Könnyekkel küszködve kezdem, mert eszembejutott a bűzölgő, legyekrágta feje Alfredo Garciának az anyósülésen, meg ahogy Pike-ot az a mexikói kissrác hátbalövi, illetve McCoy a strandon, zakóban persze, kötéllel, és Cable Hogue arca, amikor Hildy melleire gondol, valamint Steve Judd magányosan a homokban, vérző hassal, feketében, meg az, amikor Steiner a szanatóriumban a katonahangokra kiugrik az ágyból, a nő karjaiból, és öltözködni kezd, meg Amy, amikor izzad ott az ünnepségen, a gyerekek és férje között, és vajszínű garbót visel, igen, és Pat Garrett kint a verandán, a hintaágyon, amikor ott ül, meg eszembejutott az öröm, hogy még nem láttam a Major Dundeet, de itt hever előttem és rám vár, és mennyi csoda jön benne majd velem szembe, mert minden pillanatban, mikor picit megmutatja magát ez az ősz, piás, szivart rágcsáló, szikár csávó, én már boldog vagyok.
