A legtöbb film szerintem rosszul fejeződik be. Persze nehéz is lehet jó befejezést találni, ami mindenkinek megfelelne. Pedig az egyik legfontosabb része egy filmnek a befejezése, hiszen az marad meg elsősorban a nézőben. Néha még a legjobb filmek is elcsúsznak a fináléban. Például az abszolút kedvenc vígjátékomban a Csak egy kis pánikban SPOILER!!!: a nagyon vicces gengszterkonferenciát követően De Niro megjavul és börtönbe megy. De van ellenpélda is, amikor egy nem különösebben jó filmet a nagyszerű befejezés tesz kellemes emlékké. Számomra ilyen Tarantino Halálbiztosa, amely tele van teljesen felesleges, hosszú, általában érdektelen és sehova sem vezető párbeszédekkel. De SPOILER!!! a végső autós üldözés olyan izgalmasra és lélegzetelállítóra sikeredett, hogy mégis kellemes élményekkel álltam fel a mozi után.
Ez a (SPOILERdús) topic szándékom szerint az ilyen befejezésekről szólna. Következzenek a személyes kedvenc befejezéseim, és kérem csak az olvassa el a filmek mellé írt megjegyzéseket, aki már látta az adott filmet. Nem akarom senki szórakozását elrontani, hamár elindítottam a világ legspoileresebb topicját.
Nagyvárosi fények: A csavargó kijön a börtönből és találkozik a vak virágáruslánnyal, aki neki köszönhetően már lát. Ezt nem lehet jobban leírni, ezt látni kell. Véleményem szerint ez Chaplni legjobb filmje, elsősorban emiatt a befejezés miatt.
Casablanca: Ingrid Bergman elmegy-e a repülőgéppel, vagy ott marad Bogie-val? Ez a nagy kérdés, de három ember problémája nem sokat számít ebben a nagy őrült világban. Különben is egy csodálatos barátság veszi kezdetét. És ezen még az se változtat, hogy az Casablancából igazából seoha nem volt köd.
A Jó, a Rossz és a Csúf: A három gazfickó temető közepén egy téren néz egymással farkasszemet. Lényegében perceken keresztül nem történik semmi, de Morricone kiváló zenéje és a ritmusos vágás, mindezt feledteti velünk. És persze a végeredmény sem az, amit várnánk. (bármit is várunk). A legvége pedig a Csúf tragikomikus küzdelmével a kötéllel szintén feledhetetlen.
Diploma előtt: Dustin Hoffman megszökteti esküvőjéről a menyasszonyt, de lelkében ugyanazt a kiüresedettséget érzi, mint a film elején, mikor hazaérkezik. Elérte a célját, így megint csak a Sound of Silence marad neki.
Bosszúvágy: Charles Bronson kezével pisztolyt formálva néz a suhancokra, majd kimerevedik a kép. (Lásd bővebb véleményem a film adatlapján.)
Házibuli: A kis Sophie Marceau fél perc alatt kiszeret filmbeli nagy szerelméből, amint talál a táncparketten egy másik jóképű fiút, ezzel érzékeltetve a kamaszkori szerelem "komolyságát". Ezzel egyúttal az egész eddig látottakat is idézőjelbe teszi.
Shrek 2: Szerintem az első rész mindenképpen jobb, de a befejezésben a második rész az ász. A nagy mézeskalács emberrel megostromolják a várat, Shrek rohan a Fionáért, a Kandúr pedig feltartja a katonákat, közben pedig szól az I Need a Hero. Egyszerre vicces, megható, lendületes, meg minden. A legjobb értelemben vett borzongás fut végig a hátamon, akárhányszor látom. (ezért nem is nézem meg túl sokszor, nehogy egyszer ez elmúljon.)
A Sebhelyesarcú: Miután meghal Tony Montana legjobb barátja és húga, teleszívja magát kokainnal, úgy indul lemészárolni a rátámadó bérgyilkosok hadát. Végül hátbalövik, pedig aszitte övé a világ.
Ponyvaregény: Travolta és Jackson kisgatyájukba rejtett pisztolyukkal kisétálnak a reggelizőből, miután megkegyelmeztek a két baleknak.
A bárányok hallgatnak: Lecter egy régi barátjával fog vacsorázni:), mondja Jodie Fosternek, amjd eltűnik a tömegben, jelezve, hogy a tömeggyilkosok köztünk élnek.
X-Men: A háború csak most kezdődik. és Magneto ledönti a királyt a műanyag sakktáblán. Ez felkészít minket a remek folytatásokra, de sajnos azok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet.
Rocky: Stallone veszít, mégis győz, Adrian pedig szereti. Kell ennél több? Persze, Bill Conti zenéje.
Terminátor 2: Goodbye, Schwarzit pedig leeresztik az égő fémbe, mert felismerte a magasabb rendű célokat.
Sin City: Nos először is ott van a Bruce Willis féle sztori befejezése. BUMM...I love you Nancy. Illetve kettős keretbe foglalja az egészet Josh Hartnett vendégszereplése.
A Keresztapa: Michael Corleone riválisai a keresztelő közben mind odavesznek. Michael közben ellentmond minden rossznak és szó szerint és átvitt értelemben is keresztapává válik. Első intézkedése, hogy megöleti keresztfia apját. Majd hazudik a feleségének, aki rájön, hogy nem igaz, de rácsukják az ajtót, érzékeltetve ezzel a nők szerepét a maffiatársadalomban. Tökéletes befejezés, a következő két rész nélkül is.
A máltai sólyom: Nem elég, hogy a címszereplő madár hamis, ráadásul még a főhősnő a főbűnös. Bogart azonban hiába szerelmes belé, feladja a rendőrségnek. "20 év múlva kiengednek. Én megvárlak. Ha felakasztanak, örökké emlékezni fogok rád." És, hogy miből van a nehéz madár? "Amiből az álmaink."
Butch Cassidy és a Sundance kölyök: Egy egész hadsereg kerítette körbe imádott karaktereinket, akik egy házban bújtak el, és arról beszélnek, hogy ezután Ausztráliába szöknek, mert nincsenek igazi veszélyben. Majd kirontanak a házból. A kép kimerevedik és csak a puskalövéseket lehet hallani. Ez a befejezés, egyszerre vicces, melankolikus, és nagyon szomorú.
A profi: Belmondo a helikopter felé sétál, amivel megszökhetne, miközben a miniszterelnök eldönti a sorsát. Morricone zenéje teszi ezt elsősorban feledhetetlenné.
Az utolsó mohikán: Ez a szerintem alulértékelt és elfeledett film Michael Mann legjobb rendezése. A befejezésben az összes eddigi konfliktus felszínre kerül, és elrendeződik. Nagyon gyorsan és dinamikusan, miközben egyáltalán nem tűnik összecsapottnak. Sokkal jobban sikerült befejezés, mint az eredeti könyvben. És persze itt is a zene... Na mind1, ezt nem lehet jól leírni, nézzétek meg a filmet.
Ollókezű Edward: Depp még mindig a kastélyban él és azért esik a hó, mert ő azóta jégszobrokat farag. Kevés ilyen könnyfakasztó befejezéssel találkoztam.
A bérgyilkos: Ebben a hongkongi filmklasszikusban szétlövik a sebezhetetlen főhős szemét, aki vakon próbál odakúszni szintén vak barátnőjéhez, mielőtt meghal, de nem sikerül neki minden idők egyik legszomorúbb fináléjában.
Menekülés Los Angelesből: Kurt Russel megbénítja az egész világot. És kezdhetünk mindent előlröl.
King Kong: Itt elsősorban a 76-os változatra gondolok, ahol kedvenc majmunkat véresen és kíméletleünl lemészárolják, így sokkal erőteljesebb hatást érnek el, mint az új változat giccses befejezésében, vagy mint a 33as verzióban, ahol a trükkök kezdetlegessége miatt ez a jelenet kissé komikusra sikerült.
Halloween: Lelövik Michael Myerst, de amikor kinéznek az ablakon, már nincs ott a teteme. Az ő szemszögéből látjuk, ahogy nézi a kertváros házait, közben halljuk jellegzetes zihálását, és John Carpenter feledhetetlen szintetizátorzenéjét.
Az utolsó éjjel: Ed Nortont édesapja viszi be a börtönbe és felajánlja neki, hogy megszökteti, majd felvázolja egy jobb élet reményét. De ő a bűnhődést választja.
A rettenthetetlen: Mel Gibsont megkínozzák, de ő nem mond semmit. Csak azt, hogy SZABADSÁÁÁG!!!, majd lefejezik.
