Dobtam a "90 napos", Atkins-féle diétát, amit ugyan nagyon eredményesen tudok csinálni (ha csinálom) és látványos eredménye is van (nem úgy, mint a névadójának, aki momentán belehalt), viszont a kitartásom már nem a régi, ezért olyan módszert kerestem, ahol van aki fenékbe rúgjon, ha csalok. Így aztán elmentem egy dietetikushoz, akihez már más ismerősöm is jár(t). A sztori hasonló volt, mint a szemészemnél, aki mindig elképed a lazaságomon/felelőtlenségemen, amivel a kontaktlencse-kérdést kezelem. Konkrétan, hogy világrekordidőkig hordom a papíron "némileg" rövidebb élettartamúnak tartott lencséket, mindenféle következmények nélkül. Itt is ez volt, mondtam, hogy én már sok-sok mázsát fogytam életemben, csak amikor olyanom van, akkor viszont hízni is tudok és szeretek is. Utoljára azt hiszem 30 kilót négy hónap alatt. De Niro mehet a sunyiba. :) Eddig sok kárát nem láttam, nincs pajzsmirigyproblémám, nem vagyok cukorbeteg, a gerincem meg már a tizenéves koromban végbemenő extrém növekedés után olyan állapotban volt, mint most (ferde), soványabban sürgebürgébb vagyok, kövérebben tohonya, de ez érthető. Csak már unom, mert zabálni rohadt sok pénzbe kerül, és mellé még filmet is venni, na az végleg csőd. S a filmeket mégis jobban szeretem. Így aztán osztottam-szoroztam, és megelőzendő a megelőzendőket elmentem a dietetikushoz, aki miután végighallgatta a fentebb leírt nagymenő dumámat, csendesen csak annyit jegyzett meg, hogy szeressem jobban magamat. Ez a három szó elég volt ahhoz, hogy revidiáljak minden korábbi dolgot és most igazán jófiúként lépjek fel a magam oldalán.
Az étrendemben a szénhidrát nagyon minimálisan van jelen, nincs alkohol, nincs kóla, meg más cukros szarok, nincs semmi szénsav, mert az bombázza szét a szervezetben a szénhidrátot, hogy még véletlenül se tudjon kiürülni. A kávé ugyan nem tilos, de azt meg eddig se szerettem. Sok-sok vizet iszom, s ha mégis koccintani támad kedvem, akkor legfeljebb kevés száraz bor. Egy hét alatt ez az eredménye. S a vicces, hogy ehhez napi hatszor kell kajálnom, úgyhogy azóta egyáltalán nem voltam éhes, sőt, sokszor kényszeríteni kell magam arra, hogy már megint egyek. Amire figyelni kell, az az étkezések közötti idők betartása, meg hogy minél több folyadékot igyak. Tulajdonképpen semmi ördöngösség nincs benne, egyszerű, mint az életben sok minden más.