Ha már be lett ide linkelve, ide írok inkább. Bármennyire is nem akarnék kitárulkozós lenni, az leszek.
Az idézett cikk hozzászólásainak elolvasása után, a plázás témához hozzátenném azt, hogy a mostani hétvégéhez képest legutóbb majd´ három hónapja voltam hasonló körúton, és igencsak megváltoztak a körülményeim. Most már "elég" az olcsó sajtburger menü az imádott Burger Kingemben, pedig régebben repkedtek a whopperek. Benéztem a MM-ba, körbejártam, élveztem a fejem felett dübörgő zenét, de csak másnap mentem vissza a háromezer forintos Poltergeist II. BD-ért. Ott tartok, hogy ilyen töredékár mellett is elkezdtem filózni, kell-e ez nekem most, örülnék-e neki, megnézném-e sokszor, satöbbi.
1540 Ft-ot fizettem Az ajtó vetítéséért. Igazából most kár volt a címet leírnom, mert az épp ellenem beszél, Szabó István filmje ugyanis ennek laza tízszeresét is megéri, egyszerűen imádnivaló volt, fantasztikus, de végre őszinte leszek magamhoz is - 1540 Ft egy mozijegyért NAGYON, ismétlem, NAGYON DRÁGA. És bár szeretem a citromos Liptont, most először négyszáz forintért inkább ettem egy sütit hárommal lejjebb a spagettisnél. Alkalomszerűen belefér tehát a fent említett jegyár, de most először komolyan uralkodni kellett magamon, hogy a PIN bepötyögésekor olyan fejet vágjak, mint akinek tetszik a világ.
Továbbá, már nem biztos, hogy a PICK szalámit választom, megnézem, melyik az ötven forinttal olcsóbb, búsulok, amikor a 10-es BKV gyűjtőjegyemből újabb kettő fogy el, autónk hónapok óta a garázsban áll, eladásra várva, akartam ma venni egy könyvet, de meglátva az árát, úgy lettem vele, inkább megkérem anyát, aki kihozza nekem a könyvtárból, az utóbbi három hónapban pedig összesen annyi filmet vettem, amennyit régen egy jobb két hét alatt. Most sorolhatnám még, de szerintem érthető nagyjából, mi a helyzet. Persze nem kívánok panaszkodni, mert van a dolognak egy pozitív vonulata - az így kínok és agyalások árán lecsippentett összegeket a barátaimmal való együttlétekre költöm, és még csak nem is arról beszélek most, hogy végeláthatatlanul hörpölünk. De minden már nem megy egyszerre, és papíron még egy bő tízessel többnek is kéne maradnia a hónapban, mert leszoktam a cigiről, de ha megkérdezi valaki, hova megy ez a pénz, egyszerűen nem tudom megmondani. A legutóbbi áfaemelés után, elnézve az árakat, nagyon elszomorodtam, mert számítottam rá, hogy ez vár, és tiszta szívvel elkezdtem gyűlölni mindazokat, akik ezt a döntést hozták. Mérhetetlen primitív dolog, de jelenleg ott tartok, hogy aki elkezdi éltetni ezt az okádékszagú elitköcsög bandát, az köszi, de ne barátkozzon velem inkább, mert nem akarom úgy megsérteni, ahogy még soha senki. Persze alapvetően még mindig megmaradtam optimistának, de annak is megvan a maga határa, afelett csak önámító és/vagy demagóg bohóckodás az egész.
Tudom, megvan a maga sokéves társadalmi beidegződése, hogy a fentiek miatt szégyellnem kéne magam, ezt valaki nagyon ügyesen belénk táplálta.
Ja, és az iPadek, luxusautók felemlegetése a másik oldalon már nem állja meg a helyét, mert azt tapasztalom, hogy van a fuxos adócsaló/strici/jóbanvagyokazalpolgármesterrelezértháromszorosáronszámlázzákamegrendelést, illetve van, aki épp, hogy kijön a fizuból, de vigyáz arra, hogy ne maradjon feleslegesen égve a villany, ha kimegy a szobából. Olyan, hogy "vettem két DVD-t ezen a héten, meg egy könyvet, és talán jövő hétvégén elmegyek kirándulni", hétről hétre kevesebb.
Visszatérve a mozira, az is érdekes egy téma, amikor arról van szó, miként reagál az egyszeri emberfia egy teljesen középszerű filmre (sajnálja a pénzt, időt - a Védhetetlen vagy a John Carter esetében konkrétan nagyon mérges vagyok, hogy ekkora semmilyen szarokért képes voltam fizetni, és néha komolyan rácsodálkozom a saját beszámolóimra, amiért nem azt írom a körmondatok helyett, hogy "figyelj, ha jót akarsz, ezt ne"). Nálam átlagosan három vetítésből kettő olyan, hogy úgy jövök ki, ez kábé arra jó csak, hogy megnyugodjak, láttam. Persze előre nem lehet tudni, melyik lesz az a bizonyos harmadik. Egy gyenge pontom még van - egyszerűen imádom a mozit a jegyvásárlási fázistól a plakátnézegetős folyosós sétától a lehuppanáson keresztül a képaránybeállítós vászonfüggöny-berregésig, amikor a fények picit halványulnak, és megjelenik a bekarikázott BA - ja, hogy ilyen már nincs, bassza meg - így tehát még egy fostos filmnek is megbocsátom, hogy szar mert lenni, mert a körülmények mégis elvarázsolnak. Persze tudom, ez ugyanolyan homoszekszuális húzás, mint kéklemezeket venni házidemónak, "a film meg alap", és arra húzogatni otthon, de mindenki megtalálja a boldogságát, így vagy úgy.
És hogy korrekt legyek, meg kell említenem azt a bizonyos háromból harmadik élményt, ami viszont akkora kincs szokott lenni, hogy hálás vagyok, amiért abban a pillanatban ott vagyok, ahol.
Na ez a rövid véleményem a dologról.
