Jómagam szinte már minden filmből pszichodrámát próbálok csinálni, én ezt a filmet is ebből a szempontból közelítettem. Ebben a filmben az volt az igazán nagyszerű számomra, hogy lehetett abban gyönyörködni, hogy a bűvész előhúzta a cilinderből a nyulat, el lehetett rajta gondolkodni, hogy hogyan került a nyúl a cilinderbe (gyakorlatilag ez a vita zajlik itt, a buborékokkal), de nekem az volt az igazi téma, hogy miért? Miért rakja a bűvész a cilinderbe a nyulat, és miért tartja fontosnak ezt a rendező megmutatni? Szeretem, ha egy film nemcsak lóg a levegőben, hanem oka és mondanivalója van.Chris Nolantól a megszokhattuk, hogy imád olyan filmeket csinálni, ahol a lényeg a felszín alatt van, ahol az események csak az emberi természetet mutatják be. Engem is megfogott a hangulat, a látvány, de éppen ezért fogtam "gyanút": hát nem éppen ez egy tökéletes bűvésztrükk lényege? Amikor kijöttem a moziból, pont úgy éreztem magam, mint egy bűvésztrükk végén, és ha megfigyelitek, a filmnek ugyanaz volt a szerkezete, mint egy mutatványnak. Azt éreztem, hogy ez a film nem lehet ennyire egyszerű, hogy kell lennie valami trükknek.Mintha a filmben az összes bűvésztrükknek más lenne a célja, mint a puszta szórakoztatás: nem az, hogy ne jöjjünk rá, hogy tűnt el a kanári, és még csak nem is az, hogy túllépjünk azon a tényen, hogy a kanárik nem tűnnek el, ezért egy lapított kanárinak kell lennie asztalban . Az igazi cél talán elfedni azt, hogy a bűvész egy kegyetlen, hazug f*sz, aki képes egy ilyen trükkért, némi tapsért, egy csomó tanácstalan, "Húú, hogy csinálta?" emberért kilapítani egy kanárit! Illetve tetszés szerint halomra gyilkolja a klónjait, vagy addig hazudozik, hogy a felesége végső kétségbeesésében felakasztja magát! És hogy még akkor sem áll le! Hogy a vásznon levő (?) bűvészek, Angiertől Bordenig érzéketlen, megszállott bunkók! Na, ezt kell eldugni az asszisztens (jelen esetben Scarlett Johansson) csöcsei meg a kanári mögé! Meg azt, hogy általában mi, átlagemberek sem vagyunk jobbak! "Mert nem kíváncsi az igazságra. A trükkre kíváncsi". Mert nyugodtabb így a lelkünk. Ez lenne szerintem a filmbeli igazi tökéletes trükk: akárhányszor bemutathatjuk, nem jönnek rá, mi van a színfalak mögött. Vagy ha úgy tetszik, akkor arra, hogy milyenek vagyunk valójában. Ezt a mondanivalót simán kinézem abból, aki egy Mementót összehozott. Mindez egy apróság miatt jutott eszembe: utólag belegondolva a filmbe, egy óriási paradoxon volt az egész. Mert van egy „megdönthetetlen” bizonyíték, hogy miért nem arról szól a film, amiről elsőre tűnik! Ez pedig az, hogy szinte látom magam előtt Chris Nolant, ahogy röhög a markába, mintha a nézővel gúnyolódna: „Azt hiszed, tudod, miről szólt a film, hogy mit láttál?! Pedig mindent megmutattam az elejétől kezdve, meg emlékeztetőnek a végén, mindig megkérdeztem, "Jól figyel?", de te mégis leragadtál annál, hogy előhúztam a nyulat a cilinderből! Tapsikolsz, mert „rájöttél”, hogyan csináltam?!”. Mert igen, a rendező a végén megmutatta a klónozógép víztartályait a hullákkal, meg az ikreket, és mindenki fellélegzett, hogy „Na, így csinálta.”. De ha ez igaz, akkor ez nemhogy „a tökéletes trükk” nem lenne, hanem még „trükk” sem! Mert annak éppen a film által kiírt szabályok szerint csak akkor van „jutalma”, ha nem jönnek rá a trükkre! De most tényleg, mekkora kib*szott paradoxon lenne, ha egy olyan filmnek, aminek az angol címe az, hogy „The prestige”, a magyar meg az, hogy „A tökéletes trükk”, abból éppen a „presztízs”, a „jutalom” hiányozzon, és még csak trükk se legyen a végén??! Nem a néző jutalma hiányozna (a nézőtéren mindenki megkapta a „kockacukrot” meg a „fejpaskolást” az akváriumokkal meg az ikrekkel), hanem a „bűvészé”, a rendezőé (leszámítva persze a jegybevételeket)!! Ezért, mivel a rendező maga mutatta meg, mit hogyan csinált, ezért értelemszerűen kell lennie egy másik trükknek, amit nem rágott a kedves néző szájába!Erről mit gondoltok?
0
