megálló, nyilván kevesen nevetnek nagyokat az anyjuk halálán, szegény rokonom ügyében az volt a vicces - mondjuk most már szarul érzem magam, hogy ennyit beszéltem róla - hogy nem elég neki szerencsétlennek, hogy meg fog halni, még valami hülye incidens miatt - aminek nincs köze a rákhoz - még amputálni is kellett a lábát, szóval ez már azért sok, nem? Kosztolányi Dezső is mondott jókat ebben a témában, például:
"Arányérzékünk nem tudja elviselni azt, ami mértéktelen. Egy ponton túl a szenvedés is nevetségessé válik. Az unhappy end éppoly valószínűtlen lehet, mint a happy end. Ha a szomorújáték hőse az ötödik felvonás végén meghal, sírunk, ha ketten, hárman vagy öten halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az első és második szolga, az ügyelő, a súgó, a díszletező és tűzoltó is meghal, azon csak nevetünk. Sajnos, az életben is előfordulnak ilyen szomorújátékok. Ezek se találnak több hitelre."
na hát köszönöm szépen a figyelmet, ennyiről lett volna szó, végszóra átvettem brumi hangfekvését, a fene