Egy nagyon hülye hasonlat, aztán részemről befejeztem ezt remake-témát:
Tegyük fel, hogy egy másodvonalbeli, dilettáns festőművész vagyok. És mert se ötletem, se fantáziám nincs, kitalálom, hogy újra lefestem a Mona Lisát. Tudom, hogy sokkal sz@rabb lesz, mint az eredeti, de miért ne. Modern ecseteket veszek, meg modern festéket, természetesen modern vásznat is, és kis idő múlva elkészül a mű. Csinálok hozzá egy jó marketinget és terjeszteni kezdem, hogy az én képem sokkal aktuálisabb, modernebb, színesebb, mint az eredeti mű. Meg tudok győzni erről mondjuk minden ezredik magyar embert, akik eljönnek és 5000 Ft-ért megnézik a képet. Természetesen köpködnek, meg sikítoznak, de ez nekem mégis csak 50.000.000 ft-ot eredményezett.
Amire igazából ki szeretnék lyukadni az az, hogy sok filmes alkotó csak azért készíti el egy már létező klasszikusból a saját változatát, mert nincs eredeti ötlete és könnyebb a mozipénztárakhoz csalogatni a jónépet egy már egyszer jól bejáratott címet újra feldobva. Természetesen hozzáértő lévén tudva azt, hogy az ő új verziója nyomába sem érhet az eredetinek. Ez így természetes? Ez lenne a filmművészet jövője?