Filmes eszmefuttatások

A szellemíró számomra óriási csalódás. Vontatott, unalmas és teljesen kiszámítható volt.

SPOILER

A Szellemíróban számomra egyértelmű volt az egész, hogy ki, miért, hogyan és ki által halt meg - ennél konkrétabbat nem akarok írni, mert nagyon lelőném a poén(okat) mások számára.
Amikor moziban néztük a film végén döbbent csend lett úrrá a teremben és nem véletlenül. Nem mellesleg tetszett a film felépítése, az apróbb mosolyogni való poénok és természetesen a szereplők színészi játéka.

Néhány filmélmény az elmúlt napokból.

VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!!!!!!

Nagy tisztelője vagyok Roman Polanskinak, de a SZELLEMÍRÓ (2010) című alkotásával háromra emelkedett azon filmjeinek száma, amelyek nem tetszettek. Meglehet, bennem van a hiba, tán el is szunyókálhattam olykor, mindenesetre fogalmam sincs arról, hogy akkor most tulajdonképpen mi is volt ez az egész: CIA-ügynök volt-e az exminiszter, vagy sem, és ha igen, akkor ki szervezte be, tényleg háborús bűnös volt-e, igazából miért (és ki által) haltak meg a szellemírók stb., stb. Kétségtelen, hogy (talán túl szájbarágósan) észrevehetők az utalások John Majorre, a film iránti érdeklődést pedig eleve megnövelte Polanski letartóztatása, de ezektől a külsőségektől eltekintve maga az opusz számomra csalódás volt. Nem a mondanivalót hiányoltam, hiszen köztudott, hogy Polanski nem szeret a filmjeivel üzengetni, egyszerűen csak unatkoztam. Az ilyesfajta politikai színezetű thrillereket eddig Costa Gavras és Alan J. Pakula jegyezte. Szerintem ők se csinálták különösebben jól, de legalább tőlük az ember nem is várt sokkal többet.



Csak módjával szeretem a sci-fiket, és például a STAR TREK egyáltalán nem ragadott magával se tévésorozatként, se mozifilmszériaként. A kivételt a J. J. Abrams által jegyzett 2009-es opusz jelenti, amely ugyan inkább tűnik futurisztikus akciófilmnek, mint sci-finek, mindazonáltal ügyesen adagolja az izgalmat, a humort, a látványt. Bizonyos jelenetek egyértelműen a STAR WARS-saga hatását tükrözik, de később az extrákból kiderült, hogy ez egyáltalán nem véletlen. Megvallom, titokban arra számítottam, hogy békésen fogok bóbiskolni a rendkívül kényelmes fotelben, de nagy meglepetésemre érdeklődve néztem végig az egészet. Az élménnyel kapcsolatban mégis azt mondanám, inkább lettem J. J. Abrams-, mintsem Star Trek-rajongó.



Pasolini DEKAMERON (1971) című filmjének kirobbanó sikere indította el az olasz filmiparban a „decamerotico” nevű irányzatot, amely tulajdonképpen a kosztümös, csattanóra épülő szexkomédiákat jelenti, melyekhez eleinte Boccaccio, később mások írásai szolgáltatták az alapanyagot. Mino Guerrini DEKAMERON 2 (1972) című alkotásának érdekessége, hogy tartalmazza azon novella (Rustico és Alibech) megfilmesítését is, amely a Pasolini-verzióból forgalmazási okokból végül kimaradt. A szex terén Guerrini sokkal visszafogottabb, mint Pasolini, ezért neki nem is voltak különösebb gondjai a cenzúrával. Nagyobb probléma, hogy úgy általában is visszafogottabb volt minden téren, mint 1975-ben elhunyt elődje. Nincs időm hosszabban kifejteni ezt a témát, mindazonáltal amíg a DEKAMERON esetében az volt az érzésem, mintha a javarészt amatőr szereplők valóban saját életük történetét játszanák el, s a mű egyszerre volt archaikus és modern, realista és naturalista, addig a folytatásban csupán azt láttam, hogy kevésbé ismert színészek korabeli jelmezekbe öltözve elfogadhatóan eljátszanak néhány Boccaccio-sztorit. Nem rossz, nem ízléstelen, csak éppen felejthető.

Közülük Finchert nagyon bírom...
Nálam akik még játszanak, mint kedvenc rendezők:
Tony Scott, Tarantino, Scorsese, Guy Ritchie, Shane Black (forgatókönyvíróként is), vígjáték rendezők közül Todd Phillips mindenképpen.
Gyakorlatilag ezek a személyek 70%-ban le is fedik a kedvenc filmjeimet :)
Természetesen nyitott vagyok más rendezők filmjeire is: például Polanski Szellemírója kifejezetten tetszett. És az a vicc, hogy Michael Bay brutálisan jó és pörgős filmeket rendez, mégsem tud a kedvencem lenni a napszemüveges-belassulós, napszúrásos beállítások miatt.
Spielberg filmjeit jórészt nem kedvelem (van tőle is olyan, amit szeretek), Nolanben számomra nincs semmi különös, de jó filmeket gyárt (Eredet az egyik kedvenc tőle)...
JJ Abrams véleményem szerint egy kicsit túlságosan is felkapott... annyira nem jelentős a munkássága, mint amennyire hypeolják...

A tíz kedvenc rendezőm (nem sorrendben):

-Roman Polanski
-Christopher Nolan
-John Carpenter
-Michael Bay
-JJ Abrams
-Steven Spielberg
-David Fincher
-Guillermo Del Toro
-Peter Jackson
-Stephen Sommers

A máltai sólyomban Bogie sem volt számomra olyan "mocskosan szimpi", mint akármelyik más filmjében (Casablanca, Viharos húszas évek).

Viszont, mint mondtam: a film erőssége mondom a mellékkarakterekben rejlik, illetve a film végére kialakul egy viszonylag sötét hangulat is - végre, hisz film noir volna..., illetve Elisha Cook Jr. (remélem jól írtam a nevét) is megmutatja milyen jó színész a film végén, mikor kikel magából, és rámordul Bogart-ra, hogy hagyja abba a szívatást.

Nagy örömömre találtam egy újabb örökzöld magyar vígjátékot (nem, nem az S.O.S Love-ra vagy mi az istenre gondolok...), címe A szerelem nem szégyen. Nagyon jó pofa karakterek vannak benne, a legjobb Mály Gerő, Pepi nevű alakja... Valami hatalmas az a pasas... :)) Jávor Pali és Tolnay Klári is nagyon aranyosak együtt, mint sors- és szerelmespárok/-társak. Gózon Gyula is remekel a korabeli magyar üzletember szerepében. Egy pár szóval: kellemes kis filmecske. 8/10

Cassavetes is megmutatta mit tud az Egy kínai bukméker meggyilkolása című filmjében. Megmutatta, hogy mit tud, ez kétségtelen... Az már más kérdés, hogy nem igazán értem mit akar a nézőben felkavarni ezekkel a sajátos (remek) hangulatú képekkel, képsorozatokkal, felvételekkel és ezzel a egyedi történet-, cselekményvezetéssel. Ben Gazzara minden dicséretet megérdemel, remekül játssza Cosmo Vitellit, az egyszerű Los Angeles-i sztriptízbár tulajdonost, akit hirtelen ébresztik fel álomszerű, kívülről csodálatosnak tűnő világából a sötét, film-noir-i gengszteralakok (egytől-egyig remek karakterszínészeket láthatunk szerepükben). Ami viszont bajos marad a film végén a számomra, hogy nem éreztem, oly közel magamhoz a filmet azáltal, hogy sokszor nem is értettem, hogy mit látok (pl. a sztriptízbár tánckarjának fellépéseit miért kellett végig néznünk szinte minden alkalommal, mi célja volt ezzel Cassavetesnek?).
7/10

A máltai sólyommal érdekes kapcsolatom volt mindig is. Sokak szerint minden idők legjobb sötét filmje, illetve a film noir stílus/ (al)műfaj megalapozója, első műve. Mindkét állítással vitába szállnék, lévén, hogy szerintem minden idők legeslegjobb noirja egyértelműen Delmer Daves Sötét átjárója, illetve még ide sorolnám Orson Welles Az óra körbejár és A sanghaji asszony című mesterműveit is (az utóbbi időben kezdem megkedvelni a Hosszú álmot is, melyet Howard Hawks-nak köszönhetünk). Az az állítás sem állja meg véleményem szerint a helyét, miszerint Huston-alapműve volt az első (al)műfaján belül. Szerintem már Wyler A levél című darabja is annak nevezhető, és mint azt tudjuk az már 1 évvel a Maltese Falcon előtt elkészült, már 1940-ben bemutatták. Továbbá azért is érdekes a kapcsolatom a Bogart karrierjét megalapozó filmmel, mert sokak szerint felülmúlhatatlan, szerintem meg akadnak gyengeségei, például a filmben vannak érdekes szituációk (pl. Bogart és Archer özvegye beszélgetnek, az özvegy sír, Bogart hecceli, majd hirtelen egyből megöleli... teljesen követhetetlen, egyszer gúnyolódik vele, majd utána már "jajj, sajnállak"...??)
, továbbá szerintem annyira nem hangulatos noir, nem tudom, biztos nekem vannak magas elvárásaim, de ennek a filmnek a hangulata számomra nem olyan sötét (a "sötétségét" olyan karakterek emelik, mint "a Hájas", illetve Peter Lorre Joel Cairo-ja), inkább krimis fílinje van a dolognak. Egyszóval nem éreztem olyan közel magamhoz ezt a filmet - se - mint kellett volna, mint elvártam volna... 8/10

Ez engem is érdekelne.

"épp most jelenik meg DVD-n az Etalon kiadótól az első Magyarországon megjelenő Taviani film a Feltámadás - Látta már valaki? Milyen?."

Javítom magam. Nem Feltámadás, hanem Éjszakai nap.

"Akkor Te vagy a két állandó olvasóm egyike. A másik én vagyok. :)"

Én mindig elolvaslak :)

"Erre jó példa az előtted álló LISZTOMANIA, amelyben hagyományos értelemben vett cselekmény jószerivel nincs is, és nem árt előzetesen tájékozódni a fontosabb szereplők életrajzában, az adott történelmi kor(ok)ban, ha az ember érteni akarja a rengeteg vizuális utalást."

Ezt nagyon jól fogalmaztad meg, épp a Mahler áttérési jelenete volt az, amiben Russell elképesztően jól fejezte ki azt a kort és lelkiállapotot, amiben a főhős vergődött.  Wagner özvegyét szadomazo ruhában, horogkereszttel a fenekén, mellén meg kereszttel ábrázolja, miközben egy hatalmas (keresztre emlékeztető) földbe szúrt kard előtt áll; az áttérés meg úgy zajlik, mint valami Nibelung történet, ahogy először lovaggá kell vállnia, majd a végén legyőzni a sárkányt (meg kell ennie a disznót). Zseniális lett ez a jelenet. Meg tetszett az a finom romantika is, ami végighuzódik a filmen, ahogy elávolodik egymástól a házaspár, de a végére újra egymásra találnak. A korrajz is remek volt + Russell elképesztően jól ért ahhoz, hogy a néző már nem is tudja, hogy a komolyzene festi alá a képeket, vagy a képek a zenét.

„Olyan élvezetesen tudsz írni a filmekről, hogy sokkal nagyobb öröm téged olvasni mint, ami a film volt számomra.”

Akkor Te vagy a két állandó olvasóm egyike. A másik én vagyok. :)

Russelltől szerintem nem lehet, nem érdemes elvárni egy hagyományos filmet, hiszen amikor éppen ilyesmiket rendezett, azok nem voltak annyira jók, nem voltak „russellesek”. Neki a fantázia volt az egyik erőssége, nem sokat törődött az olyasfajta elvárásokkal, mint például a lineáris cselekményvezetés, ugyanakkor számított a néző előzetes kulturális ismereteire is a filmjei megértéséhez. Erre jó példa az előtted álló LISZTOMANIA, amelyben hagyományos értelemben vett cselekmény jószerivel nincs is, és nem árt előzetesen tájékozódni a fontosabb szereplők életrajzában, az adott történelmi kor(ok)ban, ha az ember érteni akarja a rengeteg vizuális utalást.

Russell többször is élt azzal a módszerrel, hogy életrajzi filmjeit úgy alkotta meg, mintha a film az adott művész egy (vagy több) alkotása lenne. Gondoljunk például a ZENEKEDVELŐK-re, amely számos helyen a Csajkovszkij-művek elemeire épül, és stílusában olyan, akár egy nagyopera, vagy a VALENTINO-ra, amely helyenként mintha maga is egy Valentino-film lenne. A GÓTIKA is ezt a módszert követi, hiszen ez a film olyan, mintha egy gótikus rémtörténet lenne, vagyis a szereplők abban a világban élnek, amelyről írnak.

Jómagam ismerem az alapötlet egyéb filmváltozatait is – a SZELEK SZÁRNYÁN például anno többször is látható volt ilyen-olyan hazai tévécsatornákon –, melyek talán realisztikusabbak, követhetőbbek, de a szó szoros értelmében – legalábbis számomra – fantáziátlanok. Russell az általam ismert forrásokban ugyan senkit nem nevezett meg, de általánosságban a szereposztás miatt érezte kevésbé sikerültnek ezt az alkotását. Ebben talán van is valami, szegény Natasha Richardson talán kissé egysíkú a filmben, míg Myriam Cyr viszont túlzásokba esik, túl látványosan forgatja a szemeit, túljátssza az extázist. De valahogy mégis kiegyenlítik egymást, és számomra a GÓTIKA a filmes fantázia egyik érdekes és eredeti példájaként él az emlékeimben, noha magam sem ezt tartom a Mester főművének.

Olyan élvezetesen tudsz írni a filmekről, hogy sokkal nagyobb öröm téged olvasni mint, ami a film volt számomra :)

Ismertem az előtörténetét, ezért is érdekelt, de én nem ezt vártam, mert szerintem ez nagyon elrugaszkodott a valós éjszakától, ami nem is lenne baj, de itt lehet jobb lett volna egy konszolidáltabb, ridegebb, távolságtartóbb film. Nálam nagyon félrement az egész. Valahogy a vizualitása is inkább taszító volt nekem (messze nem említhető a két rendező egy lapon, de itt néha már Joel Schumacher látványvilágát idézte fel a film a sok színes világítással, plussz az alant említett beállításokal). A karakterek meg direkt ellenszenvesek vagy csak ilyenre sikerültek? Talán az egy Mary kivételével. Szóval engem nagyon taszított az egész film. Polidorit meg olyan negatívan ábrázolja, mind küldőleg mind vsielkedésileg, ami nem sokban különbözik egy disznótól.

Bár maga Russell sem érezte igazán jól sikerültnek a GÓTIKÁ-t, nekem mégis az egyik kedvencem tőle. Pontosan azt nyújtja, amit ígér: egy hihetetlen vizuális fantáziával megvalósított gótikus rémtörténetet, amelyben a valóság és a fantázia elemei keverednek. Valóban megtörtént eset jelenti a kiindulási alapot: Mary Shelley FRANKENSTEIN című klasszikussá vált rémregényének (és Polidori A VÁMPÍR című kissé elfeledett írásának) születési körülményeit látjuk.

Szerintem Russell kitűnően oldotta meg a fantáziajeleneteket, amelyekben múlt, jelen és jövő képei variálódnak, érzékeltetve ezzel azt a közhelyesnek hangzó, de mégis nagy igazságot, hogy az igazi művészet, a műalkotás mindig szoros kapcsolatban áll a művész személyes életével, annak egyfajta tükre, amelyben elfojtásai, komplexusai, személyes tragédiái (olykor: boldogsága) is megjelen(het)nek.

Tetszik azért is, mert – alighanem akaratlanul – alátámasztja Jungnak a műalkotások születéséről vallott felfogását, vagyis azt, hogy igazából nem a művész teremti a művet, hanem a kollektív tudattalanból kiemelkedve maga a műalkotás akar megszületni az adott művész által. (Ez persze kicsit bonyolultabb, de határozottan érdekes elmélet, amelyet nem lehet maradéktalanul egyetlen mondatba sűríteni.)

Összességében nálam a GÓTIKA: 10/8. Nagyon örülnék egy hazai DVD-megjelenésnek, azonnal betenném az angol kiadás mellé, amely Rosszkutyusz haveromnak köszönhetően került pár éve a gyűjteményembe.

Az elmúlt héten megnéztem pár filmet, ezekről osztanék meg pár gondolatot.

Ken Russell emékére úgy döntöttem, hogy megnézem pár filmjét. Korábban láttam az Ördögöket, a Változó állapotokat és a Fehér féreg búvóhelyét. Az Ördögök kiváló film, a Változó állapotok is nagyon jó, ezeket meg is venném ha megjelennének DVD-n idehaza. A fehér féreg búvóhelye rettenetesen rossz. Az életbe nem nézném meg többet.

Most megnéztem a Mahlert és a Gótikát. (legközelebbre a Lisztománia van betervezve)
A Mahler nagyon tetszett. Az Ördögök mellett a legjobb Rusell film eddig nálam. Nagyon szépen és ügyesen vegyíti az életrajzot, a zenét és a Russell-re jellemző kissé extravagáns álomjeleneteket. Nem ismerem igazából Mahlert, mint személyt, de áttudta éreztetni velem a film, hogy milyen is lehet egy ilyen nagyformátumú művész lelkivilága és élete. A megkeresztelkedésről készült álomjelenet is egészenfrenetikus. Szóval örülnék egy hazai szinkronos DVD megjelenésnek. 7-8/10

A következő, amit Russelltől megnéztem a Gótika. Ez viszont egyáltalán nem tetszett. Nagyon félrement az egész. Végig egyfajta idétlenség és ellenszenv jellemzi az egész filmet. Idétlenek a beállítások ezzel a sok alulról fényképezett arc közelivel, a cselekménye is inkább idegesítő, mint érdekes, a karakterek totál ellenszenvesek így ezekkel együtt meg érdektelenségbe fullad a  film. Szóval A fehér féreg búvóhelyéhez hasonlóan ez is rendkívűl rossz film lett szerintem, még egyszer az életben nem nézném meg. (számomra totál értékelhetetlen film). 0/10

Aztán megnéztem a Taviani testvérek filmjét. A címe: Apámuram.
Abszolút 10/10-es alkotás. Életrajzi film egy pásztor fiúról, aki 18 éves koráig se írni se olvasni nem tud, aztán nyelvész lesz belőle. Csodálatos film, ami bemutatja a szardíniai pásztorok, földművesek, szegények problémáit, keserves , nehéz mindennapjaikat. Ez az élet nálunk se volt nagyon másként annakidején. Szóval tényleg egy remekműről van szó, főleg azok számára, akik úgy rajonganak az olasz filmművészetért, mint én. Ez is jöhetne DVD-re (épp most jelenik meg DVD-n az Etalon kiadótól az első Magyarországon megjelenő Taviani film a Feltámadás - Látta már valaki? Milyen?). 10/10

Wall-E: Szeretem a rajzfilmeket, de az animációs filmeket nem igazán, ezt viszont elejétől a végééig imádtam, elvarázsolt. Hibátlan mesefilm. Kedvenc animációs filmem lett. 10/10

80 huszár: Az eddigi legreálisabb magyar huszárfilm, amit valaha láttam. Végre egy film, ahol a csatajelenetek, meg a körítés nem az, hogy vidám zenékre, gagyi kardokkal belovagolnak a huszárok az ellenség közé, aztán ha valakit leszúrnak vagy lelőnek, egy ruha sem szakad el. Ez a film az elejétől a végéig egy keserves küzdelmet mutat be, ahogy próbálnak hazajutni, és minden egyes megtett méterért kínkeservesen kell megszenvedniük. Sára Sándor elképesztően jó képeket rakott a filmbe, nagyon kár, hogy csak egy gyenge Tv-ripben láthattam, mert ugye se DVD-n nem kapható, se a Tv- nem adja le neki méltó formában. Kíváncsi lennék egy felújított, eredeti kópiráól átvett DVD-re. Reméljük az MNFA tesz az ügy érdekében. 7-8/10

Kösz a válaszokat! Szerintem a Field által írt lehetőség első fele -időközben kikerült a filmből- áll fennt (azért, mert ekkor viszont az erőszakból is vágniuk kellett volna a dvd-n), de Andrew1975 teóriája is lehetséges!

Akkor a pedofília még nem volt ennyire központi téma... teltek az évek, és most már nagyon nyomasztó méreteket öltött - ezért kivágták!

Mondjuk a csonka változatok után jöttek a vágatlanok, így nem előrefelé haladva történt a csonkolás.

Például úgy, hogy időközben kivágták, és DVD-n is a vágott változat jelent meg, mint ahogy az korábban több filmmel (pl. AZ 57-ES UTAS, ÚSZÓ ERŐD, HALÁLOS NYUGALOM) is megesett.

Ha ez megnyugtat, akkor én nem tudok segíteni :) Gondold azt, hogy rég volt igaz se volt :) :)

Senki sem akar/tud segíteni?

pótolom

SZIASZTOK!
Régóta nem írtam ide (viszont egypár Xpress-csomag által bűvült a DVD-gyűjteményem azóta), most potolom lemaradásaimat.

Most egy 11 éves kis "rejtélyt" szeretnék megoldani, segítsen aki tud, tehát:
Úgy 2000-ben láttam az RTL Klubon (ami akkor még nem vágott és ezáltal cenzúrázott filmeket) a Fegyencjáratot, és a stáblista elötti utolsó jelenetben mikor Garland Greene (Steve Buscemi) koktélozik-rulettezik Las Vegasban, a koktélból való beleivása után látszott a film vége felé feltűnt kislány -akivel a "lövöldözős cécó"-közben találkozott- babája a Garland melletti széken!
Namármost, a dvd-n és tv-ben (ahol már vágottan megy ez a film) egyaránt hiányzik most már ez a pillanat. Hogyan a fenébe lehet ez??

:))

Szerintem csak lakonikusan fogalmazott. :))

Hát igen, nem a mai technika korának gyermeke vagy. Ez a sztori hasonlít ahhoz, amikor 2 éve kaptam egy üres sms-t, kérdeztem Zsuzsát mi ez, mire azt mondta, édesanyám köszönt a születésnapodon.

Ezt valóban nem tudtam. Egyedül a STREET FIGHTER esetében emlékszem arra, hogy valami videojáték alapján forgatták.

Valahogy ez a videojátékozás kimaradt az életemből, a számítógépes játékok közül leragadtam a pasziánsznál és a klasszikus flippereknél. (Utóbbiakhoz sajnos a mostani gépem már túlságosan gyors: mire észreveszem, hogy a kilőtt golyó merre jár, már le is esett.)