Na most a neo-noir mindossze egy elnevezes; a 70-es evekben feltunt filmesek ujra felfedeztek a noirt es hasonlo stilusban(?), mufajban(?) forgattak filmjeiket, s a kritikusok, hogy ezeket megkulonboztessek a klasszikus noiroktol, raaggattak a neo-noir elnevezest. De ezek ettol meg film noirok, szoval ha annak nevezik, azt nem tevesen teszik.
"A film-noir kb a negyvenes évek elejétől tartott és az ötvenes évek végén ért véget."
Ebbe is belekotnek. A klasszikus noir ciklust szokas a Maltai solyomtol (1941) a Gonosz erinteseig (1958) meghatarozni, de ez mindossze annyit jelent, hogy ebben az idoszakban keszultek tomegesen olyan filmek, amelyek belefernek a film noir meghatarozasba. Azt azonban semmikeppen sem jelenti es jelentheti, hogy 1941 elott es 1958 utan nem keszultek olyan filmek, melyek ne fernenek bele ebbe a meghatarozasba (mely meghatarozasrol egyebkent szinten hosszasan lehetne vitatkozni, de en nem szeretnek. En ugy vagyok vele, hogy ha az ember sok noirt nez, akkor egy ido utan magatol raerez arra, hogy egy adott film eppen noir-e vagy sem. Igy pl. nalam nem noir a 46-os A postas mindig ketszer csenget. Az idegenek a vonaton-t viszont egyertelmuen noirkent hataroznam meg).
A lenyag az, hogy ha azt mondjuk, hogy a "film noir a negyvenes évek elejétől tartott és az ötvenes évek végén ért véget", akkor nem tekinthetunk noirnak olyan filmeket, mint pl. az 1932-es I am a Fugitive from a Chain Gang vagy az 1961-es Blast Of Silence (ami egyebkent Martin Scorsese kedvenc New York filmje, es ezt a velemenyet meg tudom erteni, amennyire ismeretlen, annyira elkepesztoen jo film), melyek azonban ketsegtelenul film noirok.