A máltai sólyom

Igen, szép kis tisztelgés. Én se fogadom el Towne nyilatkozatát.

Hogy a Kínai negyed "love story" volna... Hmm, különös vélemény. Inkább kitartok amellett, hogy neo-noir. Polanski így tisztelgett a műfaj - stílus? - előtt, s azt se feledjük, hogy a hetvenes évek úgyszintén az illúzióvesztés kora volt Amerikában. Mellesleg John Huston is játszik a Kínai negyedben! Ez sem véletlen.

Elfogadom az érvelésed:)

Bizony, kell is vitatkozni róla! Hozzá képest Bruno apját csak egy pillanatra láthatjuk, amint fogadkozik, hogy zárt osztályra küldi a fiát. Miriam megölése az "első mozgató" a cselekményben.

A Sötét átjáróban (Dark passage) Agnes Moorehead femme fatale-szerepe is csupán mellékszerep, de nagyon hangsúlyos, ugyanis ő ölte meg Vincent Parry (Humphrey Bogart) feleségét. Bogie bosszút állna, de a hárpia véletlenül leveti magát a mélybe. Kísérteties jelenet!

Igen:))

Igen, Kis Cézár, na ez még egy nagyon korai előfutár..

Ki gondolta, hogy a sok hülye topic mellett ilyen is tud lenni az xpressen;)

Inkább Key Largo...

Edward G. Robinson a fürdőkádban!

Megjegyzem, ebben a filmben felfedezhető egy-két finom utalás az 1930-as Kis Caesarra (Little Caesar).

Az Elbűvölve (Spellbound) kevésbé tetszett, de a Forgószél (Notorious) és a Tévedés áldozata (The Wrong Man) kitűnő alkotások! Utóbbiban különösen az alapos környezetrajz fogott meg. Már-már dokumentarista Hitchcock-opus.

Valóban üdítő, ha a kollégák nem szorítkoznak érveket nélkülöző kinyilatkoztatásokra. Élvezetes társalgás alakult ki ebben a topicban. Beillesztem a kedvencek közé.

Az mindegy mikor játszódik. Itt a film készítésének időpontja volt a döntő. Az a háború után kiégettség, depresszió, illúzióvesztettség, ami akkor Amerikán uralkodott.
Maga Robert Towne pl. egyenesen elutasítja, hogy modernkori film-noirnak tartsák a Kínai negyedet. Szerinte ez "love story".
Neo-noir sztem már egy külön kategória a modern film-noirnak. Húú, de akadémikusak leszünk a végén:)

"Az idézetet olvasva eloszlik a homály a műfaj/stílus elnevezését illetően"
Nekem ez nem indokolja, hogy műfajként kellene rá gondolni. Anno az alkotói nem így gondoltak rá. Nem is tudták, hogy film-noirt forgatnak. Ők azt tudták, hogy sötét krimit, thriller, westernt, gengszterfilmet, lélektani filmet.
Plusz a mai szakirodalomra, és szakértőkre tudok még hivatkozni. Nekem ez elég:)

Miriam Hainest én nem látom igazán femme fatale-nak, mert emlékeim szerint nem ura helyzetének, inkább csak a halálával kavarja a szálakat, és nagyon mellékszereplő. Bár a fene tudja ezen is el lehet vitatkozni.

A Szegények és gazdagok, helyett az Egyszer fent, egyszer lent ment akkor este ha jól láttam aztán a műsorban. Az meg szintén egy lightosabb Bogie-noir. Akkor már inkább Key Largo Edward G. Robinsonnal és Bogie-val.

Duna TV rocks! Amit nem láttam még, azt majd bepótolom, de majd később persze felirattal is meg kell nézni őket;)

Aszongya: "védtelen nők" muahaha... Mennyiszer látjuk, hogy a nő irányítja a szálakat a utolsó pillanatig!
Ez a 41-től-56-ig is egy marhaság. Eleve nem szerencsés idősávba paszírozni egy vonulatot. De ha kell,  56-on mindenképpen túlnyúlik pár évvel. Az általam említett tipikus film-noir a Sweet Smell Of Success pl.  57-es.

A magyar címek tényleg megtévesztőek, ezért hivatkozom rájuk mindig angolul.

Hitch köv. filmjeit láttam még noirként felsorolva:
Rebecca (1940)
Suspicion (1941)
Spellbound (1945)
Notorious (1946)
The Wrong Man (1956)

Egyébként igazán frissítő,ha az ember hozzértő kollegákkal cseveghet a témáról:)

Nem győztek meg a vitapartnereim, mert - egyetértve veled - máig film noir-nak tartom az Idegenek a vonatont, sőt, A gyanú árnyékábant is! Hitchcock "sötét filmjei" között jegyzik a Forgószélt is. (Lásd: imdb-lista.) Az idegenek a vonatonban is van femme fatale: Miriam Haines (Laura Elliott), Guy Haines (Farley Granger) hűtlen felesége. Ám a legdermesztőbb karakter kétségtelenül Bruno Anthony (Robert Walker)!

Idézet az origo honlapjáról: Sötét utakon a Duna TV

"Kemény férfiak, végzetes asszonyok. Fénnyel és árnyékkal hasogatott terek, lappangó titkok, véletlen események. Karcos cigaretták füstje az arcon, szembe húzott kalapok, igéző tekintetek. Gengszterek, bűnözők, magándetektívek, okos, ám védtelen nők. Erőszak, bűn és mindent átható melankólia és kétértelműség. A Duna Televízió november 8-án induló sorozatában tíz művet választott a film noir legjavából.

A fénykorát 1941-től 1956-ig élő amerikai műfaj vagy stílusirányzat a  30-as,  40-es évek újfajta detektívirodalmából (Raymond Chandler, Dasiell Hammett) nőtt ki. Elnevezése, meghatározása is Franciaországból ered, ahová 1946-tól nagy számban érkeztek ezek a furcsa, sok tekintetben hasonló, a háború alatt betiltott amerikai filmek. A film noir kifejezést Jean-Pierre Chartier használta először Az amerikaiak is csinálnak sötét filmeket című írásában, mely a Cahiers du cinémában jelent meg, 1946-ban.

A sorozatban természetesen megtalálható a film noir kiindulópontja, a klasszikus, Oscar-jelölt A máltai sólyom, John Huston filmje Humphrey Bogarttal a főszerepben. Ezt követi még két Bogart-film, Howard Hawks rendezésében: a Szegények és gazdagok és a Hosszú álom. Huston híres, szintén Oscarra nominált Aszfaltdzsungel-e (a főszerepben Marilyn Monroe) is bizonyára sokak számára ismert, ám a válogatásban szerepel hat olyan film is, amelyet Magyarországon eddig még nem mutattak be.

A sorozat filmjei, november 8-tól, szerda esténként: A máltai sólyom, Szegények és gazdagok, A hosszú álom, Mildred Pierce, Asszony a tóban, Fegyverbolondok, Fehér izzás, Aszfaltdzsungel, Kétségtelenül indokolt, Amíg a város alszik."

A sorozatban természetesen megtalálható a film noir kiindulópontja, a klasszikus, Oscar-jelölt A máltai sólyom, John Huston filmje Humphrey Bogarttal a főszerepben. Ezt követi még két Bogart-film, Howard Hawks rendezésében: a Szegények és gazdagok és a Hosszú álom. Huston híres, szintén Oscarra nominált Aszfaltdzsungel-e (a főszerepben Marilyn Monroe) is bizonyára sokak számára ismert, ám a válogatásban szerepel hat olyan film is, amelyet Magyarországon eddig még nem mutattak be.

A sorozat filmjei, november 8-tól, szerda esténként: A máltai sólyom, Szegények és gazdagok, A hosszú álom, Mildred Pierce, Asszony a tóban, Fegyverbolondok, Fehér izzás, Aszfaltdzsungel, Kétségtelenül indokolt, Amíg a város alszik."

Az idézetet olvasva eloszlik a homály a műfaj/stílus elnevezését illetően: "Elnevezése, meghatározása is Franciaországból ered, ahová 1946-tól nagy számban érkeztek ezek a furcsa, sok tekintetben hasonló, a háború alatt betiltott amerikai filmek. A film noir kifejezést Jean-Pierre Chartier használta először Az amerikaiak is csinálnak sötét filmeket című írásában, mely a Cahiers du cinémában jelent meg, 1946-ban. "

Néhány megállapítás magyarázatot követel.

1. Miért állítja a cikk szerzője, hogy a műfaj 1941-1956 között élte fénykorát? A sorozatban bemutatott alkotások első darabja, A máltai sólyom 1941-ben került a mozikba, míg az utolsó, Fritz Lang Amíg a város alszik (While the City Sleeps) és Kétségtelenül indokolt (Beyond a Resonabla Doubt) című munkáját valóban 1956-ban mutatták be. E két sátum önmagában nem indokolja, hogy a műfaj virágzását a fenti időintervallumba szorítsuk.

2. Máig sok gondot okoz a filmcímek magyar fordítása. Raoul Walsh Fehér izzás (White Heat) című remekműve nem más, mint az xpress kínálatában Megszállottság címen szereplő tökéletes gengszterfilm James Cagney-vel a főszerepben. ("Made it Ma! Top of the World!") Egyes honlapok Fehér hőség címmel jegyzik ezt a remekművet. A Szegények és gazdagok (To Have and Have Not) cím "alatt" pedig az Egyszer fenn, egyszer lenn rejtőzik, amelyet a magyar közönség Martinique címen ismerhet. Howard Hawks e filmje - úgy vélem - minden, csak nem noir. Kalandfilm, esetleg dráma. Ilyen alapon talán a Casablancát is noir-műfajba sorolhatnánk? (Stílusát tekintve nem is ostobaság a felvetés!)

3. Az Asszony a tóban (Lady in the Lake) jó film, Robert Montgomery rendezte 1953-ban, de egy Raymond Chandler-adaptáció, a Hosszú álom (The Big Sleep) már szerepel a válogatásban.

előrébb..

Egy állati nagy kedvenc film-noirom Ernest Lehman tollából:
Sweet Smell Of Success (1957)
http://imdb.com/title/tt0051036/
Itt pl. szó sincs detektívről vagy famme fatalról. Tony Curtis egy erkölcstelen jockey ewingszerű szórakozatóipari ügynököt alakít, aki mindenféle mocsokságra képes, hogy előbbrébb jusson, és elnyerje a főmocsok lapkiadó Burt Lancaster kegyeit. Állati nagy szemétségek, nagyszerű éjjeli városképek az 50-es évek New Yorkjáról és jazzclubjairól, két nagyszerű főszereplő, Lehman elképesztő párbeszédei és hihetetlenül pergő jelenetek. Nagyon ajánlom mindenkinek!

Hitch..

Jól tetted, hogy besoroltad a film-noir kategóriába, mert az Idegenek a vonaton igenis film-noir. Éppen azért kételkedik benne mindenki, hogy az, amiért ittt is sokan rosszul határozzák meg a STÍLUS jellemzőit. Egyáltalán nem kötelező kellék pl. hogy detektív legyen a főhős és a famme fatale egyértelmű vagy gonosz legyen. Léteznek lélektani noirok és ebbe tökéletesen beleillenek Hicht művei. Még az idősáv is stimmel, amiben alkotott! Pl. a Shadow of a Doubt is tökéletes film-noir. Sőt Orson Welles Aranypolgára is az.
De ajánlok egy jó oldalt, ahol leírnak helyettem mindent a stílusról:
http://www.filmsite.org/filmnoir.html
Meglepődtem én is milyen filmek tartoznak még a noir a kategóriába, de logikus ha belegondolunk.

Légy nyugodt: meghatározták. Ajánlom figyelmedbe pl. ezt:
http://imdb.com/title/tt0876257/
A műfaj kortárs hozzáértői szólalnak meg benne, köztük oylanok, mint James Ellroy, Frank Miller, Brian Helgeland, Paul Schrader és még sorolhatnám.
A máltai sólyomot divat elsőként emlegetni, de én inkább úgy fogalmanék az első "manistream" film-noir volt.

A film-noir kb a negyvenes évek elejétől tartott és az ötvenes évek végén ért véget. Film-noirnak szokás nevezni (úgyancsak tévesen) olyan mai filmeket is amelyek film-noiros elemekkel operálnak. Ilyen a Kínai negyed, Test melege, Eemi ösztön, Memento, Sin Cty ám ezek valójában neo-noirok. A sci-fis vonulatot (Blade Runner, Dark City) pedig a tech-noir elnevezessel szokták illetni a szakirodalomban.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

Olvasva az előttem szólók láthatóan a témában igencsak elmélyedt (és azt igen erősen kedvelő) hozzászólásait, bennem azért megfogalmazódott egy gondolat:

Vajon akkoriban (és hozzáteszem, ez minden műfaj születésénél, és virágkoránál megfigyelhető), mikor az úgynevezett, az utókor által "film noir"-nak kikiáltott stílus/műfaj-műfaj/stílus első képviselői megszülettek, tudták- e pontosan, az általuk teremtett, mára stílusjegyekként aposztrofált elemek együttállása ilyen meghatározóvá válik, és mindezeknek meg kell majd lennie egy filmben ahhoz, hogy azt a filmet film noir-nak nevezhessék? Arra próbálok rávilágítani, hogy valójában nem érzem azt, hogy ezeket a filmeket ilyen mesterségesen (lásd az "asztalnál megtervezett" dogma-filmeket) hoznák létre. Az elsőket biztosan nem, és később sem gondolom, hogy a készítők kifejezetten végighaladtak volna a "kellékeken", úgymint éjszaka, detektív, femme fatale, erkölcsi romlottság, a szennyes bűnös város, stb. Lehet, hogy tévedek, és ezek az alkotások ezen szigorú szabályok alapján születtek, ám én elvetném a mesterségesség forgatókönyvét, mert akkor felmerül a hideg számítás, a tervezés mérnökiségének lehetősége, ez pedig (legalább is nálam) csökkenti az eredetiség értékét.
Úgy gondolom a film noir műfajmeghatározását talán kissé ráhúzták bizonyos filmekre, és az előttem szólók is rávilágítottak korábban, miszerint ez a műfaj sok egyéb, más kategóriába tartozó műre is ráillik. Én sokkal inkább tulajdonítanám a majdnem véletlennek a film noir születését (már ha egyáltalán létezik ilyen műfaj, mert olyan könnyen folyik át egyik a másikba). Nem tartom továbbá szerencsésnek azt a felvetést, mi szerint fel kellene tüntetni külön egy filmnél, hogy film noir, mert ez talán valakit elijeszthet, éppen a műfaji meghatározás miatt, holott a film noir annyi mindent jelent, annyi minden más is, mint egy éjszaka, a züllött városban játszódó, gyilkosságot felderítő, a femme fatale-t hajszoló detektívtörténet.

Az index Hitchcock-topicjában kis híján megköveztek, mert a film noir műfajába (stílusába) merészeltem sorolni Hitchcock Mester Idegenek a vonaton című filmjét. Vitapartnereim thrillernek tartják. Voltaképpen igazuk van, ha film noir-nak kizárólag azokat az alkotásokat tekintjük, amelyek a negyvenes-ötvenes évek amerikájában játszódnak, hősük a cinikus detektív és a végzet asszonya, helyszínük az éjszakai metropolisz, az elbeszélést pedig rejtélyes gyilkosságok mozgatják. Ebben az értelemben A máltai sólyom a film noir archetípusa, és olyan filmek elődje, mint Howard Hawks Hossz álom (The Big Sleep) című "detektívfilmje" - így helyes a műfaj? - a Bogart-Bacall házaspárral a főszerepben, vagy Billy Wilder Gyilkos vagyok (Double Indemnity) és Jacques Torneur Kísért a múlt (Out of the Past) című filmje. Ez utóbbit az 1001 film... című kötet a film noir utolérhetetlen remekművének, míg Orson Welles A gonosz érintése (Touch of Evil) című filmjét a klasszikus noir-műfaj összegzésének tartja.

S még valami Bogart kapcsán: arról is megoszlik az ítészek véleménye, hogy Delmer Daves Sötét átjáró (Dark Passage) című krimije mennyiben film noir, ugyanis nyoma sincs benne a főhős erkölcsi relativizmusának, és a végzet asszonyának karaktere is csupán egy hárpia (Agnes Moorehead) mellékszerepére korlátozódik, viszont hangulatát és tárgyi világát tekintve szinte tökéletes film noir. (Az index Bogart-topicjában hosszas vita kerekedett e thrillerről.)

Az xpress kínálatában is szerepelnek "sötét filmek", ám sajnálatos, hogy nem minden esetben tüntetik fel a film noir műfajmeghatározást: vajon hányan rendelték meg Fritz Lang 1936-os Téboly (Fury) című drámáját, vagy Búcsúlevél (The Big Heat) című remekművét? E filmben is láthatunk kiégett zsarut, rosszfiút, végzet asszonyát. William Wyler A levél (The Letter) című krimije, Raoul Walsh Magas Sierrája (High Sierra) és Megszállottsága (White Heat) is film noir, ugyanakkor az utóbbi két alkotás szűkebb értelemben felfogott műfaja vitathatatlanul gengszterfilm.

Elgondolkodtató, hogy Joan Crawford a negyvenes-ötvenes években - másodvirágzásának korszakában - két említésre méltó film noir-ban is femme fatale-szerepet játszott: Curtis Bernhardt 1947-ben bemutatott Megszállott (Possessed) című alkotása vérbeli pszichothriller, Vincent Sherman 1950-es Az átkozottak nem sírnak (The Damned Don t Cry) című remekműve pedig inkább gengszterfilm, holott mindkét alkotás - különösen Az átkozottak... - felvonultatja a film noir csaknem összes kötelező műfaji kellékét. Az átkozottak nem sírnak különösen közel áll hozzám: Joan Crawford legjobb filmjének tartom; olyan erőteljes alakítást nőtől még nem láttam, mint e filmben, s a hangulat - erkölcstelen, sötét nagyváros, egy feltörekvő asszony, aki mélyről indult és egyik gengszter karjaiból a másikéba hullva a csúcson találja magát, hogy onnan még mélyebbre zuhanjon... (Az eladási listát böngészve megállapítható, hogy e remekműért sem tolongtak felettébb igényes magyar nézőink. Nem tudják, mit veszítettek, mert a film státusza hetek óta bizonytalan.)

Nem kívánok akadémikus vitába bocsátkozni, de úgy vélem - egyetértve az előttem szólókkal -, hogy a stílusból nőtt ki a szűkebb értelemben vett műfaj, s a fekete-fehér film elengedhetetlen feltétele a noir-nak. A Kínai negyed vagy a Szárnyas fejvadász, de akár az ünnepelt Sin City is neo-noir. (A negyvenes években a fekete-fehér csaknem összes árnyalatát előállították az éles kontrasszttól a homályoson át a bársonyosig.) Ennek ellnére viszont határozottan állítom - s remélem, a fenti példák és érveim is megerősítik állításomat -, hogy nem volna szerencsés élesen elválasztani stílus és műfaj kategóriáit a noir kapcsán.

Jó éjt mindenkinek!

Jó eightszakát!

Azt lehet mással is szemléltetni. Nem hinném, hogy erre kizárólag csak a fekete-fehér technika alkalmas. Sőt személy szerint én hatásvadásznak is érezném a ff-technika ennyire lecsupaszított alkalmazását. De ugye egyéni ízlésekről felesleges vitatkoznunk...

Most már tényleg elköszönök: Jó éjt kívánok Neked is!

Egy film-noir más, és egy színes film fekete-fehérben megint teljesen más dolog. Egy régi, mondjuk 1920-as évekbeli fekete-fehér film és egy film-noir között az a különbség, hogy a sima fekete-fehér film csak azért ezt a két színt használta, mert nem volt másmilyen technika, rá voltak szorulva, kész. A film-noirban ez a két szín kifejezéstechnika, az érzelmek és a jellemek durva kontrasztját szemlélteti.