Szegedi Szabadtéri - Szentivánéji álom az Operettszínház előadásában 2008.07.25
Péntek este újabb ősbemutatónak adott helyet Szeged városa. Két éve a Rudolf hasonló cipőben járt, mint a mostani Szentivánéji álom, csak utóbbit a klasszikus Shakespeare műből adaptálták.
Valami egészen sajátságos musical lett a végeredmény, amit nem lehet klisé szerűen besorolni és melléhúzni egy strigulát: "még egy... " Müller Péter Sziámi, Kerényi Miklós Gábor és Szakcsi Lakatos Béla közös ötletein alapulva majdnem egy évig készítették elő a pénteki premiert. Furcsa volt ennyire szabadon, átértelmezetten viszontlátni a klasszikus éjszakai szerelmes történetet. Volt itt minden: népzene, rap, cigánylakodalom, kocsikereskedő és szerelem. Némileg a modern korba helyezett történet megannyi mókás figurája természetesen megmaradt: Zubolynak szamárfülei nőttek és Puck csintalan volt, keverte a bajt mindezt humorral fűszerezve. Mégis a rap betétekkel és népzenékkel összerakott darab közel sem érintett meg úgy, mint az eddigi musicalak, amiket láttam. Persze a kerettörténet és az alap megmaradt Shakespeare-től, de a szövegek már korán sem idézték a klasszikust. Ha szabad mondanom itt-ott elég szabatosra sikerült a szövegkönyv, mégsem lépték túl a jó ízlés határait.
Szabó P. Szilveszter a szerelemtől szenvedő Oberon, és Janza Kata mint Titánia kiváló választás volt. Mindketten illettek a zöldes erdei tündérek királyságának láthatatlan világához. Ugyanakkor nem értettem, hogy az emberi szálakat ennyire kisajátítsák maguknak az alkotók. A cigány családok valahogy nem egészen illettek ebbe a környezetbe és hiába építették fel úgy az egészet, hogy odaillőnek hasson nekem idegen volt. Ez nem Shakespeare, hanem egészen más vonulat és az is lehet, hogy csak nekem nem tetszett... A díszlet, színpadtechnika nagyon profi volt, a hangosítás kiválóan vizsgázott: mindent lehetett érteni és a zene sem volt túl hangos, hogy elnyomja a színpadi jelenet hangulatát. A fények, díszletek csodásak voltak, ahogy az erdőből hírtelen utca és lakóház belső alakult az fantasztikus volt. A szalagos tánc még így a Rudolf után is tetszett, habár felvetődött bennem, hogy miért kellett ebbe is beletenni? Mindenesetre szép volt, és profin kivitelezett.
Biztos, hogy sokaknak nagyon tetszett, én azért csak visszafogottan tapsoltam: az egyik szemem sírt, a másik nevetett.