Én nem bánom, hogy ennyi ünnepnap van, és az se fáj, ha valaki(k) épp ezt a napot választják arra, hogy nemtetszésüknek hangot adjanak. Elvégre ma érnek rá, és a tiltakozásuk ma kap nagyobb publicitást a médiában. Már az se fáj, hogy hazug politikusok csupán az ünnepnapon próbálják ellátni a feladatukat, azaz a nyilvános közszereplést végezni (a jelek szerint ezt sem tökéletesen), de hogy a szürke hétköznapokon nyújtott produktumuk kívánnivalót hagy maga után, arról újfent visszaigazolást kaphattak.
Még annyit mondanék, hogy érdemes abba is belegondolni, hogy a Horn-kormány idején, de még a Medgyessy-Gyurcsány közös ciklus alatt sem voltak nálunk még csak fele ilyen szintű balhék sem, pedig akkor sem volt mindig minden rózsaszín, vagy hogy poénosat írjak, narancssárga. Az ellenzék pedig nagyjából ugyanezekből az emberekből állt, tehát nyolc év alatt lett volna módjuk már, hogy mesterségesen radikális tüntetőket vezényeljenek az utcákra, elvégre ez nem annyira körmönfont ötlet, hogy ne jusson eszébe valakinek két cikluson keresztül sem. Valami "mágikus" oknál fogva mégiscsak a miniszterelnök dicstelenül napvilágra került dicstelen beszédének kiszivárgása óta vannak ezek az eddig példátlan demonstrációk. Lassan talán beláthatná mindenki, hogy az elégedetlenkedők nem kolomppal vezérelt marhák, és nem kell nekik pártszékházból súgni, hogy eldöntsék, hogy mi az, ami nagyon nem tetszik nekik.
A szívem mélyén én is annak örülnék, ha egy ilyen szép(múltú) ünnep csak az elődökről szóló, közös emlékezés lenne, de ezt a "játékot" sajnos elrontották, és ebben nem kis szerepe van a mai vezető(k)nek.