A homoszexualitás hatása a filmművészetre

hát nem tudom, szerinted te összeszűrnéd a levet a főnököddel, akkor nem könyvelnének el melegnek? mindegy is, ez az egész nyafogás csak azt bizonyítja, hogy James Deannek semmi helye a listámon, gyáva volt vállalni az igazi buziság kínjait

Nem mondtam hogy filmtörténész vagyok, főleg új-hollywood 67-71-ről tudnék beszélni.
De ettől függetlenül ehez a topikhoz is hozzá lehet szólni építő jelleggel.

Delon Visconti ágyasa volt? na ez elképesztő

Hangsúlyozom, SZEREPEK.

Szerintem a "legnagyobb" homoszexuális-szerepek (újabb filmek közül): Chris Cooper karaktere az Amerikai szépségben és Greg Kinnear karaktere a Lesz ez még így se-ben. Ezek emlékezetesek voltak, persze mindkettő más okból kifolyólag.

JÉZUS MÁRIA, EGY CELEBRITY A TOPIKOMBAN!!!

a mű mégsem arról szól, hogy egy vén buzeráns rástartol egy fiatal srácra

:))) Még mindig röhögök! :)))

Komolyra fordítva a szót: jó érzés ismét olvasni az írásaidat!

jahogy ez neked derogál? esetleg egy filmtörténésszel állok szembe? hiányolom elmélyült, tudományos topikjaidat, kezdhetnéd mondjuk az amerikai avantgárd első korszakával, vagy mondjuk korai új-hollywood 67-71, szívesen tanulnék

Említhetném a másik olasz meleg rendezőt, Luchino Viscontit is, akit szintén mélyebben és komplexen foglalkoztatott ez a téma. A legjobb példa erre csodálatos filmje, a HALÁL VELENCÉBEN (1971). Aschenbach Tadzio iránti vonzalmában a homoszexualitás is szerepet játszik, ugyanakkor a mű mégsem arról szól, hogy egy vén buzeráns rástartol egy fiatal srácra. A műveiben is mindig az eszményi szépséget kutató Aschenbach a lengyel Tadzióba látja meg ideáljai megtestesülését. Szembesülnie kell azonban önnön elfojtott érzéseivel is, hogy a fiú iránti vonzalma több, mint a tiszta csodálat a megtestesült eszmény iránt. Visconti ezen a szálon gazdagítja az eredeti kisregényt: Dirk Bogarde nagyszerűen érzékelteti az öregedő férfi vágyát a fiatal fiú iránt, akinek kedvéért Aschenbach kozmetikai trükökkel próbálja a fiatalsá LÁTSZATÁT kelteni önmagán. Festett hajjal, kifehérített arccal magát a Halált szimbolizálja, mely a járvány sújtotta Velencében Tadziót is megkísérti a körülötte ólálkodó professzor képében. De Tadzio tükröt is jelent Aschenbach számára, amely felidézi önnön fiatalságát, életének sorsfordulóit, melyeket Visconti flashbackekkel mutat be. Az ELÁTKOZOTTAK-ban (1969) a homoszexualitás egyszere van jelen konkrét és szimbolikus értelemben. Az SA orgiáján nincs ebben semmi meglepő, hiszen e szervezetben köztudottan magas számban voltak homoszexuálisok. Ugyanakkor a női ruhába öltözött náci katonák – ahogyan Martin is a film elején, Marlene Dietrich-nek öltözve – egyben az egész fasizmust szimbolizálják: torz, perverz, visszataszító, miközben valahol nevetséges is. A MEGHITT CSALÁDI KÖR-ben (1974) a homoszexualitás látens módon van jelen, akárcsak a korábbi A PÁRDUC-ban (1963): mindkettőben Burt Lancaster az egyik központi karakter, míg a másik Helmut Berger (MEGHITT…), illetve Alain Delon (A PÁRDUC). Köztudomású egyébként, hogy Berger és Delon Visconti fiúi (szeretői) voltak. A MEGHITT CSALÁDI KÖR-ben az idős professzor (Lancaster) és a fiatal strici (Berger) kapcsolatában az Apa-fiú motívum éppúgy dominál, mint a látens homoszexualitás.

OFF
Ja, apropó Filmvilág... gondoltad volna, hogy én, a "kis frusztrált tizenéves" személyesen ismerem például a Filmvilág egykori fordítóit, sőt, egyszer nekem is felajánlottak egy munkát, amit azért utasítottam el, mert akkoriban nem néztem filmeket?

Bocs, ez most szimpla dicsekvés volt.
ON

A filmtörténet és a pletyka két külön dolog...

James Dean nem volt meleg! Robert Altman doksiában (The James Dean Story) szóba is került  a téma és annyit lehet tudni, hogy Dean a nőket szerette és egyetlenegy alkalommal szürte csak össze a levet férfival akkor is úgymond "kényszerből" hogy előremozdíthassa filmes pályáját! (miután sikerült rgtön ejtette az úriembert)

most minek ez a hangem, nagyokos? mintha nem lenne szükséged kis filmtörténeti karbantartásra

megfelelő emberhez fordultatok, ugyanis komoly kutatásokat végeztem a témában, azaz leemeltem egy filmvilágot a polctól, szóval aszongya George Perry, Dean életrajzírója:
"igazából csak egy meleg kapcsolata volt, George Brackettel, a CBS rendezőjével. A szereposztó dívány tipikus esete."
máshol visont olvasható Clifton Webb, Bill Blast, Jack Simmons neve is, nemtom kik ezek, csak annyit, hogy valószínűleg homosexuálisok

Akkor jó. Így már van témája a topiknak és nem is lehet másképp értelmezni. Így kellett volna kezdeni.

én nem tudom megváltoztatni, viszotn már tettem lépéseket az ügy érdekében.

Na, akkor a sok meddő szócséplés helyett legyen valami témába vágó is. Nézzük például a közismerten meleg Pasolinit, hogy miként jelenik meg filmjeiben a homoszexualitás. Mint minden nagy rendező, Pasolinit egyáltalán nem érdekelte a l’art pour l’art homoszexualitás. Nem forgatott echte melegfilmet, s egyik alkotására se lehet ráfogni, hogy ezt a szubkultúrát népszerűsítené. A TEORÉMA (1968) című filmjében jelenik meg először nyíltan a homoszexualitás motívuma, mint a megismerés metaforája, összhangban a heteroszexualitás filmbeli értelmezésével: két ember nem is kerülhet a szeretkezésnél közelebbi kapcsolatba egymással. Mind a homo-, mind a heteroszexuális aktusok ezt szimbolizálják a filmben, bár konkrétumokat nem látunk. A film gyakoribb értelmezése szerint (Pasolini is ezt preferálta) a Terence Stamp játszotta Ismeretlen tulajdonképpen Isten volt, aki a szexuális aktusok révén került kapcsolatba a család tagjaival, ám ők semmit sem tudnak kezdeni ezzel az élménnyel: a szeretkezés (=Istennel való egyesülés) nem egy magasabb szintre emeli őket, hanem a mélybe taszítja. Lényegében innen ered a mű másik értelmezése, amely Terence Stamp karakterét a Sátánnal azonosítja. Ez utóbbi teória (teoréma?) szerint tehát a film lényegében arról szól, hogy valamennyiünket megkísért a Gonosz, melynek nem tudunk ellenállni. A DEKAMERON-ban (1971) a homoszexualitás Ciapelotto figurájához kapcsolódva jelenik meg, akinek számos bűne közül ez az egyik, ám halálos ágyán orránál fogva vezeti a jámbor barátot, ezért bűnei ellenére szentként tisztelik halála után. A CANTERBURY MESÉK-ben (1972) azt látjuk, hogy a középkor álszent módon viszonyult a homoszexualitáshoz (is): aki tudott fizetni a Törvény emberének, az elkerülte a büntetést. Akinek nem volt pénze, az máglyára került. Pedig a „bűn” mindkét esetben ugyanaz volt. AZ EZEREGYÉJSZAKA VIRÁGAI-ban (1974) a homoszexualitás mint az emberi szexualitás egyik alternatívája jelenik meg, minden értékítélet nélkül. Pasolini nem esik abba a csapdába, hogy felmagasztalja az azonos szerelműek kapcsolatát, vagy mentegetni próbálja azt. A SALÓ-ban (1975) megint más módon, többféle jelentéstartalommal kerül elő a téma: a kínzók és testőreik közötti anális érintkezések (melyeket a film még ma is meghökkentő nyíltsággal mutat), az egymás közötti szövetség egyfajta megpecsételését jelentik. Az áldozatok oldaláról azonban a homoszexuális érintkezés csupán egyik – a filmbéli infernót látva nem is a legszörnyűbb – válfaja a megalázásnak, a kínzásoknak.

igen, elég ritka pillanat volt, néhányszor át is siklottam fölötte. :)

Olyat nem fogsz hallani...:)
Főleg nem attól aki ezt a mélyen szántó építő jellegű topicot megnyitotta.

Te meg azt ígérted, hogy megváltoztatod a címet valami normálisra is, ahogy az egy fórumhoz méltó.

Különben én is írtam ám témába vágó dolgot lejjebb, csak el kéne olvasni.

igen, én is szeretnék megcáfolhatatlan bizonyítékot olvasni dean melegségéről. jean image: bizonyíts!

Így igaz, ezért írtam hogy átmegyünk pletykalap színvonalba.

azt hiszem, párszor már kitárgyaltuk, hogy a topik miről szól. most már talán túl kéne lépned a címen, mert már uncsi ez a hőzöngés.

És ugyanígy röhögök a "melegfesztivál", meg "melegbuli" kifejezéseken, mert olyan sután hangzanak.

Nem a melegeken röhögtem, hanem ezen a hülye kifejezésen.