creeper,
ez velem is többször előfordult könyvrendeléseknél* (ha már ezt hoztam fel a múltkor): odaengedne a géphez? Odaengedett, egy perc alatt megcsináltam, majd fizettem. Csak azt nem tudom, hogy az ilyen embereket miért foglalkoztatják? (Rokon, jó az ágyban, nem jelentkezett más?)
MrHat,
kétfelől közelíteném meg a helyzetet: nagyon sok ötvenes ismerősöm azért veszítette el a munkáját, mert nem ért a legegyszerűbb műveletekhez sem. (Pedig mindegyiknek 15-20 éve van gépe), másfelől úgy érettségizik a többség, hogy szintén nem ért semmihez. Aki egyetemre kerül, az általában kap 1-2 féléves képzést (szövegsz., táblázatk., adatbázisk. stb.), de a diplomamunkáját már úgy kell mással megcsináltatnia**, mert addigra már elfelejtette (vagy soha nem is tudta).
*a legextrémebb eset az volt, amikor már a harmadik asztalos sem tudta megérteni, hogy mit akarok: levágattam méretre minden darabot, kölcsönöztem szerszámokat, s láss csodát, egy hosszú hétvége után a szekrény készen is volt. Csak az baj, hogy én nem ez a típus vagyok, nem termelek búzát, hogy legyen kenyerem, azt szeretem, hogy megmondom mi kellene, és ha kapok egy megfelelő árat, akkor megegyeztünk. Ő megcsinálja, én kifizetem.
**most csak a formázásra gondolok, nem az egyre jobban elharapódzó „kellene egy diplomamunka, mennyit kell fizetni érte” hozzáállásra