01. Volt egyszer egy... Hollywood
DiCaprio, Pitt, Robbie, Russell és egy kicsi Pacino. És Tarantino. Nem élete legjobbja, de rendkívül hangulatos szerelmeslevél Hollywood-hoz. Imádtam.
02. Star Wars IX - Skywalker kora
Nem volt gondom az előző résszel sem, de én örülök, hogy inkább a VII. rész hangulatát és dinamikáját folytatták a filmmel, érezhetően két filmnyi ötletet sűrítettek egybe - már az, ahogy Carrie Fisher köré írták a jeleneteket, cselekményt, az nem semmi teljesítmény, jó volt utoljára a filmvásznon látni a Legendákat.
03. Az ír
Pacino ismét, de már sokkal nagyobb szerepben, Robert De Niro-val és Joe Peschi-vel, de én Harvey Kietel minden másodpercének is örültem. Egy stílusos Scorsese film, számomra sokkalta jobb, mint a Mester legutóbbi filmjei.
04. Zöld könyv - Útmutató az élethez
Ahhoz képest, hogy egy kőkemény karakterdrámát vártam, meglepően jól megírt, nagyon kellemes filmet kaptam, ezek a történetek hiányoznak manapság a nagy vászonról.
05. Rocketman
A Bohém rapszódiánál sokkal bevállalósabb, harsányabb és ugyanakkor számomra hitelesebbnek tűnő film egy az utánozhatatlan Elton John-ról. Vagy, Taron Egerton a babérjaira tőr? Valahogy egyébként a 60-as, 70-es évekbeli filmek azok amely idén különösen közel álltak hozzám, a hangulatuk magával ragadó, de hála égnek, hogy ma már azért az esélyegyenlőség jegyében jobb világban élünk. Jobb világban élünk?
06. Az aszfalt királyai
Ezt a filmet Paul Newman és Steve McQueen főszereplésével kellett volna elkészíteni, de Bale és Damon is nagyot alakítottak, lubickoltak szerepükben, és bár sosem voltam nagy autómániás, az ilyen filmek után kedvet kapnék kocsikázni, ha lenne jogsim :D
07. Eltörölt fiú
Nem a legjobban fókuszált film ugyan a témában, de Joel Edgerton színész-rendező ebbe remélem még jobban beletanul majd és egy következő Eastwood lehet belőle. Láttam sokkal jobb filmet idén a témáról, ami simán Top 1-es lenne ha nem tavalyi film lenne, de akkor kimaradt: Kszi, Simon. Ami miatt pedig még a listámon kellett lennie az Eltörölt fiúnak, az a zenéje: egyik kedvenc együttesem (Sigur Rós) énekese, Jónsi és Troye Shivan (a film egyik mellékszereplője) csodás dala, a Revelation miatt már megérte ez a film, de persze annál sokkal többet is.
08. Pókember: Idegenben
Meglepő lehet, hogy előbbre van a listámon, mint a nagy összecsapás, de én ezen sokkal jobbat szórakoztam. Teszem hozzá, nem vagyok nagy képregény rajongó, de Tom Holland-et öröm látni ahogy lubickol Peter Parker szerepében, sokkal jobban (számomra), mint eddig bárki, így a kissé gyengébb forgatókönyv ellenére is, én tavaly ezt a Marvel filmet szerettem a legjobban.
09. Ad Astra – Út a csillagokba
Igazság szerint egy újranézéssel valószínűleg előbbre is végezne a listámon, bár még a Top 3 sorrendjét is többször megvariáltam, a többiről nem is beszélve. A fantasztikus zene, a realista látványvilág és Brad Pitt miatt tetszett nagyon a film, de valószínűleg van még egy olyan rétege, amiért még párszor meg kell nézzem a filmet.
10. Bosszúállók: Végjáték
A nagy, epikus lezárása a Marvel moziverzumnak, ami ugyan tetszett, de sok meglepetést nem is okozott, a látványvilága, az effektek pedig már számomra fájdalmasan irreálisak, de amíg van egy Thor és egy Pókember a csapatban, rám számíthatnak!
Ez lenne az én 10-es listám, nem sikerült mindent megnéznem, amit szerettem vagy illett volna, de semmiképp sem mondanám unalmas évnek a 2019-es esztendőt, ráadásul nem is említettem az idei sorozatokat (egy számomra kielégítő Trónok harca befejezés, egy nagyszerű Úr sötét anyagai, egy zseniális Watchmen, egy nagyon korrekt The Witcher, a döbbenetes Csernobil és egy nagyon szórakoztató The Mandalorian is volt itt és még sorolhatnám).
