Tegnap különleges eladás volt a Katonában.
Mindjárt az előtérben kiderült, hogy Máthé Erzsi éppen aznap 80 éves. Az egyik nagyjelenete után /A karnevál utolsó éjszakája/, nyíltszíni tapsot kapott, ami ugye művészszínházban istenkísértés, kultúrember csak a felvonás végén tapsol, a végén pedig a tapsrend közben behoztak egy hatalmas fonott kosarat tele gyönyörűen elrendezett vörös rózsákkal, valószínűleg 80-al. A következő másodpercben balról bekanyarodott a színpadra Bezerédy Zoltán egy zsúrkocsinyi tortával, és hibátlan tempóban nekivezette azt a rózsahalomnak a tök üres színpadon /a színészek, meg a besereglett, előadásban nem játszó rendezők, színészek 3 oldalt álltak/. A rózsák persze hamar visszakerültek a helyükre, igaz, az elrendezés az addigi főúri lakomákat idéző elegancia helyett olyanná lett, mintha egy cigányasszony hagyta volna ott, aki a Felszab aluljáróból sebtében menekült volna arra a váratlanul megjelenő rendőrök elől.
Ezután Ascher mondott egy szívmelengető beszédet, igaz, amikor megemlítette, hogy Máthé Erzsi felejthetetlen szerepe volt a..., no akkor nem jutott eszébe a felejthetetlen szerep. Igenám, de épp ekkor égett le a gyertyasor a torta jobb oldalán, minek következtében kezdett kigyulladni maga a torta is, amit az est nagyasszonya oltott el hihetetlen lélekjelenléttel. A közönség ezt nevetéssel és tapssal honorálta, amit a színpad előterében tartózkodó Ascher az ő feledékenységének tulajdonított és csitítani próbálta a felhergelt prublikumot.
Volt aztán zenélgetés, köszönés, utoljára ilyen ünnepséget akkor láttam /azt is a tv-ben/, amikor ugyanitt Gobbi Hildát ünnepelték.
Ennél hangulatosabb köszöntőt el se lehetne képzelni korunk egyik utolsó nagy komikájának!
Isten éltesse a 80 éves Máthé Erzsit!