Az idén látott első film Ettore Scola rendezésében A család (La Famiglia) című film volt.
A rendezőnek idehaza egyetlen filmje jelent meg DVD-n, a Csúfak és gonoszak, ami szerintem nem egy túlságosan jól sikerült film, de kétségtelen, hogy van egyfajta kultusza, főleg a humoros beszólásoknak köszönhetően, amik egyfajta korai, olaszos szegénytelepi Macska-jajj feelinget keltenek a nézőben.
Visszatérve A családra, boldog vagyok, hogy ezt a filmet láthattam először az új évben. Nagyon szép, érzelemgazdag és átélhető filmet kaptam. A történet a főhős, Carlo keresztelőjén kezdődik, amikor a nagypolgári család igen csak nagy lakásában összegyűlik a család. A főhős meséli az élettörténetét, így tehát megismerjük a szereplőket már az elején. A film innentől kezdve a főhős 80. születésnapjáig végigkíséri Carlo életét, fontosabb állomásait. Az ő életén keresztül látjuk az olasz társadalom és a történelmi korok változásait, az első világháború előtti időktől, a fasizmuson át a 80-as évekig. Meglátjuk, hogyan változik a családmodell, kezdve a nagycsaládok együttélésétől, az új típusú családmodellekig.
A film különlegessége, hogy az egész film Carlo lakásában játszódik. Az életének minden fontosabb eseményét a keresztelőtől kezdve, az első nagy szerelmen át, a tanításon keresztül, a születésnapig megismerhetjük. És mindez, olyan mesterien van elmesélve, hogy egyáltalán nincs se hiányérzetünk, de még csak kamaradarab érzetünk se az egy helyszínes megoldás miatt. Abszolút teljes értékű a film és változatos is. A főszerepben Vittorio Gassman tündököl, aki idős korára is megmutatja, hogy nem véletlen tartották (és tartják mai napig is) Olaszország egyik legnagyobb színészének.
Ajánlónak szerintem elég ennyit mondanom, mindenkinek ajánlom, aki egy ízig vérig szép és nagyívű filmet szeretne látni.