Teljességgel irracionális húzásnak tűnt, de ma újra felkerekedtem, és kétszer 280 km-t levezettem abból a célból, hogy újabb esélyt adjak egy Arnolddal való találkozásnak. Ezúttal még három órát sem kellett várni rá, és már délután ezzel térhettem haza:

Ez egy bontatlan Neca John Matrix figura. Nem tudom, ettől mennyit érhet, de nem is érdekel, amíg én élek, nálam marad. :)
Ezúttal is ott edzhettem mellette. Most jobb kedvében találtam, mint egy hónapja: többször beszélgetett, s még viccelődött is a kísérőivel. A dedikálásra a távozásakor került sor. Mivel a korábbi találkozó után már nem volt vesztenivalóm, a már akkor is nálam lévő fényképeket most elő is vettem. Persze idő most sem volt haverkodni, de azért kettőt megnézett belőle, s közben annyit el tudtam mondani neki, hogy óriási rajongója vagyok, s példaképként tekintek rá. Erre rám nézett, s csak annyit mondott: "Thank you".
Én köszönöm, Arnold!
Ez az év különösen jól sikerült számomra. Idén negyedszer is eljutottam Thalba, ahol még a Fatboyra is felülhettem. Idehaza pedig kétszer is sikerült személyesen találkoznom Arnolddal, s ezen találkozóknak köszönhetően mind a közös fotó, mind a dedikálás sikeresen összejött.