatosult) hogy létezik ez a blog, lehettem volna első csatlakozó és sosem csalatkozó.

Minden kritika, amely az AE történetében született. Szemezgessetek. :)

Köszi, akkor ezt a címet teszem a könyvjelzőmbe :)

Első ránézésre láttam, mekkora tehetség a hölgy. Rögvest elmélyedek a munkásságában, úgyis szabin van a főnök... :))

Szia CV!

Szombaton frissítettem, és bő egy óra alatt gyanúsan megugrott a látogatottsága. Mivel az új szöveg szerintem egyáltalán nem indokolta a hirtelen érdeklődést, utánanéztem a forrásként megadott webcímeknek. A Google-n található infók szerint mindegyik cím spamterjesztéssel hozható kapcsolatba. Nem akartam úgy járni, mint a popblogommal, szóval inkább megváltoztattam a Pasolini-blog webcímét. Azóta visszaállt a megszokott napi 4-5 látogató rendje. :))

http://ppppierpaolopasolini.blogspot.com/

(A popblogomon található linkről és a Filmbookon található linkről is elérhető.

Kedves field!

Hol van a pasolinis blogod? Rámentem, hogy van-e új frissítés, erre azt írja ki, hogy a blog el lett távolítva :(