SPOILER!
Hogy ki kit tart aljasabbnak (szimpátiáról beszélni a háttér és a vége ismeretében nem igazán tudok) pusztán egyéni ízlés kérdése, én mégis Angierre szavazok.
Úgy láttam, hogy Angiert és Bordent is megkeseríti egy tragédia, a megfulladt nő, Julia halála miatt érzett bűntudat, talán mindketten ezt próbálták elrejteni, ezért volt az egész felhajtás. Ráadásul Angiert még a kétség is megőrjíthette, hogy soha nem kapott egyenes választ arra, „milyen csomó volt?”; peche volt, és mindig a rossz embert kérdezte... Mert Alfred és Bernard furcsa mód a szerepcserén túl végig őszinték voltak; a „szeszélyességük”, a „Ma nem szeretlek”, meg a „Nem tudom, milyen csomót kötöttem” dolog mind abból fakadtak.
Szóval nem mentegetem Bordent „és” Fallont, a feleséggel, Sarahval ez a „helycserésdi” kegyetlen játék volt, de számomra még mindig nem annyira, mint az a szenvtelen és gusztustalan módszer, ahogy Angier csak arra használta a trükkjét, hogy bosszút álljon (hogy gyilkosságnak álcázott egy öngyilkosságot (az meg, hogy naponta vízbe FULLADT, valóban lehetett vezeklés a feleségéért), ami tényleg gyilkosság volt). Odament, kézen fogva Borden gyerekét, a képébe vigyorgott a rács mögött levő, halálra váró "kanárinak", és látszott rajta, hogy azért jött, hogy kiélvezze a jutalmát; azt, hogy Borden soha nem fog rájönni, hogyan úszta meg Angier a saját halálát. Hogy hiába látta a „fordulatot”, mégsem tudja a megoldást, és ezért olyan ember megöléséért ítélik majd el, aki él. Szerintem az író is választott: Angier új neve kifejezte „valódi” egyéniségét (a „Caldlow” kicsit elferdítve annyit jelent ugye, hogy „hideg és mély”).
"Fallon" bosszúja a végén inkább hirtelen felindulásból elkövetett emberölés volt; odament a pincébe, és lelőtte Angiert, ennyi.