Nézzenek oda:-)
Pedig mindent elkövettem, hogy kimaradjak legalább ebből a topicból:-)
Ha most félre is teszem a szerénység amúgy is fátyolvékony eszközét, azért hadd tegyek hozzá valamit Lord Picard meglátásához. Először is őszintén jólesik, hogy filmekkel kapcsolatos hozzászólásaink kíváncsi szemekre találnak, és talán kedvet csinálunk (vagy időnként elevszünk egy talán objektív módon is értéktelenebbnek mondható) filmhez/filmtől. Én természetesen nem tartom magam kritikusnak, nem is tudom mi fán terem e "foglalkozás", Én azt a szót ismerem: filmszerető, esetleg filmkedvelő. Ugyanakkor a már korábban is említett Roger Ebert kritikáit azért kedvelem (na nem az egyszavas fizetett reklámokat, amiket a dvd borítókra írnak), mert éppenhogy annyira szubjektívek, az ő személyiségén átszűrődött, egyéni stílusban íródott vélemények. Ráadásul egyszerűek, nem akarnak okosabbak lenni a rendezőnél, és az egész világnál, hanem képesek feketén-fehéren elmondani a leglényegesebbet: tetszett avagy nem tetszett, és talán azt is, hogy miért. Mert alapvetően erről kell szólnia a filmkritikának, véleményem szerint. Ugyanakkor a kritikusi tevékenység összetett feladat. Mert egy film valóban nem csak a technikai részről, sem a történetről, vagy a színészekről szól. Egy "jó" kritikusnak értenie kell(ene) kissé a történelemhez, a lélektanhoz, jártasnak kell(ene) lennie a művészet egyéb más területein, ugyanakkor jól kell(ene) írnia, ehhez komoly irodalmi olvasottság igényeltetik. Egy jó kritikus szubjektív, hiszen a mozi alapvetően nem a kollektívának szól, hanem az emberi individuumot célozza meg. Mert bár a hagyományos mozi közös élmény, azért mindenki mást és mást visz magával haza saját kis lelkében. Gyakran érezzük azt, hogy ez vagy az a film mintha hozzánk szólt volna. Mintha külön nekünk készült volna. Na ILYENKOR működik a mozi varázsa igazán. Na persze ha egy kritikát úgy hat át az egyéni vélemény, hogy közben elfelejti bemutatni a film egészét, és nem úgy, hogy miközben ecseteli az erényeit, rávilágít az általa észrevett hibákra, úgy az objektivitás kincse veszít fényéből. De a kritikát emberek írják, és ezek a vélemények legalább annyira lehetnek elhibázottak, mint alaposan kimunkáltak és megalapozottak. Mert a művészetet kritizálni mindig sokkal könnyebb, mint létrehozni. Ezt egy vérbeli kritikusnak tudnia kell. Ám egy művész olyannyira elmerül művében, aminél viszont nem létezik szubjektívebb alkotás, hogy nem mindig sikerül elérnie a kívánt hatást. Ezt pedig tudtára kell adni, és idővel ő maga is tanul majd belőle, ha képes belátni alkotói útjának hullámvölgyeit. Tehát egy kritikust nem szabad, hogy a művészet iránti alázata mérsékletre ösztönözze, mert azzal csak a művésznek árt. Ugyanakkor a kíméletesség, és a kritika megfogalmazásának módját illetően már útmutató lehet az alázat.
Lord Picard-nak még egyszer köszönöm kedves szavait a magam nevében. Jó érzés ennek a (talán már nem is annyira) mikroközösségnek részese lenni, és örömmel tölt el az is, ha mások kiforrott, és érdekes véleményét olvashatom, és az is, ha esetleg én adok valakinek egy új gondolatot.